Budapesti Szemle. 1915. 164. kötet, 466-468. szám
468. szám - VI. KÖLTEMÉNYEK - Újabb német költőkből. (Detlev v. Liliencron: Halál a kalászok közt; Ricarda Huch: Te!; Sóvárgás; Isolde Kurz: Az első éj.) — Radó Antaltól
UJABB NÉMET KÖLTŐKBŐL. I. Halál a kalászok közt. — Detlev von Liliencron. — Két napja és két éjszakája már A búzaföldön fekszik egy huszár. Meg nem találva, ott hever az árva, Kötést a sebre mindhiába várva. És gyötri szomjazás, emészti láz, S fejét felütve, im végsőt tusáz . . . S megtört szemével ahogy' messzi réved, Utolsó álmot lát meg, búcsu-képet: Magas kalász közt pendül a kasza — Hogy' sürgenek békén odahaza! Isten veled, szülőfalum vidéke, Isten veled! . . . Fejét lehajtja, s vége. II. Te ! — Ricarda Huch. — Mióta messzi vagy, Nekem csak búm van: Sóvárgni tudok csak e nagy, Rideg boromban. A lelkem nap-nap után Csak hozzád repdes, S évente a nyoszolyám Teérted nedves. S ha végre a szemem Befogja az Álom: Rémlik, kezed érezem A szempillámon.