Budapesti Szemle. 1924. 196. kötet, 564-566. szám
566. szám - ÉRTESÍTŐ - Új regények és novellák. – (Benes Klára: A fűszeres bolt. – Zilahy Lajos: Az ezüstszárnyú szélmalom. – Csathó Kálmán: Földiekkel játszó égi tünemény.) – r. r.-től
ÉRTESÍTŐ. Új regények és novellák. Regények és novellák. (Benes Klára : A fűszeresbolt. Budapest, Dick, 2241. — Zilahy Lajos: Az ezüstszárnyú szélmalom. Bpest, Athenaeum, 1924. 156 1. — Csathó Kálmán : Földiekkel játszó égi tünemény .. . Budapest, Singer és Wolfner, 1924. 251 1. Az utolsó hónapok gazdag széppróza-terméséből nem találomra kaptam ki ezt a három könyvet. Egymáshoz kapcsolja őket, hogy mindegyik nemcsak önmagában mint műalkotás figyelemreméltó,hanem a szerzője miatt is. Benes Klárát nem nő volta teszi érdekessé — hiszen a nő-író manap már nemcsak ritkaságszámba nem megy, hanem lassanként több nő dolgozik az irodalom terén, mint férfi. De érdekes ez a név, mert új, eddig még nem hallottuk, s a kritikát mindig izgatja az ismeretlenségből fölbukkanó új író. Különösen akkor, ha az első kísérlet biztató. És ezúttal az. A Fűszeresbolton megérzik, hogy gyakorlatlan kezdő munkája : nincs biztos kézzel megalkotva, fölösleges alakok, szükségtelen indítékok ingadozóvá teszik a mesét, s hőseinek, a kis fűszeresbolt tulajdonosainak csak elemezni tudja a lelkivilágát az író, s nem egyszersmind onnan fejleszteni a katasztrófát. De ezek az alakok élnek és bevésődnek emlékezetünkbe : az apa, aki az élet keserves munkájával virágoztatja föl az üzletet; a léha, dologkerülő, sivárlelkű fiú és a jobbra hivatott fiatalasszony, aki ebben a környezetben csak bűn árán tudja megvásárolni a kétes boldogságot. De az író nemcsak az embereket figyelte meg, hanem az életet is és meglátja az égető problémákat, azokat a szemre kicsinyes, de mélyen a társadalom életébe vágó kérdéseket, amelyek fölött elsiklik a fölületes szem, noha emberek, sőt társadalmi osztályok sorsa fordul meg rajtuk. A regény tengelye a munka, a kötelesség szerepe az ember sorsában, s szilárdan bele van ágyazva az író életnézetébe. Azt hirdeti a regény, hogy az élet nem léha játék, hanem halálosan komoly valóság és munka, erőnk megfeszítése nélkül nincs igazi értéke — de azon a munkán sincs áldás, amely túlemelkedve az öncélúságon, egészen fölemészti az egyén erejét s megfojtja vagy elsorvasztja gyöngéd és nemes érzelmeit.