Budapesti Szemle. 1927. 206. kötet, 596-598. szám
598. szám - IRODALOM - 3. Zilahy Lajos új regénye. — (Zilahy Lajos: A két fogoly.) — Kéky Lajostól
Zilahy Lajos új regénye. Zilahy Lajos : két fogoly. I—II. k. Bpest, Athenaeum, éd. (1926), 81 231 + 458. Zilahy Lajos minden magyar elődjénél mélyebbre ható kísérletet tett ebben a regényében arra, hogy a világháborúnak a magánélet kötelékeit meglazító és széttépő hatását elemezze. Nem a csatatereket keresi föl képzelete, hanem az egyes ember vergődő szíve fölé hajlik s ennek rezzenéseiben figyeli, mint zaklatja fel az egyén életét is az emberiség fölött elzúgó nagy fergeteg. A regény tárgya egy szenvedélyes szerelmi viszonynak hirtelen lángra gyulladása s a kényszerű távollét idején lassú elhamvadása. Az első kötet e heves érzés fellobbanását festi, a második lelohadását. Az első rész azt mutatja be, mint kap el és sodor ismeretlen mélységek felé ifjú szíveket ,az élet és szerelem fénylő és zengő örvényes. A béke boldog és vidám polgári életének képeivel indul a regény, egy zsúrban fogant szerelem rajzával, mely egyre erősebben keríti hatalmába a hősöket: egy csinos bankhivatalnokot s egy magasrangú tisztviselő leányát. Pétert és Ariettet egyre sodróbban ragadja magával az örök nagy érzés, inkább az ifjú vér szenvedélyes követelődzésének, mint mélyebb lelki harmóniának parancsszavával. Az író nagyon is érezteti, hogy ezt a szenvedélyes érzést tisztára az érzékek láza hevíti s mintegy ezzel készíti elő elhalását is. Olyan viszonyt rajzol, mely a férfi érzéki vágyakozásából indul ki és sem a mátkaság, sem a rövid házasélet ideje alatt nem tud a férjből mélyebb vágyakat s nemesebb lelki élményeket kiváltani, sőt ez még a finoman tartózkodó, ez egészen érzéki kiszolgáltatottság ellen a józanabb órákban lázadozó és szégyenkező nőt is a maga képére formálja. Ebben találják, ha mentségüket nem is, de magyarázatukat a könyvnek fölöslegesen nagyszámú erotikus részletei, melyek azt festik, hogy mint ég az esküvő előtti hetekben már tűrhetetlen és kínzó szomjúsággal bennük a testi vágy, a nagyon sűrűn támadóérzéki gondolatokat teregetik ki, majd a nász után Péter és Mietz szeretkezéseit írják le nyers naturalizmussal s az alkalmak művészietlen halmozásával. Az ilyen érzés tüze csak addig lobog, míg a szerelmesek egymás közelében vannak. Ha elszakadnak egymástól, a lelki szálak is szakadozni kezdenek. Ez történik itt is. A történet szövésében az író hibájául érezteti a férfinak, hogy annyira csak az érzékek uralma alatt állóvá tette házaséletüket az asszony számára s ezzel mintegy maga hívta ki, hogy mikor testileg nincs mellette, az asszony lelke eltántorodik tőle. Míg az első rész azt rajzolta, miként nő hozzá lassanként Péter-