Budapesti Szemle. 1942. 262. kötet, 770-775. szám

772. szám - IRODALOM - 2. A «Jókai-revízió» legújabb terméke. – (Sőtér István: Jókai Mór.) – df-től

nyege, s íme most éppúgy ránehezedik a Jókai-arckép meghamisítá­sának vádja, mint Gyulaira. A revízió tehát nem mindig úgy sikerül, ahogy szerzője előre elképzeli vagy kitervezi. Mikszáth meg akarta védelmezni Jókait Gyulai kritikája ellen, de az eredmény az olvasóközönség többségének véleménye szerint az lett, hogy Jókai emberi egyéniségét túlságos közelségbe és kedélyes megvilágításba helyezvén, eltörpítette. Az esztétikai szempontú, tudományos igényű Jókai-tanulmányok is körülbelül hasonló sorsra jutottak. A Jókairól mindnyájunk lelkében élő ifjúkori kép olyan varázslatosan szép, hogy igazságtalannak éreztük Gyulai reá vonatkozó bírálatainak némely megállapítását s e bírálatok megfogalmazásának egyik-másik gúnyos vagy nyers mondatát. Beöthy Zsolttól Szinnyei Ferencig (Novella- és regényirodal­munk a Bach-korszakban. I. k. 1940.) egymás után léptek nyilvánosság elé irodalomtörténetírók és esztétikusok Jókairól szóló munkáikkal, s ezekben a revízió megvallott vagy meg nem vallott szándéka is megtalálható. Ezeknek a szakembereknek sikerült is pótolniok Gyulai Jókaira vonatkozó bírálatainak némely hiányait (Gyulai sohasem is rajzolt Jókairól kidolgozott, teljes arcképet, hanem csak alkalmi vázlatokat), s a Gyulaiénál melegebb hangon igyekeztek méltatni Jókai költészetének értékeit, — de ezek a többnyire már korosabb szerzők végül maguk is némi csalódással vették észre, hogy «revízió­juk» legfeljebb árnyalati módosítást tudott végezni Gyulai meg­állapításain ; ezek a szerzők mindnyájan Gyulai tanítványainak érezték magukat, s voltaképpen Jókai iránti szeretetüket a Gyulai iránti tiszteletükkel akarták összebékíteni ; irodalomszemléletük lé­nyegileg azonos volt a Gyulaiéval. Ezek a munkák nem is tudták kielégíteni és meggyőzni Jókai értékelésének kérdésében az irodalmi közvéleményt ; ez olyan munkára vágyakozott és várakozott, amely szakítani mer (és tud is) a Gyulaiban gyökerező hagyományos iroda­lomszemlélettel, s mintegy a nagyközönségnek Jókai iránti ösztönös lelkesedését igazolja, elemző fejtegetésekkel jogosnak bizonyítja s megállapításokban kodifikálja. Igaza is van az olvasóközönségnek : a Jókai-revízió, ha gyökeres átértékelést értünk rajta, épp olyan joggal Gyulai-revíziónak is nevezhető ; egyik a másik nélkül nem történhetik meg. Tisztában van ezzel a legújabb Jókai-jellemrajz fiatal szerzője, Sőtér István is. Könyve elején egyenlő távolságra különíti ugyan el magát ,a feltétel nélkül bálványozók»-tól és a «fanyalgó, szándékosan rövidlátó kritikusokétól (11. lap), de igazában csak az utóbbiakkal van el- és leszámolni valója, legfőképpen Gyulai Pállal.

Next