Budapesti Szemle. 1944. 267. kötet, 800-805. szám
800. szám - EÖTVÖS LORÁND HALÁLÁNAK NEGYEDSZÁZADOS ÉVFORDULÓJÁRA. – Pekár Dezsőtől
EÖTVÖS LORÁND HALÁLÁNAK NEGYEDSZÁZADOS ÉVFORDULÓJÁRA. Huszonöt évvel ezelőtt, április 8-ikának végső perceiben dobbant utolsót egy igazi emberbarát szerető szíve, elköltözött a fennkölt nemes lélek, az emberiség tudományának nagy veszteségére meghalt báró Eötvös Loránd. Távozásával súlyos veszteség érte az Akadémiát is, melynek közel félszázadon át lelkes és munkás tagja volt. Ugyanis már 1873-ban levelező taggá, 1883-ban pedig rendes taggá választották. Itt mutatta be aránylag rövid, de nagysúlyú értekezéseit, amelyekben tudományos kutatásainak csupán legfőbb részleteit és legfontosabb eredményeit foglalta össze, úgy, hogy azok egy-egy oldala mögött hónapok, nem egyszer évek szorgalmas munkája rejlik. A Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Értesítőjében jelentek meg nagyjelentőségű és úttörő dolgozatai a kapillaritásról, majd később a gravitációról és mágnességről, amelyek közül Akadémiánk a Vizsgálatok a gravitáció és mágnesség köréből értékes művét 1896-ban a nagyjutalommal tüntette ki. Tizenhét éven át, 1889-től 1905-ig elnöke volt Tudós Társaságunknak. Elnöki beszédeiben több nagy horderejű tudományos kérdéssel foglalkozott. Önzetlen munkára buzdította a tudományok művelőit, mondván : «Miért nem elégszik meg a tudós azzal a neki adott leírhatatlan gyönyörűséggel, amelyet minden, még a legcsekélyebb igazságnak felfedezése is nyújt... A tudomány, mint féltékeny kedves, csak annak homlokára nyomja csókját, aki minden percét neki szenteli.» A Magyar Tudományos Akadémia 89. Ünnepélyes Közülését 1929. május 12-én Eötvös Loránd emlékének szentelte és ezzel kapcsolatban jelent meg az Akadémia kiadásában a Budapesti Szemle, 267. kötet, 1944. július. 1