Budapesti Viszhang, 1852. május-június (1. évfolyam 1. félév, 1-8. szám)
1852-05-09 / 1. szám
rák elé idéztetve, ügynökének hatalmas szónoklata mellett is elvesztendő volt perét, midőn elfátyolozott szépségét kissé leleplezvén , csoda bájának nem állhattak ellene a bírák, s az ügy sikere Phryne részére dőlt el. Több tartományokban a szépség tiszteletére és megjutalmazására, verseny ünnepet tartottak, így volt ez Lesbos , Tenedos és Polloponcsosban, hol bírák ítélték a legszebbnek, a versenyünnep díjját. Sok városban maguk a férfiak is versenyeztek a szépség díjjáért, s a görögöknek abban, hogy a legszebb férfit jutalmazták, más vezéreszméjök nem volt, mint megjutalmazni a külső szépséget, mert nemes és nagy léleknek bizonysága, ők kitüntették azon embert , kinek testi kifejezésében, nemének erényeit föltalálták, é s kiről elmondhatták , hogy a legszebb anyagi és erkölcsi tulajdonok birtokában mint erős védeni, s mint erényes szeretni tudandja a hazát. Ilyen volt Görögországban a férfi —nem pedig valamely elgyengült csinos arszlán — kinek a szépség jutalmát ítélték, mely egy fegyverben állott, mit a Pallas templomában kellett fölfüggeszteni, s igy a szépség díjja a bölcseségnek volt ajánlva. — Csupán az volt szép, ki egyszersmind jó lelkű és egészséges erős alkatú volt, s kinél a test tökélyeit a lélekeivel összhangban találták. Elfogadván a görögök véleményét, miszerint a szépség nem csupán külső képességtől függő anyagi tulajdon, hanem egyszersmind a jóság, erény és egészség kifejezése, könnyen átláthatjuk a köztük való összefüggést. Mi az egészséget illeti, a szépség ennek legbiztosabb kezessége s több orvosok észrevették, hogy a szépek egészségi állapota kevesebb változásnak van alávetve, s betegség esetében, természeti alkatok több segédeszközét nyújtja a gyógyulásnak s szerencsés erisist sokkal hamarabb és biztosabban képes előidézni. A vétek talán még többet árt a szépségnek, mint a betegség. Erről lesz alkalmunk máskor bővebben szólani, most szabadjon e czikkel befejeznünk azon állítással , miszerint a szépség, eddig kifejtett fogalmaink szerint legbecsesebb ajándéka a természetnek, mert kifejezése tükélyes alkat és szerencsés hivatásnak, valamint saját, úgy mások jóllétét szem előtt tartva békés szenvedélyeket mutat, s a szerint bizonyítja a lélek nyugalmát s lelkesítő és elragadó vidám nyíltságát az ártatlanságnak. Medor. 4 ŐSZ ELEJÉN. Üres már a fecske fészek Itt az eszterhéj alatt. Üres már a gólya leszek Tetejében a kéménynek. . . . Vándornépe ott halad. Ott a messzeség homályin , Ott az égnek magasan. Látom még mint kis felhőket, Vagy már nem is látom őket? Csak úgy képzelem talán. Elröpülnek , elröpültek , Tavasz s nyár vendégei, És őket már nem sokára A kertek s mezők virága Mint szeszélyes hölgy, a mennybolt Majd borul, majd kiderül. Ajka még mosolyg s szemébe Konyolul . . . ennek nincs vége , Sajkán újra mosoly ül. Bús mosolygás és vidám köny! Csodálatos keverék, Észrevétlen karon fogja És egy más világba vonja A merengés emberét. Óra hosszat elmerengek, És ha egy elejtett tárgy Vagy harang , amely megkondúl, Fölriasztott álmaimból: Elmém , nem tudom , hol járt? Petőfi Sándor.