Budapesti Viszhang, 1852. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)
1852-08-08 / 6. szám
5-én Borgia Lucretia, opera Donizettitől. Nyomoruságos előadást azonban kezdjük csak elől : Kaiserné (czimszerep.) naponkint veszt hangjából, mely különben is soha sem állt valami gloriosus fényben előttünk s hogy azt észrevehetőbbé tegye oly trillákkal kínozza füleinket mely gyakrabban visításnak is megjárná. Hajdanában néha legalább correctul énekelt, most mintha hallását is elvesztette volna ama kezdetekor a kellő hangot sem tudja feltalálni. S játéka . . . az isten minő Lucretia volt ő ! Megszámláltuk : 4-szer ájult el s kétszer térdepelt le : az a gőgös büszke boszuálló nő , az a szívtelen hyena , ki csak gyűlölni és ölni tud, s kinél még az anyai érzelem is testi inger alakjában jelenik meg. Midőn lerántják álarczát még akkor is elájul — pedig egy Lucretia emelt fővel áll meg s mutat meggyalázósra mintegy mondva : vendetta ! Aztán különben is inkább hasonlít egy caméliás hölgyhez mint egy méregkeverő nőhez , Reszler, Reszler és mindig Reszler. Alig van négy ép hangja — a többi siket éreztelen, isten bizony nem tudom mi. Most még a recitavokat is nyújtogatni kezdi szembehunyva. Eszünkbe jut a kukorikáló kakas, mely azért hunyja be szemét mert könyv nélkül is tudja. Különben iskolája van kétségtelenül, de mit ér ez hang s annak használni tudása nélkül ? Reszler eleget utazott külföldön, most már 4-szer van színházunknál enyagirozva, azonban ő Bécsben is csak Reszler marad. Orsini, Ormi Josepha. Csinosan kellemmel énekelt, különösen a bordalért tapsokat aratott. Ai az úr a prágai színház első bassistája első vendégszerepéül a dán Alfonzo szerepében lépett fel. A vendégek kétfélék : nagy művészek kiknek hallhatását az igazgatóság a közönség iránti méltánylatból szerzi meg és kik debütírozni akarnak. Kunz úr ez utóbbiakhoz tartozik , mennyiben mint mondják bizonyos esetben még szerződtetéséhez is lehetne szerencsénk. Szép szerencse lehet— de kérjük istent, fordítsa el árva fejünkről e csapást! Kunz úr már öreg ember ! , 11 szép hangja és szép iskolája s arathatott is elég babért. Élete alkonyában, hangjának fogyatékán és romain elégedjék meg azokkal. Mi, ha lesznek veteránjaink , fogjuk azokat méltányolni tudni, de más intézetek veteránjaira semmi szükségünk. Kunz urnak infámis éneklési modora van (torkából nyújtja a hangokat s rémletesen tremolor) azonkívül hogy felső s alsó hangjai épen semmit sem érnek. Aztán az olyan forgirozott jó fogadás sem vezet czélra — a közönséget megcsalni nem lehet. A második fvonásszerzettet elég hibátlanul énekelték, de ez egyszerűen szép kiszerzett épen nem igényel nagy terjedelmű hangot s a soló áriákat ő érjen elette. Mindenek fölött ijedig az a borzasztó kajtálódzás és arczizmok rángatódzása ! Mondják hogy Reinát miatta nem szerződtették. Mi e hírnek nem akarunk hitelt adni. A directio elég józan volt Kunz urat csak a tetszés esetére biztosítni, s hogy mit tegyen, ez iránt bizonnyal már is tisztában van. Reinát végezte bizonnyal nem áldozandja fel, s ha csak Reina nem álland elő túlcsigázott követelésekkel , igyekvendik megnyerni. Reinánál erőteljes szép hang , a nyelvnek százszor hibátlanabb kifejtése , csinos játék , s jeles színpadi külső, kétségtelen előnyök a prágai színháznak ezen leges legelső bassistája fölött. 6-án Családi dráma. Szóljunk néhány szót az irodalomról is Halmágyi Sándor Sue Jenőnek ,,Barbe bleu“ czimű regényét foditja. Ajánljuk a miskolczi szépirodalmi könyvtár figyelmébe. Tudósaink figyelme viszont egy már régen elnyugodott kérdés felé fordult: t. i. Ádám és Noétól kezdve a Jézus Krisztusig, filiszeusokig s a diófáig mindent megmagyarizni. Az Új Magyar Múzeumban Szabó István értekezik Arkadia mint a magyarok hazájáról. Ecce minő fölfedezés ! az arkas-farkas , jjelaty , jjalettin-félisten , Jupitertől Jehován keresztül a Gottig minden a magyar jó istenből származik ! A te Hunfalvi elülhetsz a finn magyar kérdéssel ! Lasten minő silányok a te legújabb nyomozataid ! íme Magyarország: Arkadia! Világos. Különben csodáljuk hogy Toldy úr ki a finn józan kérdésnek barátja, a valóban alapos ismeretü és tudós készületü hazafi nem átall ily kérdést megrsendíttetni a múzeumban. Különben hogy más mi hir van Pesten — mához egy hétre elmondandjuk. — R. VIDÉKI ÉLET. Visegrád , aug. 1. 1852. Tisztelt szerkesztő ur! Előre tudtam , hogy nagy bajba kever levelezési ígéretem. Közel két hete, hogy írtam : sim, e két hosszú hét alatt, semmi , de semmi sem történt, mi ön sajtjainak olvasói előtt csak némi kis érdekkel is bírhatna. És nekem írnom kell , mert adott szavam köt. Hanem az ilyeremiáskodások , kivált egy pár év óta, oly megszokottakká váltak , hogy már nemcsak unalmas, de boszantó is , azokat hallani. Mert ritka azon boldog levelező , ki érdekes , léleknek , szívnek jóleső, napi eseményekről tudjon írni, és én még csak irigyelni sem tudom az ilyetén boldogságunkat, ugyanis az ő boldogságuk , hitemként, nem jólelkű emberben lakozhatik. Mintha meghallgatta volna a jó ég múltkori jajgatásomat a „rétöntözésről,44 oly bőséges esőket, zájsorokat és harmatokat bocsátott azóta réteinkre és mezeinkre , hogy ezek , mint legmosolygóbb tavaszon , viruló színben pompjáznak ! Már nem igen van okunk rettegni az éhségtől, sőt a kojslalástól sem ; s ha csak a zsidóság — ideértvén minden részlelkű kupeczet — szokott gonosz mesterkedéséhez kéttest, módfelett meg nem drágítja a gabonát, még kenyerünk is elég lesz , a többi tavasziak p pedig oly szépen mutatkoznak, hogy nevet az ember lelke, látván a gazdag tenyészetet. És ezen egyetlen újság történt e vidéken , előbbi levelem elküldése óta , de melyről szinte csak félve emlékezem, meggondolván , hogy ön ,,Viszhangjának közönsége fel van jogosítva , egészen mást várni, mint vidéki tudósítást az időről és termésről. És írnék én neki szép dolgokat, kivált innen e regényes romok közöl, hová ma a gyönyörű reg, közel tanyámból, engem is átcsalt. De , busulni talán szabad , hanem búsan beszélni, talán nem is szabad miné-