Budapesti Viszhang, 1852. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)
1852-08-01 / 5. szám
VIDÉKI ÉLET. H. M. Vásárhely , jul. 20. Aratunk, azaz, hogy e jelentékeny szón tulajdonkép nem azt akarjuk értetni, mintha csak úgy égből potyanva egy pár ezer köbölnyi repcze , s más ilyetén gabnanemü csekélységek árát aranyban és ezüstben már mi is élbre vertünk volna , hanem , hogy a kiket azon születési vagy más ilyetén kívülünk eső koczka-útoni szerencsétlenség ért , hogy emberi gyarlóságukhoz tapadt életgondjaik még néhány ezer holdföld birtoklásával s gondviselésével is megterheltettek , a városi zajos életet a mezei csendesebb, de a csűröket annál kézzel foghatóbban terhelő gabnaélettel cserélék föl. — Egyébként az idei termés — mint egyéb fellegvárakra épített kilátásaink — roszul űzetett. A repcze , mintha csak táblabiróságra competálna , érett korában is üres fejűnek maradt. S a szállóink a folytonos szárazság miatt — mint a jolsvai időjós, vagy mint vásárhelyi báltervezőink, pártfogolás hiányában — egészen fölsültek. F. hó 11-kén nálunk ismét országos vásár volt, mit azonkívül , hogy a vásárt megelőző napon a kofákat és cserépárusokat,— a haladókor politikájához alkalmazkodva — helye lsőségért veszekedni, a vasárnapokban pedig az éretlen gyümölcs és üres edényeknek nem nagy kelendőségéről hallánk panaszkodni. Máskülönben adásvevési zsibongásáról ítélve, csak annyiban volt hasonlatos a multiakhoz , hogy a még mindig zsebmetszők s ronda személyek m enhelyeül szolgáló czégéres sátrakban épen annyi gyomorimélyitő dorbézolást, az utczasarkokon és útfeleken — a vidékről összesereglett — épen annyi porban fetrengő s a botrányig fülsértő koldusokat látánk és hallánk alamizsnáért könyörögni, meg annyi kiáltó bizonyságára azon pirító valóságnak , mennyire hátrább állunk még a szép izlés dolgában más haladni induló városoktól !!! Toldi János ismert magyar Herkules — Pestre utazandó — városunkat is útjába téveszté, s a múlt hó utolján egy rendkívüli műelőadást rendezett. Mely alkalommal, mind Toldinak bámulatos erőmutatványai, mind a vele társ Rubinnak s két gyermekeinek testgyakorlati ritka ügyességük, a termet fulladásig megtöltő közönség részéről osztatlan tetszéssel s a nagy hőség miatt igazán meleg részvéttel fogadtattak. Társaséletünk , kénégeny természetű aluszékonyságából ébredni kezd. Szülészek , hangversenyek , műelőadások — a majó m és a ö t éltánczosokat kivéve — mulatóhelyek, sétatérek, városunkban még mindég csak jámbor óhajtások ugyan , azonban ezek hiányát pótlólag , egy két érdekes mezei és házimulatságok — minőknek néhányszor — csak úgy szellemileg magunk is szem és szívtanui valánk — nem hiányzanak. — Bocsásson meg t. szerkesztő úr ! hogy a zöld mulatság érdekességére nézve — talán, mert érdekelt felek vagyunk — e lap Il-dik számában közlött „Mulatság a zöldben“ czikkének tagadhatlanul sok jellemzetességgel talált nézet és ízlés különbségeit, nem osztjuk átalános értelemben , de hiszen annyiban is különbözik a nagy városi divatnyelven úgynevezett zöld mulatság a kisvárosiétól , mint a pesti üvegutcza a falusi üvegházaktól, amaz városi búzü czipőket, bakkancsokat, és papucsokat, emezek pedig , illatot árasztó természetes virágokat tartalmaznak. De mennyi érdek, mennyi regényességgel is bír egy ilyen mezei mulatság! A fojtó légy város szűk falait a szabad természetvad regényes virányaival, a zsibbasztó kedély egyformaságot választékos hölgykoszorú szívderítő társaságával cserélni föl. SZERKESZTI : KIADJA : MÁSODIK FÉLÉV V. sz. ELSŐ ÉV 1852. BUDAPESTI VISZHANG AZ ÉLET ÉS IRODALOM KÖRÉBŐL SZILÁGYI V. LUKÁCS L. TARTALOM : Régi magyar szerelmes levelek. — Nem siralomvölgy. ... Gyulai tói. * Két fejedelem a népből;u csuk tói. — A körösi temetőben; Szász Károly tói. — Legenda az arab csillagászról; Bérczytől. — Emlékkönyvbe; Lévai Jóseftől. TARCZA : Irodalmi élet. Társaséleti szemle. Külföld. Nemzeti színház. Vidéki élet. Közlemények. Tudnivalók. Mellékletül: Párisi divatkép.