Bukaresti Lapok, 1932. december (1. évfolyam, 114-137. szám)
1932-12-01 / 114. szám
Egyes számára 4 lej Magyarországon 20 fillér I. ÉVFOLYAM BUKAREST, 1932 DECEMBER 1, CSÜTÖRTÖK 114. SZÁM SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUCURE$TI t— ERDÉLYRÉSZI SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BRASOV-BRASSÓ, STRADA REGELE CAROL 6 58. SZÁM. TELEFONSZÁM 82 és 177, 7....—.....= FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI DÍJAK BELFÖLD RT. - HAVONKÉNTI HÁZHOZKÜLDVE: 100 LEJ - MAGYARORSZÁGON NEGYEDÉVENKÉNT 14 PENGŐ. - A TÖBBI ORSZÁGOKBA NEGYEDÉVENKÉNT 400 LEJ - EGYES SZÁM ARA 4 LEL) Ezer oldalról... Akárcsak a harminc nemes Budára, szabad halálra készen, tart Washingtonnak százezernyi munkanélküli munkástömeg, elszántan, harcos hangulatban, a mindennapi kenyérért, Rooseveltet megválaszthatták Hoover helyébe, a demokraták győzhettek a republikánusokon, az alkoholnak visszaadhatják annyira nélkülözött szabadságát, s a genki Harpagon gőgös gesztussal prezentálhatta a lejárt váltókat Európa nagyhatalmainak, az éhséghadsereg félelmes ármádiája mint a birnámi erdő megindult Dikolózhat az uj elnök és gyöngyözhet a pezsgő a diadalmi kupában és a nagy szövetségesek húsából is vághat még egy fontot a telhetetlen Shylock, valameddig a kenyér jogát nem biztosították valamennyi éhezőnek, a csillagos lobogó erőtlenül vergődik az elégedetlenség, önvád és erőszak viharaiban. A mindent akaró, mindent felfaló és mindenen keresztülgázoló Amerika megtorpan és elbukik azon a darab kenyéren, amit éhező asszonyok és gyermekek szájától lit el. És nemcsak Amerika, de az egész kulturvilág megbűnhődik az’ emberi igazságosság megcsúfolása miatt. Nem az irányból, mint Washington ellen, de ezer irányból, a világ mind a négy sarkáról, tódul, hömpölyög, zúg, zihál és zendül a tiltakozás, a hadüzenet az éheztető rendszer ellen. Genfben sem volna szabad ma egyébről tárgyalni, mint a módról, hogy negyvennyolc óra alatt leszereljék a milliók nyomorát és a bitorlók helyett a munka és kenyér jogát ültessék trónra. Avenolnak, a népszövetségi főtitkárnak azonban kilencvenezer svájci frank az évi fizetése és ötveezer frank a reprezentációs költsége. Csak ebből hány szelet kenyér telnék, ha kivált árpa- és kukoricalisztből dagasztják. Letarolt városok Letarolt város. Ezt a nevet adja a tatárjárás krónikása a szomorú Szatmárnak. Letarolt ország. Nincs itt már egyéb élet, csak az, amivel a repülőbizottság lendül a dolgának. A rajtaütés, a dobpergés, az ellicitált holmikkal megrakott szekér zörgése. Na és az eltörő sóhajok, az elfojtott fajok és átkok. A hajsza utolsó refleksze, a nirvánába való átvonaglás. Itt már arra sincs erő, mint túl az óceánon, hogy az éhség felvonuljon, dühöngjön, dübörögjön. Most jönnek a városi végrehajtások felfüggesztésével, mikor már mindent végrehajtottak, vagy amikor már nincs semmi, amit végrehajtsanak. Amikor már mindenki elhullt, aki élt, dolgozott, keresett, vagy munkát akart és nem kapott Amikor már a repülőbizottság az asszony fűzőjét, a törött gramofont, a tarkahuzatú dunyhát is elvitte s még a könyveknek, ami az adónál mindig megvetés tárgya volt, sem kegyelmezett. Az a diszkrét éjjeli alkalmatosság, amibe a szatmári adóaviatikus nem kívánt belenyúlni, marad egyetlen szimbóluma az adómorál nagylelkűségének. S a legszebb, hogy Vajda és Titulescu nem azon kaptak bajba, hogy ki tálal ki okosabbat ennek a helyzetnek a megváltására és hogy több szó esik a Stan Vidrighin visszahívásáról, mint a repülőbizottság elröpítéséről a világűrbe. Mintha lehetne nagypolitikát csinálni addig, míg idehaza meg nem térepítik a lelkek és erők egyensúlyát, s míg nem biztosították, hogy minden élet hozzájusson a maga jussához. Repülőbizottságok tatárjárásával ezt a halálos mohiá-o-á-t omr, ’-W neen'dani Gafencu feltűnő cikke az orosz szerződés ügyében T m* mww mm mwvitulescu egyre erősödő támadások pergőtüzébe került Vajdának tárcát ajánlottak fel, de nem vállalja Bukarest, november 29 A román sajtó most már felhördült Titulescu ellen. Az ellenzéki lapok szinte egyöntetűen állapítják meg, hogy a külügyminiszter külpolitikaiaktikázása teljesen csődöt mondott. Románia egyedül maradt Oroszországgal A Vajda-kormány volt külügyi államtitkára. Cafeneu az Argusban foglalkozik az orosz-román megnemtámadási szerződés kútbaesett ügyével. Mindezek előtt megállapítja, hogy Franciaország most hétfőn, Lengyelország pedig három nappal ezelőtt tette fel az utolsó pontot a francia-orosz, illetve a lengyel-orosz paktumokra. Ez a kérdés tehát, legalább egyelőre, lezártnak tekinthető. Külüírvminiszterünk orosz politikája zsákutcába jutott. Románia egyedül maradt. Azt a jó ösztönt — panaszolkodik Gafencu — amely nem először indult el azon az uton, hogy az ország keleti politikáját kibogozza, mindig elgáncsolták. Valami sorsszerű hagyomány ez már. Annak idején, 1920-ban Vajda a nagyhatalmakkal elismertette Párisban, hogy Besszarábia Romániához tartozik Vajda azonban érezte azt, hogy ez még nem Nyolc évig pihentették a kérdést. Nyolc év után, 1929-ben időszerűvé vált a Kellogg—Briand-paktum néven ismeretes külpolitikai egyezmény. Oroszországnak külön helyzete volt ebben a kérdésben is s azért a Kellogg—Briand-paktumot a Moszkvában aláírt úgynevezett Litvinovféle jegyzőkönyvvel egészítették ki. Ez a jegyzőkönyv tette a paktumot Oroszországra is kötelezővé. Titulescu ezzel a kérdéssel kapcsolatban vegyült először nyomatékosan bele az orosz ügybe. Mindenki, az összes pártok a jegyzőkönyv aláírása mellett volt, egyedül 5 ellenezte kitartóan. Ekkor azonban Maniu erősnek bizonyult. A jegyzőkönyv aláírása sikerült, a román diplomácia azonban tisztában volt azzal, hogy ez még csak az első lépés a keleti helyzet tisztázására. Románia és Oroszország között továbbra is fennállott a szükségessége a külön megegyezésnek. A következő kormány elnöke Jorga volt. Ő is megkezdette a tárgyalásokat. Rigában már javában egyezkedtek, amiszemben az a kötelék, ami régi szövetségeseihez köti, rendkívül mestivön Ciist. De ebben nem a szövetségesek a hibásak, Franciaország és Lengyelország mindent elkövettek, hogy együtt maradhassanak Romániával. A volt kormány sikeresen és okosan is vezette a tárgyaláokat. De iött Titulescu és elrontott mindent. elég és tárgyalni kezdett Koppenhágában magával Litvinovval is. Oroszországban megvolt a hajlandóság a kialakult helyzet elismerésére. A tárgyalások sikeresen haladtak előre, amikor Bukarestben felhorkantak a külpolitikai «ugorok és árulással vádolták Vajdát. Vajda félreállott, a kérdés megoldása elmaradt. A következő évben, 1921-ben az Áverésen kormány Filahtyt küldte ki, hogy az orosz megbízottal Caruliannal felvegye a tárgyalásokat. Az oroszokban most is megvolt a hajlandóság. Ekkor Take Ionescu, az akkori külügyminiszter rontotta el a dolgot. Körülvették őt is a politikai angolok és tele beszélték a fejét, hogy Románia nemzetközi helyzete meggyöngül. Igaz, ekkor még a külpolitikai relációk mások voltak , a szövetségesek nem vették volna éppen jó néven Romániától a külön paktumot. A dolog vége ekkor is az lett, hogy a tárgyalások megszakadtak, kor újra megjelent Titulescu. Hallani sem akart a tárgyalásokról. Hazaszaladt, aztán lemondott és végül győzött. A Iorga-kormánynak kellett távoznia, ő pedig kezébe kapta a külpolitika irányítását és boldogan tért vissza Genfbe. Ilyen előzmények után érkeztünk el Titulescu harmadik és a legerőteljesebb kirohanásához. A Vajda-kormány is tárgyalni kezdett az oroszokkal. Közben úgy alakult ki a helyzet, hogy ezeket a tárgyalásokat a szövetségesek helyeslése, sőt akarata mellett kellett továbbvinni. Ha a megegyezés nem is jöhetett volna létre, Romániának még akkor is nagy eredményt jelenthetett volna az, hogy kitartott szövetségesei mellett. l’itulescu azonban újra megjelent a színen. Újra lejátszotta azt a jelenetet, amit már Iorgával szemben is sikeresen alkalmazott. Lemondott, aztán hazaszaladt. És ezúttal is ő volt a győztes. Elrontotta mindazt, amit Vajda épített A Vajda-kormány megbukott, az új kormányban pedig Titulescu kapta meg a külügyi tárcát, hogy meg legyen a legteljesebb elégtétele. Gafencu így fejezi be a cikkét: Titulescu külügyminisztersá nevei semmi értéke nem volt már a további tárgyalásoknak. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a Romániára néző, annyira fontos problémát újra félretették és aii — egyedül maradtunk... KIÉLESEDTEK A RÉGI ELLENTÉTEK Gafencu nyilatkozata eléggé megvilágítja a kérdést. Arról a szerepről, amit Titulescu legutóbb vitt, rajta kívül csak még Vajda és Cadere adhatnának igen érdekes felvilágosításokat. Vajdát azonban köti a párthűség, bármennyire is keserűen figyeli a fejleményeket. Cadere viszont nem beszélhet, mert nem engedik beszélni. Cadere ugyanis ma is a régi pozíciójában van, holott már akkor lemondott, amikor Titulescu külügyminiszter lett. Aztán hazajött és többizben megismételte a lemondását. Szerepe már amúgy sem lehetett a kérdéssel kapcsolatban, hiszen mindent Titulescu intézett. Titulescu azonban az ő sorsát is intézni akarta. Hiába volt Cadere Vajdánál Kolozsváron, nem tudta eléggé magára vonni a külügyminiszter haragját. Nem mentették fel, hanem azt a parancsot kapta, hogy térjen vissza Varsóba, állomáshelyére. A hét végén útra is kel. Vajdával nem lehet könnyen elbánni Benfentes forrásokból eredő hírek szerint Maniu miniszterelnök, arra való hivatkozással, hogy most már az orosz kérdés, ami miatt távoznia kellett a kormány éléről, igazán befejezést nyert, felajánlotta neki a külügyi tárcát. Mihalache a földmivelésügyi tárcát kapná meg abban az esetben, ha Vajda hajlandó volna a kormányba való belépésre. Vajda azonban nem hajlandó. Egyre keserűbben viselkedik. Hatvanadik születésnapja alkalmából barátai és hívei ünnepelni akarják és a királytól is újabb kitüntetést kapott: a Károly-rend nagykeresztjét. Vajda azonban kijelentette, hogy őt ne ünnepelje senki, mert ő még él, ő még küzdeni akar, ez ő emléke még nem érett meg arra, hogy ércbe öntsék. Ő, Vajda, még elég erősnek érzi magát arra, hogy alkalmas időben újrakezdje politikai küzdelmeit. De nem a jelenlegi kormányban, bármennyire is nemzeti-parsztpárti kormány az. HAZAHÍVTÁK A BERLINI KÖVETET Ellenzéki körökben is, de a kormánypártban is nagy feltűnést keltett az a hír, hogy Titulescu külügyminiszter hirtelen hazarendelte Petrescu Comnea berlini követet. A követ már meg is érkezett Bukarestbe és nyomban kihallgatáson jelentkezett a külügyminiszternél, majd hosszasan tanácskozott Maniuval is. Politiaki körökben élénken találgatják, hogy vájjon mire készül Titulescu. Gafenoi cikke Aztán lett Titulescu