Bukaresti Lapok, 1933. december (2. évfolyam, 276-300. szám)
1933-12-06 / 280. szám
1933. december 6. — A bíróság felmentette Baumgarten László tanárt. Csíkszeredáról jelentik. Megírtuk már annak idején, hogy Baumgarten László Csíkszeredai róm. kath. gimnáziumi tanárt kommunista tevékenység vádjával letartóztatásba helyezték. A széleskörű érdeklődést keltett ügyben most ítélkezett a törvényszék, amelynek során a tanárt, bűncselekmény hiányában felmentették és elrendelték azonnali szabadlábra helyezését. » f B <i 7. oldal MU ZEÓ, SUMMEST Cai. Victoriei 34. Még csak néhány napig: Tinase és a Carabas olosz együttese az N. EIRITESCU lapokon... Ilnise cimű revüjében. 36 táncosnő — Musik-Hall — ERNESTO G39ii a híres tenor a „Boldogság dala“ című filmslágerben — Főszerepben: Paul Kemp és Ery Boos. Jön Iréne Dunna, a legszebb asszony, a leghíresebb színésznő legjobb és legmegkapóbb alakításában: „A SZERE EFIl TÖRVÉNYT GYŐZ.“ Amíg a Turul cipőgyárból Dermata-üzem lett, eltűnt a nyugdíjalap Hogyan lesz a 6 millióból 600 ezer lej Jacobi Kálmán dr. szeplőtlen hazafisága a 6 milliós nyugdíjalap árnyékában ' Temesvár, december 5. 1915-ben a temesvári Turul cipőgyár tisztviselői és alkalmazottai elhatározták, hogy lvardijegyesületet alakítanak. Az elhatározás végrehajtásának nem volt különösebb akadálya, mert az igazgatóság is hozzájárult, ami Refilperv néhány kikötése volt: a nyugdíjegyesület elnökét és alelnökit, a vezetőség két tagját, a gyár igazgatósága jelöli „ illetve delegálja. Hogy azonban még ennek a kikötésnek ellenére se érhesse meglepetés a Turul igazgatóságát, belefoglalták az alapszabályokba azt is, hogy a nyugoíjegyesület vezetőségének határozata ellen a gyár igazgatóságának vétójoga van. A tisztviselőknek nem nagyon volt kedveze te az antiszociális alapszabálytervezet, amely minden autonómiájától megfosztotta a nyug Jaegyesületet, de kényszerhelyzetben volt és méeg egy ilyen torz nyugdíjegyesületet is jobbnak tartottak a semminél. 1915-től 1924 ig ezeknek az alapszabályoknak az alapján működött a Turul cipőgyár tisztviselőinek és alkalmazottainak nyugdíjegyesülete, mikor 1994- ben megjelent a jogi személyiségekről szóló törvény, amely egyszerre új helyzetet teremtett. A törvény alapján a Turul nyugdíjintézete is kérte a jogi személyiséget, de a temesvári törvényszék I. sz. tanácsa 5265—925. szám alatt kiadott végzésében megtagadta a jogi személyiséget a nyugdíjegyesülettől, azon a címen, hogy alapszabályai nem egyeztethetők össze a törvény szellemével, amely megköveteli az autonómiát. A törvényszék egyben utasította a nyugdíjegyesületet új alapszabálytervezet kidolgozására. Erre azonban már nem került a sor. Eltűnt minden és csak most, nyolc év után kelt életre, mint a modern tisztviselőélet egyik regényes fejezete, — egy szövevényes per kapcsán. AMÍG A TURULBÓL DERMATA LESZ... ! A nyugdijegyesület vagyonát a gyár kezelte, még pedig, mint kölcsönt Szerepelt az évi mérlegekben és az igazgatóság kamatot fizetett utána a nyugdijegyesületnek. Az 1927. évi mérlegben a nyugdíjalap 3 millió 600.000 lej volt, 1928-ban 4,367.000, ezzel szemben 1929-ben, mikor már a nyugdíjegyesület vagyona 6 millió lejre szaporodott, — a vagyon a mérlegben már egy bánival sem szerepelt. .HATMILLIÓ ELTŰNIK A MÉRLEGBŐL Ez az év azonban nemcsak arról volt nevezetes, hogy eltűnt a nyugdíjintézet 0 milliója a mérlegből, hanem ebben az évben ért véget az a rivalizálási folyamat, amelyből a kolozsvári Renner-gyár — a mai Dermata — került ki győztesen. A temesvári Turul cipőgyárat néhai West Ede báró hozta le Mödlingből, mint Frankl Alfred G. m. b. H. alapítását. A gyárnak hetvenkét fiókja volt, a főtelepet Temesváron, Budapesten és Zágrábban. Ebből a virágzó vállalatból alakult ki a nem kevésbé virágzó Turul cipőgyár. A konjunktúrában az egyik főrészvényes az Anglo—Austrian Limited volt, amely beolvadt a Kreditanstaltba, a lovag Anhauh, a temesvári Jacobi, az aradi Rosenbergcsaládok és a kolozsvári Renner-gyár. A Renner gyár igazgatója, Farkas Mózes dr. előtt már akkor a Bata-művek lebegtek ideálként, meg akarta szerezni a hegemóniát a romániai cipőgyártás fölött, tehát rávette, hogy a bécsiekkel szemben, álljonn mellé a Jacobie Rosenberg-csoport. A terv sikerült, de akkorrára sikerült nemcsak a bécsi részvényeseket, hanem a Turult is kikészíteni. 1929-ben nyilvánosságra került, hogy a gyárnak horribilis veszteségei vannak és az is, hogy ezek a veszteségek 1826-ból datálódnak, de ennek ellenére állandóan nyereséget mutattak ki, amig végre 1929-ben az állandó nyereség — 40 millió lej nyílt veszteségben ragyogtak a mérlegben. ELOLVADT A 6 MILLIÓ LEJ Ekkor Jacobi Kálmán dr. a nyugdijegyesületnek az igazgatóság részéről delegált elnöke, gyűlésre hívta össze a nyugdijegyesület igazgatóságát. Bejelentette, hogy az alapszabályok értelmében kimondják a nyugdíjegyesület feloszlatását és minden tag visszakapja a befizetett pénzét. Erre az alapszabályok jogot adnak az igazgatóságnak, mert a gyár megszűnés előtt áll és az alapszabályok szerint ugyanakkor megszűnik a nyugdíjegyesület is. Fogadják el tehát az ajánlatot, mert ellenkező esetben az alapszabályok 32. szakasza alapján a vagyon vagy egy másik hasoncélú intézményre, vagy pedig a munkaügyi minisztériumra száll, így, ha nem fogadják el az igazgatóság ajánlatát. De az ügyek ilyetén megoldásába nem mindegyik nyugodott bele. Ezek közül Wittrich Vilma tisztviselő, aki 1917-óta volt tagja a nyugdijegyesületnek, elhatározta, hogy törvényes útra tereli a nyugdijegyesület ügyét. Wittrich Vilma 17.500 lejt kapott nyugdijbefizetés címen vissza, holott a 6 miliiós nyugdíjalapból 150.000 lej jár neki. Bűnvádi feljelentést tett Jacobi Kálmán dr. nyugdijegyesületi elnök, Kirschner Ferenc igazgató, nyugdijegyesületi alelnök, a nyugdijegyesület öt igazgatósági tagja és végül a Turul cipőgyár a nyugdíjalapra a román állam teljes joggal ráteszi a kezét. A tisztviselők nem merték visszautasítani az ajánlatot, többek között azért sem, mert abban reménykedtek, hogy a Turul megszüntetése esetén a Dermata-piiivek átveszik őket s így hozzájárultak, hogy az ajánlatot az 1930 januári közgyűlése elé terjesszék. 1929 december 1-én lezárták a gyár üzleti mérlegét, ebben a 6 milliós nyugdíjalap már nem szerepelt. A januári közgyűlés után eddig a 6 milliós nyugdíjalapból kifizettek 40 tisztviselőnek és alkalmazottnak — 600.000 lejt! Mind a negyvenen hallgattak a jobb jövő reményében, ami rövidesen be is következett. Be, csak kissé másként, mint ahogy a negyven ember elképzelte: még ennek az évnek márciusában, tehát rá két hónapra a gyár tisztviselőinek és alkalmazottainak 90 százalékát elbocsátották, a gyárat pedig átvitték Kolozsvárra. Nem volt már se nyugdíjalap, se állás ellen hűtlen kezelés címén, de ugyanakkor polgári kerestet indított a 150.000 lejért is. A bűnvádi feljelentés még nem került tárgyalásra, a polgári pert most tárgyalta a temesvári törvényszék file dr.Budescu tanácsa. Wittrich Vilmát Brebera Vencel dr. képviselte, míg a gyár részéről Faur Jones dr. és Jacobi Kálmán dr. jelent meg. Ez a részletezés, amint az alábbiakból kitűnik, igen fontos. Brebera dr. ismertette a fent vázolt előzményeket és kérte a bíróságot, állapítsa meg az alperesek anyagi fellősségét. A gyár képviseletében Faur dr. ellenezte ezt, mert szerinte, a nyugdíjalap de jure most is létezik. Különben is a gyár Kolozsváron van, tehát mondja ki a temesvári törvényszék illetéktelenségét és tegye át az ügyet a kolozsvári törvényszékhez. Ezek után állott fel Jacobi Kálmán dr., még szenzációsabb részlettel szolgálni az amúgy is elég érdekes részletekkel szolgáló perhez. Jacobi dr. Breberának azon előterjesztésére referált, amely szerint ő — Jacobi — kijelentette, hogy a nyugdíjegyesület vagyonára az állam teljes joggal ráteheti a kezét, ha nem fogadják el az igazgatóság ajánlatát. Erre reflektált Jacobi a következőkben: — Én, a román koronarend lovagja, a Mercul Industrial I. osztályának tulajdonosa, román tiszt és hű hazafi, nem tűröm, hogy egy Brebera adjon nekem patriotizmusból és lojalitásból leckét. Egy Brebera, akiről köztudomású, hogy azért lépett ki a magyar pártból, mert annak kisebbségi politikáját nem tartotta elég irredentának. Jacobi Kálmán karrierje kétségtelenül nem a rendjelek jegyében indult. Ellenkezőleg: úgy indult, hogy Jacobi Kálmán nagyon jó barátja volt Kun Bélának, amikor Kun a kolozsvári munkásbiztosító igazgatója volt. Igy került Jacobi is a munkásbiztosítóhoz és ezzel a progresszív mozgalmak vezetői közé. Elnöke volt a sokezer tagot számláló Magántisztviselők Szakszervezetének és végül a Károlyi kormány érdemeinek jutalmazására kinevezte kormánybiztos-főispánnak. Amilyen buzgón szolgálta Jacobi a progresszív eszméket, legalább olyan erővel f<A f dúlt ellene, amikor mint gyárigazgató szembekerült egykori harcostársaival. Még igazgatótársai is soknak tartották néha, amit ezen a téren végzett és ugyanígy nem akadt egyetlen igazgató sem a Turulnál, aki vállalkozott volna a 6 miliós nyugdíjalap fenti elintézésére. Jacobi vállalta. Talán ezt akarta Brebera dr. elmondani, amikor felállott, hogy Jacobinak válaszoljon, de alighogy elkezdte. — Ami az imént elhangzott ünnepélyes hűségnyilatkozatot illeti... de tovább nem juthatott, mert az elnök megvonta tőle a szót s így mindörökre válasz nélkül maradt a progresszív mozgalmak egykori vezérének történelmi jelentőségű nyilatkozata. Asztalos Sándor Jacobi, a chevalier sans peur et sans repró che... Mi lesz idén az nélküliekkel? Ez évben Aradon megfeledkeztek a nyomorenyhítő akcióról A politikai rezsimváltozás izgalmaiban észre sem vettük, hogy lassan, de biztosan bevonultunk a télbe. Mindennek ellenére, Aradon semmit sem hallunk még a munkanélküli segélyakcióról. Idén télen — jólleht már karácsonyfelé haladunk, — még nem csak hogy szervezett, hivatalos munkanélküli akció nem indult ebben a városban, de jótékonysági akcióról sem igen hallhatunk a munkanélküliek megsegélyezésével kapcsolatosan. Arad ezer és ezer munkanélküli családja kétségbeesetten startol a tél borzalmas vesszőfutására. A koldusok ellepik a várost, éhes, fáradt, vánszorgó alakok könyörögnek alamizsnáért. De a napi politika, a keservesen nyikorgó politikai verkliszavak elnyomják a szerencsétlenek jajveszékelését. Érdemes és érdekes megfigyelni szombatonként az aradi üzleteket. Hallgatólagos megállapodás értelmében az aradi koldusok hétköznap nem háborgatják a kereskedőket. Egyszer egy héten, szombaton jönnek csak alamizsnáért. Sorba jönek, egymásnak adják a kilincset ezek a jellegzetes figurák, kik ily módon, ötven hanis és egylejes alamizsnákból rendszeres „keresetre“ tettek szert és így, bármilyen gyatrán, de el tudják tengetni az életüket. De hányan vannak, hány százan azok, akik nem jönnek el sem szombaton, sem hétfőn, sem csütörtökön a külvárosi nyomortanyák odúiból, akik éhezve, vacogva, fázva kínlódják át az éjszakát. A munkanélküli tömegek nem koldulnak alamizsnák hanem magukra hagyva nyomorognak, küzdenek az éhenhalással. . . Tisztelettel és szerényen javasolnánk az illetékes hivatalos és félhivatalos köröknek: pillantanának talán túl a maguk vetette árnyékon és indítanák meg végre idén Aradon a nyomorenyhítő akciót.. . KÉT ÖREG KOLDUS MEGFAGYOTT BUDAPESTEN. Budapestről jelentik: A magyar fővárosban szokatlan hideg köszöntött be, amely több emberáldozatot követelt. Vasárnap a Juranicsutca egyik házának kapualjában egy 70 éves koldusasszony megfagyott holttestére bukkantak. Ugyancsak a dermesztő hideg végzett egy koldusaggastyánnal, akinek összefagyott hulláját a Vágóhíd környékén találták meg a járókelők. Vilmos német extrónörökös száműzetése idején a hollandiai Wieringenben Jan Luyt kovácsnál lakott s időtöltésből kitanulta a kovácsmesterséget. Németországba való visszatérése után sem felejtkezett meg egykori „gazdájáról“ s időközönként meg-meglátoslata