Bukaresti Lapok, 1935. április (4. évfolyam, 76-98. szám)
1935-04-01 / 76. szám
ZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BRASOV, STRADA REGELE CAROL 56-58. - FIÓKKIADÓ BUCURESTI CALEA VOSILOR 59. - TELEFONSZAM 3/23-86FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI DIJAK BELCOLOR( HAVONKÉNT HÁZHOZKÜLDVE) 80 LEJ — MAGYARORSZÁGON NEGYEd« Evenként 14 pengő. - egyes s?.avi i lej ................................................................................................................................................................................................................................. lll [UNK]l [UNK]llil^^^«a [UNK]^^i [UNK]lllfllM [UNK]^>lll [UNK]l^lllll [UNK]HI,allUUJIÜW [UNK]»l^■ [UNK]n [UNK]ffi [UNK] [UNK]^■ [UNK]C [UNK]^nl [UNK]a^■B»3^■B»Ulll^l^^■^III.II [UNK]«■M [UNK]I^INIJIMLI [UNK]^fl IliriMNIMH IIHin« IV ÉV FOLYAM ^ BR ASO V. 1935 Á P R I LI S 1 H ET F Ő Április elsei álom Irta: Baradlai László Úgy kezdődött, hogy tanúként egy közjegyzőt hallgatott ki a törvényszék. A közjegyzőnek román társa van és ő maga elég rosszul beszéli az állam nyelvét. Ezen nem tud segíteni, mert ötven éves elmúlt és ebben a korban már nehezen tanul az ember. Az ügyész mindenesetre kihasználta ezt a szomorú tényt és éles szavakkal kelt ki a kisebbségek ellen, akik nem tudnak még ma sem az állam nyelvén kielégítően beszélni. A teremre álmos csend borult. Az ügyész — mint egy tenorista — saját hangjában kéjelgett. A többiek aludtak. Olyan volt a törvényszék, mintha Csipkerózsika alvó kastélya lenne. Azután bejött a törvényszéki főelnök és közölte, hogy az igazságügyminisztérium a törvényszéken megüresedett bírói helyre Magyar Istvánt nevezte ki. A kinevezés indokolását is felolvasták. A minisztérium szem előtt tartva az új idők szavát, az etnikai arányosságot állapul véve, azt akarja, hogy a kisebbségek is arányosan legyenek képviselve a bírói karban. Az emberek tapsoltak. Az ügyész könnyes szemmel ölelte meg újonnan kinevezett kartársát és mindenki örült, hogy elkezdődött az új korszak. Az új bíró magyar nyelven tette le az esküt. Azután egy kisebbségi újságíró került a vádlottak padjára, mert megírta a sinfalvai zavargások részleteit. Az elnök szelíden és jóakarattal beszélt az újságíróval, aki tanúkat vonultatott fel, károsultakat, sértetteket, szenvedő, nyomorult magyar embereket. Az ügyész újra beszélt. Hangoztatta, hogy az újságíró nem bűnös, mert az igazat írta meg. Az alkotmányra hivatkozott, hogy az nem lehet holt betű s éles szavakkal kelt ki azok ellen, akik nemzetiségek és vallások ellen lázítanak. Szépen beszélt az ügyész. Hangoztatta, hogy ebben az országban egyenjogú állampolgárok vannak csak és mindenki bűnt követ el, aki ezt kétségbe vonja és félrevezeti a tömeget. Az ujságírót felmentették és mélyen megdicsérték, mert bátran és becsületesen megírta az igazat. Ugyanakkor kimondotta a bíróság, hogy az izgatók, akik a békés és jószándékú tömeget káros demagógiával fellázították, megbüntetendők. A lapok leközölték a tárgyalásról írt cikkeket, a cenzor nem húzott belőlük egy sort sem, pedig Sinfalvát magyarul írték ki, hogy a magyarok is megértsék, miiről van szó. Ugyancsak cenzúra nélkül közölték Vajda nyilatkozatát, a me vben belátta, hogy tévedett, mert a kisebbségek becsületes, dolgos és kínlódó polgárai az államnak, nem igáznak le senkit és nem eszik el senki elől a kenyeret, hiszen nekik is alig jut. Új, tiszta, tavaszi levegő ömlött szét a derűs kék ég alatt. A nyelvágán elbukottakat visszavették állásukba. A postás újra leveleket hordott. Az elcsapott magyar vasutasnak sem kellett többé a mellényzsebben hordozható esernyőt felfedezni, hanem továbbra is vona- ^ ^ Ceiumal; Comanescu 4 . , Egyes számára 101 Magyarországon 20 fillér ^ ^ ^ 76 SZAM London, március 31. A Moszkvából érkezett jelentések szerint Eden angol főpecsétőrnek a szovjetpolitika irányítóival folytatott tárgyalásai kedvező eredménnyel járnak. Beavatottaktól nyert értesülések szerint Eden és Sztálin teljes nyíltsággal és diplomáciai köntörfalazás nélkül fejtették ki felfogásaikat s a megbeszélés után az angol főpecsétőr kijelentette, hogy ha eddig kifejezett megegyezés nem is jött létre, a megértés légköre máris kialakult a két állam között. Eden pénteken kétszer is megbeszélést folytatott Sztálinnal. Délelőtt inkább udvariassági jellegű látogatást tett a kommunista párt főtitkáránál, még délután 4 órakor Molotovnak, a népbiztosi tanács elnökének Kremlbeli hivatalában egy órán és tíz percen át tárgyalt vele. Ezen a megbeszélésen Litvinov, Molotov, Majszkij londoni szovjet követ és Chilston moszkvai angol nagykövet is részt vett. Szovjetkörök szerint ez a másodszori találkozó a lehető legszívélyesebb hangulatban ment végbe. A francia Havas-iroda kiküldött munkatársa teljesen megbízható forrásból úgy tudja, hogy Eden csaknem teljesen eloszlatta a szovjet kormánynak abbeli aggodalmát, amely szerint Anglia esetleg hajlandó szabad kezet engedni Németországnak Keleteurópa Sztálin határozottan megkérdezte Edent, helytálló-e ez a feltevés, azaz Anglia kész volna-e akciószabadságot biztosítani Németországnak Keleten, akár azért, hogy egy borzalmas háborúban kimerítse Németországot, akár pedig azért, hogy megkímélje Nyugateurópát a háborútól, amelybe kötelezettségeinél fogva Angliának is bele kellene avatkoznia. Az angol főpecsétőr a leghatározottabban visszautasította ezt a feltevést. — Mondhatják, — kiáltott fel állítólag — hogy határozatlanok vagyunk, de azt semmiesetre sem tételezhetik fel rólunk, hogy közvetlenül, vagy közvetve támadó szándékaink volnának bármely ország ellen is. Iot vezethetett, a tanító újra taníthatott és a zenekar vidáman játszhatta a magyar nótákat. Nagyon szép volt. A főtéren harcias politikusok a megértés mellett szónokoltak és a testvéri szeretet szükségességét hirdették. Ady Endre szobra békésen állt Lítimiu szobra mellett és a székely falvakban a csendőr barátságosan kezelt a gazdákkal és szidás helyett ezt mondta: Behatóan foglalkoztak a Távolkelet kérdéseivel is, amelyekkel kapcsolatban Eden csupán annak kijelentésére szorítkozott, hogy Angliának Ázsiában is, Európában is csak egyféle politikája van: a Népszövetség politikája, ennélfogva minden téren egyaránt híve a kollektív biztonsági rendszernek. Minthogy Litvinov is azt javasolta, hogy távolkeleti Locarnóra is törekedni kellene, a tárgyaló államférfiak ebben a tekintetben is elégtétellel állapították meg egyetértésüket. A Sztálinnal való megbeszélés után Eden megtekintette a Kreml nevezetességeit, majd azt mondta az újságíróknak, hogy megbeszélése igen érdekes volt és mély benyomást tett rá. Más értesülés szerint a péntek délutáni megbeszélés során Sztálin hangsúlyozta, hogy nem híve a csak kétoldali támadást kizáró szerződéseknek, mert azok nem nyújtanak olyan tényleges biztonságot, mint a regionális, együttes biztonsági és kölcsönös támogatásra kötelező egyezmények. Ezek szinte teljesen kizárják az annyira fenyegető háborús veszélyt. Keletázsiára vonatkozólag az a nézet alakult ki, hogy Anglia és a Szovjetunió egyaránt meg akarja védeni a Távolkelet békéjét, elsősorban Kína függetlenségének sérthetetlensége alapján. A párisi Petit Journal nagy feltűnést keltő híradásban már arról számol be ezzel kapcsolatban, hogy Eden moszkvai tárgyalásai alapján az európai helyzet nevezetes fordulat előtt áll. A lap szerint most már valószínű, hogy Anglia is hajlandó csatlakozni a keleti egyezményhez. Diplomáciai körökben ezt egyelőre nem hiszik, de bizonyosra veszik, hogy Anglia ezután határozottabban fogját szorgalmazni, hogy Lengyel- és Németországot is rávegye a keleti egyezményhez való csatlakozásra s a maga részéről a legmesszebbmenő erkölcsi támogatásban fogja részesíteni a keleti paktum ügyét. Párisban egyébként az angol főpecsétőr moszkvai megbeszéléseiről nyert értesülések nagy megelégedést váltottak ki és bizakodó hangulatot teremtettek. Részletek Sztálin és Eden eszmecseréjéből wt——B^—wn—mrm—■! —a iibiiihi»i—ii— ii Eden megnyugtatta a szovjetkormányt, hogy Anglia nem engedi rázúdulni Németországot Abban is egyetértettek, hogy szükség volna távolkeleti Locarnóra is Kína területi sérthetetlenségének alapján — Anglia is csatlakozik a keleti egyezményhez? Titulescu nagyfontosságú tárgyalásai Lavallal Titulescu román külügyminiszter, aki — mint ismeretes — egyrészt a kisantant megbízottjaként, másrészt, mint a Balkánszövetség elnöke tárgyal péntek óta a francia fővárosban, szombaton újabb megbeszélést folytatott Laval külügyminiszterrel. Párisi diplomáciai körökben úgy tudják, hogy Titulescu főleg a békeszerződések katonai rendelkezéseinek Magyarországra, Ausztriára és Bulgáriára vonatkozó hatálytalanítása kérdésében tárgyalt Lavallal, aki Mussolini tanácsára állítólag szintén állást foglalt a három kisállam fegyverkezési egyenjogúsítása mellett. Tudni vélik, hogy Titulescu is hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország, Ausztria és Bulgária bizonyos mértékben fegyverkezhessék, ezért az engedményért azonban megfelelő ellenszolgáltatásokat kér. Hangsúlyozta Laval előtt egyrészt azt a veszélyt, amelyet Ausztria és Magyarország fegyverkezése Csehszlovákiára hárít, másrészt síkra szállt Jugoszlávia és Románia haderejének növelése mellett is, azt célozva, hogy Franciaország ebben legyen segítségükre. A kisantant eleve elhárít magáról minden felelősséget a közeljövőben történő eseményekért, ha a francia körök nem tartják szigorúan szem előtt érdekeit. Titulescu különben, akinek párisi tárgyalásait a sajtó nagy jelentőségűeknek tartja, még 3-4 napig marad a francia fővárosban, aztán Londonba és visszatérőben Brüsszelbe megy, hogy ismertesse a kis- és balkáni antant felfogását a napirenden levő problémákat illetőleg Szeresse a B. L.-t