Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1889. október-1890. március (19. kötet, 1-25. szám)
1889-10-10 / 2. szám
Előfizetési ár Negyed évre . . 2 frt. Fél évre . . . 4 „ Egész évre. . . 8 „ Megrendelhető : a kiadóhivatalban (Budapest, IV. kerület Kötöutcza 6. sz.) Budapesten az Eggenbergerféle könyvkereskedésben is (barátok tere). Megjelen minden csütörtökön. Szerkesztőség : Budapest, IV. kerület, Kötő-utcza 6. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. — 2. szám. Budapest, 1889. október 10-én. XIX. kötet. BÜNTETŐ JOG TÁRA. BÜNTETŐJOGI DÖNTVÉNYEK, RENDELETEK ÉS ÉRTEKEZÉSEK GYŰJTEMÉNYE. A DÖNTVÉNYEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Tartalom : Judicatura . A zsarolás befejezése. A zsarolás befejezése. A zsarolás, mely különben csak az újabb törvényhozásokban, s jelesül csak a jelen századbeli törvénykönyvekben nyert határozottabb alakot, több controvers kérdésre ad alkalmat. Ilyen a zsarolásnak viszonya a rabláshoz, s azon határvonal, mely emezt adattól elválasztja. E controversiának egyik esete, mely nálunk kiváló gyakorlati fontossággal bir azért, mert a magyar B. T. IC. a német btk.nek az úgynevezett „räuberische Erpressung“-ra vonatkozó 255. §-át át nem vette, a kir. Curiának több ítélete által a helyes, mert absurd gyakorlati eredményeket kizáró értelemben döntetett el ugyan,1) de más tekintetekben a *) Az eset ez: A. erőszakkal vagy a B. T. K. 347. §-ában meghatározott fenyegetéssel kényszeríti B.-t pénzének nyombani átadására. Judicaturánk hajlandó volt az esetet nem rablásnak, hanem zsarolásnak minősíteni, mert a tettes „nem vette el“ a pénzt, melyet ellenkezőleg a megtámadott az erőszak vagy fenyegetés kényszerítő hatása alatt maga adott át. De alig szükséges indokolni, hogy az erőszak vagy fenyegetés és a megfosztás egyidejűsége esetében, a két eset büntetőjogi értéke között különbséget, találni lehetetlen. „Ora comprende ognuno come fino a tanto che tutta la differenza sta nel „pigliare"o „farsi dare“, ma la contrettazione della cosa e contemporanea alla violenza esercitata, sia impossibile trovare una ragione giuridica per tener separate le due ipotesi, e farne dac titoli distinti“ mondja helyesen Carrara. Alig tévedünk, ha azt hisszük, hogy judicaturánkban nyilvánult ellenkező felfogás a német judicaturának befolyására vezethető vissza. De e judicaturánk megfeledkezett arról, hogy a német törvényhozó, ha — lénytanilag minden esetre helytelenül — a két materialitás közt a minősítésre kiható különbséget talál, azoknak büntetőjogi egyenértékét elismeri, mert a vitás esetet zsarolásnak minősíti ugyan, de a rablás büntetésével bünteti. 255. §: „Wird die Erpressung durch Gewalt gégen eine Perviszony még mindig controvers. Ide tartozik pl. judicaturánkban nyilvánuló azon felfogás, mely az erőszak csekélyebb voltát elegendőnek tekinti a rablás minősítésének mellőzésére, s a zsarolás minősítésének alkalmazására. Mely felfogás a rablás lénytani fogalmával ellentétben áll, s a B. T. Könyvben támpontot nem talál.2) Ilyen a minae juris név alatt ismeretes controversia. A mely kérdésben legfőbb itélőszékünk még mindig veszélyes talajon mozog, s oly irányt követ, mely a jogérzületet s a büntető társadalmi védelem igényeit ki nem elégítheti. Amily bizonyos, hogy a polgári perrel való fenyegetés a zsarolás tényálladékának megállapítására alkalmas fenyegetést nem képez, épp oly bizonyos, hogy a bűnvádi feljelentéssel való fenyegetésnél épp ellenkezőleg áll a dolog. Az ellenkező értelmű curiai ítéleteknek azon indokolása, hogy a feljelentéssel való fénye sen oder unter Anwendung von Drohungen mit gegenchirtiger Gefahr für Leib oder Leben begangen, so ist der Thater gleich einem Rauber zu bestrafen“. Ezen törvény szempontjából tehát a controversia csak akadémikus jelentőséggel bír. A bűnös zsarolás czíme alatt megkapja a rablás büntetését. Nálunk ellenben a német felfogás elfogadása arra vezetne, hogy a rablással egyenértékű, s az összes európai törvényhozásokban ilyennek tekintett cselekmény csak az aránytalanul enyhébb zsarolás büntetésével szjtathatnék. 2) A törvény csak a fenyegetésnél tesz különbséget, úgy hogy nem minden, hanem csak bizonyos, a 347. §-ban közelebbről meghatározott fenyegetést nyilvánítja alkalmasnak a rablás tényálladékának megállapítására, azon czélból, hogy a tényálladék csak a fenyegetés súlyosabb eseteire szoríttassék. De az erőszak tekintetében hason megkülönböztetést nem ismer.