Californiai Magyarság, 1960 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1960-01-01 / 1. szám
BOLDOG, MEGELÉGEDETT ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN A LAP ELŐFIZETŐINEK, OLVASÓINAK, BARÁTAINAK ÉS ÁLTALÁBAN A MAGYARSÁGNAK ŐSZINTE SZERETETTEL A LAP BEL- ÉS KÜLMUNKATÁRSAI NEVÉBEN: LABADOS V. ZOLTÁN szerkesztő-kiadó. CALIFORNIAI MAGYARSÁG Established in 1922 (CALIFORNIA HUNGARIANS) Phone: HOllywood 3-3473 An American Newspaper in Hungarian Language The Only Hungarian Weekly Newspaper West of the Mississippi Edited and Published Every Friday by ZOLTÁN V. SABADOS, 648 N. Western Ave., Los Angeles 4, Calif. VOL. XXXVIII. NO. 1. LOS ANGELES, SAN FRANCISCO, CALIF., FRIDAY, Jan. 1. 1960. SINGLE COPY 15 CENTS Búcsúztató Semmi okunk nincs rá, hogy az elmúlt esztendőtől fájdalommal búcsúzzunk; nagyon kevés örömet hozott ennek a nemzetnek, s talán még kevesebbet az egész emberiségnek. Az egyén a saját kisebb-nagyobb örömei, vagy csalódásai közt, a saját életének állandó küzdelmében ritkán tulajdonít fontosságot azoknak a sokkal nagyobb eseményeknek és változásoknak, amelyek a nemzet és az emberiség sorsát — tehát végeredményben a saját sorsát is — kedvezőbb, vagy kedvezőtlenebb irányba fogják terelni. Az Egyesült Államok polgárai néha például csak múló fontosságot tulajdonítottak annak a ténynek, hogy világhatalmi pozíciónk megrendült, hogy amíg pl. tíz éve, vagy csak öt éve is, kétségtelenül a világ első katonai és gazdasági hatalma volt nemzetünk, ma ezt a pozíciót a kommunista blokkal megosztjuk. AMIT A SAJÁT KORMÁNYUNK soha őszintén meg nem mondott ennek a nemzetnek, azt megmutatták a világűrbe, a holdba és a Hawaii szigetek közelébe lőtt orosz rakéták, s megmondták végre hangosan azok a tudósok, akiknek kezeit megkötötte a kormányunk rövidlátása. Ma már nem titok, hogy évi negyvenezer millió dolláros honvédelmi költségvetésünk dacára, az Intercontinentális lövegünk nincs még meg, míg a Szovjet kétségtelenül hazulról bombázhatja városainkat. Ennél is megdöbbentőbb, hogy a Szovjet repülőgépei jobbak, nagyobbak, s hogy modern apró fegyverei messze maguk mögött hagyják a miénket. KATONAI TÉREN VALÓ ELMARADÁSUNKBAN csupán az a vigasztaló, s az helyez egyelőre biztonságba bennünket, hogy a világszerte elszórt repülőtereinkről a Szovjet egész területét rövidebb távolságra találó rakétáinkról szintén elérjük, s akármelyik fél támadna, mindkét fél a nemzetet romhalmaz aláttemetné. Van tehát időnk rá, hogy mulasztásainkat behozzuk, mielőtt minden idegen országban épített repülőtérről kiparancsolnak bennünket. Sajnos ez a várható csapás folyamatban van, Icelandból és Maroccoból belátható időn belül el kell távoznunk, s nagyon kétséges, hogy Saud Arábiában meddig tűrnek meg bennünket. AZ ERŐVISZONYOK MEGVÁLTOZÁSA természetesen tekintélyünk súlyos veszteségét hozta magával, s ezt a múlt évben minden fronton meg kellett éreznünk. A nagy nemzetek közül még a saját szövetségeseink sem fogadják el ennek a nemzetnek a vezetését, s például Franciaországból kiparancsolták a NATO amerikai repülőit, amelyek voltaképpen elsősorban Európa védelmére szolgálnak, a kisebb nemzetek a NN-ben egymás után ellenünk szavaznak. Nemcsak lerögzített, ügyetlen és időtmúlt külpolitikánk, hanem jórészt erőveszteségünk hozta magával, hogy latin szomszédaink egymás után szintén ellenünk fordulnak. EGYRE NEHEZEBB HELYZETÜNKET fokozza, hogy a szabad világ védelmére létrehozott nagy szövetségünk többé nem egységes, hogy az európai nemzetek közti évszázados féltékenység és hatalmi villongás ismét dühöng, s a NATO nevében jóformán egyedül állunk a nyugatnémetországi csapatokkal a Rajnánál. S nem sokkal erősebb és szorosabb az Ázsia védelmére szövetkezett SEATO sem, amely még csak önmagában sem képes Tibet legázolását, vagy a Kína-India-i határvillongást tárgyalni. S NE HIGGYE EGYETLEN AMERIKAI POLGÁR SEM hogy ez a nemzetközi változás nem fogja érinteni őt magát, vagy családját, mert a mindennapi kenyerünket máris érinti. Nemcsak katonai, hajdan megrendíthetetlen pozíciónkat vesztettük, súlyosabb veszteségek értek gazdasági téren bennünket. Évi huszonkétezer millió dolláros exportpiacunk összezsugorodott tizenhétezer millió dollárra, s a törvényben megszabott tizenkétezer millió dolláros aranyfedezetünkből nyolcezer millió dollár hiányzik. Ma papírpénzünk mögött csak négyezer millió dollár arany és az amerikai hitel van. (Fort Knox többi aranya külföldi nemzetek tulajdona). MIKOR AZONBAN VESZTESÉGEINKET őszintén beismerjük magunknak, bátran a mérlegre tehetjük azt az örvendetes eseményt is, amely megkönnyebbülést, ha nem örömet okozott az egész világon. A hidegháborúban szemben álló két tábor közeledett egymáshoz, s majdnem biztosra vehetjük, hogy ez a közeledés, bár lassú lesz, de elhozhatja a végleges békét. Minthogy mindkét oldalon belátták, hogy a háború csak kölcsönös Folytatás a 3-ik oldalon Gyulay Sándor, ki november közepén igen súlyos műtéten ment át, nincs többé. Vele kidőlt megint egy nemes, hatalmas magyar tölgy az Újhazában. Akiknek megadatott az a privilégium, hogy munkatársai lehettek, akik közvetlen közelről láthatták munkáját, hatalmas és fáradhatatlan szervezőképességét, ügybuzgalmát és példás kötelességtudását, akik számára élete mindenkor nyitott könyv és szüntelen példaadás volt, azok mély kartársi megrendüléssel állták körül szeretett és nagyrabecsült vezérük ravatalát. Ennek a kivételesen nagy embernek hihetetlen munkabírásával végtelen szerénység, derűs csupaszív emberség párosult, így Gyulay Sándor alkotó munkássága a kezdettől végig a legbiztosabb lelki alapokon haladt a dúsan megérdemelt sikerek felé. Gyi.L ,Sándordecember 25-én Karácsony napján délután 5 órakor, 61 éves korában adta vissza nemes lelkét Teremtőjének a Valley Presbyterian kórházban. Temetése december 29-én, kedden délután 1 órakor volt a Van Nuys-i Pierce Brothers temetési kápolnájából, ahol ravatalát hatalmas virágerdő szegélyezte. A magas szárnyalású gyászszertartást dt. Kecskeméthy László református lelkész tartotta. A szertartás után, Révész Kálmán a temetésre lejött központi elnök könnyes szemekkel mélyen átérezve búcsúztatta el egyesülete, a William Penn tagsága nevében az elhunyt munkatársat, barátot, amely után a gyászoló közönség végeláthatatlan sorokban kísérte utolsó útjára a Glen Haven Memorial Park temetőbe ezzel is kifejezve az elhunyt iránt érzett ragaszkodó szeretetet és megbecsülést. A sírnál búcsúztatót mondtak: Macker Gyula alelnök, Fintor Jenő 525 osztályelnök, Kosztin Mihály és Győrváry Imre volt osztályelnökök és Fancsali Dénes, a Magyar Baptista Templom Diakónusa, kihez elhunytat 40 évi barátság fűzte, s akinek Amerikába érkeztekor Detroit-i lakásán szállt meg, végül Révész Kálmán elnök. Koporsóvivők voltak: Fintor Jenő, Fintor Ernő, Kosztin Mihály, Barna Kálmán, Kamenár Károly, Fancsali Dénes. Tiszteletbeli koporsóvivők: Révész Kálmán, Macker Gyula, Vészi László, Kócs Dénes, Sladics András, Bálint János, Papp Pál (Folytatás az 5. oldalon) Mit hoz az új esztendő ! Mint ismeretes, a bolsik vasfüggönnyel veszik körül titkaikat. De az Égi Vasfüggöny még ennél is titokzatosabb és sohasem lebben fel magától, bárhogy szeretnénk is mögéje látni. Épen ezért hiába találgatjuk a jövendőt, mert a jövő titkai Isten kezében vannak és Isten nem közli előre szándékait az emberekkel, akik nem lehetnek előre tudói a most ránk virradt esztendő titkainak. Emberésszel persze nehezen lehet megérteni, ha az egyesek és nemzetek sorsát tudatosan irányítja az Égi Hatalom, miért részesíti különös kedvezésben az Istentagadó vörösöket,akik egyre hatalmasabbakká válnak...? Mit hoz az Uj ESZTENDŐ, a most ránk virradó 1960: tessszük fel újra a kérdést. A felelettel persze adósak maradunk, mert az új esztendő titkait sűrü égi fátyol takarja el kutató szemeink elől. De az év 365, — azaz szökő év lévén — ebben az esztendőben az egymásra virradó 366 nap alatt ezek a titkok az égi sorrend szerint mind előrajzanak majd és igazi tudói csak akkor lehetünk majd a titkoknak. Isten valószínűleg azért rejti el gondosan titkait, mert ha azok előre ismeretesek lennének, a normális emberi élet valószínűleg lehetetlenné válna, így hát jobb reánk nézve, ha a titkokat csak az Isten által elrendelt sorrend szerint ismerhetjük meg. A titkokat nem ismerjük, de egyet mégis biztosan tudunk: VAN ELÉG AGGÓDNI VALÓNK A TITKOK ISMERETE NÉLKÜL IS. Mert bár béketárgyalások és csúcstalálkozók vannak folyamatban, maga az a tudat, hogy a mindent elpusztító atomháború lehetősége Oroszországban EGYETLEN EMBER, a DIKTÁTOR kezébe van letéve, elég aggodalommal és borzadállyal töltheti el az egész emberiséget a jövő eshetőségei iránt. Rndjuk, hogy a diktátor ittas... elmebaj támadja meg vagy indulatroham ragadja el és parancsot ad az atomháborúra...? Ki állíthatja ezt meg? A világpusztulás háborús szörnyei abban a pillanatban elszabadulnak láncaikról és az Apokalipszis Négy Lovasa rakétaszárnyakon száguld a világ mind a négy tája felé, hogy a pokol pusztító üszkeit szórja a békés otthonokra.« Ki állíthatja meg ezeket? De kitörhet egy ilyen borzalmas világháború még másként is. Furcsa, hogy erre nem gondol a világ. Nálunk nincs diktátora és az Elnök saját magától nem rendelhet el ilyen borzalmas világpusztulást. A háború megüzenéséhez nálunk akongresszus hozzájárulása szükséges. Az Elnök csak abban az esetben rendelhet el azonnali háborút, ha minket már megtámadtak. Mindamellett, ha különösen hangzik is, újabban nálunk is csak EGY ember kezébe van letéve egy borzalmas rakéta-atomháború lehetősége és ez az EGY ember lehet akár egy őrmester pilóta is... Tudomásunk szerint ugyanis, újév után olyan rendeletet adnak ki, — sőt valószínűleg ez már meg is történt, hogy az atomrepülő légihaderő fele, ÁLLANDÓAN a levegőben fog cirkálni, hogy abban az esetben, ha minket ORVUL megtámadnának, azonnal, pillanatnyi késedelem nélkül elindulhassanak a megtorlásra. Ez az óvóintézkedés nagyon is indokoltnak látszik. De történik akkor, ha az atomborz-jákkal megrakott légi cirkálók valamelyikével ugyanaz történik, mint az orosz diktátorral? Ittasság, beteges szerelmi bánat, vagy pillanatnyi elmebaj, neki irányítja gépét a Szovjetnek és atombombát dob le valamelyik városra...? A Szovjet ebben az esetben nem fogja megkérdezni, hogy komolyan gondoltátok-e ti az atombomba ledobását, hanem percekkel későbben már megindítja egész pokoli messzehordó atombombás rakétáit ellenünk és mire a szörnyű félreértés kiderülne, már milliók holtteste lesz eltemetve az üszkös romok alá... Iszonyú kép, iszonyú lehetőség, de feltétlenül előfordulható lehetőség és épen ezért a levegőben való éjjel-nappali atombombás cirkálás alighanem kétélű fegyver mely esetleg VISSZAFELÉ sülhet el... ...íme mindjárt egyike ama nagy titkoknak, melyeket az Uj Esztendő hajnalán és későbben is a titokzatos égi függöny takar el kutató szemeink elől. Isten hord mindnyájunkat tenyerén, de jaj nekünk, ha Isten egy “szórakozott” pillanatában tenyeréből a Földre ejt minket... Imádkozzunk, hogy ez ne történjék meg. És abban a reményben, hogy ez nem fog megtörténni, szívből kívánunk boldog, áldásdús újesztendőt minden olvasónknak, minden magyar honfitársunknak és az egész világnak is! SZEGEDY LÁSZLÓ