Californiai Magyarság, 1975. október-december (54. évfolyam, 44-52. szám)
1975-12-05 / 49. szám
8. oldal KERESZTRE FESZÍTETT SZERETET, FÁSULT LELKEK HARMATA. Van már vagy 25 éve, hogy ezeket a gondolatokat felhasználva, megírtam karácsonyi elmélkedésemet.Két ezredév folyamán ezen gondolatok nem sorvadtak el és ha azokat papok,prédikátorok, irók és költők ezerszer is megismételték,mégsem kopott el,nem lett untató, de mindenkor lelket újjászülető erő, a kihaló lelkek életre keltője, a kemény szivek lágyítója, a szent karácsony ideje. Ma ezt a címet adhatom: Fásult lelkek harmata. „Harmatozzatok Egek onnan felülről....Harmatozzatok, mert ezen harmatra van szüksége leginkább a szeretetre szomjas világnak. „Elpusztulja nem éri harmat a rétet,, „Szeretet nélkül elpusztul a lélek.., Ki irta, mikor, hol hallottam, nem tudom,hogy az igazságok számára nem az a lényeges, hogy ki, mikor és hogy mondta, hanem egyszerűen csak az, hogy önmagukban, függetlenül mindentől: Igazságok! Márpedig a szeretet a legnagyobb igazság, mert igazság nemcsak a földön, hanem az égben is! Mert a szeretet maga az Isten, aki önmagát teljesítette ki, csaknem kétezer esztendő óta,Betlehemnek egy külvárosi barlangistálójában, a gyermek Krisztusban. A Mindenható, az örök szeretet jelent meg akkor, nemcsak a lélek, de a gyarló emberi test számára is érzékelhetően a földön, hogy megkezdje a maga göröngyös, véres, üldözött pályafutását, míg ember él a földön, hogy mindenki vágyjon utána s mégis mindenki megtagadja és üldözze. Ő a szeretet tragédiája és a történelem legnagyobb tragédiája,melynek nincs kezdete és nincs vége. A szereteté, mely mindig adni, segíteni, gyámolítani, szolgálni, szeretni akar, s akit mégis üldöznek , hajszolnak, kilöknek, kigúnyolnak, meg nem hallgatnak, keresztre feszítenek. Pedig... Soha nem volt nagyobb szükség a szeretetre, mint napjainkban. Elcsépeltnek hangzik ez a mondat? Igen. Mert mindenki szajkózza, frázissá alacsonyítja, közhelynek használja. Pedig sohasem volt nagyobb szükségünk erre a szeretetre, mert nem szorult rá jobban a világ,mint ma, vérzivataros napjainkban. Alig merem kezembe venni a napi újságot, mert vértől csöpög, erőszakot erőszakra, bűnt bűnre halmoz annak minden sora. Szórakozásból a freewayokon száguldó autókra lövöldöznek, utcasarkokon rendőröket lőnek agyon, repülőgépekbe időzített bombákat helyeznek, rablás,gyilkosság, nemi erőszak, emberrablás, homoszexualitás, kábítószerek őrületes orgiái, mozik trágár paráznaságának hirdetéseivel van tele az újság. És ebben a büntertő világban, nem fegyver kell a fegyver ellen, hanem szeretet a bűn ellen. A szeretet maga az Isten.A bűn pedig a sátán. Rajtunk,csakis rajtunk múlik,melyiket választjuk. Magyar testvérem, a legnemesebb ','emberfajta,' akit'„vé' szék hányának,, már ezer év óta. Idegenben élő számkivetett nép, akinek lelkében még él a szeretet kicsi mécsese, aki távol a Hazától várod a szeretet ünnepét.Nem felcicomázott karácsonyfával és házzal, de ünneplő lélekkel.Megváltót váró szívvel,megbocsájtást hirdető szeretettel.Magyar testvérem, az a legnagyobb ajándék,mellyel embertestvéredet megajándékozhatod, még csak pénzedbe se kerül, mert ott él szívedben, ahová Isten helyezte. Úgy hívunk, hogy szeretet. Ezt pazarolva ajándékozhatod, mert ez, ha talán el is hajlott egy kicsit valakitől, Te is visszakapod egyenes, nyilt, igaz ajándékként... Szeressük megbocsájtással az esendőt, s még a gazembert se gyűlöljük, inkább sajnáljuk,hogy Isten ellen fordulva a gonoszság tartja markaiban. Ne vezessen ebben sem gyűlöltet, csak embertársad iránti kötelező szeretet.Szeressük jobban a becsületet,mint a becstelenséget. Ezek a gondolatok vezessenek téged az adventi karácsonyvárásban és ha most írni kezded a karácsonyi lapokat, akkor gondolj azokra először, akiket talán nem szerettél, akiktől elhajlott baráti szereteted és biggyeszd oda neved elé, hogy szeretettel és meglásd, alábbhagy szivedben a gyűlölet lángja. Addig is, csak türelem, békesség, sok krisztusi, karácsonyi, önfeláldozó szeretet. V.G.: IBUSZ.Folytatás a 6.old. Magyarország külön királyság gyanánt élte végig az osztrák császárral való perszonális unió évszázadait,nem pedig mint Csehország, Morvaország és a többi örökös Habsburg tartomány. Ezért folytak a magyar nemesség közjogi küzdelmei századokon át és ezért vívtuk ki szabadságharcainkat Rákóczitól Kossuthig. Ezt a fontos politikai különbséget ki kellene domborítani még egy ilyen rövid áttekintésben is. A barokk stílus emlékei nem épen a Habsburg hatalom jelenlétének a tárgyi bizonyítékai. A barokk korszellem volt és annak stílusa az egész civilizált világot uralta Amerikától Szent Pétervárig. Meg lehetne említeni,hogy a Széchenyi Lánchíd a kontinens legszebb és a maga idejében -legjelentősebb állandó hídja volt, később pedig az Erzsébet híd a világnak hosszú ideig legnagyobb fesztávú hídszerkezete, vagy azt, hogy a ma még mindig üzemelő, régi, pesti földalatti vasút a múlt század 90-es éveiben a kontinens első földalattija a párisi metrót is megelőzte. És így tovább. Nem dicsekvés, egyszerű történelmi, vagy műszaki tényeket említeni és nem szégyen a magyar barátság. Írjunk az IBUSZ igazgatóságának a külföldi turista jogán és kérjük a tájékoztató módosítást,amely az idegenforgalmat is segíteni fogja azzal,hogy a külföldiek több respektussal tekintenek majd ránk.A románok szerint úgyis 'barbárok'vagyunk-..." Irgalmas fák TOLLAS TIBOR: E kötet négy esztendő termését (1971-75) foglalja magában. A versek valamilyen vonatkozásban mind a fákról szólnak. Javarészt a München melletti Starnbergi tó partján fekvő kórházban születtek, ahol évenként egy-két hónapot kellett töltenem. A visszanyert magánynak ezek a hónapjai épp oly értékesek voltak, mint a betegségemet okozó börtönévek a pesti Gyűjtőfogházban, Vácott, vagy a tatabányai 14-es akna mélyén. A hazátlan szabadság hajszája után a kórház kényszerű csendjében mindennapi látogatóim a fák voltak. Két nyírfa nézett be hajnaltól napestig a nyitott ablakon. A késő nyár sugarai és a szelek változása szerint más-más arcot villantottak fel a múltból, más-más emléket tükröztek vissza. Felidézték ifjúságom pajtásait, a hazai fákat, melyek nem menekültek el a vihar elől, mert gyökereik erősebbek voltak. Láttam a temető oldalában a fehér akácok sorát, falunk idevillogó jegenyéit, a Bán patak partjára ültetett szomorúfűzeket, az omladozó kőkerítésünkre boruló bodzabokrokat. Fényrácsaik mögül a régi játszótársak, a szomszédok és a szétszóródott család köszöntöttek. A fák azonban nemcsak a múltra vagy a helytállásra emlékeztettek. Figyelmeztettek arra is, a rohanásban, az út mentén néha meg kell állni, hogy fészket adjunk a madárszárnyú gondolatoknak, szót értsünk olykor a csillagokkal. A csörtető civilizáció láncnélküli rabszolgáinak nem marad idejük magukkal és a transzcendens világgal való találkozásra. A Keleten és Nyugaton egyaránt elburjánzó materializmus nemcsak a lelket, de magát a természetet is megmérgezi. Kiirtja a föld őslakóit, a fákat, és belső kertünk legféltettebb világát, a szabadságot. Megmérgezi a mindennapi kenyérnél fontosabb levegőt, beszennyezi a szomjunkat oltó források, folyók vizét. A fuldokló városok és gyárak ember- és kőrengetegéből kiszorítja a friss oxigént lehelő fákat, melyek, mint rezervátumban tengődő indiánok tőlünk távol kerültek. Az új özönvíz, vagy özöntűz előtt álló megbomlott emberiség talán mégis visszahívja házalójára az elűzött fákat, akárcsak a hatalom birtokosai a bujdosó szabadságot, hogy az egyensúly helyreálljon. Vagy az új özönvíz Noé nélküli bárkája az irgalmas jövőnek átment néhány ártatlan, csonthéjú magot. Botond István: Telihold Teliholdnál tárgyak kerekednek gyermekszemmel meseszó a látás régi ismerősnek új értelme támad fekete szobámban lilázik a bársony acélos sugallat térségbe repítne nappali halottam fényfürdőre éled hallom fák beszédét karcos szikla hangját tudom te mit érzel szived az enyémmel halkan egybedobban sóhajomra lombolt kiscsengője csendül gallyak zengő húrján tisztán peng a hárfa titkolt örömünk ma kacajt szóró közkincs és a denevérek éjre surranása angyalszép köszöntés kösöntyűje csörren büszke szeretőknek lágyszemű halál is nyugtatóbban méri porbasápadt ember mart szívének súlyát ringó mérlegével vásott aranyóránk lomhább perccel járja jóra nőttél holdunk sárarany a színed álomba menőben nap kölykének nézlek Újságírás. Folyt .5 .old. ról járt.Sikeremhez persze hozzájárult a letűnt évtizedek magyar lapkiadóinak „sikertelensége„ az újabb szerkesztők és lapkiadók töretlen szellemű vállalkozásai,melynek folytán újabb és újabb magyar újságok láttak napvilágot.Végül el is árulom, hogy közel 200 (198) különböző című magyar nyelven megjelent újságról sikerült tudomást szereznem és adatait öszszegyűjtenem, közülük többnek egy-egy példányszámát,fejlécét, vagy fejlécének kicsinyített mását is megszereznem. MEGJELENT a Nemzetőr kiadásában TOLLAS TIBOR: IRGALMAS FÁK című új verseskötete. A kötet képillusztrációit Saáry Éva (Lugano) készítette, a borítólapot, Kovács Kálmán (Bécs) tervezte. A kartonkötésű, fűzött, színes borítólappal ellátott könyv ára postaköltséggel: 5.- 8, vagy 12.— DM, vászonkötésben: 6.500, vagy 16.- DM. Megrendelhető a Nemzetőrnél: München 34, Postfach 70. NAPNYUGAT Tollas Tibor: FÁBÓL FARAGOTT LITÁNIA Életfa,szemöldökfa,karfa, ajtófélfa kapufa mesterfa,sátorfa,aprófa,tűzifa,gallyfa ágfa, hasábfa ,szálfa, nótafa,májusfa, látófa, termőfa,csudafa,tulipánfa családfa,nemzetségfa,világfa,mesefa ,rovásfa, rózsafa ,párnafa ,gyümölcsfa ,csemetefa karácsonyfa, tilalomfa,hámfa járomfa, haszonfa, kaptafa,bányafa,trongafa piszkafa,sodrófa,sulykolófa,hajtúfa, csapófa, száritófa, szégyenfa, támfa, gyámfa,keverőfa,simitófa,mintázófa, talpfa,vállfa,gombfa,díszfa, bálványfa boldogasszonyfa,sasfa,istenfa, égigéra fa lármafa,szolgafa fsitőfa,fejfa,kopjafa, koszorúfa,keresztfa. HA... Irta: RUDYARD KIPLING (1865-1936). Szabad fordítás: PAÁL GYULA. Ha fejed helyén marad ,amikor mások fejüket veszítik S téged vádolnak amiatt, Ha bízni túsz magadban, amikor mások kételkednek benned De kétkedő arc önvizsgálatra hajt. Ha várni tudsz és nem fáradsz el a vártán S ha hazug a szó rólad, de te hazudni nem fogsz, Ha gyűlölnek és te gyűlöletnek helyet nem adsz S mégsem látszol túl jónak, túl okosnak: Ember, férfi leszel fiam! Ha álmodni tudsz, de álmaid nem uralnak téged, Ha gondolkozol, de tudod, hogy csak ez nem elég S ha tudsz járni diadallal, vereséggel S egyformán kezeled e két imposztort, mert az Ha összes nyereséged egy halomra rakva Reszkirozni mered egy merész lökéssel S ha veszítve bátran újrakezdesz S nem átkozódsz sírva, hogy nincs szerencséd: Ember, férfi leszel fiam! Ha beszélj tudsz tömegekkel s erényed megtartod, S ha nagyokkal parolázol, de józan eszed el nem illan S ha ellenségeid, de barátaid sem tudnak ártani neked, Ha minden ember számit előtted, de egy sem túl sokat, Ha a vissza nem térő percet Hatvan másodperces távfutással töltöd ki és nem adod be a derekad amikor már majdnem kidőlsz •Tied a világ és mind ami benne van.. . És mi több: ember,férfi leszel fiam! A fényre holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra, szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra, rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre, visszamosolyogjak az Istenre.