Californiai Magyarság, 1983. január-december (60-62. évfolyam, 1-50. szám)

1983-01-21 / 3. szám

6. oldal MEGYEBÁL Folytatás az előző oldalról! - jóelőre helyet biztosítani a szép táncosnék oldalán...” Dercseyné mosolyogva hallgatta végig szomszédját. Helyet mutatott neki s fe­nyővízzel kínálta. Aggle­gény volt a jóképű Szalán­­czy s igen szívesen tette vol­na a szépet,­­ ha merte vol­na — barátja özvegyének De ritkán látta őt, most, hogy Miklós nem volt töb­bé. „Öcsém a kúriai tanács­elnök titkára, jurátus, s igen biztatnak fölöttesei, hogy szép jövő áll előtte.” ..Hoz­za át Szalánczy uram hol­nap délelőtt. Gyors ebédet eszünk, csak annyit, hogy a lányok karcsúságán csorba ne essék". Ezen elmosolyod­tak mind a ketten s a ven­dég elbúcsúzott, köszönve a kegyet. Másnapra az idő nagyot ja­vult. Elállt az eső, hidegre fordult s a leányok csillogó szemmel, boldogan próbál­gatták új ruháikat. Délelőtt­­ 1 órakor begör­dült Szalánczy négylovas hintája. Vele együtt szállt ki unokaöccse, a jövendő fiská­lis. Jónövésű­, csinos fiatal­ember volt, meglátszott raj­ta, hogy az ország első váro­sából jött. Jólszabott sötét­kék frakkja velencei csipke­­zsabóra és kézelőkre borult reá. Bodorított világosbarna haja és kis bajusza a leg­újabb divatról árulkodtak. Hol volt Arad ehhez képest? Könnyed meghajlással csó­kolt kezet Dercseynének s­zellemmel üdvözölte a nővé­reket, kis rózsaszín rózsa­bimbókat nyújtva át nekik. Már abban a pillanatban, amikor belépett, Karolina a legkisebb lány ráfeledkezett a szép szál fiatalemberre. Aztán észrevette magát s el­fordulván, ildomosan elpi­rult. A másik kettő is szem­­mel láthatóan szívesen fogad­ta a jóképű táncos-jelöltet. Az ebéd kellemetes társalko­dás, fiatalos jókedv és kaca­gás közepette folyt le. A délutáni pihenő után Zoltán nagybátyja bement hozzá s nem is kellett kér­dezze, látta az öccsén,hogy nagyon otthon érzi magát a kedves női körben. Eljött az este. Megjelentek a hölgyek egymás után. Zol­tán csak ámult: ennyi szép­ség egy rakáson! Krinolinjuk a szivárvány halvány színe­iben tündökölt s hajukban ott virult a tőle kapott kis rózsabimbó - mindháromé­ban. Dercseyné négy szürkéje, a megye legszebb lovai, könnyedén röpítették a hin­­tót be Aradra, a tündérien kivilágított megyeháza elé. Ott vonultak fel a delnek a hajdúk sorfala­ között kísérő­ik karján, mint megannyi díszes pillangó. Bent a gyer­tyák ezrei által megvilágí­tott, virág-girlandoktól illa­tos díszterem fogadta őket. Rendező arszlánok ugrottak oda s baráti családok fiai je­lentkeztek táncosokként „szolgálattételre” a gyönyö­rű hölgykoszorúnál. Dercseynét Gyuri bátyja eszkortálta, Malvina kísérő­je Zoltán volt, a két húgát a járásbíró és megyei főorvos fia foglalta le. Volt ott tán­cos ifjú annyi, hogy arra aztán nem volt gondjuk a lányos mamáknak! A gödöllői állami gimnázium latin magyar szakos tudós pro­fesszora Bogdány József osztály­­főnöki minőségben az iskola kör­­lépcsőjén igyekszik az első eme­letre feljutni. Az idő 1922. szep­tember 2. Az iskola új növendékei két hó­nappal előtte örömmel búcsúz­tak az elemi iskola gondnélküli életétől, hogy a gimnázium nagy tekintélyű tagjai között, méltó helyüket elfoglalják. A tanár úr fontoskodó tekin­tetét végig járatta az izgalomtól kipirult arcokon, majd bariton hangjával a leülésre megadta az engedélyt. Ezután a tanulók csa­ládi és kereszt­nevüket jelentet­ték. Az ablak melletti padsor haz­ álltak, beszélgettek isme­­rősök-barátok csoportokba verődve míg a főispán érke­zésére vártak. Tíz óra előtt be is lépett Gróf Almássy, karján a gyönyörűséges Zsu­zsinkával s megtevén az üd­vözlő meghajlásokat, jelt adott a bál megnyitására, ötven elsőbálos szép pár lejtette a körmagyart. Csil­logott a szemük, majdnem úgy, mint a Dercseyné örök­lött gyönyörű gyémántjai a sötét krinolinján. (Bezzeg nem kellett félni akkoriban, hogy leütik az embert érte. Még Sobri Jóska bandája is csendben húzta meg magát az Arad körüli erdőkben. Nem volt szükség rablásra: megkapták rendre a kom­­menc­ót az uradalmaktól, — a rendőrbiztos pedig fene keménykezű ember volt.) — + — Állt aztán a bál kivilágos virradatig. Járták a delnők és az arszlánok a lengyel­két, mazurkát, gavotteot, a manuettet és a quadril­let. A szép leányok tánc-könyve mind teleírva nevekkel, leül­ni sem volt idejük. Dercsey­né elmerengve nézte őket,­­ Szalánczy az oldalán. Elmúlt öt esztendő a neve­zetes bál óta. Malvina már boldog házasságban élt Zol­tánnal Budán. Szidóniát Da­rányi Pál fia vette el, nem éltek messze a mamától, a kicsi pedig, — aki egy ideig mint fájó tüskét hordta fiatal szívében Zoltán képét — be­leszeretett később a járásbí­ró fiába, aki akkor azon és még több bálon hódoló tán­cosa volt s hozzáment a fi­atal aradi fiskálishoz. — De sógora iránt mindig különle­ges vonzalommal viseltetett ezután is egész életén át. Dercseyné imigyen „elár­vulván”, még két esztendeig viselte özvegysége terhét. Szalánczy kitartó udvarlásá­ra aztán mégis elhatározta, hogy hozzámegy, — nagyon boldoggá téve a szomszédot, és még nagyobbá közös bir­tokaikat. . . Rég volt,­­ talán igaz sem volt? De bizony igaz volt. Csak letűnt az a boldog világ örökre. Emléke kísért azért holdvi­lágos éjjeken, amikor a csil­lagfényes nyári ég alatt tün­dérek táncolnak tücsökmu­zsikára a harmatos fűben s a múlt árnyéklovagjai rá­juk koccintják a szép élet pezsgő borát­­madik szakaszában, a nyílt tekin­tetű ifjú GÁBOR ÁRON névvel jelentkezett. A tanár úr a név hallatára szem­üvegét letette s ránézett a bátor legényre, majd megkérdezte:­­ Névszerint rokona vagy a Szé­kely ágyúöntőnek? — Igen! Déd­apám volt. — szólt szerényen az ifjú Áron. — Büszke lehetsz ősödre — vá­laszolt az osztályfőnök, — ha an­nak akaratában és hazafiasságá­ban hasonló leszel hozzá! — A tízperces pihenőben már az egész gimnázium értesült az ágyú­öntő dédunokájának jelenlétéről. A délceg, nyílt tekintetű Áront az iskola­udvar egyik sarkában közrefogták és szakszerű kérdése­ket tettek fel az ágyúöntés ak­kori tudományáról. Áron állta a kérdések özönét, s bátran magya­rázta az ágyúöntés mesterségét, amit szüleitől az ősi szülői ház­ban, a Hargita hegylábánál hal­lott. A kis Áron Máriabesnyőről járt be Gödöllőre. Sokszor gya­logosan, de télen vonat­kozta, ha történetesen az akkor jövő a besnyői állomáson megállt. A kitűnő osztályzat Áront nem ér­dekelte. Székely egyénisége mé­lyebb volt benne mint sem olya­nokkal foglalkozzon, aminek az életben talán soha hasznát nem látja. Mint alsó osztály tanulója elképzeléseit megkezdte papírra vetni, titkos jelige alatt az ifjú­sági önképzőkör csodálatára. Itt kerültem Áronnal őszinte barát­ságba. E boldog ifjúsági emlékek után talán tizenegy év elteltével a Bu­dapesti városházán a sors ismét összehozott. Áron beváltotta gyermekkori álmát. Mint az esti újságok fiatal ri­portere ott sürgött a városházi szerkesztőség irodájában, vagy a polgármesteri előszobában. Ezek az idők is gyorsan elfu­tottak, mint ifjúságunk legszebb évei, hogy egy hosszú boldogta­lan húsz év után, mindketten megtörve,­­ a Metropol kávéház kopott éttermében, ismét vi­szontlássuk egymást. Találkozásunk pillanata hangta­lanul fájó volt.A régi barátsággal öleltük át egymást s ajkainkról más nem hallott szót, mint ami akkor szóló ige volt a budapesti barátoknál: — Hát élsz Áron? — És te Ede? — majd könnyek kö­zött egymás vállaira borultunk. Rajta a szibériai tizenöt év kísér­teties múltja, mögöttem az idők örök rettegése arcunk barázdái közé az élet kegyetlenségét raj­zolta le. Szemeink azonban ha megtörve is, a régiek maradtak az élniakarás törhetetlen erejével egyszerre olyannak láttuk egy­mást, mint egykor az öreg gö­döllői gimnáziumban. Amikor e kedves emlékek itt élnek előttem, ugyanakkor fájó­­an búcsúzom tőled kedves Bará­tom! Zivatarokkal teli életed esemé­nyeit hangtalanul magadban hordtad, mert egy célod volt, hogy az ágyúöntés helyett, tol­lad erejével a világot járó ván­dor magyarokhoz hangod eljus­son! Ezzel beváltottad a hozzád fű­zött reményeket, mert méltó utódja lettél az első székely ágyú öntő halhatatlan emlékének. Barátom! Nyugodj békében, hogy egykor újra találkozhas­sunk! 1982. december 28. Oakland, California. „Kapuzárás előtt” cí­mű gyűjtemény anyaga. DR. ÁGOSTON EDE: A toll kihullott kezéből Emlékeim Dr. Gábor Áronról NAPNYUGAT No. 3. — 1983. január 21. mmmmmmmmmmm ÉRDEKFESZÍTŐ, IZGALMAS OLVASMÁNY, FÉNYES MÁRIA: M o> ff (f| %fjfi M | ’ I M M /|S)Zföjá(É w% :#i iWiffil ' — sfir C. MODERN TÁRSADALMI REGÉNYE. Királykék díszkötésben, arany borítóval 224 oldalon 11 dollár, puha kötésben 8 dollár. (Kaliforniai megrendelőknek plusz 6.5 % forgalmi adó) MEGRENDELHETŐ: a SZERKESZTŐSÉGBEN 207 South Western Ave., Los Angeles, Ca. 90004. Tel: (213) 384-7642,(213) 463-3473 FELVILÁGOSÍTÓ BIBLIATANULMÁNY Megmagyarázza miért van háború és beteljesülnek a Biblia jöven­dölései — ,. ... íme hamar eljövök és az én hatalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az Ő cselekedete lesz . — Tanulja meg Ön is díjmentes leckéinkből, hogy miképpen lehet méltó az Úr Jézus jutalmára. Töltse ki, s küldje be adatait az alanti címre: THE VOICE OF PROPHECY, Hungárián Dept., P.O. Box 2525, 1100 Ranchö Conejo Boulevard, Newbury Park, California 91320. Név:...........................­............................................................................. Utca:...................................................................................................... Város, állam, ország:.......................................Zip code:.................... ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Érdekfeszítő idegenlégiós regény!!! „Indokínában az idegenlégióval” címen APÁRVÁRY LÁSZLÓ, a francia idegenlégió volt ejtőernyőse írja le élményeit, miket magyar bajtársaival élt át Indokínában. A könnyed hangon és katonahumorral leírt történetek mögött is érezheti az olvasó a légiósok életének könyörtelen valóságát. A könyv puhakötésben jelent meg 384 oldalon, 53 eredeti fényképpel. Ára portóval együtt Kanadában 15.00, minden más országból rendelve cca. 16.00 dollár. Megrendelhető a szerzőtől a vételár egyidejű beküldésével APÁRVÁRY LÁSZLÓ. 183 FLAVELLE RD. S.E. CALGARY, ALBERTAT­H 10,1 CANADA ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ f­­z IGÁZáttal Ha magyarul beszél, nagykereskedő­i áron vásárolhat Kalifornia egyik legtiszteségesebb ékszerüzletében.­­ • A közel 45 éves szakmai és gyémánt­piaci ismeretünk­­ garancia arra, hogy a legjobban itt vásárolhat. Ha a megvásárolt áru nem tetszik, 15 nap után is, s­ a teljes vétel­árát visszaadjuk. Shaw Diamond Co. | 220 W. 5th St., Room 402. Los Angeles, California L TELEFONSZÁM, MELYEN MINDIG VAN SZABAD VONAL | 626 3111 | niiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiilUUUliuiiuijiiiiiiiiiiiiiia

Next