Cegléd, 1945. július-december (1. évfolyam, 20-46. szám)
1945-07-01 / 20. szám
-i 3t böző rohammunka csoportok végeznek, köztük a polgári fiúiskola 111. osztályú tanulói stb. Újjáépítés tehát minden, amit bármilyen foglalkozási ágban végzünk, ha demokratikus eszközökkel és feltétlen demokratikus szellemben végezzük azt. A materiális újjáépítés időrendjét nem kell megállapítanunk, azt megszabja a szükségesség és a lehetőség, a szellemi újjáépítés munkáját azonban a rendelkezésünkre álló összes erőkkel és eszközökkel, minden körülmények között éjjel-nappal folytatni kell, mégpedig egyenes és tiszta demokratikus vonalvezetéssel, minden diktatórikus jelenség teljes kizárásával. A demokratikus politikai pártok vezetői az újjáépítés felelős mesterei, rajtuk múlik, hogy az újjáépítést el tudjuk-e végezni, vagy sem. Én hiszem, hogy el tudjuk végezni, hiszem, hogy a pártok vezetői össze tudnak, össze akarnak fogni és minden személyi vagy pártérdeket félretéve, elsősorban a szellemi újjáépítésre használják fel minden erejüket, mert ez az alapja a Demokratikus Magyarországnak! Meg vagyok róla győződve, hogy a demokratikus pártok vezetőinek, tagjainak és minden demokratikusan gondolkodó magyarnak az a célja és mert mindannyian ezt akarjuk, meg fog születni a demokratikus erők összefogásából, hatalmas szomszédunk, a Szovjet Unió segítségével az újjáépített demokratikus Magyarország. Elvtársak 1 Polgártársak 1 Összefogás nélkül nem lehet újjáépítési Csata László a ceglédi Nemzeti Bizottság elnöke cmimy ti»4s- jyyys i. II. ÉW©LYftM“2©. SZÁM.. Éra 2 peagtt A CEGLÉDI NEMZETI BIZOTTSÁG LAPJA Eföfüi iwh 8 P. Jogi személyeknek 16 P. Hirdetések dija: apró szavanként 2 P. Nagyhirdetés mm. zérónként 3 P. Összefogás! Újjáépítés Manapság a legsűrűbben használt két szó, két különböző fogalom és mégis olyan félreérthetetlenül egyé válik, mai értelembe véve, hogy semmi mást nem érthetünk alatta, csak azt az egyet, hogy minden számításba jöhető erőnkkel újjá kell építeni országunkat. Az újjáépítéshez össze kell fognunk, és együtt kell működtetnünk ifjúságunk dinamikusan feltörő és a legnehezebb feladatok megoldására is vállalkozó életerejét, az élet delelőjén járók leghiggadtabb, de keményen és átgondoltabban dolgozó, vállalt posztján a végsőkig kitartó élniakarását, az idősebb generációk egy élet tapasztalatain át leszűrt, tanácsokkal és jóakaratú kritikákkal megtűzdelt segíteni akarását és az élethez való ragaszkodásét. össze kell fogni, össze kell kovácsolni az összes demokratikusan működő erőket, ha közülök egyik-másik bármily csekélynek látszik is, mert csak így tudjuk összehozni a szükséges együttható erőt, amely képes lesz újjáépíteni, az átkos emlékű reakció és fasizmus által rombadöntött országunkat. A demokratikus erőket össze tudjuk fogni a Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült öt politikai párton, a Szakszervezeteken, a Demokratikus Női és Ifjúsági Szövetségeken és a Demokratikus Társadalmi Egyesületeken keresztül, illetve ezek segítségével. Az erők összefogásánál azonban a legnagyobb körültekintéssel jártunk el és szigorú kíméletlenséggel zárjuk ki sorainkból, a legcsekélyebb antidemokratikus erőt is, mert a semleges elem, vagy a szerényen megbújt, suttogó reakció, sokkal károsabb a demokráciára, mint a hangosan és nyíltan szembehelyezkedő. Ma még az a helyzet, hogy a semlegesek nagy része, inkább a reakcióval kacérkodik, mint a demokráciával, ezeket meg kell győznünk a magunk igazságáról, a sunyin megbúvó és nyíltan kiálló reakciósokat pedig ártalmatlanná kell tenni, ki kell irtanunk magunk közül. Az újjáépítés nem most kezdődik, az újjáépítés megkezdődött a dicsőségesen előnyomuló Vörös Hadsereg nyomán attól a perctől kezdve, amint határainkat átlépték, amikor odaálltunk munkával, majd később fegyverrel is segíteni a felszabadító Vörös Hadseregnek, újjáépítés minden, amit a tiszta demokrácia érdekében tettünk és teszünk, újjáépítés az is, hogy a földhöz jutott parasztság szerszámgép és igavonó állat hiányában két kezével ásta, vagy kapálta fel és vetette be a földjét, újjáépítés az is, amit a kisgazda, a mezőgazdasági, az ipari, a gyári és szellemi munkás, a kisiparos, a vasutas, a kereskedő, a tanító stb. végez a demokrácia és a szocializmus szellemében, újjáépítés az is, amit a Demokratikus Nőszövetség tagjai végeznek, a proletárgyermekek, a tehetetlen aggok és a nyomorgók érdekében, az is amit a Madisz tagjai végeznek kulturális és gazdasági téren, újjáépítés az is, mégpedig produktív újjáépítés, amit a külön- tt Deportáltakért Holnap, hétfőn kezdődik a gyűjtés a modern kor tragikus hőseinek, a deportáltaknak javára. Ez egyszer félre kell tennünk minden egyéb szempontot, nincs felektett, nincs párt és felfogásbeli különbség. Csak szenvedők állanak velünk szemben, akik nyomorultul kifosztva, a legtöbb esetben család, rokon, hozzátartozó nélkül, elképzelhetetlen szenvedések után akarnak ismét tanúságot tenni arról, hogy magyarok. Munkájukkal, életükkel újra és újra be fogják bizonyítani, hogy magyarok és csak magyarok. Ehhez azonban legalább is az elindulás keserves napjaiban támogatásra van szükségük. Szinte valamennyi kölcsönkért ruhában és baráti, jó szomszédi támogatásból, kölcsönből él. Méltatatlan ez emberi méltóságukhoz! Amit elvettek tőlük ártatlanul, elsősorban a családot, visszaadni nem tudjuk. De annyit, amennyi néhány hétre szükséges ahhoz, hogy újból erőre kopjanak tudunk és kell is adnunk ! Tegyünk félre tehát minden más szempontot és adjunk erőnkön felül is. Nyitott szemmel A fiatal magyar demokrácia olyan feltételek mellett kezdte meg életét, amelyhez hasonlóan nehéz körülmények mellett kevés országban történt rendszerváltozás. Külső és belső nehézségekkel küzd, viaskodik a fiatal magyar demokrácia és ezek közül az utóbbi, a belső nehézség a sokkal súlyosabb. A külső nehézségek, amelyek abból a bizalmatlanságból táplálkoztak, amelyek a múlt magyar politika következtében csak ellenséget szereztek a magyar népnek, lassan szűrőben vannak. A Szovjetunió, Jugoszlávia és Románia ismételten tanújelét adták annak, hogy bizalommal viseltetnek az új Magyarországgal szemben és látják azt az igazi őszinteséget magyar részről is, amely végleg szakított az álnacionalizmus és féktelen sovinizmus országvesztő politikájával. Sokkal nehezebb a helyzet azonban belülről. Minduntalan újabb és újabb provokációval kell megküzdeni az új, magyar életnek és ezek a provokációk végeredményben minden esetben a még mindig élő reakció működését és létezését jelentik. Csak a legutóbbi napokban olvashattuk, — bár nem nagy eset, de jellemző a reakció piszkos és nem válogatós eszközeire , hogy az egyik dunántúli városban szakszervezet alakult. Ennek az újonnan alakult szakszervezetnek elnökre volt szüksége. Meg is választották. Az új élnök az eddigi szolgabiró lett. De nem kell a Dunántúlra mennünk ! Itthon is épen elég súlyos erővel dolgozik a reakció. Mindenütt ott van láthatatlanul, él és dolgozik. Ha a közalkalmazott nem kapja meg idejében a fizetését, melyről magunk isjól tudjuk csekély és korántsem áll arányban a közalkalmzott felelősségteljes munkájával — azonnal az új, most éledő demokráciát sidja, holott az ország rombadöntése és tönkretétele pontosan a demokrácia esküdt ellensége, a fasizmus műve. Állandóan halljuk úton, útfélen, „ez is újra hivatalában van, ez is tovább dolgozik, pedig ezt, meg azt tette a múltban.“ Íme újabb bizonyíték a reakció ereje mellett. Mindenki tud X vagy Y viselt dolgairól, de amikor az illető úr, vagy hölgy az igazoló bizottság elé került, senkiben sem volt elég bátorság, hogy odaálljon az igazolóbizottság elé és szemébe mondja az illetőknek, hogy mit tettek. Miért nem ? Egyszerű a felelet. A reakció suttogó propagandája még ma is megfélemlíti az embereket. Mert ha változik a helyzet — suttogja a propaganda, — alaposan ráhúzzák a vizes lepedőt arra, aki most szint mer vallani. Ez a legjobb és leghatásosabb érvük, ha változik a helyzet. Ezek az ostoba fajankók, akik még egy év előtt is a fasizmus győzelmére esküdtek, most a helyzet változását remélik. Hogy kitől, vagy mitől ezt nehezen tudnák ők maguk is megmondani. Talán a japán császártól, aki a mega fasiszta rendszerével együtt végnapjait éli, vagy az utolsó európai fasisztakalóz a spanyol filléres diktátor Franco fogja a helyzetet megváltoztatni. A helyzet nem fog többé úgy változni, hogy nekik kellemes lehessen. A fiatal magyar demokrácia csak egy ifjú hajtása annak a hatalmas, gyökereivel az egész világot behálózó fának, amely hatalmas fában egyesül az egész világ szabadságszerető népeinek legyőzhetetlen ereje. Ez a hatalmas fa óvja és táplálta az új hajtást, szeretettel és gondossággal, mindaddig amig annyira meg nem érő- södik, hogy önállóan ie kitéphetetlen gyökereket ereszthet a magyar földbe. Nem lesz tehát változás. Ne rettentsen meg tehát senkit a hazug és piszkos propaganda megfélemlítése, hanem indítsunk kíméletlen harcot a reakció és a reakciós törekvések ellen. K. Lá Meddig még ? írta:: Németh Sándor. Béke van, mégis nehezen indul el minden téren a békés élet. Úgy látszik az emberek lelkében még dúl a háború. Miért? Egyrészt, mert a gaz spekuláció a kapitalista rendszer még hátrahagyott, betyárbandája az árdrágítás fegyverével harcol, a becsületes dolgozó emberiség ellen, másrészt lassan beszivárogtak vagy visszaszivárogtak, felvették a demokrácia tiborköntösét és így szint és hangnemet változtatva folytatják védekező, sőt sok eselyen támadó harcukat a béke és rend ellen. Már nem szégyellik magukat, ha netán néha rájuk szól a demokrácia finom gyenge hangocskája, tiltóan, avagy a nép haragjának tompa morajlása sem érdekli őket, frivol módon suttognak és hivalkodnak a pár hónap alatt szerzett millióikkal és mosolyogják a becsületes és sovány dolgozók erőlködését a béke, a rend és a romok eltakarítása érdekében. Ők csak bíznak rendületlen nyugalommal és gondolják rettenetes tervszerűséggel, hogy nem marad ez így, ahogy most van, nem lehet az, hogy az egyszerű, de becsületes földműves vagy lakatos legény irányítson ott, ahol vannak turisták és egyebek, akik magas tudásukkal nagyszerűen tudták népek millióit a gazdasági tönk a nyomorúság, az éhség, majd vé...t A kegyetlen tervszerűséggel egyik háborúl él a másikba belekényszeríteni. Nem, ők nem tudják beleképzeli magunkat, becsületes dolgozók békés világába, abba a világba, amit a fenkölt gondolkozású értelmiségi, ipari, földmunkások építenek. Ők harcot folytatnak ezek ellen, minden eszköz jó ehhez nekik, kezdve a fekete piac, a suttogás, a trerurdálás fegyverétől, de meddig? Megnyugtatunk mindenkit, nem sokáig. Mi a béke ünnepén azt mondottuk mindenki felé, hogy ennek a napnak eljövetelét, mi, a sokat üldözött dolgozók és kommunisták barátainkkal együtt harcoltuk ki, de mi nem élünk vele vissza. Mi minden becsületes dolgozni akaró embertársunkkal együtt akarjuk élvezni a békés élet szépségeit és örö AZ Újjáépítés fantján harcoskéni ÜHirlOlillMiSta a legelső fii® Ilii!