Czegléd és Vidéke, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-05 / 1. szám
Czegléd, 1896. VI évfolyam 1-ső szám. f . CZEGLÉD és VIDÉKE Társadalmi és vegyestartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész a ht. Fél évre 1 írt. 50 kr. Harmad évre 1 frc. Negyed évre 75 fer Egyes szám ára 7 kr. Szerkesztőség: VIII. ker. Petőfi utcza 159. száiu. Ide küldendők a kéziratok és a nyiltterek. Kéziratokat vissza nem adunk! Felelős szerkesztő : Dr. RAFFAY FERENCZ. / i H. 4 Vásárnál», január 5-ék. Az előfizetési és hirdetési díjak a kiadóhivatalhoz (I. ker. 160 szám) küldendők. A lap hirdetéseit a kiadóhivatal s Piros J. és Társa könyvnyomdája veszi fel. Búcsú. Beköszöntött az újév. Öröm, mosoly és jó kívánság sugárzik az arczokon minden felé s minden szem a boldogságot tükrözi vissza. És én búcsúzom. Búcsúzom, de nem fájdalommal, hanem megelégedéssel és a legjobb kiváltatokkal. Idestova három éve, hogy e lap felelős szerkesztőségét elvállaltam. Szép reményekkel indultam neki, édes emlékekkel válok meg tőle. Nem a sors kényszerítő hatalma, nem a lejárás szomorú tapasztalata indít, e tettre, hanem az idő letelt, más hivatás vár reám, másutt más kötelességeket kell teljesítenem. Az igazságot tanultam szolgálni, az igazság zászlaját iparkodtam lobogtatni s mig időm és sorsom engedés e lapra kívántam az igazságot felírni s e lapot kívántam az igazság zászlója gyanánt lobogtatni. Hogy ez mennyire sikerült szerkesztésem alatt, nem én vagyok hivatva megbírálni, hanem kedves olvasóim. Most azonban sorsom más felé vezet, nem mintha az igazságot cserélném fel, nem mintha az igazság szolgálatát abban hagynám, nem mintha más jelszót akarnék zászlómra felírni, mert életem czélja mindig egy és ugyanaz marad : az igazságot diadalra juttatni. De az igazság útja oly széles, hogy az egész út szélességében árnyékunk sem terjedhet ki, sőt mindenkinek megelégedésére szolgál, ha egyik ösvényén is becsülettel haladunk végig. Eddigi pályámmal megegyezett a hírlap írás, de már a bírói pályával a nagy többség összeférhetetlennek tartja s tartom magam is. Épen azért búcsúzom e laptól, búcsúzom előfizetőimtől, búcsúzom olvasóimtól, búcsúzom dolgozó társaimtól. Nyugodt lélekkel, megelégedve távozom, meg vagyok róla győződve, hogy e zászlót, a lap szerkesztőségét olyan kezekbe adom át, amelyekkel az előfizetők, olvasók és dolgozótársak ezután is meg lesznek elégedve. Dr. Raffay Ferencz lép helyembe, akit én úgy ismerek, mint aki mindenben az én elveimet s e lap régi irányát fogja követni. Fogadják tehát előfizetőim, olvasóim, munkatársaim legőszintébb köszönetemet, maradjanak a „Czegléd és Vidékének“ állandó hívei, távozó szerkesztőjüket tartsák meg jó emlékezetükben ! Nekem mindig jól fog esni, ha szerkesztőséségemre visszagondolok, előfizetőimre, olvasóimra, dolgozótársaimra mindig édesen, a legnagyobb megelégedéssel és a legjobb szerencsekivánatokkal fogok visszaemlékezni. Dr. Török István: T A C Z A, Búcsú az ó-évtől. (Czegléd, 1895. deczember 31.) 95. meg vénültél Már te is közöttünk, Hát mi tőled elbúcsúzni, íme összejöttünk. Hej pedig nem érdemled meg, Hogy búcsúzzunk tőled, Mert jót ugyan jó keveset Mondhatunk felőled. Bizony te se voltál jobb, mint A Deákné vászna, Mert bennünket bosszantottál, Kinevettél játszva. Bort, búzát és békességet, Bizony kicsit adtál, Beszélni az asszonyoknak Nagyon sokat hagytál. Sok hatalmas, deli férjet Papucs hőssé tettél, a hű férjek szarvainak Nagyokat neveztél. Beköszöntő. A megilletődés bizonyos nemével adjuk közre volt szerkesztőnk szívélyes búcsúzóját. Az alatt a hosszú idő alatt, a melyben annyi odaadással és buzgalommal velünk működött a birlapirás tehén, szívünkhöz nőtt és fájó érzettel látjuk távozását. Annyi bizonyos, hogy helyes úton haladt, jó irányt jelölt ki nekünk és ha ehhez hívek maradunk, csak kötelességet teljesítünk és bizonyára szolgálunk a közérdeknek. Ilyen körülmények között nekem, mint új szerkesztőnek, nem nehéz beköszöntőt, programmot írni. Tudják olvasóink, hogy mióta ez a lap fenn áll, ott vagyok zászlója alatt, ismerem elveit, irányát, harcoltam értük és segítettem diadalra juttatni azokat. Működési terem tehát nem új, nem szokatlan, csak a régi elvek szerint kell működnöm ezután is, de még nagyobb buzgalommal s a felelősség teljes tudatával. És én a legtisztább szándéktól áthatva veszem át e fontos tisztet, mert az a munka, amelyre ez a lap vállalkozott, nemes és dicső! A város, a közérdek, a nép java folytonos, odaadó törekvésre érdemes és életem legszebb hivatásának azt tartom, hogy tehetségem, erőm és legjobb tudomásom szerint szolgáljam a közügyeket, küzdjek, harczoljak értek. Nevezetes időpontban, Magyarország fennállásának ezredik évében veszem át a szerkesztői tisztet, mikor mindnyájunkat áthat az a tudat, hogy nagy alkotásokkal kell ezt a történetileg annyira dicső eseményt megörökíteni. Czegléden pedig nem történt még semmi ebben az irányban. Buzdító, lelkesítő szavunkkal ott kell tehát lennünk nekünk is, a sajtó munkásainak, hogy tudjunk eszméket adni, tudjunk buzdítani és lelkesedvén, lelkesíteni. A város dolgait fokozott figyelemmel fogjuk kísérni, a szókimondó, becsületes sajtó öszszes hatalmát érvényre fogjuk emelni.Minden közérdekű kérdésre kiterjesztjük figyelmünket és bírálat tárgyává tesszük. Tartalmas, érdekes újságot akarunk adni ezután is olvasóink kezébe, akik jóbarátot lássanak bennünk. Ehhez kérem én munkatársaink és előfizetőink lelkes támogatását! Dr. Raffay Ferencz, felelős szerkezetű. Sok leánynak deli férjet Hiába ígértél. Szép menyasszonyt az ifjútól Irigyled, ha czélt ér. Pénzzel mindig szűken bántál, Adót bőven hoztál , Reményeket teljesitni Te sehogy se szoktál. Sorsjegyeket osztogattál Pénzért nyakra főre, ígértél sok főnyereményt S szemünk koppant tőle. Szóval egész kópé voltál Te múló esztendő, Nem siratunk, menj, hisszük, hogy jobb lesz a jövendő ! Dr. Torök István: Kaszínida k. a. levele. — Regényes történet. — Irta: (Gárdonyi Géza. A tenger csendes és sima. Csak olykor rezgeti meg itt-ott a lomhán aláhanyatló szellő. Kelet felé összeolvad az égi kékkel, nyűgat felé Ceylon pálmái sietétlenek. Az utasok nagyobbrésze a szobákban van, ruhát változtatnak a könnyebb levegőre. A fedélzeten csak egy fiatal hölgy maradt és egy kenderhajú angol. A hölgy a tenger végtelenjébe merül tekintetével, az angol a hölgy mellett fel s alá jár, szüntelen vizsgálva, méregetve amazt. A hölgy kezében egy vörös táblájú könyv van, amint hátrahajlik, a könyv lapjai kinyílnak, az angol belekacsintgat és a következő írott szavakat olvassa benne. „1895. év augusztus 17 dikén éjjel az Atmeiden-téren sétálgattam anyámmal, részeg janicsárok vettek körül. Egy angol mentett, meg. Arczát a sötétben nem láthattam. Megígérte, hogy másnap meglátogat, de nem jött el.“ Az angol mosolygott, midőn ezt olvasá, azután egyet fordult s visszatérve, így szólt a nőhöz: — Kisasszony engedje meg, hogy bemutathassam magamat; én lord Black vagyok. A hölgy visszafordult, méla szemeivel egy pillantást vetett az angolra, fejével bókot intett s felelt. — Az én nevem Csincseft Ágosta. — A pétervári művésznő ? — Igen. Lord Black láthatóan el volt kábulva, ha eddig tetszett neki a hölgy, most már szerelmes volt belé. De hogy is ne ! Hajófedélzet s pétervári művésznő , soha alaposabb kilátások kedves kalandra. A nő orosz szépség, havas, fehér arcú, szőke fürtökkel és ragyogó fekete szemekkel. Nem mindennap lehet ilyen északi rózsa bájaitól megrészegülni. Az angol kis széket vont előre és leült a hölgygyei szemben.