Czegléd, 1916 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-02 / 1. szám
Czegléd, 1916. január 2. Harmincnyolcadik évfolyam, 1-86 szám. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMÚ HETILAP, MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. ELŐFIZETÉSI DU 1 Helyben házhoz hordva egész évre 6 kor., négy hóra 2 kor. Vidékre egy évre 8 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Telefon: Felelős szerkesztő: dr. Hübner Emil távollétében a szerkesztésért felelős . Szerkesztőség : 85. sz. Kiadóhivatal : 4. sz Túri Károly, BÉLA PAWHKeRESKEDea KÖNWNyOnDA CZzeLcD2ISEETHEHZES I nyiltterek, valamint hirdetési díjak közvetlen a kiadóhivatalhoz küldendők. Nyilttér sora 1 korona. Kiadóhivatal: SEBŐK BÉLA könyvkereskedése. 3öv6 teendőink. A túlságos harcokkal és nehéz megpróbálkozásokkal bővelkedő 1915-ik év határmesgyéjéhez jutottunk. Ezt az évet egyrészről a nagy vérveszteség, óriási testi és lellki szenvedés, másrészről a magyar nemzet erkölcsi erejének növekedése, súlyának gyarapodása s jogos igényeinek emelkedése jellemzi Ezt elsősorban a harcban küzdő hőseinknek köszönhetjük, másodsorban pedig annak, hogy a nemzet egységes táborként áll a front mögött. A nagy mérkőzésnek még nincs vége, de azért már most is gondolnunk kell arra, hogy mi lesz a békekötés után, hogyan kell berendeznünk iparunkat és kereskedelmünket, hogy közgazdaságául, kiépítésével ne csak a tönkrement értékeket pótoljuk, hanem a fennálló keresletet is ki bírjuk elégíteni. Mert, hogy nemcsak az ország határain belül támad új fogyasztókör, hanem a távol külföldön és tengeren túl is nyílnak új piacok, joggal remélhetjük. Igaz, hogy ez a reménykedés még messze van a tejesedéstől, de ha még nem is lehet építenünk, az építőanyag összehordását meg kell kezdenünk, mert különben megtörténhetik, hogy elkésünk s a mi osztályrészünk azoknak jut, akik a háborúba is nagyobb előkészülettel mentek bele. Nemcsak mi érezzük, hanem mások is elismerik, hogy gazdasági életünk reményen túl kiállta a háborút, megismertetett bennünket a magunk erejével és értékekével, amelyet az eljövendő békés időben parlagon hevertetnünk Valóságos bűn Volna. A háború által igazolt életrevalóságunkat a béke harcmezején érvényesítenünk legfőbb kötelességünk, amit az által érünk el, ha iparunkat és kereskedelmünket az adandó viszonyokhoz mérten a kellő továbbfejlődéshez segítjük. Ehhez már most szükséges a munka megindítása, a fáradhatatlan tevékenység és buzgó fáradozás, mert ez olyan harcmező lesz, amelyen az itthonmaradottak éppen olyan diadalokat arathatnak, mint harcoló hőseink az ellenséggel szemben, a lövészárokban. Eddig úgy iparunk, mint kereskedelmünk szervezetlen volt. Hol Van az a testület, avagy intézmény, mely a magyar ipar és kereskedelem érdekében szót emelne és hol Van az a szervezet, mely a magyar iparosokat, és kereskedőket tömörülésre buzdítaná? Szomorúan tapasztaljuk, hogy a magyar ipar szervezetei megoszlanak és valósággal széthúznak, a kisipar pedig minden szervezet nélkül, teljesen magára van hagyatva. A közös célok érdekében tömörülni és szervezkedni kell úgy az iparosoknak mint a kereskedőknek, mert ha ezt vég nélkül halogatjuk, kárba vesz minden olyan erőlködésünk, melynek célja a magyar ipar és kereskedelem istápolása volna. Nyerstermelésünk majdnem utolérhetetlen. Hazánk természeti kincsekben igen gazdag, csak az a baj, hogy a feldolgozást nem végezzük magunk, hanem azt javarészt a külföldre bízzuk s mint kész áruért sok milliókat engedünk ki az országból. Ha majd a mezőgazdasági és ipari termelés összhangba lesz hozva, csak akkor fog a magyar nemzet gazdasági ereje megnövekedni. Ettől az ország fejlődése, gazdagsága, boldogulása függ s mert itt saját érdekeink megvédéséről van szó, nem lehet eléggé hangoztatni a szervezkedés szükséges voltát. . A bármikor bekövetkezendő békekötés után feltétlenül be fog következni vámtételeink gondos revíziója, mi egy-egy ország vagyoni gyarapodása tekintetében elsőrendű kérdés és ha nem lesznek meg a szükséges szervezetek, akkor úgy a revíziónál, mint a kiegyezésnél és kereskedelmi szerződések megkötésénél az iparról és kereskedésről az iparosok és kereskedők nélkül fognak határozni. A folyamatban levő világháborúban Németország mellett Magyarország és Ausztria félelmetes katonai és ipari ereje fényesen be lett bizonyítva. Ez reményt ad arra, hogy a végleges győzelem a mi részünkön lesz. Hogy a nagy leszámolás után hogyan fog módosulni Európa térképe, előre senki sem tudhatja, de annak szükségességét mindnyájunknak el kell ismerni, hogy a békekötéskor készen kell lenni Magyarország nagy gazdasági szervezetének. S ha ezzel késünk, akkor hiába ömlött a tenger magyar Vér, kárba lesz a nagy áldozat, mert a háború győzelmes befejezése után nem bírunk eljutni a legszebb gazdasági fejlődés útjára. Míg ha meglesz a nagy szervezet s annak élén egy rátermett gazdasági vezérkar, akkor meg fogják látni erőnket s hallani fogják szavunkat s bizonyosan el fog érkezni az az idő, amikor Magyarország gazdasági fejlődéséről lehet beszélni. A bekövetkezett új évben ez legyen egyik munkaprogrammunk, mert csak ennek nyomában várható az annyira óhajtott gazdasági fejlődés. * Villanytelepünk. Városi közgyűléseinken már többször hangzott interpelláció, mely a városi villanytelep eljárását kifogásolta, de mindannyiszor sikertelenül, mert a felszólaló városi képviselő vagy kitérő, vagy homályos felvilágosítást kapott. Márpedig ideje volna,hogy ezzel az üggyel komolyabban foglalkozzunk. A háború kitörése óta városunk villanytelepének abnormális üzeme van s nem tartja be a várossal kötött szerződést, hanem úgy és akkor dolgozik, ahogy és amikor neki tetszik, ami aztán nemcsak egyesek óriási veszteségét, sőt majdnem tönkrejutását eredményezi, hanem a jövőt tekintve, ebből városunknak is óriási kára van. A városi közgyűlés, mely az újabb szokás szerint 2 —3 hónapban fordul elő, oly könnyedén veszi az egész dolgot, hogy ezen csak csodálkozni lehet. Városi villanytelepünk világítja városunkon kívül Albert-Irsa, Pilis és Monor községeket, ahol a kisiparosok berendezték üzemüket villanyos motorerőre, mivel a nappali áram egyszer s mindenkorra meg lett ígérve s igy a Siemens Schuckert villamossági részvénytársaság a temérdek motor eladásával s azok nagy áraival igen jó üzletet csinált, iparunk pedig szépen fejlődött. A városi villanytelep az áramfogyasztásért motoros erőktől számítva kilowatt óránkint 25 fillérjével havonta igen szép összeget szedett be. Tetemes összeget fizettek különösen a malmok. Így városunkban van négy-öt villanyerőre berendezett 12 járatú daráló malom, melyeknek fogyasztása a háború előtt 12 és fél filléres áramárban is havonként 180 koronától 250, sőt némelyiké 380 koronáig is felment. De különösen sokat fogyasztottak és fizettek a nagyobb szabású vidéki malmok, amelyeknek havi fogyasztása egyenként is nem megvetendő összeg volt. Ezek a jónak ígérkezett fogyasztók azonban belefáradtak a czeglédi villanytelep üzemvezetőjének örökös meddő biztatására s üzemüket gőzerőre rendezték be. Ezektől a fogyasztóktól tehát a mi villanytelepünk egyszer és mindenkorra elesett s ha a telep valamikor a város tulajdonába megy, már ezekkel a fogyasztók száma és a fogyasztási összeg is óriási módon kisebbedik. A helybeli üzemek még mindig éteznek és állnak, ha csak az üzemvezetőség néha unalomból be nem kapcsolja őket, de csak éjjelre s még akkor is a létező legkülönösebb módon, pl. dél után fél négytől fél ötig és éjjel 10 órától kezdve. Van a telepnek egy másik sérelmes intézkedése is és pedig az árammérő óráknak több helyről való beszedése s ezzel a világítás kikapcsolása, hogyha a fél az átalányt el nem fogadja. Hogy mi okból teszi vagy tette ezt az üzemvezetőség, arról igazán fogalmunk sincs. Tudomásunk szerint az árammérőknek a használati díját mindenki, akihez csak beszerelték, megfizette s ez alapon joga is van használni, mert nem hisszük, hogy a várossal kötött szerződés valamelyik pontja ezt az önkényü intézkedést megengedné. — Ami pedig a városi világítást illeti: — az egészen rossz. Imitt-amott pislog valamelyik utcasarkon egy-egy villanyos körte. Hej, de messze vagyunk ennél a dolognál a szomszéd várostól, ahol a városi képviselőtes-