Czegléd, 1917 (35. évfolyam, 2-52. szám)
1917-01-14 / 2. szám
Harminckilencedik évfolyam. 2-ik sz a!is. Czegléd, 1917. január 14-ÉS VEGYESTARTALMU HETILAP, ED MINDEN VASARNAP. TÁRSADALMI MEGJELENIK ------------------------ 1 — — ELOFIZETESI EH: Helyben bárhoz hordva egész évre 6 kor., négy hóra 2 kor. Vidékre egy évre 8 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Telefon: Felelős szerkesztő : ifj. Hübner Emil távollétében a szerkesztésért felelős . Szerkesztőség : 85. sz. Kiadóhivatal : 4. sz. TúriKároly. HIRDETMÉHZEK nyiltterek, valamint hirdetési díjak közvetlen a kiadóhivatalhoz küldendők. Nyilttér sora 1 korona. Kiadóhivatal: SEBŐK BÉLA könyvkereskedése Háború után. Emberi belátás szerint a világháború utolsó évét éljük. Bár még nem érkezett el az annyira áhítozott béke hajnala, mégis mindenütt arról gondolkoznak, hogy a háború után mik lesznek azok a teendők, melyek sürgős megoldásra várnak. Igaz, hogy a háború által okozott károk és hiányok helyrehozására évtizedekre lesz szükségünkbe az elkövetkező békének már első esztendejében teljes erővel hozzá kell látnunk a pótló munkához. S ha el akarjuk érni ama nagy célokat, amelyekért a mostani nagy mérkőzés folyik, egész munkára lesz szükség, mindenkinek össze kell fogni, államnak és társadalomnak egyaránt, mert nemcsak arról van szó, hogy a háború által megszakított munkát folytassuk, hanem újabb kezdeményezésekhez is hozzá kell látnunk. Ma, amikor még csak az első kísérletektőr télek meg a béketárgyalások megkezdéséhez, meg sem állapítható az a munkahalmaz, amely teljesítésre vár s amelyek a láncszemekhez hasonlóan kapcsolódnak majd egymásba. Ebben a nagy munkában nemcsak a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem harcosaira, hanem a szellemi munkásokra is nagy feladat vár. A munkabíráshoz feltétlenül szükséges, hogy az illetőknek nyugodt megélhetése biztosíttassék, mert ha a szellemi munkások, a készpénz-fizetőből élők a háború után is a mostani foriszta gondok között maradnak, akkor nem végezhetnek egész munkát s ez mind a köz kipótolhatatlan kárára fog menni. S ha majd a munkások megélhetése biztosítva lesz, akkor teendőinket ahhoz kell szabnunk, amilyen megállapodásra jutunk ellenségeinkkel a gazdasági érintkezés tekintetében. Erre annál nagyobb szükség van, mert több mint bizonyos, hogy a politikai béke megkötése után majd a gazdasági háború kezdődik. A gazdasági életben pedig fel kell használnunk a háború alatt nyert tapasztalatokat, amelyek között nem utolsó lesz a nemzetközi kereskedelem, amelyben a legelső káros tünetnél erős küzdelembe kell átmenni, ha eredményt akarunk elérni. Erre el kell készülve lennünk s be kell bizonyítanunk, hogy az őstermeléssel foglalkozó nagy terüezek a világforgalomból csak nagy részakanagyasavai volnának kiszoríthatók, ebből azonban nemcsak a termelő, hanem a fogyasztó államokra és mérhetetlen kár háramolnék. Ebben a küzdelemben, miként a mostani nagy mérkőzésben a központi hatalmaknak karöltve és vállvetve kell részt venni s közös terv szerint kell a kereskedelmi politikát ki és befelé irányítani. Csakis egyöntetű és egyetértő eljárásssal lehet kellő eredményt elérni, amelynek egyik fő elve, hogy a központi hatalmak jövőbeli gazdasági fejlődése egyenlően biztosíttassék. Az őstermelés minden ágát egyenlő figyelemben kell részesíteni s oda kell törekedni, hogy mindegyik központi állam ne csak fel tudja dolgozni a terményeket, hanem a forgalomba hozatalt is maga foganatosítsa. A béke elérkezésekor hozzá kell kezdenünk azonnal a másik küzdelemhez, mely már nem kíván majd vért, hanem verejtéket s aki ebben a küzdelemben is eredményt ér el, az lesz az igazi győztes. * T Á n G A. : A magyar korona fénye és áldása. VI. Károly magyar királylyá koronázása alkalmával a czeglédi ref. templomban tartott ünnepi istentiszteleten elmondott beszéd. Tartotta : Takács József ref. lelkész. Első kérdésünk tehát, hogy micsoda áldásban részesült a félként király ? Erre a kérdésre megfelel a zsoltárkra, ki maga is király volt, midőn azt mondja, hogy a királyok királya, az úr megadja a királynak szive kívánságát és örvendez a király az úr erősségében. Vajon lehet- e az embernek igazabb öröme, nagyobb boldogsága, mint ha szive kívánsága beteljesedik. Én azt hiszem, hogy ez az embernek legnagyobb boldogsága, de hányadik ember kívánsága teljesedik be és vágya, reménye valósul meg ? Bizony kevés ember dicsekedhetik azzal, hogy az ő szívének kívánsága beteljesedett és jól is van ez így , mert az emberek nagy része olyan oktalan és szertelen kívánságokat táplál kebelében, hogy ha azok mind beteljesednének, abból olyan nagy világfelfordulás lenne, melyhez képest a biblia által említett, „tolta va baha“, s a teremtés első napján uralkodott irtózatos zűrzavar is pompás rendnek látszanék. Hiába mondta Jeremiás próféta évezredekkel ezelőtt a szertelen vágyakat tápláló embernek : „kívánsz-e nagyokat ? Ne kívánj“ ! Az ember akkor sem hallgatott a prófétára, azóta sem hallgat soha. Nem hallgat a legnagyobb prófétára az évezredes tapasztalatra sem, hanem olyanokat kíván, amelyek önmagukban hordják a meg nem valósulás átkát és fájdalmát. Jól van ez így, — mert ha minden emberi vágy teljesülne, hogy csak egyet említsek, — akkor minket ellenségeink forró vágya szerint már rég elsepert volna innen a Kárpátok és Adria közül az a véres förgeteg, mely immár közel harmadfél év óta ostromol és legyen hála Istennek, — mind a mai napig hiába ostromol. Úgy van. —Az oktalan és szertelen kívánságok magukban hordják a beteljesedés lehetetlenségét. Csak az Isten szerint való, az ő törvényével megegyező kívánság beteljesedését adja meg az Ur. — Mikor tehát a zsoltárizó király azt mondja, hogy az ő szive kívánságát megadta az Ur, ezzel kifejezi azt is, hogy az ő kívánsága Isten szerint való kívánság volt. Ezért örvendez azután a király az Urnák erősségében. A mi királyunk is örvendez az Urnák, az örök istennek erősségében, mert az ő szivének kivánságát megadta. Megadta neki, hogy királya lehet egy olyan nemzetnek, amely hűségével, szeretetével boldoggá teszi királyát, ha annak kívánsága Isten szerint való kívánság,"mely abban áll, hogy azt a nemzetet, melyet az Ur gondjaira bízott, a szeretet örök törvénye szerint vezeti, ha szereteten nyugvó törvénnyel uralkodik felette; akkor ő is elmondhatja a zsoltár író királlyal, hogy körülvette őt az Ur az ő javainak áldásaival. Így lesz áldott a király bejövetele, uralkodása és boldog az élete, így kívánja neki a magyar nemzet igaz szívvel, ünnepi érzéssel a költő szavai szerint: „fény nevére, áldás életére“ ! Nézzük most már, hogy micsoda fényt áraszt a királyra a fejére tett magyar korona ! A példabeszédek írója szerint azt mondja az Úr : „Én általam uralkodnak a királyok“. A zsoltáríró király pedig azt mondja, hogy „az Ur tesz tiszta aranyból készült koronát a király fejére“. Ez a két mondása az Urnak ugyanazt jelenti. Amely király ő általa uralkodik, annak fejére tesz színarany koronát. A szent írás szerint tehát a korona csak akkor áraszt igazi fényt a királyra, ha Isten kegyelmének fényes sugarai veszik körül a koronát is, a királyt is. Az a királyi korona, melynek fénye emberektől származik, ha aranyból van is, nem áraszt Világítási bajok. Január hó 5-én, mint már három héttel ezelőtt jeleztem, gázolajunk elfogyott, az áramszolgáltatás megszűnt s azóta a város is, vasút is úgy világít, ahogy épen tud. A közönség méltatlankodása napról-napra nagyobb, zúgolódása hangosabb. Vádak, gyanúsítások, fanyar elmésségek érnek mindenkit, akinek a dologhoz csak a legkisebb köze is van. Lehetetlen minden téves állítást,mérges kifakadást, ráfogást, vagy elhamarkodva küvethezkicsi sunci venni és krufikálni. Arra szorítkozom tehát, hogy tényeket soroljak fel, melyek illusztrálják, mit tett a vállalat és mit tett avárosi hatóság a célból, hogy olajkészletünk idejéig pistolva legyen és a világítási üzem meg ne akadjon. A vállalat hiteles üzleti könyveiben a következő megrendeléseket találtam bevezetve : 1916. évi november hó 14. Két tartány gázolaj a „Napta Ad. Géz. Galicia“-nál Drohobycból. Azonnal Czeglédre. 1916. évi november hó 14. 5000 klgr. gázolaj hordókban a „Vacuum Oil Comp.“-nál, azonnal Czeglédre, (min. eng. 28 490 —1916).