Reznák Erzsébet: A ceglédi 100-as küldöttség turini látogatása alkalmából… - Ceglédi füzetek 38. (Cegléd, 2014)
Kossuth Lajos ceglédi képviselővé választása
KOSSUTH LAJOS CEGLÉDI KÉPVISELŐVÉ VÁLASZTÁSA A „keleti kérdés" és a magyar külpolitika összefüggései, Simonyi Ernő szentesi képviselő határozati javaslata a képviselőházban, Kossuth Lajos nyílt levele a hazai sajtóban, a ceglédi választói kerület országgyűlési képviselőjének halála, időközi választás Cegléden: így hangzik címszavakban a ceglédi 100-as küldöttség 1876-ban kezdődő története. Az egykori események mai megértéséhez azonban szükség van hosszabb kommentárra és rövid összefoglalóra is; ez olvasható a következő bekezdésekben. Akkoriban a török megszállás ellen hadakozó balkáni államok közötti és ez utóbbiak megsegítésére siető Oroszország miatt kialakult válságot emlegették „keleti kérdés” néven. A törökök ellen háborút viselő Szerbia támogatására felvonuló oroszok nem önzetlenül avatkoztak be az ott élő délszlávok oldalán a fegyveres harcba, így igyekeztek befolyásukat növelni a délkelet-európai térségben. Ez viszont az európai nagyhatalmak, különösen az Osztrák—Magyar Monarchia érdekeit veszélyeztette, hiszen a cár birodalmának határa így egyre nyugatabbra került volna. A kisebb területre visszaszoruló Törökország helyzete, a felszabaduló balkáni területek ügye, a nemzeti függetlenségükért küzdő délszlávok sorsa, a magyarországi szerbek szándékai, az Osztrák-Magyar Monarchia beavatkozása az orosz—török háborúba, az önálló magyar külpolitika lehetőségei — élénken foglalkoztatták ezek a kérdések a magyarországi közvéleményt 1876-ban, amelyben egyébként látványos jelek utaltak a törökökkel való szolidaritásra. Az ellenzéki párt egyik képviselője, Simonyi Ernő ezért 1876 novemberében azt indítványozta, hogy a képviselőház nyilvánítsa ki a „keleti kérdéssel” kapcsolatos legfontosabb elveit. A több képviselő által aláírt határozati javaslatra azonban érdemi választ nem kapott, bár a miniszterelnök hozzászólása sokat elárult a kormány akaratáról és az önálló magyar külpolitika szándékairól.1