Czeglédi Hiradó, 1921 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1921-12-04 / 97. szám
Csegléd, 1921. Szerkesztőség és kiadóhivatal, I. ker., Eötvös-tér,régi járástokésági épület III. évfolyama, SZ-I*c szám. Vasárnap, december 4 MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER, SZERDÁN ÉS SZOMBATON DÉLUTÁN Fejelős sztrkessfei KOLOFONT JÓZSEf Előfizetési díj: egész évre 150 K, félévre 75 K, negyedévre 40 K. ·m i Egyes számára 2 K i.—ii—i sdyifBíér sarmotid sora 10 fii i MUHI mm m i» •: áW^tOXMSSm II. A villamtelep eladása. Ez sem terv még, de már több mint a felvetődött eszme, ez már tervezgetés. Több mint egy éve kisért a villamtelep eladása azon célból, hogy a vételárból a város adósságait kifizessük. Komoly indítvány formában is felvetődött már egyszer, akkor azonban hamarosan napirendre tértek felette. A villamtelepet nem adjuk, nem adhatjuk ki a kezünkből. Azonban a közvélemény nem tért olyan könnyen és egységesen napirendre felette s még ma is vannak a gondolatnak barátai, sőt újabban mint határozott tervezgetés került bele a közérdeklődés előterébe azoknál, akik a város ügyeivel komolyan foglalkoznak s nem keresik a népszerű eszméket, hanem arra is vállalkoznak öntudatos vagy akaratlan szívóssággal, hogy népszerűtlen megoldásoknak csináljanak hangulatot, szerezzenek híveket. E kérdésnél vonz az a könnyű lehetőség, hogy a város adósságait egyszerre ki lehetne fizetni anélkül, hogy az adófizető polgárokra a legkisebb teher is hárulna, avagy, hogy abból a jövőre bármi következmény keletkeznék. Ma a villamtelepet oly árban lehetne értékesíteni, hogy az összes adósságok kifizetése után is még a mai viszonyokhoz arányítottan is igen jelentékeny tőke maradna szabadon. Vonz ez a terv még azért is, mert a villamtelep eladása esetén van mód:"*arra, hogy a város a telep feletti rendelkezési jogát, de legalább is arra döntő befolyását nem vesztené el, amit azáltal érne el, hogyha részvénytársaság vásárolná meg, kiköthető volna, hogy a vételárból a város a fele részvényt jegyezhetné s ugyanilyen arányban volna része az igazgatóságban és felügyelőbizottságban, ha pedig magánosok vásárolnák meg, az esetben mint a betéti társaság tagja, a fele tőkével venne részt az alapításban. Ez esetben is meglenne a telepre a város döntő befolyása s a közönség is a közvilágítás érdekét mindenkor hathatósan védhetné. Ez a megoldás azért is csábító, mert abból a városnak csak haszna lehetne. Először is a világítás ügye maradna a régiben s e tekintetben a közönség egyáltalán nem vehetné észre semmiben, hogy a telepnek a város nem kizárólagos tulajdonosa. De aki megveszi a villamtelep felét, bizonyára nem azért veszi meg, hogy nekünk világítson, hanem azért, hogy azon haszna legyen. Márpedig a világításon vajmi kevés haszonra számíthat. Be kell tehát vezetnie haszonhajtó üzletágakat, terjesztenie kell az üzemet úgy, hogy a befektetett tőke hasznot adjon. Hogy mire fog berendezkedni s mely irányban fog terjeszkedni, azt ők tudják, de mindenesetre terjeszkednek és mindenesetre a várost fogja illetni a fele haszon. De — sajnos, minden jó után következik — a terjeszkedés újabb befektetéssel jár s a város ott újabb áldozatra lesz köteles a nagyobb haszon reményében. Ez azonban talán nem is olyan nagy bökkenő, mert ha adósságaink kifizetése után megmaradó tőkénket mind bele is fektetjük, akkor is jó üzletet csináltunk. Elvégre eltűnik az adósságunk s keletkezik helyette egy olyan villamossági mű, amelynek — úgy lehet"— a fele is nagyobb értéket képvisel, mint a mai egész. Ez olyan tervezgetés, amely a kivitelre nagyon is alkalmas, az elhatározás azonban erős megfontolást, nagy vigyázatot követel. A város adósságai. Az állam válságos pénzügyi helyzete önkéntelenül is rátereli a figyelmet a város pénzügyi helyzetére, a város adósságaira. Ezek rendezése hosszabb ideig el nem odázható. A rendezés alatt nem lehet mást érteni, mint az adósságok kifizetését. A kifizetés vagy új összesítés kölcsönből vagy bizonyos más akció által történhetik. Ezúttal az összesített kölcsön felvételén kívül figyelembe jöhető két műveletről akarunk szólani. I. Városi vagyonváltság. Mint terv még nem érett meg, csupán mint gondolat vetődött fel a városi vagyonváltság eszméje. Ez abban állana, hogy a város összadósságát úgy hoznák össze, hogy vagyona arányában mindenki fizetne bizonyos százalékot. Ez a megoldás azért volna igazságos, mert a nyomasztó adósságok egyszerre ki lennének fizethetők s az adózók nem lennének évek hosszú során keresztül terhelve. Ezeket az adósságokat az adózó polgárságnak kell kifizetnie akár közvetett, akár közvetlen után. Most fizetjük az adósságok kamatait s a törlesztési részletek fizetése évtizedek után is terheli a vállainkat. Újabb alkotások következnek s azokra nincs pénzünk, újabb hitelt alig remélhetünk, amikor régi adósságok mind fennállanak. E megoldási módra csábítja az elhatározást az, hogy az emberek szeretnek tiszta munkát csinálni, az adósságoknak vagyon arányában leendő kivetése és beszedése pedig valóban tiszta munkát jelentene. Egyszeriben minden utóhatás és következmény nélkül lenne azonnal kifizethető minden városi adósság s a város minden tehertől mentesen, hitele teljes erejében állana. Sőt ez az elhatározás a város hitelét minden időkre biztosítaná s oly szilárddá tenné, hogy bármily nagy összegért bármelyik hazai bankhoz bármikor fordulnánk, mindenkor a legelőnyösebb feltételekkel s a legelőzékenyebb kiszolgálással találkoznánk. Mint mondani szokás, tálcán hoznák a bankok élőnkbe a milliókat. Hogy is ne, olyan adóst, amely önelhatározásából s anélkül, hogy a hitelezők csak a legkevésbé is szorongatnák, ilyen elhatározásra, ilyen gyökeres megoldásra kész. — azt örömmel fogják mindenha az adósok között tisztelni. S ne gondolja senki, hogy valami túlságosan nagy összeg jutna egy-egy adózóra. Hozzávetőleges számítás szerint elegendő volna egy-két évi pótadónak megfelelő összeg, sőt, ha a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját úgy állítják be, mint azt a legutóbbi években követeljük, mégannyi se. Ennél a vagyonváltságnál azután meg lehet találni majd azt arányságot s lehet végezni olyan kivetést, amibe mindenki belenyugodhatik. Ez azonban még nem terv, csak gondolat, de olyan gondolat, amellyel érdemes is, kell is komolyan foglalkozni. Vidám délután szórakoztatta Czegléd város közönségét a lefolyt héten. A Surányi Hadiárva Otthon ezeken a délutánokon gyűjtötte össze azt az összeget, amely ez évi karácsony estéjének örömét és melegségét fogja biztosítani. Volt ott tréfa, móka, vidám kacagás, kipirult és örvendező gyermekarcok színpadon és nézőtéren egyaránt. S azok, akiknek kedvük telik és boldogságot tudnak találni a gyermeki lélek vidámságában, szinte önfeledten tölthettek ez estéken egy pár boldog órát a kedves apróságok között, hol prológust irt az egyik, szavalt és szerepelt a másik, indián volt a harmadik, szerelt a negyedik, énekelt és helyesen ejtette az angol szavakat vagy a mozifilmet zongorán kisérte az ötödik, meg a hatodik és egymás sikerét élvezte mindegyik. De a szemlélődőnek is volt ott tápláléka, mert ez előadások során bepillantást nyerhetett abba a műhelybe, amelyben az a szellem formálódik, amelybe egy nemes kertész elrejtődző szerénységgel oltogatja eleven példájával a jellemet, egy gondolatokban gazdag házaspár a kötelességtudás és hazaszeretet elveit, egy vidám lélek, kinek küldetése másokat felderíteni a jókedvet és egy művész ember, ki közöttünk tékozolja szellemének kincseit, a szépséget. Ezen szerencsés hatásoknak koszorúja, támogatva a város közönségének több formában megnyilvánuló szeretete által, fonódott egybe abban az előadássorozatban, amely előttünk arról is bizonyságot tett, hogy lehet kimenteni a háború pusztításából az emberi lelkeket és hogy lehet megtölteni olyan életfelfogással, mely a gyümölcsöző munkában lelte meg vigaszát és boldogságát. Hisz a reménytelenség, a csüggetegség leverhette, összetörhette és végzetesen megsemmisíthette volna a nagy pusztulás során a hősi apáknak elárvult fiait is, ha segítségükre nem siet egy olyan alapítvány, amely letörölte a felfakadt könnyeket és legalább ezen boldog szigeten megmutatta, hogy ragyoghat fel az élet diadala az elmúlás fölött. És mikor karácsony estéjén ezek az árva fiúk vezetőik és az egymás iránt érzett szereteten felmelegedve és egybeolvadva ez estének ajándékát saját munkájuk gyümölcseként élvezhetik, nem kis joggal gondolhatnak arra, hogy sorsuk sok tekintetben azonos a haza sorsával. Hisz elárvult hazánk is csak a saját erejének okos és célszerű felhasználásával heverheti ki a háborúval ránk szakadt borzalmakat és csak azok emelhetik azt fel mai megalázott helyzetéből, kik szent bizakodással és szent elhatározással tűzik maguk elé, hogy szorgalommal, tudással, fegyelemmel és jókedvvel, egymás megbecsülésével és támogatásával meg fogják teremteni ebben az országban azt a szellemet, amely győzelemre fogja segíteni a szellemi fegyverekkel küzdőket és egykor minden hajlékba eljuttatja a karácsonyi örömöket. E vidám délutánokon ez édes és boldog remény teljesedésének lehetősége ott csillogott ezeknek a mosolygó árváknak ragyogó homlokán és azért a harmatcseppért, amelyekből a mi lelkünkre is ráhullott, köszönetet mondunk ez esték rendezőinek ! • Sárkány József.