Czeglédi Hiradó, 1922 (4. évfolyam, 1-104. szám)
1922-01-01 / 1. szám
czegréti, 1922. IV. évfolyam, 1-ső szám. Vasárnap, január POLITIKAI LAP-------1 MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER, SZERDÁN ÉS SZOMBATON DÉLUTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. ker., Eötvös-tér, régi járásbirósági épület Felelős szerkesztő: KOLOFONT JÓZSEF Előfizetési díj: egész évre ISS K., félévre 75 K, negyedtévre 40 GC. c=3 Egyes számára 2 K r=3cr=» Nyittér gazívjoncS sora 10 K ‹—'›—• ! Az újesztendő ígérete. Irta: Bolyos István polg. isk. tanár. Fáradtan, fázósan gubbaszt 1921 a vén Szilveszter vállán. Alig ébredt remények haldokolva hánykódtak minden napjában, ragyogásba szinesülő vágyak tépett álomszárnya árnyékosan terült minden percére, a csalódások keserűsége végigboronált minden pillanatán, a nagy fogadkozások, a rekitüzesedett magyar elhatározások pernyéje szállingózott minden lépése nyomán s ma úgy érezzük, hogy egy esztendő útján hamuvá lobbant, a semmibe szegényült keresztény nemzeti hitvallásunk tömérdek nagy érzése, rengeteg nemzetmentő gondolata és tipegve bukdácsoló sok apró cselekedete. A vajúdó múlt újszülöttét, az 1921. esztendőt a keresztény nemzeti megvalósulások gazdag teljességében rajzolta meg a mi álmodozó faji lelkünk; a múlt minden bűnét kisebesedett ujjakkal kotoráztuk össze, verejtékezve, szégyenüken hordtuk garmadába s az egymás ellen fenekedő széthúzásunk minden rongya alatt máglyás tüze lobogott egy szebb, egy boldogabb jövendő elhatározásának szent lángjában. Ellobbant a láng, megtorpant az elhatározás s a régi magyar bűnök csirái burjánba szöktek újra. A múlt szenvedéseinek, megpróbáltatásainak jajgató sírása ritkás nyöszörgésbe halkult ; felejtés, nemtörődömség borult az egyesek könnyére, a faji megszégyenítésre, a nemzeti fájdalomra és elesettségre egyformán, mint ahogy a köd rátemetkezik irombán tördelt ugarra, tépett kóróra, posványra, álmos tanyákra, bóbiskoló falvakra, hejehujázó városokra egyaránt. Vakon tapogatózva, egymást rugdosva, marva botorkáltuk végig az elmúlt esztendőt. A süket magyar éjszakában, ha a fölemelt sok magyar ököl, magyar testvér elevenjére találtaó, akkor mámoros rikoltásunk leszorított, elfojtott minden sóhajt, minden rimánkodó sírást, amely magyar szívben könnyek között fogant, amely a magyar lélek elkeseredésében született. Idegen maradt a magyar sóhaj, a könny, a szenvedés, a siró sikoltás. Hangtalanságba fojtottuk a magyar nincstelenség zokogó szavát s a magyar süketségben riadozva hasztalanul jártak, hej, hiába szálltak az elrabolt árva magyar végek százszor árvább rabmagyarjainak reménytelen reményei, álmatlan álmai, véresre korbácsolt vágyai, börtönpenészben dacosodott szent magyar hitvallásai. Egy esztendőn át egymást ütöttükvertük, csak egymást téptük-martuk. A megrablóink ellen fölgyülemlett gyűlöletünk minden villáma egy esztendőn keresztül csak magyar testvérünk lelkébe cikázott; rút önzésünk minden szennyesét az ökölre menő pártoskodással takargatuk-fedtük s a koncot leső egyéni igazunk fölviharzott vad összecsapásaiban, ha pihegve egy pillanatra megtorpantunk, vájjon eszünkbe vágódott-e keresztény fajtánk sorsa, megvabalt, megcsufolt nemzetünk jövője, csonkán vérző hazánk boldogsága, üdve ? Amikor fáradtam, csalódottan gubbaszt 1921 a vén Szilveszter vállán s az éjféli órán hejehujázva köszöntjük az uj esztendőt — ma a nagy vigasság kellős közepén a mámoros percek őszinteségével s ha másként nem, hát akkor a mámorban csillámló igazság feszítő erejével pattintsunk föl a szivünkben, a lelkünkben minden dugdosott, rejtett zárat s dobáljunk ki onnan önzést, egyéni tülekedést, pártoskodást, szűkmarkúságot, faji, testvéri gyűlölködést, reszkető kapzsiságot, egyszóval minden magyar átkot, minden istenverést, amely a keresztény faji megértés és megbecsülés, a faji szeretet és gyámolítás, a faji együttérzés és a faji szent összetartás valóra válásával útját szegi. Legyen ez az új esztendő egy gazdag, boldog magyar jövendőnek csudás hajnalhasadása ; legyen ez az újév a szívekben megóhajtott magyar faji öszszetartás ígéretes esztendeje, hogy mosolyt fürösszön valahára az ezeréves ősi magyar földön minden fölcsillanó magyar könny és öntudatos, kemény nemzeti munkára lendüljön egybe az eddig széthúzó sok magyar kar és szivet szívre szorítva, kezet kézbe kulcsolva egy cél felé, egy akaraton törjön a boldog magyar újesztendő után minden poklokon át ez a meghajszolt, megtépett, kigunyolt, kifosztott árva magyar nemzet. 9 Fechtmann—Zimányi sziállitás. A czeglédi városháza nagytermében két tehetséges fiatal művész mutatkozik be közönségünknek képek, szobrok, grafikai, kerámiái és egyéb iparművészeti dolgokból szépen, ízlésesen rendezett kiállításon. Nehéz dolog róluk kritikát írni, amidőn elindulnak a művészetek küzdelemmel teljes, rögös útján, hogy egész életüket, lelkük minden energiáját a magyar kultúra szolgálatába állítsák, merta kritikus kezében a toll az, ami a sebész kezében a kés. Vág, hogy gyógyítson,de egy hajszálnyi tévedés halált okozhat. A jó kritika az alkotó művésznek ugyanaz, mint a taps a színésznek. Buzdít újabb, mindég jobb és jobb alkotásokra, míg a közöny, a meg nem értés elkedvetleníti, ellaposítja, elpusztítja a legnagyobb tehetséget is. Én tehát szívem minden melegével tapsolok a két fiatal művésznek, mert mind a kettőben szépen és helyesen kibontakozó tehetséget látok felbukkanni. Fechtmann József festőművész szép, üde, meleg színeket rak vásznaira. Az ő eleme a plenair. Szomjazza az izzó színeket, a fényt. Nagy mohósággal öleli fel mind a kettőt s különösen vizparti nagyobb vásznán már finom hangulattá sűrűsiti össze, mig kisebb erdei sétáján robosztus erővel artisztikusan önti formába palettája meleg színeit. Németlipcsei Zimányi Ernő a másik művész, egy sokoldalú, erőteljesen, öntudatosan fejlődő tehetség, kinek főereje a szobrain nyilvánul meg. „Magyar diákja“ szinte önmagát szimbolizálja, amint merész mozdulattal, törhetlen hittel tekint a sivár magyar jövőbe. Bilkei Vaszkó festőművész képmása nagy jellemző erővel hat a szemlélőre. Női portrartje szépen megrajzolt finom fej. Kár, hogy a rossz világítás miatt nem érvényesülhet eléggé. Két női aktja becsületesen, komoly elmélyedéssel, anatómiai tudással megmintázott stúdium ; különösen oldalra hajló aktján már szélesebben, tömörebben érzi a formákat, egységesebben fejezi ki a mozdulat szépségét. Apróbb iparművészi dolgait is sokszeretettel mintázta ; jó ízlésére, egészséges szín és formaérzékére vall mindegyik. Festményein, grafikáin is inkább a szobrász domborodik előtérbe. Az ő szemében a formák, a kontúrok fontosabbak, mint a szin. Árpádot ábrázoló compositiója bár színekben is igen finom freskó karton, reliefszerűen hat kissé kemény kontúrjaival. Kevés a hely arra, hogy műveiket kellő méltatásban részesíthessem s igy csak a szembeötlőbb dolgaikra hívhatom fel a figyelmet és kérem számukra a közönség pártfogását, hogy ne csupán a kiállítás látogatásával, hanem vásárlásokkal is buzdítsák őket további munkára. Nagyon ízléses iparművészeti dolgokat állított ki Thury Mara iparművésznő. Minden egyes tárgy lekötötte a szemlélők figyelmét és sok vevőre talált. Megemlítésre méltó még Fechtmann József festőművész növendékeinek munkái, melyek 4 hónapi munkálkodás után igen szép eredménnyel kecsegtetnek. Gruber Béla Ezerarcú ember m. filmcsoda. I. rész jen. 7. és 3-án az Urániában festőművész.