Czeglédi Hiradó, 1922 (4. évfolyam, 1-104. szám)
1922-01-15 / 5. szám
Czegléd, 1922, IV. évfolyam, 5-ik szám Vasárnap, január is CZEGLÉDI HÍRADÓ POLITIKAI LAPJ—- MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER, SZERDÁN ÉS SZOMBATON DÉLUTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. ker., Eötvös tér, régi Járásbírósága épület Felelős szerkesztő: KOLOFONT JÓZSEF Előfizetési díj: egész évre 150 fí, félévre 75 K, negyedévre 40 K. cn Egyes számára 2 K C203 Kynttir garmond sora 10 K ' Beszámoló az egészségügyi kiállításról. Tartotta: Dr. LUX ERVIN városi tiszti orvos, az anya- és csecsemővédő egyesület vezető orvosa. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Beszámolómat azzal kezdem, hogy ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez az első kiállítás Czegléden az egészségügy tekintetében, mert van nekünk ennél jelentősebb kiállításunk elég, a soknál is több és én először ezekről beszélek. Állandó kiállítás példának okáért a városi árvaház. Ki van ott állítva minden, „hogyhogy nem kellene lenni.“ — Gyönyörű szép kiállítás fordított értelemben a városi kórház és szegényház. Nem hiszem, hogy Angol-, Francia-, Német- és Olaszországban stb. egy olyan város, amelynek annyi lakosa van, mint Czeglédnek, kb. 36.000, tudna egy hasonló kórházat „kiállítani“. Kiállítás maga az egész város a maga téli sarával és nyári porával, a maga fátlanságával, mely pihenést sem a léleknek, sem a beteg embernek, gyógyulást, enyhet adni nem tud. Kiállítani való az, hogy míg a szomszédos német ajkú Bérezel község lakosai még az utca közepét is söprik és locsolják önkéntesen és az egész község teli van fával, — nálunk a hatóság és a rendőri aszisztencia nem elég ahoz, hogy csak a járdát becsületesen meglocsolják és lesöpörjék. — Isten ments, mit szólnának a szomszédok,ha még az utca közepe is néha napján meglocsoltatnék és a söprű nyele kiérne az utca közepéig. Kiállítás volt Czegléden az a 130 korcsma is, ahol az ablaküvegek mögött majdnem minden korcsmában két-három, de volt rá eset, hogy négy-öt — finom nyelven szólva — könnyüvérű hölgyecske volt kiállítva, akiknek segélyével sikerült elérni Czegléd városának azt, hogy legalább 2—3000 ember vérbajos van Czegléd város lakossága között. Hála Istennek és Huin rendőrtanácsosfőkapitány úr erélyének, e kiállított könnyűvérű hölgyecskék közül két hét alatt 180 tűnt el az én intencióim szerint Czegléd városából rendőri kiutasítás révén. — Tessék, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, elképzelni : megtelt volna velük egy fél előadási terem és ezek szabadon terjeszthették — orvosi, hatósági ellenőrzés nélkül állván — a családi békét és mindenkit veszélyeztető (hisz láthatták a kiállításon és előadáson is ezeket a dolgokat), a nemzedékeket rontó nyavalyákat. Ha nem lennék különben is vallásos, hívővé válnék, amikor eszembe jutnak a bibliának azon bölcs szavai: „Megbüntetem az apák vétkeit a fiúkban harmad és negyed szigten. Mert, tisztelt hallgatóim, ezek azok a bizonyos betegségek, amelyeket nemzedékrontónak lehet nevezni. Kiállítás még a sok nyomortanya, de hát hagyjuk az ijesztő részét a kiállításoknak és forduljunk a czeglédi közönség által nem ismert azon kiállításhoz, aminek látogatója és közönsége csak én egyedül szoktam lenni. Pedig a tárgyak elevenek, — hol mosolygók, hol rúgkapálódzók, kiabálók, de ez a kiabálás nem sértő és nem ijesztő az anyai fülnek, gond felhője nem ül az arcokra ilyenkor, — mert hisz csak a doktor bácsi - oltja be a behozott kicsi babákat a himlő ellen évenkint egyszer. 600 kicsi, kövér vagy satnya, jól fejlett, apró, jövendő Magyarország reménysége fordul meg évenkint a himlőoltás idején a kezem alatt a városháza közgyűlés teremben pár óra alatt. Még a doktoroknak úgynevezett kérges szíve is felenged az ártatlan apró teremtmények láttára. Sajnos, hogy az 1000-ből hiányzó 400, minden emberi hivatás teljesítése nélkül évenként a föld alá kerül. Ezekkel a dolgokkal kapcsolatban említem meg, hogy az illetékes tényezők tervbe vették, hogy a legközelebbi himlőoltás idején az orvos javaslatára a legszebben és legjobban ápolt csecsemőket meg fogják jutalmazni. Ezek után reátérek a mostani kiállításra is. Hogy az szép volt, jó volt, azt bizonyítja az, hogy a látogatók száma 10.000. Önkéntes adományokból pediglen körülbelül 36000 folyt be, amely összeget az ügy érdekében fogunk felhasználni. Ez a siker szokatlan Czegléden, hogy kiknek az érdeme, ezekre bővebben nem akarok e helyen kitérni, úgyis tudja mindenki. De itt rá akarok mutatni azokra a kifogásokra is, amelyek a sok dicséret mellett itt is ott is elhangzottak . Szép volt, jó volt, de nem gyermeknek való volt, hogy voltak képek, amelyek az erkölcsöket rontják, tehát destruktívek, romboló hatásúak. Tisztelt Hallgatóim ! A természetben nincs ugrás, a gyermeklélek ismerői jól tudják, hogy a gyermeki lélek láthat és hallhat bizonyos dolgokat, de azokat meg nem érti, mert természeti törvény szerint kívül esnek az ő felfogási körén és ha később, mint idősebb gyermek bővülvén felfogása meg is érti azt, ki állíthatja, hogy a tudása ezeknek a dolgoknak együtt jár az erkölcstelenséggel? Ki állíthatja, hogy kedves hallgatóim közül azok, akik ezeket a dolgokat előbb tudták meg, mint azokat a gondos anyai szeretet jónak látta volna, most emiatt erkölcstelenek lennének. Engedjék meg, hogy ne én magam cáfoljam meg ezeket az itt-ott elhangzó kifogásokat, hanem egy kis szöszi gyerek, egy körülbelül 5 éves bátor fiúcska, ki a megfigyelésem szerint a kiállított képek szemlélése közben nem talált megjegyzésre méltót, de midőn Józan Péter és részeges János szomorú tragédiája előtt időzött, önfeledten kiáltott fel: „Nini, hisz ez idős apám és anyuka is igyik, éppen olyan, mint a“ Hát ez az kérem ! A két társadalom, amely még imáiban is megérinti az élet nagy kérdéseit, nem azzal védi a gyermek lelkét az elbukástól, hogy attól mindent légmentesen elzár és tájékozatlanul dobja, ki az élet tengerére, hanem azzal, hogy igazi keresztény és vallásos szellemben védőszárnyai alá veszi a mai korban oly sok veszedelemnek kitett ártatlan gyermekeket. S ha egyik oldalon a gyermeklélektan tanítása szerint a kifogásolt képek nem fertőztették meg a gyermek lelkét, a másik oldalon pedig a gyermeki lélekbe már most beoltatott egy olyan probléma (mert hisz a megértett képre emlékezni fog), amelyet addig fog fúrni, és faragni az ő kis lelki műhelyében, míg abból a hasznos és jó előtűnik és az az élet küzdelmeiben munkaeszközzé és fegyverré támad az ő javára. A másik kifogás következő volt. Innen is, onnan is, amonnan is hangzott a kákán is csomót keresők ajkáról, hogy minek az, hiszen a mi magyar népünknek nincs eziránt érzéke, fogékonysága, nem mozdítható ki az ő nemtörődömségéből, így, úgy stb. Minek az, miért ez ? Hát csak azért, hogy a magyar Mármaros magyar sóbányájából magyar bányász által kitermelt sóval főzhessük meg ételünket. Csak azért, hogy a felvidék meleget adó fáját szabadon hozhassák be Budapestig, vagy ha kell az Aldunáig, széles nagy kalapjában magyar nemzeti szalaggal a mi tót testvéreink a tutajokon, mint ahogy azt láttam az én szepesi iglói diák koromban. Hogy magyar Erdély töméntelen kincsét, boldog bánatnak búzáját magyar vasúton, magyar mozdonyokkal, magyar őrházikók mellett, hol békés boldogság tanyát, szabadon hozhassák el hozzánk. Csak azért, hogy a sokat szenvedett magyar a volt 270 fürdőhely közül az elrabolt 210-be újra szabadon mehessen enyhülést és gyógyulást keresni és ezt mind, mind cseh, szerb és oláh ellenségeink megkérdezése nélkül!!! Csak azért, hogy a lélekben és testben újra erőssé vált magyar a Kárpátok gerincein végesvégig odakiálthassa megint rabló szomszédainknak : „Csak azért is élek !“ „Hát csak ezért !“ Tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Végül megemlékszem a kiállítás egyik humoros jelenetéről. Három falusi bátyus asszony megáll a már említett Józan Péter és részeges János előtt. Sugdosnak, összedugják fejüket, úgy cserélik ki véleményüket, pörög a nyelvük mint a rokka, míg az egyik közülök igy szól. Bizony igaz ez, én hiszem is, hogy úgy van, de csak az a kár, hogy az uramnak hiába beszélek. Uraim! Kedves dolgozótársaim! Nyert ügyünk van, az asszonyok már velünk tartanak! — Királykérdés. Addig-addig kapcsolgatták ki politikusaink a királykérdést, míg csak a politika középpontjába nem került. Igaz, hogy a külső események s egy nem várt fordulat is okozta ezt a változást, de mégis talán sok az, hogy annyira túlontúltárgyalják az ügyet a nemzetgyűlésen. Ha a tudósításokat olvassuk, az indemnitás egészen feledésbe megy s bárki azt gondolhatná, hogy pusztán a királykérdés megoldása van a szőnyegen. Nyilvánvaló pedig, hogy az egyenlőre meg nem oldható s nem is várjuk azt ettől a parlamenttől s nem várjuk a mai időktől. A királykérdés majd „megoldódik“. Megoldódik akkor, amikor nem erőlteti senki, majd amikor magától jön, amikor az idő megfelelő lesz hozzá- Addig pedig más területen komolyabb munkát várunk a nemzetgyűléstől, melynek napjai meg vannak számlálva. A közvélemény az ország vezetésének zavartalansága érdekében indemnitást s a jövő érdekében választójogot kér. A választásokon majd megnyilatkozik az ország, hogy mit tart erről a parlamentről. 1001 ÉJSZAKA - SZÍNES FILM - A KORZÓBAN Jegyek előre válthatók! Jön!