Czeglédi Közlöny, 1912 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1912-01-01 / 1. szám

­­ II-ik évfolyam. CZEGLÉDI K­Ö­­Z L­Ö N­Y 1-fő szám. « — Ingyen naptár. A ,,Czeglédi Köz­löny“ éves előfizetőinek Nagy Elek lap­­tulajdonos ingyen naptárral kedveske­dik. A naptárt minden éves előfizető Nagy Elek könyvkereskedésében rak­táron levő sokféle kalendáriumok közül tetszése szerint kiválaszthatja és elvi­heti. Olyan kedvezmény ez, minőt hat korona előfizetés mellett egy vidéki lap sem adhat. — Felhívjuk ezen ajándék­­naptárra olvasóink figyelmét. — Eljegyzés. Dr. Hübner Emil ügyvéd, a „Czegléd“ felelős szerkesztője eljegyezte Hu­nyadi Ilonkát. Gratulálunk! — Egyháztanácsülés. A róm. katholikus egyház tanácsa 28-án ülést tartott. A tanács egy bizottságot küldött ki, amelynek feladata az 1912. évi költségelőirányzat összeállítása. A ta­nácsülés elé került a tanítók drágasági pótlék iránti kérelme is. A kérelem fölött az ülés nem határozott, hanem megbízta a költségvetési bi­zottságot, hogy szerezzen a szükséges összegre fedezetet. — Az ügyvédi kamara új elnöke. A Papp Sándor halálával megüresedett kecske­méti ügyvédi kamarai elnöki állására dr. An­gyal Vidor kecskeméti ügyvéd, törvényhatósági főügyészt választotta meg a dec. 26-iki rend­kívüli közgyűlés 51 szavazattal dr. Szabó Iván 42 szavazatával szemben. — Uj ügyvéd. Dr. Bencsik László ügyvéd városunkban telepedett le. — Központi választmány. A központi választmány szombaton d. e. ülést tartott s az i912. évi képviselőválasztók névjegyzékét vég­leg megállapította. A névjegyzékbe 3547 orsz. képviselőválasztó van felvéve. — Analfabéták oktatása. Kiss Ambrus ta­nító a VII. kerületi iskolában az irni-olvasni nem tudó felnőtteket oktatja a szám- és betű­vetés mesterségére. A tanácstól most tüzelő­anyagot és világitót kér s meg is kapja a kur­zus számára. — A Rákóczi-utca fölülvizsgálata. Dec. 28-án volt a Rákóczi utcai kőburkolat fölülvizs­gálata. A bizottság véleményét írásban terjeszti be az útügyi bizottságnak. Lényegesebb hibát —a­ hir szerint — nem találtak. — Adomány. Az evang. templomban felál­lítandó új orgona céljára Kiszel Zsigmond 10 koronát adományozott, melyé­n az evang. egy­ház elnöksége ez után is hálás köszönetét fe­jezi ki. A Czeglédi Fillér Egylet március hó 2.-án (szombaton) fényes táncvigalmat rendez a Központi­ szálló emeleti nagytermében. E vigalom a szezon legszebb és legnagyobb szabású mu­latságának ígérkezik. A táncot nagy látványos­ság előzi meg. A Fillér Egylet vezetősége min­dent elkövet, hogy e táncvigalom a közönség­nek minél több szórakozást és meglepetést nyújt­son, pénztárának pedig mentől nagyobb jövedel­met hozzon. — A járásbíróságról. Januárban az első két héten szünetelni fog a kir. járásbíróság ren­des forgalma. Mindenütt a rendes statisztikai kimutatásokat állítják össze a múlt évről, szá­mokban tüntetik fel, hogy" sáfárkodtak, ki meny­nyit végzett. Ez a statisztika járásbíróságunk minden osztályánál a legkedvezőbb lesz. — Kitüntetés. Mikó Ernő ref. kántor szép kitüntetésben részesült. A közoktatási miniszter ugyanis nevezettnek a Liszt-emlékünnep alkal­mából a Liszt-jubileumi ezüst érmet küldte. Az Ünnepség után továbbá a miniszter következő levelét intézte hozzá: «Budapest, 1911 dec. hó 21. Tisztelt Igazgató Ur! Köszönettel vettem a czeglédi zeneiskola nevében hozzám intézett szives meghívását a czeglédi Liszt-ünnepélyre s midőn őszinte sajnálatomat fejezem ki, hogy az ünnepélyen megjelenni nem volt módomban, megragadom az alkalmat, hogy elismerésemet nyilvánít­am az ünnep rendezéséért. Igaz tisz­­telette Zichy János s. k.. — A „Czeglédi Zeneiskola“ 1912 január l.-étől újra vesz fel növendékeket. Beiratkozni lehet a zeneiskolában (régi járásbíróság épület) hétköznapokon minden d. u. 5—6-ig, ünnepna­pokon d. e. 11—12-ig. Havonként fizetendő tan­díjak a következők: Magánének (hangképzés) 14 korona. Hegedű (vonóshangszerek) és cim­balom 12 korona. Zongora 6 és 7 korona Fúvó­­hangszerek esti tanfolyama 5 korona. A zene­­történet tanfolyam hallgatása műveit hölgyek és urak részére 2 korona. Behatási dij minden tin­­szakon 2 korona. A fúvóhangszerek és a zene­­történet tanfolyamán behatási dij nincs. A kar­ének tanfolyam hölgyek és urak részére telje­sen ingyenes. Ingyenes zongoragyakorlás korre­petáló felügyeletével — Színházi segély. Nem nálunk történt. Az természetes. Szolnok város uj színházat épít. Erre a célra a kulturkormány 60 ezer K-t adott segélyül. Most e segélyösszeget 100 ezer koronára felemelte s azzal a színház felépítését biztosította, így mi is tudnánk színházat épí­teni, de nálunk nincs, aki mozgasson ilyen dol­gokat. — A tűzoltóság. A városi tűzoltóság mel­lett immár szervezve volna az önkéntes tűzol­tóság is. Ki vannak nevezve a szakaszvezetők, akik már sétálnak is a zsinóros egyenruhákban. A szakaszvezetőknek azonban egyenlőre nincs mit vezetni, mer nincs szakasz, nincs legény­ség. Nem azért mintha egyáltalán nem jelent­keztek volna önkéntes tűzoltók. Jelentkeztek azok, ha nem is a várt számban, de mégis annyian, hogy a gyakorlatozást meg lehetne kezdeni. Azonban nincs a legénységnek ruhája s a vállalkozók bizony a saját ruhájukat nem akarják rongálni, esetleg tönkretenni. Ebben igazuk is van. A szervezőknek ne is legyen sürgősebb dolguk, mint a legénységet egyen­ruhával ellátni addig, mig az érdeklődés meg van az intézmény iránt. — Járhatatlan utak. A jó kiadós esőzés s az állandó gyenge időjárás ugyancsak pró­bára tette utainkat. Próbára tette mind a gya­log, mind a kocsijárókat. Bizony ezek itt-ott tökéletesen járhatatlanok. Felhívjuk az illetékes figyelmet az utcákra. Most nézzenek szét, most megláthatják hol van szükség és pedig helyen­ként Len nagy szükség a javításra s a legelső alkalmas időben végeztessék el a kijavításokat. — Szerencsétlenség a pályaudvaron. December 18-án történt, hogy a vasúti állomás Budapest felőli bejárójánál, a 233. sz­ őrház mellett egy csapat munkás a szemafort javította. A munkások a sínek közt dolgoztak. E közben egy személyvonat jött az állomásból kifelé s vele szembe, a másik vágányon egy tehervonat igyekezett befelé az állomásba. A munkások a személyvonatot észrevették, míg a tehervonatot nem látták, zaját nem hallották. így esett meg, hogy amikor a személyvonat elől kitértek ép­pen azon a vágányon, illetve annak közvetlen közelében állottak meg, amelyen a tehervonat haladt. Legközelebb állott Veres János munkás, akit a mozdony sarka fejbeütött. Veres azonnal meghalt. Rendőrségi és bírósági vizsgálat meg­állapította, hogy a mozdonyvezetőt gondatlan­ság terheli, mert elfelejtette a köteles figyel­meztető jelzést megadni. E miatt a kir. ügyész­ség Megyaszay mozdonyvezető ellen a nyomo­zást megindította. — Az államsegély. Kellemetlen újévi meg­lepetésben részesültek a városi tisztviselők s maga a város is. A 3 millió városi segélyből a 2 milló arányában jutó segélyt már rég folyó­sította az állam s ugyanakkor jelezte, hogy a harmadik milliót is folyósítja az év folyamán. Ez meg is történt. Legnagyobb meglepetésre azonban nem kapott a város a 2 millió arányá­ban az 1 millióra eső összeget, ami legkeve­sebb 8000 korona lett volna, hanem ahelyett csak 5000 koronát. Komplikálja a dolgot az a körülmény, hogy a város a tisztviselőknek a segélyt előlegezte, még­pedig az előzőleg ka­pott összeg arányában s igy most az a helyzet állott elő, hogy a hivatalnokoktól visszajár az előlegezett segély egy része. Valószínű és kí­vánatos azonban, hogy a város ne fizettesse vissza az előlegeket, mert módjában áll egy későbbi segélyből levonni s a visszafizetés a csalódáson kívül is igen érzékenyen érintené a hivatalnokokat. — Korcsolyázók öröme. A korcsolyázni vágyók szorongva lesik az éjjeli fagyokat s bú­sulva látják, hogy a fagy nem állandósul, ha­nem mindennap megújul a vég nélküli, feneket­len sár. Még a hó is elolvadt s vele olvadt el sok-sok remény, a korcsolyázók reménye a tar­tós jég iránt. Majd meglátjuk, mit hoz a legkö­zelebbi hát s lesz-e a korcsolyázóknak igazán öröme. — Uj ártézi kutak. A fúrandó két uj ár­­tézi kút készítésére 3 ajánlat érkezett be. Ezek közül legolcsóbb Hotter Lajos kútmesteré, aki egy kutat 4700 koronáért vállal. A Rákóczi­­utcai kút mélyítése helyett a kút helyére új kút fúrása van tervben. Erre is történt ajánl­­kozás és pedig legolcsóbb volt Grepszel Já­nosé, aki 450 m. mélységig 17700 koronáért vállalkozik a munkára. Ez a kút azért drágább, mert a cső vörös fenyő betéttel van bélelve. — Városi előfogatos. Dobos László gazda­tanácsnok árlejtést tartott az előfogatosi teen­dők biztosítása érdekében. Több résztvevő kö­zül a legolcsóbb ajánlat az eddigi 6600 kor. helyett 10600 kor. volt. A tanács még nem döntött az elfogadás felett. — Galambcsiszárok alkonya. Mint szabad céh, működik a városban a galambászok egész serege. Valami különös passzió az, hogy egy­más galambját elfogják s amikor a károsultak kérik a befogott szárnyasokat, arra a közmon­dásra hivatkoznak, hogy : «Nem azé a madár, aki elszalasztotta, hanem azé, aki megfogta“. Ezt az elvet vallják — a jó Isten tudja mi ok­ból — a rendőrségen is, legalább nem történt még olyan eset, hogy a rendőrség galambbefo­­gásos esetet hivatalosan kezelt volna rendes lo­­pásos esetként, így befészkelődött a köztudatba, hogy a­ Galambnak nincs törvénye! A galamb­csiszárokat nem fogja a törvény. Nem is fogta, mert galambcsenést, elfogást a bíróságnál soha­sem jelentettek s a téves megítélés egészen meghonosodott a köztudatban — persze csak a galambilag érdekeltek között. A héten volt az első eset a járásbíróságnál, hogy galambbefo­gásért a bíróság Kotlár Lászlót elitélte s való­színű, hogy itt kezdődik az új korszak a ga­­lambászat terén, mert bizonyára a többi káro­sultaknak is lesz annyi eszük, hogy elfogott galambjaikért — ha van bizonyítékuk — a bí­róságnál keresnek elégtételt, s bizonyára kap­nak is. Vigyázzatok, mert azé a madár, aki el­szalasztotta, csak tudni kell, hol állapodott meg. — Csend az ünnepeken. A karácsonyi ün­nepek alatt a zajos mulatozásokat követő ve­rekedések, fejlékelések és szurkálások ezúttal elmaradtak. A rendőrségnek egy esetben se kellett közbelépni. Úgy látszik szelídülnek az erkölcsök. — A vadházasság vége. Szebenyi Pál és Kapu Sára vadházassága két revolverlövéssel végződött. Az egyik lövés Szebenyi Pál karját fúrta keresztül, akire szerdán Kapu Sára vesze­kedés közben rálőtt. Szebenyi erre feljelentette a lövöldöző asszonyt. A rendőrség előállítását rendelte el s az asszony ment is befelé az érte küldött rendőrrel. Mikor azonban a Billay-féle üzlet előtt elhaladtak, az asszony hirtelen el­­ugrott s oly gyorsan, hogy a rendőr megaka­dályozni képtelen volt, kikapta revolverét és halántékon lőtte magát s ott a helyszínen meg­halt, így végződött a vadházasság. — Két zsákért három hét. Két zsákot lo­pott a györgyei atyafi, akit a járásbiróság az elmúlt héten e miatt 3 heti fogházra ítélte el. Az ítélet kihirdetése után kérdi a biró a vén bűnöst, hogy megnyugszik-e, vagy pedig fel­lebbez ? Amire a vádlott az felelte : — Meg nem nyugszom, de nem is fölleb­­bezek ! — Beszéljen világosan — figyelmezteti a bíró. — Hát ez csak elég világos ! Nem föllebbe­­zek, le is ülöm, de holtom napjáig se tudok abba beletörődni, hogy itt két zsákért három hetet ajánlanak az embernek. Még kifelé menet is igy re azon méltatlan­kodott : — Két zsákért három héti

Next