Chicago és Környéke, 1977 (72. évfolyam, 1-53. szám)
1977-01-01 / 1. szám
"CHICAGOandVICINITY" HUNGARIAN NEWSPAPER I VOL. 72. ÉVF. 72._____________________________________________________________'___________ 1977. január 1 Issue No. 1 A Szovjetunió kifelé erősödött, a keleteurópai orosz birodalom befelé gyengült A lengyelek bizottságot alakítottak antikommunista munkások segélyezésére — Kelet-Németországban és Lengyelországban az oroszok a fegyvertelen népre sem mernek lövetni — Az angol marxisták, a francia és olasz kommunisták teret vesztenek— Afrikában a szovjet újabb és újabb csatlósokat hódít meg — De a Középkeleten arab ellenállásba ütközött — A palesztínaiak úgy látszik lemondtak Izrael megsemmisítéséről — Az európai nemzeti kisebbségek erőt gyűjtenek — A kínai-orosz rejtély — Carter külügyi tanácsadója egy nem baloldali lengyel professzor, honvédelmi minisztere egy mérsékelten baloldali fegyverkezési szakember lesz Mi következik a „morfinista” Kissinger hetente politikája után? Frey András írja az ENSZ székhelyéről: Ha az ember visszatekint 1976-ra, sajátságos ellentét ragadja meg a figyelmét: a Szovjetunió kifelé erősödött, de befelé, a keleteurópai birodalom feletti hatalma gyöngült. Érthető is, hogy miért. Azért, mert a nemzetközi színpadon az oroszoknak kompromisszumokból élő politikusokkal van dolguk, akik könnyen engednek. A saját portájukon azonban, a csatlósállamokban kemény tényekkel — gazdasági bajokkal — állnak szemben. Ezekkel nehezebb megküzdeni. A lengyel helyzet már megint robbanékony Ez idézte föl az újabb lengyel válságot. A nép háromszor lázadt fel az élelmiszerek árának emelése ellen és a kommunista párt mind a háromszor nyomban meghátrált. Pedig 1976-ban a teljes állami költségvetés ötödrészét kellett a kenyér és hús árának a szubvencionálására fordítani és 1977-ben a büdzsének előreláthatóan a negyedrésze fog erre rámenni. Ez annál ijesztőbb a rezsim vezetőire nézve, mert a lengyel állam 9 milliárd dollárral tartozik a Nyugatnak — csak az idén másfél milliárd dollárért kellett gabonát importálniuk. De amivel fizetni tudnának, például sonkával, azt Oroszországnak kell odaadniok. Ez a pénz- és élelemhiány az, ami újabb fölkeléssel fenyeget. Közben olyasmire került sor Lengyelországban, ami példa nélkül áll a kommunista diktatúrák történetében. Nem kommunista írók, történészek s más hasonló foglalkozású emberek bizottságot alakítottak azoknak a munkásoknak a megsegítésére, akiket az antikommunista lázongásban való részvételük miatt elbocsájtottak az állásukból. Antikommunisták segélyezése A bizottság 18 tagból áll s ezek az utcán és a boltokban nyíltan beszélnek róla, hogy e nyomort és a rendőri terrort a lengyelek az oroszoknak köszönhetik. S ami még ennél is feltűnőbb: a politikai rendőrség — legalább eddig — a bizottság egyetlen tagjához sem nyúlt hozzá, mert ha ezt tenné, a nép megint megrohanna és felgyújtana kommunista pártirodákat. Az oroszok fő aggodalma az, hogy újabb lengyel robbanás esetleg más csatlósállamokban is hasonló megmozdulásra vezetne. S hogy ez az aggály nem alaptalan, azt a Kelet-Berlinből jövő hírek is mutatják. Ezek szerint Kelet- Németországban annyira megnőtt a rezsim nyílt ellenségeinek a száma, hogy a rendőrség ott sem tud már mindenkit letartóztatni, aki hangosan bírálja a kommunista rendszert. Ez a Lengyelországban és Kelet-Németországban tanúsított orosz óvatosság mély bepillantást enged a szovjeturalom politikai gyöngeségébe. Moszkva európai hatalma főleg a német és lengyel földön állomásozó orosz tankokon nyugszik. S ha e megszállt, letiport országokban az oroszok nem akarnak lövetni, annak csak egy oka lehet. Az, hogy a keleteurópai helyzetben bizonytalanságot látnak, annyira, hogy még e fegyvertelen népekkel sem mernek erőpróbát provokálni. Államférfiak vagy szatócsok? És ezzel a belül gyönge kolosszussal Nyugaton senki sem mer ujjat húzni. Az év végén Középeurópában még nagyobb a katonai fölényük az Atlantiszövetséggel szemben, mint volt januárban, Afrikában pedig földrajzilag is kiterjesztették a hatalmukat. Tavaly ilyenkor az úgynevezett fekete földrészen még csak egy csatlósuk volt, Szomália. Ma már Angola is a szovjet katonai hálózatához tartozik. S ha így megy tovább, a másik volt portugál gyarmat, Mozambik, sőt Rodézia is kubai megszállás alá, tehát a Szovjetunió hatalmába kerül. Az orosz pozíció nem csak katonailag erősödik a nyugati kormányok gyávasága következtében, hanem politikailag is a nyugati baloldal, Franciaországban pedig a jobboldal jóvoltából. Hogy az Atlanti-szövetség európai tagállamai elsősorban a hadi kiadásokkal takarékoskodnak, abban a fő érdem a szocialistáké. S hogy a közös piac vezetői nem külpolitikai együttműködésre törekvő államférfiak, hanem szatócsok szemléletével irányítják Nyugat-Európa ügyeit, abban az angol és dán marxisták mellett a francia jobboldali gaullisták viszik a vezető szerepet, akik valóban hű örökösei de Gaulle-nak, mert fontosabb nekik a gazdag Nyugat-Németország befolyásának féken tartása, mint az orosz imperializmus elleni védekezés. Az oroszoknak persze édes mindegy, hogy ki miért akadályozza a nyugateurópai összefogást. Az ő szemükben az számít, hogy Európában egy külpolitikával nem törődő közöspiaccal s egy gyengülő NATO-val álljanak szemben. Ahol a Szovjetunió vereséget szenvedett A múlt évben mindenesetre nem csak sikereket aratott a szovjet, hanem kudarcokat is el kellett szenvednie. A legnagyobb vereség Libanonban érte. Ott az arabok álltak az útjába. Amíg a szovjet nagykövetségtől pénzelt baloldali mozlemek a libanoni keresztény arabokat öldösték, egy álló esztendeig, addig azt mindenki belügynek tekintette — senki, sem a Nyugat, sem a többi arab ország a kisujját sem mozdította. Csak amikor a palesztin gerillák is csatlakoztak a baloldalhoz és nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányra jutó baloldal Libanont orosz csatlóssá tenné, akkor mentek be Libananonda szíriai csapatok, hogy az antikommunista keresztény milíciákat megsegítsék. És akkor alakult ki a kommunista ellenes arab kormányok — Szaudi Arábia, Szíria, Jordánia, Egyiptom — között az a szövetség, mely a Középkeleten az orosz befolyást megnyirbálta és a palesztin gerillák legnagyobb szervezetét, a PLO-t az arab kormányok gyámsága alá helyezte. Ezzel azonban a középkeleti mérkőzésnek még koránt sincs vége. Az orosz ellenhúzás az volt, hogy az iraki haditengerészeti és légi támaszpontokat beillesztették a szovjet katonai hálózatába. És azóta az antikommunista arab királyok, sejkek, köztársasági elnökök és miniszterelnökök megerősítették a testőrségüket, mert mind attól tart, hogy az orosz, iraki és líbiai terrorszervezetek merénylettel, vagy puccsal oroszbarát politikust ültetnek a helyükbe. Középkeleti dinamit Ha ez sikerülne és Egyiptomtól Szaud- Arábiáig, vagy Perzsiáig baloldali emberek kezébe kerülne a kormánykerék, akkor a Szovjetunió félelmetes hatalomra tenne szert Amerika két szövetségesével, Japánnal és Nyugat- Európával szemben. Ezek az országok ugyanis olyan mértékben vannak rászorulva az arab és perzsa olajra, hogy ha a Perzsaöbölben az orosz lenne az úr, akkor egyik hónapról a másikra le tudná állítani a Nyugat gazdasági vérkeringését. Ilyen nagy tét forog kockán a Középkeleten. És ezért nem valószínű, hogy az oroszok belenyugnak abba, hogy Libanon és vele a Középkelet nagy része kicsúszott a kezükből. Mivel pedig azon a vidéken Izrael körül van a legtöbb dinamit, könnyű megjósolni, hogy merre fognak az oroszok 1977-ben kanóccal dobálódzni. Ezt csak úgy lehetne megakadályozni, ha a palesztínai kérdést valahogy nyugvópontra tudnák vinni. Ennek eddig két nagy kő áll az útjában: az, hogy az arabok (főleg a palesztinaiak) az izraeli államot meg akarták szüntetni, és hogy Izrael nem volt hajlandó az 1967-ben megszállt arab területeknek elég nagy részét feladni. 1976 legvégén azonban a helyzet megfordult. A libanoni vereség után a PLO központi bizottsága bejelentette, hogy ha Izrael visszamenne 1966-os határai mögé, akkor a palesztínaiak megelégednének egy Ciszjordániából és Gázából álló arab állam felállításával. Ez megnyitott egykis rést a Békés rendezés felé. De hogy az ezzel járó bősz alkudozás hány évig tartana és hogy az arab-izraeli gyűlölségbe és az‘arab-'ebök egymás eleni féltékenységébe azoroszok mennyi mérgét tudnak majd belekeverni, azt nyugati fantáziával találgatni is nehéz. Annál inkább, mert még senki sem tudott olyan javaslattal előállni, amit Izrael is és az arabok is hajlandók is Volnának akár csak fontolóra venni.. De annyi kétségtelen, hogy a világpolitikának ezen a gyújtópontján, a Középkeleten, 1976-ban a Nyugat pozíciója némileg javult, a szovjeté pedig sokkal rosszabb, mint volt az év elején. Szakszervezeti terror Ami már most 1977 kilátásait illeti, a fő kérdés az, hogy az amerikai külpolitika milyen lesz. Ha Carter tovább folytatja a Nixon-féle hétente-politikának kissingeri túlzásait, akkor a legroszszabbra lehetünk elkészülve. Optimizmusra csak az ad jogot, hogy Kissinger egy morfinista szenvedélyével szolgálta az oroszbarátságot és Carter baloldali barátai közül sem tudunk senkiről, aki az ország sorsát erre az egy kártyára tenné fel, az amerikai-orosz viszonyra, ennek mindenáron való megjavítására. Ugyanakkor más jelen(Folytatás a 3. oldalon) Zátonyra fűtött a libériai Argo Merchant olajszállító szuperhajó, olaj kifolyt a tengerbe.. A környékbeli halászok máris felmértet A hullámverés darabokra törte a hajó testét, több millió hordónyi tétlen károkról számolnak be. MI TÖRTÉNT A HÉTEN • Carter az Egyesült Államok január 20-án hivatalba lépő új elnöke, már majdnem befejezte kormányának megalakítását. Külügyi tanácsadóként a Varsóban született és nem baloldali Brzezinski egyetemi tanárt veszi maga mellé. A honvédelmi minisztérium vezetését egy mérsékelten baloldali fegyverkezési szakemberre, Harold Brown-ra bízza. Ennek várható külpolitikai következményeiről legközelebbi vezércikkünkben írunk. • Hatalmas erejű bombarobbanás volt a buenos airesi honvédelmi minisztérium épületében. Az első jelentések szerint 15-en haltak meg, köztük diplomaták is. A merényletet szélsőbaloldali gerilla csoportok csinálták. • Letartóztatták Madridban a spanyol hatóságok Marcelino Camacho-t a spanyol szélsőbal vezérét, az illegális spanyol munkás bizottságok vezetőjét amikor lázító beszédet mondott ötszáz repülőgépgyári munkás előtt és sztrájkra uszította őket. Marcelinot egy közeli csendőrörsre vitték. • A gazdasági válsággal Nyugat-Európában is még hosszú ideig kell számolni — állapította meg a brüszszeli sajtókonferencián Francois-Xavier Ortoli a Közös Piac távozó elnöke. Ugyanakkor eredményként emelte ki, hogy a gazdasági válság ellenére a Közös Piac nem nyllott szét. • Brezsnyev életrajzát kiadták Kelet-Németországban a hetvenedik születése napja alkalmából. • Tito elnök fogadta Nahm Goldmant, a Zsidó Világkongresszus elnökét, akivel a Közel-Kelet problémáiról tárgyalt. . • A baloldali szocialista nyugat-német kancellár Helmut Schmidt továbbra is az enyhülést és a legnagyobb együttműködést ígérte a szociális országokkal. • Soares portugál kormányfő Ferreira külügyminiszter és Migual hadügyminiszter társaságában hivatalos látogatásra Brazíliába utazott. Portugál hivatalos körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak az egyetlen portugál nyelvű latin-amerikai országgal való kapcsolathoz. Soares állítólag nemcsak Portugália, hanem a NATO nevében is tárgyal Geisel brazil államfővel. A látogatás külön érdekessége, hogy a jelenlegi brasil államfő erősen antibolsevista beállítottságú. • A nyugatnémet kormány kijelentette, hogy továbbra is a NATO-t tekinti biztonsága alapjának és fegyveres erőit az észak-atlanti tömb szerves részének tekinti. Schmidt kancellár ugyanakkor kijelentette, hogy változatlanul nagy szükség van az amerikai csapatok nyugat-európai jelenlétére. • Párizsban egy nemzetközi tudós csoport konferenciát tartott, ahol újból megerősítették, hogy az asbest rákot okozhat. Tehát a legmesszebbmenő védő berendezéseket követelik az asbest munkásoknak. (Folytatás a 2. oldalon)