Chicago és Környéke, 1979 (74. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-03 / 44. szám

10. oldal Az első amerikai turisták Európában Amikor 1620 őszén a „Mayflower” vitorlás százegy Angliából érke­ző utasával és negyven­­nyolc főnyi legénységé­vel kikötött a mai Mas­sachusetts állam kis ki­kötővárosában, Plymo­­uthban, a büszke hajó örökre beleírta nevét az US történelmébe. A partraszállott puritán csoport még abban az évben megalapította Plymouth Colonyt és szívós munkával hamar felvirágoztatta az új hazát. Az első pioneerek éle­tét a honalapítás ker­mény küzdelmei és az indiánokkal vívott har­cok tették nehézzé, de a 17. század második fe­lében, a jómód növeke­désével, a puszta meg­élhetés igényén felül megjelennek a kulturá­lis igények is. Nagy föld­birtokok tulajdonosai, gazdag gyárosok, keres­kedők, vállalkozók kap­csolatot keresnek sző­kébb hazájukon túl is, el­sősorban az öreg Euró­pa felé. Ennek a kapcso­latnak főiránya kezdet­ben természetszerűleg Anglia, az anyaország, de a vállalkozó szellemű és pénzes amerikaiak ; hamarosan áthajóznak­­ a Csatornán és megje- j lennek Franciaország-­­ ban, majd — egyre nö­­­­vekvő számban — Olasz-­­ országban is.­­ Kik voltak az első­­ amerikai turisták, akik­­ Európába mentek? Nem­­ számítjuk ide a gyár- ] FODRÁSZ üzlet A férfi, női és gyermek haj vágás és az összes modern hajstílus mes- s tervizsgás szakértője I STEVEN ÁRVAI tulajdonos I By appointment only I (Előzetes bejelentés szükséges.) I Classic D’Mill I 8852 Milwaukee I Ave. NILES, III. Tel: 296-8585 mati közigazgatás al­kalmazottjait, akiket „hivatalból” küldött az amerikai gyarmatra, vagy rendelt onnan visz­­sza a londoni kormány, többnyire hadihajókon, vagy a királyi flotta egyéb hajóin. A mai ér­telemben vett első ame­rikai turisták elsősor­ban a legmagasabb és­ legvagyonosabb társa­dalmi réteghez tartoz­tak. Óriási ültetvények, gyárak, manufaktúrák tulajdonosai voltak, a 18. század második felé­ben. Ide tartoztak a ban­károk, nagyvállalkozók és egyéb nagyvagyonú üzletemberek is. Vala­mivel később, már az if­jú köztársaság idején je­lennek meg Európában a szellemi élet reprezen­tánsai is: tudósok, pa­pok, majd írók, költők is — egyre növekvő számban — képzőművé­szek, építészek-szob­­rászok-festők, akiket sem az üzleti haszon iráni vágy, hanem a nyugati kultúra meg­­smerésének vágya so­rőrt Európába. Az egykorú irodalom­­bán alig történik er­­­ítés az első Európába átogató amerikai taris­­ákról. Kétségtelen, hogy körülményes, fá­­adságos, hosszadal­­mas és költséges volt­­ út, kényelmetlen pof­­akocsin és még kényel­­metlenebb vitorlás ha­­án. A 17.—18. század­ot, sajnos, nem ma­­adt fenn eredeti ameri- COMPLETE­­ ALTERATIONS REMODELING—RESTYLIND ■Férfi női és­­gyermekruhák: Átalakítás Javítás Bartos Katherine Előzetes bejelentés szükséges. Tel: 463-4898 hai útinapló, de az 1800- as évek elejétől kezdve egyre több amerikai utas jegyezte fel és tet­te közzé európai élmé­nyeit. Ezek közül né­hány érdemes a megem­lítésre: Washington Irving (1783—1859) USA-író az elsők egyike, aki leve­lekben számolt be 1804- től 1806-ig tartó európai utazásairól. Leveleinek tanúsága szerint abban az időben még nem volt különbség az amerikai és európai mentalitás között. Az író elismerte Európa fennsőbbségét. Nagy megbecsüléssel ír Európáról Nicholas Biddle (1786—1844) US- bankár és író, a Second Bank of the U.S. in Phi­ladelphia elnöke is. Nathaniel Hawthorne (1804—1864) számolt be 1858-59-ben tett itáliai út­járól, melynek során fő­leg Firenzében és Rómá­­ban tartózkodott hosz­­szabb ideig. Könyve, „Italian Notebooks” címmel a legérdekesebb korai amerikai útiköny­vek egyike. William Wetmore (1819—1895) szobrász, festő és költő már a 19. század szülötte. Nyílt házat vitt Rómában a Palazzo Barberiniben lévő lakásán, az ameri­kai művészek találkozó­­helyén. Családjával együtt negyvenöt évig élt Rómában. Ott tért örök nyugalomra is. Francis Parkman (1823—1893) US-törté­­nész, fiatal korában so­kat betegeskedett és 1842-ben Itáliában kere­sett gyógyulást, ered­ményesen.­­ Az Európában hír­­­nevet-vagyont szerző amerikaiak között két­ségtelenül a legismer­tebb és legjelentéke­nyebb volt a maga idejé­ben Hiram Powers (1805—1873), akinek sze­mélyében egyesült a te­hetséges szobrászmű­vész és a yankee-üzlet­­ember. Harminckét éves korában telepedett le Firenzében s ott al­kotta leghíresebb mű­vét, a „Görög rabszol­ganőt”, a klasszicizáló aktszobrászat márvány­remekét. Ez az alkotása annyira ismertté tette a nevét, hogy többször­ is meg kellett imételnie dúsgazdag amerikai és orosz megrendelői ré­szére. Hallatlanul ma­gas árakat kért művei­ért, de­ a milliomos mű­­barátok nem sajnálták a pénzt Powers alkotásai­ért, melyek közt „Cali­fornia” és „Diana” szin­tén a női test szépségét zengi. Külső megjelené­sében is imponáló volt, amikor magas, fess, sza­kállas alakja megjelent a firenzei utcákon. Szí­ves modorával is elra­gadta mindazokat, akik találkoztak vele. Ve­­­­zető szerepet vitt Fi­renzében és Rómában az amerikai művészek kö­rében. Fia, Preston Po­wers (1843—1904) szin­tén szobrász volt, Firen­zében élt és halt meg. A festészetet is művelte. Dr. BÍRÓ BÉLA A mellékelt kép MELBOURNE legutóbbi MOOMBA ünnepségén készült. A színes, nagy csin­nadrattával megrendezett MOOMBA felvonulás a riói karnevál helyi megfelelője lenne. Három na­pig tartó hejehuja és égigérő vigalom. A kép két főalakja Dick HAMER Victoria állam miniszter­­elnöke és felesége. Mindketten úgy festenek, mint akik ecetet reggeliztek. Kifejezésük hűen vissza­tükrözi korunkat. Ez viszont a politikusok bünteté­se. Őket már a körülöttük zajló cirkusz és a bohó­cok sem tudják megnevettetni. Különösen Mrs. HAMER mutat nagy érdeklődést. Valószínűleg azt gondolja magában „még öt perc és az izgalomtól ldACáik­ a cvók­ral ’ ’ FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! mm MAGYAR KÖNYVEK és LEMEZEK Framo Publ.---Lyra Books 500 W. Surf St. 209 Chicago, 111. 60657 Magyar és angol nyelvű szöveg nyomtatását vállaljuk. Hazai és emigrációs kiadások. Megrendelhető telefonon: (312) 327-8544 vagy 477.1434 Mózsi Ferenc Megjelent — TOLLAS TIBOR VERSES KAZETTÁJA — a szerző előadásában. ■ (Összekötő szöveggel 2x30 perc) A költő versein keresztül ismerteti­ meg hall­gatóival egy rossz csillagzat alatt született nemzedék élményeit, a korán elhagyott otthon, a börtön, a levert szabadságharc, idegenbe kényszerült élet problémáit. Négy önálló köte­tének (Csak ennyi fény maradt, Járdaszige­ten, Eszterlánc, Irgalmas fák) legszebb ver­seit hallhatjuk. Rohanó életünkben ugyanis egyre kevesebb idő marad az olvasásra, kü­lönösen az elmélyült igényű versolvasásra. Életünk jelentős részét lakásunk és munkahe­lyünk között autóban töltjük, ahol a zenés ka­zetták mellett bizonyára új élményt jelent majd a verses­ kazetta meghallgatása. Megrendelhető a Nemzetőrön keresztül: D-8, München 34. Postfach 70. Ára portóval 7.50 $ (US) Európában 15. DM. 47 HirmoR Férfi: Egyetlen szó a világ legboldogabb em­berévé tenne. Mondd, fe­leségül jössz hozzám? Nő: Nem! Férfi: Ez az, ezt vár­tam! Igazán nem volt könnyű randevút egyeztetnem az egyik leghíresebb magyar kleptomániással, de aztán mégiscsak kötélnek állt, és csak azt kérte, hogy ne ír­jam meg, hol szokott ebé­delni és vacsorázni, így ke­rültem Kóc Géza, nyugodt anyagi körülmények között ■ élő OTP betétállományú budapesti lakos öröklakásá­ba. A múzeumnak berende­zett szolid otthonában Kóc úr rogwia hellyel kínál, majd elővette a teáskészle­tét is. — Ezt a Savoyból lop­tam! — mondta büszkén. — A kiskanalakat pedig a Zöldfa Étteremből. Belekortogoltam a gar­zonteába, de az nem volt lopott, csak a mokkacukor. Meg is akadt a torkomban, miközben a falakra függesz­tett csodálatos evőeszköz­­gyűjteményre néztem. Kócs­a, makkegészséges , klepto­­mániás követte tekintete­met, és megjegyezte: — A merőkánál az Abbá­ziából,­­a tortavilla a Kis Royálból, a fűrészélű kések a Greshamből, az életlen kések pedig az Apostolokból­­ vannak. A legbüszkébb persze a cukros csipeszre vagyok, melyet a margit­szigeti Kaszinóból loptam­. — Szenet, építőanyagot, gépkocsit, vasutat, öltöző­fülkét és INTERAG-ot nem szokott dézsmálni? — kér­deztem megilletődve. — Hová gondol!? — vált paprikavörössé vendéglá­tóm. — Én nem vagyok tol­­vaj, csak hódolok, a divat­nak . Mackókból,­­biszt­­rókból, eszpreszóból és bü­fékből begyűjtött párszáz paprikatartó, sótartó és ha­mutartó igazán nem lehet bűn! Egy-egy ilyet minden FURCSA EXPEDÍCIÓ Az expedíció mérhetetlen nehézségek után elérte cél­ját: az otthonmaradási ÉLETKÉP Töpörödött, idős nénike áll tanácstalanul a járdán Át szeretne jutni a túlsó oldalra. Végre egy fiatal­ember így szól hozzá: — Nézze, mutter, nekem most nincs időm átvezetni a­­túloldalra, de egy fél óra múlva erre jövök vissza, ha még itt van, dumálha­tunk a­ dologról. A nénike ‘ megitatottan bólint.”. . Köszönöm, vannak még udvarias fiatalok egy második vendég zsebre tesz! — Ezért nincs kenyeres­­kosár és fogpiszkáló sok ét­terem aztalán! — Ebben igaza van,­­ de meg kell jegyeznem, hogy sok­ amatőr gyűjtő is van, akik nem rendelkeznek művészi érzékkel, és még a piszkos abroszt is képesek ellopni. Ezért javaslom, hogy hozzák létre a Vendég­látóipari Műgyűjtők Szövet­ségét. — Melyik fogyóeszközük­re a legbüszkébb!? — A tükrös csipeszt már említettem, de van egy pezsgősvödröm is, melyért két körözött söröskorsót és három fagylaltos kehelyt akart adni az egyik gyűjtő haverom. — Ezek szerint cserélm is szokott?! — Igen. Jelenleg­­is leve­leződben állok több magyar turistával, akik külföldi gyűjtőútom tartózkodnak. Szeretnék szerezni egy ere­deti Ritz Szálloda-i hamu­tartót, egy dalmát olivaolaj­­csöpögtetőt, egy bajor sörös­­kriglit és egy francia pezs­gőspoharat. — Na és, mit csinál ezzel a háromszáz lopott damaszt szalvétával?! — Mindennap megnézem őket, mert ilyen gyűjtemény kérem, egy étteremben sincs! Életem végéig­ zsebre akarok tenni még egy rab­­lóhús kard­ocskát, meg egy bográcsgulyást. Persze, le­het benne halászlé is. Halá­, lom ,után pedig az egész gyűjteményemet a köznek ajándékozom. Köszönöm a beszélge­tést, de addig is saját sótar­­tóval megyek vacsorázni a Drága vadászterületére!' -V­ Két részeg a kocsmában. — Hát te miért nem dolgozol? — kérdi az egyik. — Nem találtam a gyárat ebben a ködben. Es te ? — Én is eltévedtem... — feleli megkönnyebülten a társa. ' I O Maga törvényes házasságból szü­letett? — Félig meddig. — Hogyhogy? — Az apám nős volt, az anyám hajadon. CS **■ . Kovács öltönyt vesz az áruház­ban. Nem veszi észre, hogy a nadrág egyik szára hosszabb, az öltöny fél­oldalas és gyűrött. Boldogan tart hazafelé. Szembe jön két ruhaipari szakem­ber. Így szól az egyik: — látod, itt tartunk. Ma már ilyen kriplikre is tudunk öltönyt ké­szíteni Kovács és Szabó estélyre hivata­los, ahol meglehetősen gyenge va­csora után kabaréelőadás van. Egy gondolatolvasó is fellép. — Na — szól oda Szabó Kovács­nak —, ha ez az alak tényleg ért a gondolatolvasáshoz, akkor mi ma utoljára vagyunk itt. KÉP SZÖVEG NÉLKÜL REVOLVER Feldúlt hölgy betér egy fegyver­kereskedésbe: — Kérek egy revolvert a férjem részére. — Milyen fajta revolvert szeret­ne a kedves férje? — Ő? Nem is tudja, hogy le akarom lőni.. . NEHÉZ FÉNYKÉP — Ha már le akar fényképezni, nem bánom. De vegyen föl a leg­előnyösebb oldalamról. — Sajnos, az nem megy, asszo­nyom, ön rajta ül... SZÍNÉSZNŐK — Igazán tapintatlan volt a ró­lad írt kritika. — Miért? Nagyon szépen írt ró­lam. — Igen, de azt írta, hogy ez a szereped is öregbítette hírnevedet. AZ NEM MEGOLDÁS — Mondja,, Kopfloch úr, megta­lálta a kutyáját? — Sajnos nem. . — Miért nem ad fel egy hirde­tést? — Hirdetést? — Igen. — Nincs semmi értelme. A ku­tya nem tud olvasni, hogy nem büntetik többé az asszo­nyok házasságtörését Spanyolországban. Érdekes, hogy a férfiak házasságtöré­sét eddig se büntették, a férfi akár dió­­törővel vagy kalapáccsal törhette a há­zasságot, attól még olyan ártatlan ma­radhatott, mint a ma született bárány, ne firtassuk, hogy hol volt ebben a logika, hiszen nem a logikáról van szó, hanem a házasságtörésről, talán azt a latin közmondást vették alapul, hogy ha ketten csinálják ugyanezt, az nem ugyan­az, még jó, ha az asszonyt, megbüntet­ték érte, a férfit, nem dicsérték meg ugyanazért, hiszen megtehették volna, mert ezt a törvényt is nyilván (sőt biz­tosan) férfiak csinálták, a férfi arra való, gondolhatták, hogy a házasságot törje, az asszony pedig arra való, hogy tűrje, ez nem szójáték, csupán azt akarja demonstrálni, hogy — így gondolhatták azok, a régi törvényhozók — a törés és a tűrés között csupán egy betű különb­ség van, az pedig igazán semmi, még örülhettek az asszonyok, hogy nem hoz­tak olyan törvényt, amely szerint a lo­pás, a rablás és az emberölés csupán akkor büntetendő cselekmény, ha azt nő követi el, a férfi az más, a teremtés koronáját igazán nem lehet mindenféle­­ csip-csup dolgokért zaklatni. , Különben is enyhébb férfiúi cselek­mény házasságot tömi — gondolhatták a régi törvény alkotói — mint ablakot vagy éppenséggel egy embertárs fejét. AUTÓPIAC — Garantálom uraságomnak, hogy pózban van! kocsi kifogástalan műszaki álla- SZÖVEG NÉLKÜL — Jesszusmór­a, nagymami, ez a mai re­gény nem a te korosztályodnak való! BÚCSÚ A PARADICSOMTÓL tyti6£p-~

Next