Chicago és Környéke, 1981 (1-52. szám)
1981-01-03 / 1. szám
—» Boldog Újévet kívánunk!” Alapítva: 1905 Established: 1905 1981. január 3 Issue No. 1 Ami mögöttünk marad: Jimmy a 39. elnök Washingtoni tudósítónk jelenti: Ünnepek a Fehér Házban felejthetetlen élmény, még a washingtoniak is tódulnak oda, hogy megcsodálják a feldíszített termeket, a XIX. század stílusában ékesített hatalmas karácsonyfát. Tízezer látogató adta itt egymásnak a kilincset az ünnepnapok alatt. De a lakók hiányoztak, a Carter család hirtelen elhatározással a georgiai városkába Plainsbe röpült, „haza” menekült. Ami elűzte őket Washingtonból az az ácsok kalapácsa volt. A Capitolium alján, és szemközt a Fehér Házzal építik a tribünöket ahonnét az utód, Reagan a frissen beiktatott 40. elnök esküszik hivatalára és nézi majd a tiszteletére rendezett díszfelvonulást. Ez a kopácsolás a koporsó szegek koncertje lehetett a még három hétig elnök Jimmy Carter számára. November 4-én, az országos választás reggelén döbbent rá első ízben, hogy esetleg nem kér belőle újabb négy esztendőt Amerika. A felismerés könynyet csalt szemébe, eltűnt az ismert sokfogú mosoly. Beismerte, hogy nem tartozik a „jó vesztesek” közé. A győzelem kellemesebb érzés volt. Honfitársai csodaszámba vették, hogy az egyetlen mandátumot leszolgált vidéki állam ismeretlen kormányzója 1976-ban a Fehér Házba jutott. Pedig nem csoda volt, csupán taktikai bravúr. A Carter házaspár és kisszámú fiatalkorú georgiai követői négy évig korteskedtek széles Amerika szerte. Tízezer udvarló levelet küldtek vidéki kiskirályoknak, politikai adakozóknak. Újabb ötezer levélben kurizáltak a közvélemény kutatóknak. Ahol két cintányért összeütöttek, ahol a TV kamera megjelent Jimmy, vagy Rosalyn ott volt, mosolygott. A georgiaiak élén Jimmy és Rosalyn 1976-ban úgy foglalták el a Fehér Házat, mint a második világháborús ejtőernyős Skorzeny és mindenre elszánt követői. De amikor az övék volt az elnökség nem tudtak vele mit csinálni. A hivatalos Washington, a „bürokrácia” elleni harcot ígérték, de a bürokraták az első perctől kezdve maguknak sajátították ki Carter győzelmét. A kommunista veszélyt a 39. elnök idejét múltnak nyilvánította. Csökkentette a fegyverkezést. De Afganisztán után bevallotta „egy hét alatt többet tanult Moszkva szándékait illetően, mint az előző három évben.” A külpolitikai kudarcokhoz erősen hasonlított a Carteri gazdasági politika csődje. Az ember azt hinné, hogy ilyen méretű fiaskó után a 39. elnök a csendes távozást óhajtotta volna. Ellenkezőleg! Amerikát kormányozhatatlannak nyilvánította, általános rossz hangulatról, „malaise”-ről panaszkodott és a szegények éhenpusztulásával, belső polgárviszállyal, harmadik világháborúval fenyegetőzött a republikánus Reagan megválasztása esetére. A választás kimenetele ismeretes. De azt csak most tudtuk meg, hogy Jimmy Carter elrendelte csomagoló munkatársainak minden dokumentum, minden feljegyzés, amely elnökségét illeti saját tulajdona, csakis az ő engedélyével és ellenőrzésével használható fel. Más szóval a 39. elnök készül a száműzetésre. Emlékirataiban ő kívánja megmagyarázni bizonyítványát, abban a reményben, hogy távozása után kedvezőbben ítélik majd meg és ki tudja a sziget ahova készül talán Elba lesz és nem Szent Ilona, végleges búcsú a hatalomtól. A kubaiak is a lábukkal szavaztak Castro rövid időre felhúzta a vasfüggönyt. Április és augusztus között 127 ezer kubait engedett otthonából távoz A mai világ az Óesztendő végén A szovjet csapatok egy évvel ezelőtt vonultak be Afganisztánba. Övék a városok, a repülőterek és az utak, de nem a nép. Az afgán nép osztatlan gyűlölete az ára a megszállásnak. A szovjet tankon érkezett új vezető, Babrak Karmai báb és nem vezető. Az egymással állandóan civakodó afgán törzsek most mind egyet értenek abban, hogy irtani kell a megszállót. 85 ezer főnyi szovjet csapat a célpont, 50 ezer eddig a találat. Minden héten koporsók tucatjai érkeznek a szovjet birodalomba. Az oroszok ,törököt fogtak, de az nem enged". Mindebben a legfőbb irónia, ha nem lépik át az afgán határt, mint fenyegetően erős óriás szomszéd jóval nagyobb befolyást gyakoroltak volna Afganisztánra, mint közvetlen közelből a hegyi ország megszállóiként. Másfélmillió afgán a lábával szavazott az új urak ellen, Pakisztánba menekült és ha onnét hazaszivárog puska van a kezében, nl. Sikerült fegyencektől, rákos betegektől és szkrizoféniás őrültektől szabadulnia. De a menekültek, akik a háborgó tengert és a kivándorlást választották zömükben átlag polgárok voltak, kis emberek torkig telve a szigetország kommunista uralmával és egyáltalában nem voltak őrültek amikor elmenekültek. 1980 Castro 22 éves uralmának legsoványabb éve. Külföldre küldött expedíciós csapatai Angolában, Etiópiában és egyedül Afrikában babér helyett helyi válságokat arattak. Fenntartásuk a leszegényedett Kubának újabb érvágást jelent.A Fidel Castro egyetlen pozitív eredménye 1980- ban egy újabb 5 éves szovjet—kubai szerződés. A Kreml napi 7 millió dollárt fizet azért, hogy uralmon tartsa legnyugatibb csatlósát. Ami a jövőt illeti Castro egy Reagan vezette Amerikában fenyegetést lát, és azt ígéri invázió esetén több yenki pusztul majd Kuba földjén, mint amennyi maradt a második világháború csataterein. Ilyesfajta Újévi üdvözlet még a kék Carib tenger partján, a zöld pálmák alatt is lehangoló. Castro, mint a Kreml janicsár előőrse, eddig nem sokra vitte. Most mások váltják fel. Az olajgazdag Libia ura Kadafi nem kommunista muzulmán terrorista, de mint a világ terroristáinak mecénása és Moszkva legjobban fizető fegyvervásárló kliense különleges kapcsolatot létesített a Szovjetunióval. Líbia eddig jóval több tankot, harcirepülőt, tüzérségi löveget és egyéb fegyvert vásárolt, mint amit a gyéren lakott afrikai ország fel tudna használni. Tobruk a második világháború csatájának színhelye a titkos arzenál. Innét ömlött most délre, Chaad a korábbi francia gyarmat, majd gyámolt területén Kadafi beavatkozott a déli szomszéd belviszájába. Megerősítette Chaad elnökének Woddey ingatag pozícióját, maga oldalára kötelezte, ellensúlyozta a francia befolyást és esetleg utat nyitott szovjet fegyvereknek és befolyásnak a Szahara déli részébe, fekete Afrika irányába. Keletnémetország is erősen aktív Afrikában. Berlinben ismét felállították a hódító II. Frigyes porosz király lovas szobrát és a poroszok volt gyarmata Cameron most nyüzsög a keletnémet technikusoktól, üzletemberektől. Latin Amerikában, ahol a kelet-németek kizárólag Kubával létesítettek kapcsolatot, most az egész déli kontinens minden országában követséget tartanak fenn és nyüzsögnek. Csile, Paraguay, Guatemala, El Salvador és pár szórványos Karib sziget, az egyetlen kivétel Kelet- Németország beférkőzött Latin Amerikába. És a Szovjetunió? Mindez Moszkvában biztató hír lehet. És biztatásra erősen szükség van. A lengyel helyzet kísértetiesen emlékeztet Magyarországra 1956 őszének elején. Bevonulni-e, avagy sem, a hamleti töprengés még nincs eldöntve. És ha igen milyen formában? Mi kerülne a legkevesebbe? Washingtonban a CIA kiértékelése szerint túl az esetleges véráldozaton, Lengyelország megszállása Moszkvának a vérontáson túl katonai kiadások és gazdasági segély formájában évi 10 ezer millió dollárjába kerülne. Ami szintén erősen elgondolkoztatja a szovjet uralkodókat, őket egyébként is lehangolta már egy temetés. A szívbajban elhunyt 76 éves Koszigin volt miniszterelnök hamait tartalmazó urnát helyezték el a Kreml falában. A két évvel fiatalabb Brezsnyevet egy tábornok támogatta fel és le a díszemelvény lépcsőjén. A 78 éves Szuszlov és a puffadt arcú kiszemelt utód a 74 éves Kirilenko valamint a 75 éves Nyikolaj Tyihonov Koszigin megüresedett örökének, a miniszterelnöki széknek betöltője, morozusan meredtek a liliomokkal díszített urnára. A Vörös tér kövezetét verő fiatal szovjet katonák csattogó díszmenete sem tudta a temetési ceremónia melankóliáját eloszlatni. A Madridban autóbalesetben tragikusan fiatalon elhunyt szovjet száműzött író, Amalrik, 1984-re jósolta a szovjet birodalom széthullását. 1981 küszöbén katonailag a Moszkva uralta keleti birodalom erősebb, mint valaha. Talán a világ legerősebb katonai hatalma. Politikailag azonban minden recseg ropog keleten. És a Nyugatról, Washingtonból érkező kalapácsütések hangja, a 40. amerikai elnök beiktatására való készülődések, csak fokozzák a borút. A Reagan kormány kiszemelt földművelésügyi minisztere, egy fiatal és sikeres iowai farmer John Block Amerika élelem termését, amint kijelentette, fegyverként óhajtja felhasználni a világbéke megőrzésére. Moszkvában másként képzelték el a détentet. Pezsgő és kaviár sem fogja eloszlatni a újkeleti birodalom elaggott urainak szilveszteri borongását. MR LOUIS SZATHMART 2219 N LINCOLN AVE CHICAGO IL LOLI4 Nem lehet döntés a lengyel független szakszervezet nélkül! Kánia lengyel pártfőtitkár beszéde erőteljes, de kiegyensúlyozzott hangvételű volt. Kitűnt belőle, hogy a stabilitás még mindig várat magára. Hangoztatta, hogy a párt határozottan fellép a szocializmus védelmében, mert elsősorban a párton múlik a mostani fejlődési folyamat iránya. Kánia „a kijózanodás” szükségességéről beszélt, emlékeztetett, hogy a párt az állam bel-lső békéjének, biztonságának megőrzése érdekében messzemenő engedményeket tett. Ugyanakkor nem tűrhet olyan tevékenységet, amely a népi államot gyengítené, ezen túlmenően a kontinens békés rendjét is megingathatná. Beszélt a közélet megtisztulásának szükségességéről, foglalkozott a párton belüli szervezeti, ideológiai egység helyreállításáról. A pártban nem tűrhető széthúzás és frakciós tevékenység — mondotta Kánia és leszögezte, hogy a meg-,újulás terén nem lehetséges visszaút. A párttal kapcsolatos kijelentéseiből nyilvánvaló, hogy az elsőtitkár meg akarja szilárdítani hatalmát, el akarja távolítani a felső vezetésből azokat, akik — bármelyik oldalról — ellenzik jelenlegi középutas politikáját. Mindenesetre, hamarosan megtudjuk majd, hogy — párt zsargonnal szólva — a jobb, vagy a baloldali veszély-e a nagyobb, ki, mi ellen kell küzdeni. Kánia foglalkozott a gazdasági problémákkal, a bajokat részletesen elemezte, nem különösebben meglepő konklúziója az volt, hogy a gazdasági élet igen nehéz helyzetben van. Újabb béremeléseket a gazdasági élet már nem bírna el, — mondotta. Közölte azt is, hogy a jövőben fokozottabban bevonják a párton kívülieket az ügyek intézésébe. Kánia — amennyire csak lehet — igyekezett eloszlatni a szovjet tábor, elsősorban Moszkva aggodalmát, nyugtalanságát. Megköszönte a szovjet anyagi segítségét, különösen pedig azt a bizalmat, megértést, amelyet elsősorban a szovjet elvtársak tanúsítottak a lengyel párt iránt, megértve annak problémáit. Kánia különösen azért volt hálás, mert úgy érzi: Moszkva és a testvérpártok bíznak abban, hogy Varsó megtalálja a válságból kivezető utat. Olyanmódon, hogy ez a lengyel szocializmus és a szocialista tábor számára előnyös lesz. A párt és a Szolidaritás viszonyáról szólva erőteljesebb hangot ütött meg, tükrözve a pártvezetés azon részének véleményét, amely határozottabb fellépést sürget a kérdésben. Megerősítette a párt hajlandóságát a „tisztességes” együttműködésre, hangoztatta, hogy tiszteletben kívánják tartani a Szolidaritás függetlenségét. Másrészt bírálója tette szóvá, hogy egyes Szolidaritás csoportok politikai sztrájkokkal próbálkoztak. Kifogásolta, hogy — véleménye szerint — a Szolidaritásba szocialista és népellenes csoportok furakodtak be, akik hasonló nyugati körökkel állnak kapcsolatban. Az a végső céljuk, hogy megdöntsék a szocialista rendet. Kánia sietett leszögezni, hogy a Szolidaritás tagság igen nagy többségének nincsen köze ezekhez az — úgymond — „veszélyes jelenségekhez.” Közölte még, hogy januárban újabb központi bizottsági ülés lesz, a tervezett rendkívüli kongresszus pontos idejét ekkor döntik el. A kongresszusra jövő márciusban, vagy áprilsban kerül sor. A pártvezetőségen beüli reformistáka kong■esszust jóval előbb akarták összehívni új pártprogram kidolgozása és új Központi Bizottság választása céljából. Pinkovszki miniszterelnök beszédében az ország gazdasági nehézségeivel foglalkozott. Sürgette a Szolidaritást, az állammal való kooperációra. A helyzetről szólva azt mondotta, hogy Lengyelország igen nehéz hónapok elé néz. Számos adattal támasztotta alá a termelés visszaesését. Az ipari termelés 3, a mezőgazdaságé 12százalékkal marad el az előirányzattól. Hangoztatta, hogy le kell küzdeni a kormányzat iránti bizalmatlanságot. Nagy vonalakban beszámolt a készülőben lévő reformintézkedésekről. A tervezett reformok közt szerepel a vállalatoknak adandó nagyobb intézkedési jog, ezzel összefüggésben a nagyobb felelősség is. A munkásokat a jövőben jobban bevonják a vállalatok igazgatásába és a döntésekbe. Jövő évtől megkezdődik a gazdasági élet decentralizálása. A gazdasági szerkezetet egyszerűsítik, az állami bürokráciát csökkentik, jóval kisebb lesz a központi irányítás mértéke, nagyobb hangsúly lesz a szakértelmen, felszámolják a korrupciót és a hozzánem értést, — mondotta referátumában Pinkovszki. A Szovjetunió nehéz válaszút előtt áll. Moszkva csak remélheti, hogy a kívülről jövő állandó fenyegetések megerősítik az alapjaiban megrendült pártot Lengyelországban. A Kániának nyújtott sajtótámogatás kiegészíthető a gazdasági segély további növelésével és annak megkönnyítésével, hogy a megfelelő pártkáderek hatalomhoz jussanak. A szovjet Politbüro azonban ma sem tud megbirkózni azzal a gondolattal, hogy Lengyelországban végetért a párt egyeduralma és mindenhatósága. A független szakszervezetek megalakításával tulajdonképpen hatalmas politikai ellenzék keletkezett, amelyet most már minden politikai döntésnél tekintetbe kell venni. Mindezt a végső eszközökhöz való folyamodás nélkül aligha lehet visszaforgatni. Az erőszakhoz való folyamodás ára Moszkvában pedig még a jelenlegi válságos helyzetben is túl magasnak és túl kockázatosnak tűnik. Szomorú Karácsony Lengyelországban Lengyelországban a gazdasági és pénzügyi csőd következtében a kormány jegyrendszert kénytelen bevezetni a legfontosabb élelmezési cikkekre. Január elsejétől kezdve jegyre fogják adni a húst, a vajat, a cukrot és még néhány más élelmiszert amiben súlyos hiány van. A karácsonyi ünnepekre különleges kedvezményként minden lengyel munkásnak biztosította a kormány, hogy egy kiló húst és fél kiló hentesárut vehet. Bár maga ez az adag is édeskevés, nem biztos, hogy a kormány elő tudja teremteni, mert hisz a húsáru hetek óta teljesen eltűnt a piacról. Hogy a lengyel nép élelmezését legalább az ünnepek alatt javítani lehessen, a nyugateurópai országok, főleg Franciaország és Nyugat-Németország gyorssegélyként 20.000 tonna élelmiszert küld Lengyelországba. Politikai szempontból a helyzet nem enyhült. Nyugati megfigyelők amiatt nyugtalankodnak leginkább, hogy most a munkásság után a parasztság — amelynek a föld 80 %-a van kezén — kérte független szakszervezetének bejegyzését a varsói bíróságnál. Ez a megmozdulás igen megerősíti a munkásság és vezére, Lech Walesa helyzetét, ugyanakkor még nehezebb helyzetbe hozza a kormányt, amely minden erejével a párt uralmát igyekszik visszaállítani. A feszültség levezetésére a lengyel püspöki kar pásztorlevélben kérte fel a munkásságot és annak vezetőit, mutassanak mérsékletet követeléseikben, nehogy kihívják a szovjet megszállást. Viszont a munkásvezérek kijelentették, hogy ragaszkodnak nehezen kivívott követeléseik teljesítéséhez.