Chicago és Környéke, 1981 (1-52. szám)
1981-07-04 / 27. szám
Félmillió példányszámban jelenik meg a „Szolidaritás” A „Szolidaritás” hetilap első száma április 3-án jelent meg. A 16 oldalas lap 51-szer 36 centiméter nagyságú és 7 zlotyba kerül. Egy nyugati tudósító szerint az első számot szinte pillanatok alatt szétkapkodták és a fekete piacon már száz, kétszáz zlotyt is fizetnek érte. Címében annak az első sztrájkközleménynek a nevét őrzi, amelyet a Gdanski Lenin Hajógyárban az üzemek közötti sztrájkbizottság adott ki és amelyet az újonnan alakult szakszervezeti szövetség is átvett. Az 1980. augusztus 31- én aláírt gdanszki egyezményben elvben már lefektették,a szakszervezeti szövetség publikációs jogát, de a lap tényleges megjelenését hoszszú huzavona előzte meg. A kormány taktikailag késleltette és csak október 31-én adott engedélyt egy önálló hetilap kiadásához. De még ezután sem ment minden simán. Vitatták például a lap terjedelmét. A szakszervezet országos egyeztető bizottsága 24 oldal terjedelmesbevetelt. Végül csak 16-ra kapott engedélyt. Amikor márciusban már-már úgy volt, hogy a hetilap első száma végre nyomdába kerül, közbejöttek a bydgoszczi események. Ismét minden kérdésessé vált. Április 3-án azután elérkezett a nagy nap... A hetilapot a Szolidaritás országos egyeztető bizottsága adja ki, főszerkesztője Tadeusz Mazowecki katolikus hírlapíró és szakszervezeti tanácsadó. A szerkesztőség tagjai — mintegy 40-en — részben a katolikus értelmiség, részben a demokratikus ellenzéki körökhöz közelálló hírlapírók. Többségükben fiatalok, akik nem juthattak szóhoz a korábbi sajtóhierarchiában és pályájukat a múlt nyáron a független szakszervezeti mozgalom kialakulásával egyidőben kezdték. A hetilap hasábjain a következő rovatok szerepelnek: szakszervezeti ügyek, társadalmi problémák, gazdasági-, kulturális-, történelmi vonatkozású események, ifjúsági kérdések és sport. A szerkesztőségi leveleket külön gonddal kezelik és jelentős helyet foglalnak el a lapban. A „Szolidaritás hetilap” félmillió példányszámban jelenik meg, példányszáma meghaladja bármely más lengyel társadalompolitikai, vagy kulturális hetilap példányszámát. 270 ezer példányt a városok újságárus bódéiban forgalmaznak, 80 ezer példányt a kisebb városok és vidéki körzetek előfizetőinek tartanak fenn, 20 ezer példány a könyvtárakba, s más intézményekbe kerül, meghatározott kis példányszám külföldön is megrendelhető, 130 ezer példányt pedig a helyi szakszervezetek létszámuknak megfelelően oszthatnak szét. A lapnak nincs saját nyomdája, az Express Wieczomy varsói esti lap nyomdájában és Lodzban nyomtatják. Ami pedig a legfontosabb, a „Szolidaritás hetilap" nem tekinthető az országos egyeztető bizottság hivatalos lapjának, szócsövének. "Független akar maradni és a szerte az országban élő szakszervezeti tagok érdekeit és véleményét tükrözni. Első vezércikke körvonalazta a hetilap politikai programját: mindenekelőtt közölte, hogy a Szolidaritás hetilap a lehető legnagyobb mértékben kapcsolatban akar maradni a lengyel társadalom egészével. Másodszor ígéretet tett arra, hogy csak az igazat írja, s ha ez nem lehetséges, legalább nem hazudik. Megfogadta, hogy senkit sem enged arra kényszeríteni, hogy olyasvalamit írjon, amit az nem akar leírni. A vezércikk, amelynek a főszerkesztő a „Beszélgetések kezdete” címet adta, utalt Lengyelország nehéz helyzetére is. Az olvasóknak a nehézségek megoldásához három reményforrást nevezett meg: a mélyen gyökeredző emberi méltóság újrafelfedezését, a Szolidaritás szakszervezet létét, mint a lengyel rendszer hatalmas és független elemét és a kompromisszumra való készséget. Összegezve úgy vélte, hogy a Szolidaritás és a lengyel nép tisztában van azzal, hogy az út, amelyre lépett, még járatlan út, magának kell kitapasztalnia azt. Az út járhatóvá tételéhez pedig szükséges, hogy megőrizze az újonnan felismert reményt. történt Jugoszláviában Tito halála után Milovan Gyilasz a Los Angeles Times munkatársával, Louis Fleminggel folytatott beszélgetést és , áttekintette a Tito halála óta eltelt tizenegy hónap fejleményeit. — Ha elzárkóznak a demokratikus eszmék elől, — mondotta, — akkor egyik válság követi a másikat és a helyzet mind tarthatatlanabbá válik. Ez történt Koszovó tartományban és ugyanez megismétlődhet Jugoszláviában másutt is. Az amerikai újságíró itt megjegyzi, hogy Gyilasz a Délnyugat- Jugoszláviában lévő Koszovóban legutóbb kirobbant zendülésekre utalt, amelyeknek legalább 11 halálos áldozatuk volt. Gyilasz így folytatta nyilatkozatát: " Koszovóban akkor is nehézségeink volnának, hogyha Jugoszlávia demokratikus ország lenne, de nem ilyen mérvűek. Amennyiben ez a stagnáló és elnyomó rendszer folytatódik, Jugoszlávia az egységét veszélyeztető nehézségekkel kerül szembe. Ha ez nem is következik be holnap, a jövő kilátásai nem rózsásak. " Gyilasz így folytatta: " a kollektív vezetőség nem végez jó munkát. Hatalmuk van, az kétségtelen, de ez a rendőrség, a hadsereg és nem a helyét jól megálló kormány hatalma. Változatlanul ápolják Tito kultuszát, eszméiken, elgondolásaikon nem változtatnak semmit, továbbra is egyhelyben topognak. Gyilasz szerint Jugoszlávia jelenlegi gazdasági válságát mind külső, mind belső okok idézték elő. A belső bajokból való kibontakozást nehezíti, hogy ideológiai megfontolások alapján neveznek ki és léptetnek elő személyeket és hogy a vezetőség „túlságosan dogmatikusan gondolkozik a gazdasági problémák felmérésében.” Ez utóbbira példaként említette Gyilasz a Los Angeles Times- nak adott nyilatkozatában, hogy Nyugaton dolgozó és ott pénzt gyűjtött jugoszlávoknak tilos hazahozott kis tőkéjüket magánvállalkozásba fektetni, kisüzemet létesíteni az országban, pedig ezzel nagymértékben könnyíthetnének a munkanélküliség gondjain. Jellemzőnek találta azt, hogy a jugoszláv kormány a koszovói feszültséget nyíltan sohasem vallotta be, pedig ez a feszültség 1966 óta mindinkább növekedett, az ott történteket végül csak egy héttel a zendülések után tárta a nyilvánosság elé. Nyilatkozatában Gyilasz a lengyelországi helyzetről is szólott és azt mondotta, hogy a Szovjetunió ott rettenetes dilemmával áll szemben. — Nincs választásuk — fejtette ki véleményét — a Szovjetunió nem engedheti meg a demokratikus fejlődést Lengyelországban, mivel nagyon jól tudja, hogy egy ilyen fejlődés aláaknázná az egész keleteurópai szovjet birodalmat, sőt a Szovjetunió belső helyzetét is befolyásolná. Ha azonban beavatkoznának, akkor az katasztrofális volna. Végülis azonban — összegezte véleményét Gyilasz — agresszív erők kerekednek felül. Gyilasz véleménye szerint Tito halála óta Jugoszláviában „semmi sem változott” — a gazdasági válság súlyosan elmélyült, mélyebb, mint Tito életében volt, de tény az is, hogy 1978- ban kezdődött, amikor Tito még élt. Megismételve a kormány eredménytelenségéről elmondottakat, hozzátette: — Lényeges gazdasági gondjaink valójában politikaiak. Azt állítani, hogy Tito után a jugoszláviai helyzet konszolidált és szilárd, igen felületes megállapítás, mivel a kormány nem áll hivatása magaslatán, ha cselekszenek is valamit, utólag megváltoztatják a jelentősebb határozatokat. Hatalmukat — fejezte be a Los Angeles Times számára adott nyilatkozatát Gyilasz — elnyomás útján tartják fent és minthogy gazdasági reformokra és azok megvitatására nem hajlandók, az események elkerülhetetlenül haladnak a Koszovóban történtek irányában. négy nyelven a magyar . SZABADSÁGÉRT! ... !1 NEMZETŐR! mi»« manmuute—mmch MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatalt München M Pontf. 70. Hannany Felelia szerkesztő és kiadó: KECSKÉST-TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anyagi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyekszik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. , ■ _____ A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem magunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dolgoztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. -. . ... . Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és sajtójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2 Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, melyben évenkint a beküldött adomány összeget beragasztható emlékbélyeggel nyugtázzuk. Belépek a Nemzetőr előfizető, vagy pártoló tagjainak sorába. Név: (vagy szervezet neve). Cím:......................................... Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove Vl. 60053 Halotti beszéd egy észt hős felett David Willis, a Christian Science Monitor című amerikai lap londoni tudósítója gyászoló sorokat írt Juri Kukk észt vegyészről, abból az alkalomból, hogy... De adjuk át inkább a szót az amerikai újságírónak, aki cikkét így kezdi: Egy pár egyszerű kesztyűt őrzök, otthonomban. Nem az enyém, egy hős tulajdona volt, a legbátrabb emberé, akivel valaha is találkoztam. Nem tudom többé visszaadni neki, mert egy szovjet kényszermunkatáborban halt meg röviddel ezelőtt. A Monitor tudósítója ezután röviden leírja, hogy Juri Kukk hazájában, Észtországban, vegyészként dolgozott és anított. Tizenkét éven át tagja volt a szovjet kommunista pártnak. Hat évvel ezelőtt egy esztendőt tanulmányokon töltött Franciaországban. Amikor ismét hazatért, más ember lett. Az amerikai újságíróval 1979 telén találkozott először. Elhagyott moszkvai parkban láttam először Juri Kukkot, — írja David Willis. Olyan hideg volt, nem lehetett megállni, fagyveszély nélkül. Egy barátja volt vele, név szerint Mart Niklas. Meghívtam őket moszkvai lakásomba, teát ittunk és hallgattam beszédjüket. Juri elmondta: amióta visszatért Franciaországból, nem tudja többé elfogadni a kommunista propagandát. A párt azt mondja: Észtországban csodálatos az élet. Jurn saját szemével látta ennek pont az ellenkezőjét. Kilépett a pártból, de ennek súlyos következményei lettek. Elvesztette állását. Ekkor került fegyverbarátságba Mart Niklassal, aki egyetemi éveinek befejezése óta küzdött az illetékesekkel. Későbbi találkozásunkkor átadtak nekem egy közleményt, amelyet többen írtak alá, függetlenséget követelve a balti államoknak. Más alkalommal tiltakozást nyújtottak át Afganisztán szovjet megszállása ellen. Kértek, hozzam mindezeket nyilvánosságra. Utoljára autómon vittem Jurit és amikor kiszállt, a KGB emberei elfogták. Három napig tartották fogva. Amikor visszament Moszkvából lakhelyére, az észtországi Tartuba, felhívott telefonon, elmondta részegekkel zárták egy fogdába. Kitoloncolták a szovjet fővárosból, mert 3 napnál hosszabb hőt töltött ott. A Monitor tudósítója ezután megírja: a telefonbeszélgetés után egy hónappal Jurit Tartuban letartóztatták, felesége, kisfia és kislánya az iskolatársak állandó zaklatásának volt kitéve. Mart Niklast szintén őrizetbe vették. Hónapokon át hiába igyekezett a KGB rábeszélni az észt orvosokat, nyilvánítsák elmebetegnek Juri Kukkot. A doktorok ezt megtagadták. A szovjet politikai rendőrség ekkor a hirhedt moszkvai Szerbszkij intézetbe vitette. Juri éhségsztrájkba kezdett, Mart Nildussal együtt. Ez év január 5-e és 8-a között tárgyalták ügyüket Tallinnban, Észtország fővárosában. Egyikük sem volt hajlandó beszélni. Jurit 2 évi kényszermunkatáborra ítélték, a Szovjetunió ellen terjesztett rágalmakért. Mart Niklas 10 évet kapott és 5 évi belső száműzetést. Juri akkor kezdte meg éhségsztrájkjának 4-ik napját. A Christian Science Monitor tudósítójának „halotti beszéde" az észt hős további sorsáról így emlékezik meg. Ez év március 27-én, 40 éves korában meghalt Juri Kukk, aki számomra az egyéni szabadságba vetett megingathatatlan hit jelképe marad. Neve nem olyan ismert, mint Andrej Szaharové, nem kapott Nobel-díjat, nem került a világsajtó első oldalára. De hős volt, aki azokért az eszmékért halt meg, amelyeket a szovjet rendszer megtagad. Temetésén feleségén, Szilvin kívül 5 barát és 25 KGB ügynök vett részt. Leningrádtól körülbelül 400 kilométernyire keletre, a Vologda folyó partján helyezték örök nyugovóra. Sírján nem áll név, csak egy szám: 23781. Özvegyének nincsen fényképe férje nyughelyéről, egy barát felvételt akart készíteni, de a KGB emberei kiütötték kezéből a fényképezőgépet és kirángatták belőle a filmet. 250 éve halt meg a Robinson Crusoe írója Nem hiszem, hogy nagyon sokan akadnának, akik gyerekkorukban legalább 2-3 példányban meg ne kapták volna Daniel Defoe Robinson Crusoe-ját és legalább ugyanannyiszor izgatottan végig ne olvasták volna, hogyan küzd meg a természettel és a kannibálokkal a regény főhőse. A Robinson Crusoet számos hasonló könyv követte és mindezek nélkül nehéz lenne elképzelni a világirodalmat, valamint az ifjúság nevelését. Sokminden másképpen alakult volna, ha Defoé-t annak idején, amikor már elmúlt 60 esztendős, nem ihleti meg az a történet,hogy 1712-ben Juan Fernandez szigetén Rogers kapitány és legénysége kecskebőrbe öltözött magányos skót tengerészre bukkant, akit 4 esztendővel korábban partra raktak a Cinque-Ports nevű francia hajóról, mert összeveszett annak kapitányával. Azon is érdemes lenne elgondolkoznunk, hogy miképpen alakulhatott volna Defoe élete, ha nem több, mint 300 esztendővel ezelőtt született volna és nem most ünnepelnénk halálának 250-ik évfordulóját. Olyan nagysikerű könyvet, mint a Robinson Crusoe talán egyik ma élő író sem írt, de mindazok, akik ma nagy példányszámban és többször megjelenő könyveket írnak, igen nagy jövedelemmel rendelkeznek és anyagi szempontból legfeljebb olyan problémájuk van, hogy bevételük egy részét miként tartsák meg, hogyan akadályozzák meg, illetve kerüljék el, hogy az egész az adóhivatal kasszájába vándoroljon. Daniel Defoenak azonban sohasem kellett „menedéket” keresnie valamelyik kis egzotikus országban, ahol alacsony volt a jövedelemadó. Az ő problémái egészen más jellegűek voltak, különösen mielőtt megírta a Robinson Crusoe-t. Nem egyszer ült börtönben, sőt pellengérre is állították éles társadalom- és egyházbírálata miatt. Többnyire gúnyoros hangvételű írásai két részre osztották a kora tizennyolcadik század angol társadalmát. Miközben a hatóságok kezét, lábát lerögzítve kiállították London különböző forgalmas tereire és azt várták, hogy a nép majd megüti, leköpi és megalázza, sokan az ország arisztokratái közül testükkel védték meg a szellemes írót, köztük számos elegáns hölgy könnyes szemmel vigasztalta a rendszer bírálóját. Defoe sorsa nem mindig volt ilyen nehéz. Amikor olyan uralkodó ült a trónon, akivel egyetértett, nem esett bántódása, sőt ő maga sem riadt vissza attól, hogy besúgóként tevékenykedjen. Eredetileg presbiteriánus papnak nevelték, de már fiatalon kivált az őskeresztényhez hasonló közösségből, sőt kereskedelmi pályára lépett, ami abban az időben rendkívül kalandos volt. Kezdetben sikeresen spekulált, de politikai tevékenysége tönkretette kereskedelmi karrierjét. Ha végigolvassuk életrajzát, arra a következtetésre jutunk, hogy ritka sok foglalkozással próbálkozott: volt harisnyakereskedő, röplakó, adóhivatalnok, lottó-ellenőr téglaégető, királyi titkos tanácsos és sajtófőnök rendőrségi besúgó, kétszer ment csődbe, háromszor ült börtönben megalakította Anglia első folyóiratát a Review-t és természetesen ne felejtkezzünk meg arról, hogy új irodalmi műfajt is alapított: a regényt. Megnyugtató érzés, hogy ez a regény már Defoe életében soha nem látott sikert aratott. Kiadójának egyszerre több nyomdában kellett megindítania a préseket, hogy ki tudja elégíteni a keresletet. Defoe azonban nem csupán az irodalom terén kezdeményezett újat. Már a 17-ik és a 18-ik század fordulóján lefektette a modern gazdasági élet irányvonalait, a takarékpénztárak megalakítását szorgalmazta, sőt síkra szállt az időskori és rokkant nyugdíjak bevezetése mellett, fölismerte, hogy hasznos lenne a tűz- és balesetbiztosítás. Már abban az időben azt vallotta, hogy szükség lenne kereskedelmi bíróságokra és a nőket is tanítani kellene. Megemlékezésünket talán egyik életrajzírójának szavaival lehetne a legtalálóbban és legméltóbban befejezni: „A hatóságok kiszolgáltatták Defoe-t a hóhéroknak, a pártfunkcionáriusok üldözték,, barátai elárulták, saját fia a szakadék szélére kergette, ellenségei megrágalmazták, írótársai kigúnyolták, de a gyerekek a halhatatlanság koszorúját ajándékozták neki.” COMP1ETE ALTERATIONS REMODELING—RESTYLING T\' Férfi női és gyermekruhák: • Átalakítás • Javítás Bartos Katherine Előzetes bejelentés, szükséges. Tel: 463-4898 oldal Kaleidoszkóp Nemnsokára ott fogunk tartani, ha a reggeli újságjainkban nem találunk valami egészen különös meglepetést, valami agyszülte fantasztikus újdonságot, a normális hírek már unalmassá fognak válni! Már csak a Magasságos jó Ég tudja, hogy naponta mi minden vár ránk... Éppen ezért, ha véletlenül tényleg valami kellemeset, szépet hallunk, milyen hálásak vagyunk. II. János Pál pápa már eddig is igen sok, szép és szokatlan ideákkal lepte meg nem éppen „gyönyörteljesnek” minősíthető jelenlegi életünket. Most azonban olyan eszmét valósított meg, mely egyedülálló Rómában , a Szent Péter téren tartott szentmisék történelmében. Néhány hónappal ezelőtt a pápa magánkihallgatáson fogadta Helmut Schmidt nyugatnémetországi kancellárt. Ennél a kihallgatásnál azt a kérését fejezte ki, hogy szentmiséit a Szent Péter téren orgonakíséret mellett szeretné celebrálni. A kancellár megígérte, hogy kérését teljesíteni fogja. Nemcsak, hogy ígéretét betartotta, hanem röviddel ezelőtt a harminckét tonna súlyú gyönyörű orgonát már le is szállították a római dómba. Kerekeken lehet a dómból a Szent Péter térre juttatni. Josef Zimmermann — a világhírű Köln-t (Nyugat-Németország) főorgonistája — fogja Bach egyik Prelúdiumának akkordjai mellett beszentelni. Jól tudjuk, hogy II. János Pál nemcsak vashitű szolgája Úristenünknek, hanem rendkívüli egyéni adottságával is — éppen a mai komplikált időket megkövetelő világi megalkuvással — mindig megtalálja az utat híveinek lelkületéhez. A messze távolból is — lehúnyt szemmel átélhetünk egy ilyen szentmisét — mely az orgona gyönyörű búgása mellett szívünk legmélyéig hatol! Schöpflin Ilona XUrTUK • HINTS • CRAFTS •20 N. Michigan - Chicago, Illinois 60611 512-664-2177 ARCTIC WORLD 5595 N. Hollywood, aflsh Bay, via. 53217 414-332-0770 © Almádén Vineyards. Inc. 1979 San Jose, California