Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)

1982-06-19 / 25. szám

10. oldal Párizs, a Párizs Május 20. Ascension (Mennybemenetel) ün­nepe közeledett. Min­denki szatyrokkal sza­ladgált, mert itt az nagy ünnep és bezárnak az üzletek. Sokan vásárol­nak az olcsó és „hely­ben minden kapható” nagy üzletekben, mint pl.: a Monoprix, Prism­­­ic áruházak, de talán még többen mennek a celofán csomagolást mellőző, friss illatos árut kínáló kis bouti­­que-okba (régi fűszer­­üzleteknek megfelelő üzletekbe.) Ilyen üzlet még ma is sok van a vá­rosban, mert a franciák nem csak a friss árut, de a csevegést is igen kedvelik. A Monoprix- Prism­ic üzletekben mint süketnémák já­runk (ez az általános vé­lemény) míg az ilyen kis családi boltokban meg­tudja az ember a kör­nyékbeli híreket és meg­tárgyaljuk az eseménye­ket. Ezen az ünnepelőtti napon, nagy felháboro­dás fogadott az üzletben. A nők egymás között igen nyíltak, így kerek­perec kijelentették, hogy a kertészek, (a hí­res francia­ kertészek) nem normálisak s ideje lenne közös hangot adni a felháborodásnak. Va­lóban, engem is elkese­rített amit az utcák fái­val művelnek. Minden tavasszal amint kibont­ják lombjaikat a fák, megjelennek a gépek, s nyesnek-nyesnek,­­ de úgy mint akik nem­ ké­pesek abbahagyni, tö­vig nyesnyek-vágnak, s a fák úgy maradnak nyomukban utcasoro­kon át, mint valargi fan­tom fasor, égnek meredt kopasz-bütykös-csonka ágaikkal. Szomorú lát­ni, mert még egy leve­let sem hagynak rajtuk. Még szerencse, hogy a magánkertekhez nem nyúlhatnak, így látunk azért lombot is. Érthe­tetlen miért teszik, ezt, hiszen a fák lombjai nem zavarnak semmit, a kábelek már mind a föld alatt futnak, így keseregtünk, dü­höngtünk, amikor be­lépett egy fiatalasz­­szony. Napok óta sokun­­­kat furdalt már a kíván­csiság — kik itt a kör­nyéken élünk, — mert, láttuk ennek­­a­ szép fia­'­talasszonypák ' eltorzult­ arcát. „Merverte a fér­je” gondoltuk sokan. Természetes, hogy most amikor belépett azonnal észrevettük. Szeren­csénkre az egyik hölgy­ ismerte,­­s az idősebbek közvetlenségével azon­nal megkérdezte,­­ mi történt­ veled? Az üzletben olyan csönd lett, hogy moso­lyognom kellett. Elfor­dultam, s nézelődtem, de így te­tt körülöttem mindenki, még a fűsze­res sem zörgött számo­ló­gépével. : /\ -A kérdésre a fiatal­­asszon­y arca mosolyra torzult. Nem tetszik elhinni "válaszolta. He­tekkel ezelőtt elhatá­roztam, hogy fogyókú­­rázom. Letiltottam min­den édességet, mert ez az én fő átkom. Már két hete tartottam, — más­fél kilót le is adtam —­­végignéztem rajta, ez fogyókúrázik? De már megszokhattam volna, ezek a francia nők min­dig fogyókúráznak, köz­ben mind soványak) amikor édesanyámék jöttek vendégségbe. Ak­kor vettem egy tortát, fölfüggesztettem a kú­rát, s ettem két szeletet. Hát ez, (s itt az orra alatti sebre mutatott) a szemünk láttára kivi­rágzott, aztán seb lett­­belőle. Az idős barátnő csillo­gó szemekkel bóloga­tott; ez azért jött ki drá­gám, mert nagyon jó­ízűen etted azt­ a tortát. — Anyám is azt mondta — bólogatott az asszonyba. — És ez? — kérdezte óvatosabban az ajak­sebre mutatva. A fiatalasszony lát­hatólag zavart lett, de aztán gyorsan folytat­ta, hangját suttogóra fogta, de ebben az üz­letben olyan csönd volt, hogy még a suttogás is jól hallatszott. — Egy este amikor Marcel hazajött rohan­tam elébe , hirtelen le­guggolt a kerti úton, amint később kiderült a kulcsot ejtette le, — én azt hittem, velem bolon­­doziks ráhajoltam, hogy homlokon csókoljam, de ő éppen fölemelkedett, hogy milyen erő van egy ilyen férfi fölállásban! Mondom én épp lehajol­tam, ő épp fölugrott, olyan ütést kaptam egész elszédültem. Homlokába ütköztem. Azt hittem kiköpöm pár fogamat, de nem. Ez is hirtelen bedagadt, majd kékülni kezdett. A nevetés általános lett. A megjegyzések is. Mindenki megmozdult, egymáshoz fordult, két­­ szelet torta és egy csók! Gondolta volna? S valami jó friss ér­zés fogott el mindannyi­unkat, hogy egy ilyen kedves balesetről hal­lottunk, s nem valami csúnya botrányról. Az­tán siettünk, hogy elké­szítsük az­ ünnepi ebé­det, s közben arra gon­doltunk: ezért jó itt él­ni, bár a pénz­ egyre ke­vesebb.­­ ’ SZŐKE KLÁRI Csempészközpont az őserdőben Csaknem az Egyen­lítő alatt, az Amazonas partján fekszik Mana­us, a világ egyik legkü­lönösebb városa... A múlt század második fe­lében alapították az ot­tani gumitermelők és mivel a nyersgumit ak­kor kizárólag Brazília termelte, a város igen gyors fejlődésnek indult. Közlekedése annak ide­jén csak az Amazona­­son keresztül bonyoló­dott le és sokezer km­­es kerülővel, átrako­dásokkal érkeztek meg az európai és brazíliai áruk. A manausiaknak azonban akkor semmi sem­ volt drága, ömlött a pénz és az őserdő kö­zepén nemcsak­­hatal­mas várost építettek fel, hanem „gumikirá­lyaik” révén mérhetet­len gazdagságot is­ te­remtettek, amiből per­sze szokás szerint, az igazi nehéz munkát vég­ző gumitermelőknek ju­tott a legkevesebb. A város főterén hatal­mas, márvánnyal borí­tott színházat emeltek, melynek szinte minden darabját hajón hozták Európából. Kivételt csak a székek képeztek, mert a gyönyörű jaca­­randa fa egész Brazíli­ában bőségesen nő. A nagyszerű kézimunká­val hajlított, faragott és ácsolt ülőhelyek ma is éppúgy csodálatra kel­ti a nézőt, mint a foga­dóterem gazdag, trópu­­siasan fülledt stílusú faintarziás díszítése. Azután néhány ügyes kalandor a gumifa mag­ját életveszélyes úton kicsempészte Délkelet- Ázsiába,­ ahol az egyre inkább keresett latexet már sokkal kényelme­sebben és főleg olcsób­­ban termelték. Manaus fényei kialud­tak, a város elszegénye­dett, a gyönyörű színház becsukta kapuit. A má­sodik világháború azon­ban, újra életre keltette a várost. Az ázsiai há­ború miatt újra keresett lett a brazil nyersgumi is, utat építettek Dél felé és a Transamazo­­nasi út, melyet még tel­jesen nem­ fejeztek be, újra bekapcsolta a vá­rost a­ Keleti Part vér­keringésébe. A döntő lö­kést megadta a repülő­gép gyors fejlődése és a festői trópusi környe­zetbe épült betonpálya ma Brazília egyik leg­fontosabb közlekedési csomópontja. Ideális helyen fek­szik, hogy a nagy távol­ságú átmenő forgalom­nak is bázisa legyen, de legnagyobb jelentősége mégis a teherforgalom szempontjából van. Szinte óráról-órára ér­keznek Európából, Ame­rikából és Japánból a hatalmas tehergépek, hogy ellássák az alig 100.000 lakosú város mérhetetlen csempész­szükségletét. A várost „reaktivá­­lása" érdekében a kor­mány „szabad kikötő­nek” deklarálta, minek következtében ott min­den importcikk lényege­sen olcsóbb, mint Brazí­lia egyéb részein.. Per­sze onnan kivinni elvben csak vámfizetéssel le­het, de ezt a vámot olyan nagylelkűen és „elnéző­en” kezelik, hogy még így is érdemes megfi­zetni a méregdrága re­pülőjegyet San Paolo­­ból, vagy Rióból... és megrakodva jönni visz­­sza Manausból. Mert nem csak fényképezőgé­pet, TV-t és rádiót csem­pésznek legálisan az or­szág más vidékeire, ha­nem fürdőkádat, bútort, sőt jégszekrényt is. Egy ottani kereskedő már­ványlapokat (!!) hoza­tott Olaszországból és a cuccokat légi úton vit­ték el Dél-Brazíliába! Úgy látszik azonban, hogy még így is érde­mes és főleg hasznothaj­­tó, mert erről az emlí­tett kereskedő pompás villája, amazonasi yachtja és saját repülő­gépe tanúskodik. Érdekes módon ennek dacára a város építé­szetileg alig fejlődik. Csupán néhány szép modern hotel, valamint pár közhivatal van újabb épületekben, de a mérhetetlen sok üzlet és áruház még mérhetetle­­nebbül értékes árukész­lete ma is ócska, régi házakban van felhal­mozva. Persze az épít­kezés nagyon drága, akadályozza az eladást, és a portékát a roskado­zó házakban is jól el le­het adni. Minek akkor építkezni? Csak az Ama­­zonasmenti villák tündö­kölnek a gondosan el­zárt kerítések mögött, viszont a Rióból már szinte száműzött favel­­lák ebben a trópusi kör­nyezetben még leverőbb hatást keltenek. Hanem azért minden­ki megél, a város cent­rumában valami hihe­tetlenül sűrű és nem ép­pen hangtalan tömeg hullámzik reggeltől ké­ső estig, kivéve a 12 és 16 óra közti időszakot, amikor a borzalmas hő­ség még a bennszülött brazilokat is sziesztára kényszeríti. A mesébe illő színhá­zat újra megnyitották, de műsora elég szegé­nyes. A manausi keres­kedő inkább a kassza­csengő zenéjét kedveli, mint Mozart varázsfu­voláját és a favellák né­pe is inkább­ a gitárt pengeti, minthogy szín­házba járjon... amire amúgy sincs elég pénze. Az Amazonas mérhe­tetlen víztömege impo­záns nagyságban höm­pölyög a város szélén, csodálatos növényzetét, gazdag állatvilágát még nem kezdte ki a civili­záció, de persze ez is csak idő kérdése. Az ős­erdő klorofilja még le­köti a repülőgépek és automobilok kipuffogott gázait, de ha egyszer az ipartelepek is elkezdik romboló munkájukat, nemcsak a krokodilusok és piranhák költöznek — ha még marad — hábo­rítatlanabb vizekre, ha­nem a légies pillangók, az ezerszínű trópusi ma­darak, a buja páfrányok és orchideák is eltűnnek ebből a­­földi paradi­csomból ... Kár. 1 CHICAGO és Cilii AC.O \\l> \ IC isin Ml; KÖRNYÉKE i\(..\ri.\\ witkn nivnsi’apir ^ 3 Chicago & Vicinity US PS 103-620 Magyar Hetilap — Hungarian Weekly Newspaper Ozleti iroda — Business office 4125 N. Central Park Ave. Chicago 111. 60618 Megrendelem lapjukat Meghosszabbítom előfizetésem Az előfizetési díjat.......évre mellékelem Előfizetés egy évre $ 25.00, Félévre $ 15.00 Nyugdíjasoknak egy évre $ 20.00 Név:................................................................. Házszám és utca:........................................... Város..........................Állam.. . . □a . Zip Code. ŐSZINTE HIRDETÉS — Kezicsókolom. A hir­detés, ugye? — Igen. Piros rózsa, újság az asztalon, rögtön tudtam... — Foglaljon helyet. Hogy is hívják? — Kovács István. De maga csak szólítson Pis­tának. — Maga meg engem Martinak­ Mindenki így szólít. Én vagyok minden­ki Martija ■ — Eszem azt az áldott jó szivét . Szóval kedves Pista engem rögtön megfogott a hirdetése. Az az őszinte férfias hang, az a becsüle­tesség, ahogy magát adja, még egy ilyen apróhirde­tésben is... Kívülről tu­dom annyiszor elolvas­tam .. „Rosszképűnek mondott iszákos férfi va­gyok, aki lumpoláshoz megértő társat keres. Jeli­ge: hetenként elverlek.” — Hát igen. Ilyen va­gyok.­­Tudja drága Maca, ha én valamit megmondok az vagy úgy van, vagy nincs. Én abból a verésből el nem engednék. Mert akit én szeretek, az megtudja mi az igazi szeretet — Micsoda erős Micsoda jellem! — Már többször elgon­dolkodtam ezen, vállalva a vele járó fáradságokat Hogy lehet az, hogy a nők kitartanak a magamfajta iszákos kötekedő nagyhan­gú férfiak mellett akikkel pokol az életük? Hogy te­het hogy eltűrik az éjsza­kai botrányokat a vetések. két hogy elisszuk a fize­tést? Hogy lehet? — Hogyan Pista? — Úgy, hogy erre van szükségük. Panaszkodnak ugyan, mert tudják, hogy ezt várja tőlük a világ. De maradnak. Hivatkoznak mindenre: isidó, gyerek, meg azt mondják, hogy gyengék. A csudát Hát ki­bírná gyenge ember ezt az életet? Most fogódzkodjon meg Maca! Az ilyen nők­nek erre van szükségük. Ránk. Rám — Hogy maga milyen okos Pista! — Ugye? Így nem okoz­hatok csalódást. — Hát nem csodálatos, hogy ezzel egyidőben adtam fel én is hirdetést? — Istenem. Ahogy elol­vastam, rögtön magába szerettem. „Vidám természetű nő keresi élete hű társát akit csak diszkréten csalna. Fűvel-fával. Szeretem a zenét a nyelveket és a többi testrészt. Minél több választ várok. Férfiak előnyben.” Rögtön írtam. — Százezer négyszázhu­­szonnyolc levelet kaptam. — Kis hánynak válaszol? — Szép lassan egyenként mindnek. Míg maga is Pista, én válaszolok. Maga hetenként megver, és ilyen­kor egyik levélíróm megvi­gasztal. : — Rendben, de féléven­ként egyszer rámtör a fél­tékenység, és megverem az illetőt Len szíves a sport­embereket máskorra időzí­teni. — Áll az alku. Úgy ér­zem boldog, tartalmas élet áll előttünk. KEZDŐ GARÁZDA — Mély tisztelettel ké­rem uraságodat, szabad­ adnom egy pofont? KÖTEKEDŐ TERMÉSZET X. olyan kötekedő ter­mészetű, hogy még a saját igazát sem hajlandó elis­merni. Kettős Állás — Munkahelye? — Ahová bejárok, vagy ahol dolgozni szoktam? HIRDETÉS .Nem kalandot keresek, hanem több napig tartó ismeretséget! JELLEMZÉS — ön­vezetésre termett ember. Képtelen igent­ mondani. FURFANG A szélhámos szélhámos-­ nak adta ki magát, de ezt­ senki nem akarta elhinni neki. — Ezt még nagyon megbánod, Dezsői HISZÉKENY NŐ — Azt hazudtad, hogy nem sze­retsz ... BECSÜLETES VÁLASZ !rA dolgozónk ellen benyújtott panasza jogos. A bosszúságért el­nézést kérünk, és ígérjük, ha­sonló esetek a jövőben is előfor­dulnak.” ILYEN IS VAN Szintózan garázdák csoportja belekötött a részeg, de szelíd, jó­indulatú járókelőkbe. * KÜLÖNÖS FELIRAT A RUHATÁRBAN ELHELYEZETT RUHATÁROSÉRT SEMMIFÉLE FE­LELŐSSÉGET NEM VÁLLALUNK. ÖNTELTSÉG " Az emberiség nagy szerencséje,­­ hogy magam is közé tartozom. Rossz volt az értesítő, a mama bemegy az iskolába a matematika-tanárhoz. — Kérem — mondja a tanár —, ez a gyerek nem is figyel oda. Ö, szerintem ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a fiamat nem érdekli a matematika. Inkább az a valószínű, hogy amilyen okos gyerek, egyszerűen nem hiszi el. ••• Színház. A jegyszedő rás­zól egy későnjövőre.­— Az előadás már tíz perce megkezdődött. Legyen szives, csendben bemenni... / * — Miért? Már mindenki alszik? ' H - - ,í GYANÚ — Mondja mester, régóta •téssel? foglalkozik aktfel-— Mit gondolsz, hozzám jön negyven év korkülönbséggel? — Lehet, de ha hatvan évet mondasz, több az esélyed ! STOP!­­ Figyelem! A tégla további szétmálását és a ház falának megrepedését a szétmált téglák kicserélésével megakadályozzuk! A romboló folyamatot általában a hó és a talajvíz okozza és a ház aljától halad felfelé. A legnagyobb kárt a caminbrick-en okozza. Előzzük meg a nagyobb kárt és hívjuk az esti órákban: CSABA BERÁT a (312) 477-8902 számon. Díjtalan árajánlat! VIDEO JÁTÉKTEREM! Értékes nyereménytárgyak Gyermekek és Ifjúság figyelem! Tömött állatok: Oroszlán, jegesmedve, bagoly, kutya, papagály, stb. Mindennap nyitva déli 12-től este 9-ig. Cím: 4239 N. Lincoln Ave., Chichago, 111.

Next