Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)
1982-10-30 / 44. szám
Alapitvj 982. október Issue No. 4< HR LOUIS SZATHHART 2218 N LINCOLN AVE CHICAGO IL 60614 CHICAGO és KÖRNYÉKE „Chicago and Vicinity" Hungarian weekly newspaper with readership in every State of the U.S.A. Libanon elnökének nyugati bemutatkozása Washingtoni tudósítónk jelenti: Amin Gemayel Libanon új elnöke, akit öccse Bashir ellen elkövetett merénylet juttatott háborútól dúlta hazájának elnöki székébe, bemutatkozott a Nyugatnak előbb az Egyesült Államokban, majd Párizsban, azután Rómában és a Vatikánban. Gemayel elnök leg, először is New Yorkban állt meg az ENSZ-ben járt és ott két beszédet tartott. A közgyűlésben angolul beszélt, hogy ezzel is jelezze Libanon új politikáját: francia orientáció helyett elsősorban Amerika segítségéért való apellálást. A tömött frizurájú, kétsoros öltönyt viselő, 40 éves koránál jóval fiatalabbnak tűnő Amin Gemayel az idei közgyűlés leghatásosabb beszédét mondotta el a magas szónoki pódiumról: ,,Libanon népe 8 esztendőn át éppen eleget szenvedett az arab világot megosztó eszmék harcától és a felfegyverzett palesztiniaiak ellenőrizhetetlen jelenlététől, valamint Izrael rajtaütéseitől és lerohanásától... elegünk volt a vérontásból. A nem libanoni harci egységek azonnali és feltétlen visszavonulására szólítok fel mindenkit, a világ közösségétől pedig azt kérem támogassa Libanont függetlensége elnyerésében! ’ ’ Amin Gemayel ezután az ENSZbiztonsági tanácsának jóval kisebb hallgatóságához beszélt éspedig francia nyelven. Izraelt jelölte meg Libanon függetlenségének jelenlegi legfőbb akadályául. Gemayel szerint inváziójával Izrael megszegte az 1949-ben kötött libanoni fegyverszüneti egyezményt, az új libanoni elnök az izraeli csapatok visszavonulását sürgette. Szíriát név szerint nem említette, de a közgyűlésben a „minden nem libanoni visszavonandó haderő” alatt természetesen Szíriára is célzott. Gemayel dicsérte az Egyesült Államok szerepét Libanon függetlensége elősegítésében, és azt kérte a biztonsági tanácstól, hogy az ENSZ békefenntartók kirendeltsége, vagyis az amerikai tengerészgyalogosok, a francia idegenlégiósok és az olasz csapatok, jelenleg összesen 3.400 nyugati katona, további 3 hónapig maradjon libanonban és segítse elő a káosz elkerülését és az ország konszolidálását. Washingtonban Gemayel Reagan elnökkel reggelizett a Fehér Házban és ígéretet kapott tőle, hogy segíteni fogja Libanon az izraeli, szíriai és a palesztíniai csapatok kivonulásának sürgetésében. Ígéretet kapott arra is, hogy Libanont újraépítési munkájában támogatni fogja. Gemayel Reagan elnökkel folytatott két órás tárgyalása után Schultz külügyminiszterrel ebédelt, majd Caspar Weinberger honvédelmi miniszterrel tárgyalt. Nagyon valószínű, hogy Amerika nagyobb részt és egyben nagyobb rizikót vállal majd Libanon függetlenségének megteremtéséből. Ez talán a jelenleg 1.200 főnyi amerikai tengerészgyalogos osztag létszámának felemelését, valamint ott-tartózkodása tartamának meghoszszabbítását jelenthetné. De jelentheti azt is, hogy Libanon 40 ezer főre felduzzasztandó hadseregét jórészt az amerikaiak finanszírozzák. Ennek az új libanoni hadseregnek kellene felvásAmerikát elhagyva Amin Gemayel Párizsban járt, Mitterrand elnöknél, az Elysée palotában. ígéretet kapott vendéglátójától, hogy Franciaország hajlandó kibővíteni Libanonba küldött egységeit. Ez a bőkezű ígéret, mert túl az ezer idegen légióson akik az amerikaiakkal és az olaszokkal tértek vissza Beirutba, Franciaország már részt vett az ENSZ 7 ezer főnyi nemzetközi békefenntartó egységében is- amelyet korábban küldtek Libanonba és most túl mindezen megint újabb egységek küldését ígérte. Gemayel közölte Mitterrandal, hogy 30 ezer főre szeretné a nyugati csapatok erejét kibővíttetni országában. Éspedig azért, hogy amíg ezek ott tartózkodnak garantálják Libanon sértetlenségét és ő felépíthesse az általa szükségesnek tartott libanoni haderőt. Mitterrand elnök túl a katonai segítségen a szétlőtt Libanon újraépítéséhez technikai és anyagi segítséget ígért, továbbá támogatást a kulturális és bármilyen egyéb téren, ahol szükség mutatkozna. Párizsi látogatása után Amin Gemayel kijelentette, komoly reményt lát Libanon jobb jövőjére. Körülbelül ugyanekkor robbant a bomba Rómában. Ismeretlen tettesek helyezték el az új libanoni elnök római látogatásának előestéjén a libanoni nagykövetség épülete előtt. A személyzet már nem tartózkodott az irodahelyiségekben amikor a bomba robbant, így csupán egy utcai járókelő sérült meg. A Vatikán tanja a különböző zsoldos hadseregeket és ellenőrizni azt, hogy a kisebbségek koalíciójából létesült Libanon békéje és területi sértetlensége felett őrködjenek. Izrael kivonulása előtt szeretett volna békét kötni Libanonnal, erre azonban Amin Gemayelnek ha akarta volna sem lett volna módja, a többi arab állam magatartása miatt. Izraelben a Bégin kormány kezd rádöbbenni, hogy a Reagan közelkeleti béketervét túl gyorsan és túl durván utasította el. Ezért erről most halkabban és diplomatikusabban beszélnek Jeruzsálemben. Amennyiben a Reagan kormánynak sikerülne Libanon semlegesítése és függetlenségének megteremtése, úgy Izrael legveszélyezetettebb határa szélén valósulna meg a béke közelében, Róma egyik lakónegyedében fekvő követség súlyos károkat szenvedett a robbanás folytán. Eddig semilyen terrorista csoport nem jelentkezett, hogy magára vállalja a tettességet. Egy valami azonban világosan kiolvasható: Amin Gemayel eddigi szerepléséből kiderült, hogy Libanon új vezetője reményt nyújt egy önálló, újjáépített, megbékélt és semlegesített Libanon megteremtésére. Aki a bombát robbantotta az mindennek ellensége és az ottani káosz állandósítását kívánja. Nem lesz könynyű kitalálni kire illik ez a leírás, az önálló és semleges Libanon ellen-Ez esetben Libanon csatlakozhatna a Camp David egyezményhez,, majd ez Jordánia bevonásával még jobban kibővülne és komoly előrehaladást tenne a közelkeleti béke megvalósítása irányában. Ugyanakkor Washingtonban a libanoni helyzetet, Amin Gemayel jó benyomást tevő látogatása után is rendkívül veszélyesnek találják. Libanon keleti részében izraeli csapatok néznek farkasszemet szíriai és palesztínia csapatokkal, az ellenségeskedés bármikor kirobbanhat. Ezért bővül az amerikai szerepvállalás, amiért a Reagan kormányt a demokrata ellenzék és a hírközlő média máris kritizálta, de természetesen anélkül, hogy ellenjavaslatot tettek volna a helyzet orvoslására és a közelkeleti béke előmozdítására. Cégeinek meglehetősen nagy a létszáma. A robbanást követően Gemayel római látogatását megerősített biztonsági szolgálat fogadta. Olaszország vezetőnek felkeresése után a libanoni látogató a Vatikánban is járt, hogy ott átadjon egy megható megbízást II. János Pál pápának: Látogasson el a Szentatya Libanonba és töltse ott a Szentestét. Megható meghívás, de inkább szerencsétlen ötlet. Ez a pápa már kivette részét a merényletből, és jelenleg Libanon nem éppen az a hely ahol karácsonykor egyebütt élő hívei látni szeretnék őt. Bombarobbanás várta Rómában Libanon új elnökét Invázió kísérlet Cinatam Kar IlArtAn Q (IQ t Q Cnlf CArDt Szeptember végén a görög szigeten, Corfuban, a lakosság tűzharcra lett figyelmes, amely a közeli albán partokon dúlt. A lövöldözés pár óra után elcsitult. Még ennél is meglepőbb volt, a hivatalos magyarázat amellyel Albánia nem sokkal később a bécsi követségen keresztül szolgált. A tiranai albán kormány Bécsben nyilatkozatot tett közzé: „Elszánt emberek bandája partraszállást kísérelt meg Albániában, de éber államvédelmi erőinkbe ütköztek és valamennyien elpusztultak. A partraszállók albán, amerikai és olasz valutával, valamint automatikus fegyverekkel voltak felszerelve és a Hevdet Mustafa-val áltak összeköttetésben.” Ez a kommüniké Délkelet-Európában találgatások sorát indította meg. Albánia légmentesen elzárkózik a külvilágtól, és még szomszédai is alig tudnak valamit belső helyzetéről. Tirana pedig éppenséggel nem szokta a külvilággal közölni belső bajait. A szokatlan gyorsaság, amellyel az ,,inváziós kísérletet” kiszivárogtatták, meglepő volt és rendkívül szokatlan. Pár nappal később Tirana lemondatta Olaszországnak a tervezett kölcsönkiállítást Leonardo da Vinci rajzaiból amelyet az olaszok küldtek volna. Az elzárt Albánia kivételt tett amikor ennek a kiállításnak tervébe korábban beleegyezett. A hirtelen lemondás indoklása albán diplomaták részéről: A tervezett partraszállás utasait olasz hajó szállította Albániába, amely a déli Apuliából indult. Az olasz hatóságok mit sem tudtak ilyen állítólagos expedícióról. Hevded Mustafa neve azonban ismerős volt előttük. Zogu Albánia utolsó királya fiának az állítólag Dél-Afrikában tartózkodó trónkövetelőnek közeli barátja. Zogu magyar feleségével, Apponyi Geraldine grófnővel és az újszülött trónörökössel Mussolini 1940-es megszállása után kényszerült menekülésre. A királyi család Egyiptomban talált menedéket. Zogu száműzetésben halt meg, fia a Nyugaton nevelkedett, de albán honfitársaival állandó kapcsolatot tartott fenn és a visszatérés reményéről állítólag nem mondott le. Ugyanakkor Rómában kevés hitelt adnak Tirana „inváziós történetére”. A Tiranában állomásozó olasz, francia és jugoszláv diplomaták az Albán fővárosban az állítólagos partraszállást megelőzően katonai mozdulatokat figyeltek meg. Két albán zászlóalj keresztezte Tiranát és tartott Dél felé. Ezt megelőzően az államfőpártvezér Enver Hodzsa bizalmas munkatársa, Ramiz Alia, a párt központi bizottságának tagja belső ellenségekről tartott beszédet. A feszültség múlt év decemberében kezdődött, Mehmed Sheu miniszterelnök állítólagos öngyilkossága után. A hivatalos jelentés szerint Sheu pillanatnyi elmezavar következtében önkezével oltotta ki életét. A Tiranai olasz, francia és jugoszláv diplomaták szerint azonban Sheu-t a párt központi bizottságának vitáján elvtársai lőtték le, avagy az albán ÁVO tette el őt lábaiós, sikertelen hatalomátvételi kísérlete után. A 73 éves és állítólagos súlyosan beteg pártvezér Hodzsa kibuktatásán dolgozott az öngyilkos-meggyilkolt miniszterelnök. A vezető válság úgy látszik azóta is tovább folyt. És emellett az Albán kommunista párt vezetőségét még egy kérdés osztja meg: Kérjenek-e hitelt, technológiai segítséget a Nyugattól, avagy maradjanak továbbra is elszigetelWashingtonban a külügyminisztérium zárt ajtajai mögött kétnapos konferenciát rendeztek annak megvitatására, hogy milyen eszközökkel lehetne a demokráciát terjeszteni a kommunista államokban és hogyan lehetne az ottani lakosság szabadságért vívott küzdelmét támogatni? A kétnapos értekezlet első konkrét lépés volt Reagan elnöknek az angol parlamentben júniusban tartott beszédében felvetett gondolatok megvalósítása irányában. Az elnök Londonban kijelentette, hogy Amerika a jövőben politikai offenzívát indít azzal a szándékkal, hogy a demokrácia elvét a kommunista berendezésű országokban is terjessze. A washingtoni értekezleten a külügyminisztérium közegein túl az egyetemek szakértői és a Szovjetunióból érkezett száműzöttek is résztvettek. Az elhangzottakból eddig semmi sem szivárgott ki, kivéve az értekezletvezető Shultz külügyminiszter bevezető szavait és helyettesének Lawrence Egleburger államtitkárnak hozzászólását. Shultz: „Erkölcsi kötelességünk és stratégiai érdekünk, hogy felfigyeljünk Kelet népeinek segélyt kérő felhívására. Támogatnunk kell a küzdelmet, amelyet szabadságuk megvalósításáért vívnak. A kommunista társadalmak belső gyengeségei egyre szembeötlőbbek. Népeik szabadságvágya változatlanul erős. Jen teljesen patrónus nélkül mint eddig? Sztálin halála után a Szovjetuniót Tirana megtagadta és Mao Kínájához fordult segítségért és egy ideig ennek pártfogásában részesült. A Mao-izmus A közhangulat és a gazdasági szükség parancsára a rezsimek engedményekre készülnek és ez veti el a várható változások magvait.” Schultz ezen irányzat példájaként Lengyelországot és a Szolidaritás mozgalmat említette. Azután hozzátette, hogy noha Amerika felfigyel egyedekre és csoportokra amelyek Keleten békés változást sürgetnek, az Egyesült Államok nem szít nyílt lázadást és nem a rendszerek aláásását célozza. A demokratizálás folyamatába Schultz szerint a főszerepet a belső erőknek kell játszaniuk a kommunista államokban. Eagleburger külügyminiszter helyettes kijelentette, hogy a szovjet sajtó ebben a szimpóziumon nyilván provokációt vél majd felfedezni, visszatérést a hidegeltűnése után azonban Tiranának Peking barátsága sem kellett többé, teljesen magára maradt és most elszigetelve vitatkozik az Albán jövőről, de a nyomaték kedvéért géppisztolyok igénybevételével, háború régi rossz napjaihoz, és a szembekerülés politikájához. Ez azonban a valóság jelentése helyett egészen mást takar, a bizalom hiányát a kommunista államokban saját rendszereik jövőjét illetően. „A forradalom szuronyok segítségével való terjesztése, — mondotta Eagleburger külügyminiszter helyettes — szovjet és nem amerikai módszere az exportnak. Az Egyesült Államok saját elképzelését a demokratikus berendezkedést illetően kizárólag eszmei síkon kívánja terjeszteni. Ez ellen Moszkvának sem lehet kifogása, hiszen minden szovjet vezető, Brezsnyevet is beleértve leszögezte, hogy az eszmék harca a koegzisztencia ellenére is tovább folytatódik. Schultz külügyminiszter változást jósol a kommunista államokban Emlékezzünk november 4-re... ■Il • SPr Magyaróváron 88 megölt magyar gyermeket helyeznek a tömegsírba, akik ellenállók voltak. M Nyugat-Európa welfare államainak fonnyadása Északnyugat-Európa szülte őket, Svédország az iskolapéldája ezeknek a szociális beállítású nyugati parlamenti demokráciáknak, amelyek a bölcsőtől a sírig gondoskodtak népük jólétéről. Nos ennek most lassanként vége., Éspedig nem azért, mert keményszívű konzervatívok kerültek uralomra és a szociáldemokrata kormányokat a népek mindenütt sorra kibuktatták. És az új konzervatívok egyedül, avagy koalíciós társaikkal jobbra fordították a kormány kerekét. Ez történt Angliában Nyugat- Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Norvégiában és Dániában. A szociális állam felszámolása azonban nem a jobbra fordulás és a konzervatívok kényszere, magyarázata egészen más. Kapitalista mentalitás helyett az északeurópai államgazdaságok leromlása és elszegényedése kényszerítette ki a politikai változást. (Folytatás a 3. oldalon.)