Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)

1983-10-15 / 42. szám

Börtön örömök Nyugaton Vajda Albert A sors eddigi kegye megóvott attól, hogy be­lülről ismerkedjek meg egy börtönnel. Fiatal új­ságíró koromban, né­hány hónapig, a rend­őrségi rovatban is dol­goztam, akkor néhány­szor jártam fegyintézet­ben is, de mindig mint látogató. Nagyon remélem, hogy életem hátralévő részében sem kerül sor arra, hogy börtönbe csukjanak, de ha még­is erre kerülne a sor, mindenképpen floridai büntető zárkába szeret­nék kerülni. Ez év januárjától ugyanis a floridai Hill­­borough börtönben be­vezették a telefont. Úgy érzem, az elítéltek ré­szére. Tizenhat cellára esik egy nyilvános tele­fon készülék, amelyből a nagy börtönépületben negyvennyolcat szerelt fel a telefon­társaság. Ez nagy könnyebbséget jelent a börtönőröknek — mondta nyilatkozatá­ban a fegyintézet igaz­gatója. Miért? — tették fel a kérdést az újság­írók. Azért — hangzott a felelet, — mert eddig, ha a fegyenc telefonálni akart, a fegyőr bevitte zárkájába a bedugható telefon­készüléket, vagy ahol ilyen nem volt, el kellett kísérnie az elítél­tet a folyosó végén felál­lított bedobós telefon­hoz. Ez most megszűnt. Minden tizenhat börtön­cellának van egy tele­fonja, amelyet a bebör­­tönzöttek használhat­nak. Igaz, hogy csak he­lyi beszélgetéseket foly­­tathatnak, azokat is úgy, hogy a hívott fél fizeti — de akárhogyan is néz­zük, nagy vívmány ez a rabok szempontjából. Mert, ahol nyugodtan telefonálhat az elítélt, ott bizonyos, hogy más humánus intézkedések­re is számíthat. A zár­ka ridegségét enyhíthe­ti saját bútorral. Ha ezt eddig még nem en­gedték meg, biztos, hogy a közeljövőben elindít egy kampányt valamely lágyszívű emberbarát és követelni fogja, hogy a börtön cellákban per­zsaszőnyeg fedje a be­tonpadlót, nehogy reu­mát kapjon az a szegény rablógyilkos, akinek úgyis elég baja volt ami­att, hogy négy embert megfojtott. Jól emlékszem, hogy abban a nyugatnémet börtönben, ahol annak­idején egy terrorista csoport két vezetőjét tartották, szépen be­rendezett komfortos zár­ka állt rendelkezésük­re, saját könyvtárral, televízióval, telefonnal, sőt becsempészett pisz­tollyal együtt. Nincs rá bizonyítékom, de nem csodálnám, ha kétszer hetente nem vizsgálták volna felül az igazság­ügyi illetékesek, vajon téli időben eléggé me­leg-e az elektromos árammal fűtött WC ülő­ke és elég puha-e a mel­lékhelyiségben hasz­nált papír? Igaz nem tartozom a vérszomjas humoristák közé, de nekem valaho­gyan különösnek, — hogy ne mondjam nevet­ségesen álszentnek—tű­nik az, ahogyan a nyu­gati világban a törvé­nyes rend ellen vétett és jogerősen elítélt egyéne­ket kezelik. Nem azt akarom ezzel állítani, hogy kínozni kell a többszörös gyer­mekgyilkost, bár sokak szerint megérdemelné. De azt sem tudom szót­lanul nézni, amikor a szadista bűnöző, minden megbánás nélkül jelenti ki, hogy tizenhat sze­mélyt ölt meg, de nem bánja, mert könyvet ír arról, már kapott 50 ezer dollár előleget egy milliós példányszámú hetilaptól és a filmjogo­kért most folyik gyilkos verseny két filmválla­lat között. Igen, ezeket mondja le tizenhatszoros gyilkos utána pedig visszavonul léghűtéses-fűtéses zár­kájába, hogy a selyem brokáttal fedett rekarttt­éra dőlve diktálja titkár­nőjének az ölés módsze­reit. Elismerem, hogy a nyugati és keleti világ ■ börtön­rendszere más alapelveken nyugszik Keleten sok minden bűn­nek számít, ami Nyuga­ton erény. Ilyen például a szabad politikai véle­mény­nyilvánítás, ame­lyért az „élenjáró” rendszerekben börtön jár. Méghozzá a legem­bertelenebb börtön, föld­alatti cellákkal, kínzó­kamrákkal, fizikai és lelki gyötrelmekkel. Ez rettenetes, ember­telen és felháborító. De az sem helyes, hogy a ERDŐ , Szepesi Attila Erdő .című verséből olvas­hatunk két sort a rejt­vény vízszintes 16. és függ. 32. sz. sorában. VÍZSZINTES: 1. Ki­szabadította Thé­­szeuszt a labirintusból.­ 8. Fából készült játék. 16. Az idézet első ré­sze (zárt betűk: O, A). 18. Alkalom lehet ilyen. 19. ...­­untalan, gyakran. 20. Román légiforgalmi cég. 21.­­Becézett angol férfi­név. 22. L’... pour V... 23. Zörögni kezd! 25. Megbízott rövidíté­se. 26. Vörös, németül (RDT). 28. Shelley tün­dérkirálynője. 29. A motor alkatrészeinek kopását csökkentő anyag. 33. Karcsú ter­metű. 35. Állami bevé­tel. 36. Íváskor vörös színűre változó hal. 37. Állati eredetű mé­reg. 40. Rag és köz­ség. 42. A fogas közép­ső része. 44. Kiejtett mássalhangzó. 45. Szi­getlakó nép. 46. Ütő­lap. 48. Az ittrium és a Protaktinium vegyjele. 50. Egy ukrajnai nagy­város lakója. 53. Az olasz ember gúnynevű, nyugati világban a bör­tönöket elsősorban a ja­vítás eszközeinek te­kintik. Nem állítom, hogy iga­zam van, de sze­rintem, a börtön elsősor­ban büntetés és csak má­sodsorban javító intézet. Aki öl, rabol, erőszakol, annak felelnie kell rette­netes tettéért, nem pe­dig üdülőhelynek tekint­ve a börtönt, újabb és újabb emberi jogokra hi­vatkozva, minél kényes­55. Sivatagi arab ván­dorpásztor. 59. Erköl­csi alkattal kapcsola­tos gondolatvilág. 60. Szerelmes szerepeket játszó fiatal színész. FÜGGŐLEGES: 1. Hi­ba, névelővel. 2. Gya­korlatlan rejtvényfejtő sűrűn használja. 3. Erőteljesen meglóduló. 4. Idegen Anna. 5. Daj­ka. 6. Idegen szóössze­tételekben újat jelent. 7. Kis vízfolyás. 8. A magasban. 9. Nitrogén jelenlétére utaló szócs­ka. 10. A telet jelké­pező szalmabábu. 11. mesebben élnie. Lesznek álhumánus jótét lelkek, akik sza­vaim hatására kígyót­­békát kiáltanak rám és netántán azzal vádol­nak, hogy nem veszem tekintetbe: az elítélt is ember. Az ilyeneknek csak azt válaszolhatom, hogy emberölésre gyer­mek-megrontásra, rab­lásra, ember­rablásra senkit sem kényszeríte­nek. Aki tehát ilyesmit Névelő. 12. ...Maruth; 1 raven. 13. Iratokkal bizonyító. 14. Végtag. 15. Ritka női név. 17. Kikötőváros a dél-afri­kai Natal tartomány­ban. 22. Pára! 24. Töb­bes számú megszólítás. 27. Fekete festékkel ábrákat rajzol a bőr­re. 28. Szerep a Mág­nás Miska című ope­rettben. 29­. Dél-ameri­kai keselyű. 30. Sze­mélyes névmás. 31. A földre nyomkodó. 32. Az idézet befejező ré­sze (zárt betűk: A, M). 34. Ma már ritkán fog­elkövet, annak számol­nia kell a szigorú bün­tetéssel. A büntetéshez és bűnhődéshez, szerin­tem, a kényelem elvoná­sa is hozzátartozik. Nem kell kínpadon törni az elítélt csont­jait, mint régen, -­ de az is tűrhetetlen, hogy a tömeggyilkos botrányt csináljon azért, mert a cellájába behozott álla­mi csokoládétortán nem volt elég tejszínhab,­ják igába. 38. Alatto­mosan. 39. Párhuza­mos bemetszésekkel lát el. 41. Az arany vegyjele. 43. A Farka­sok közt védtelen c. regény német írója (Bruno). 46. Féldrága­kő. 47. összerakós gye­rekjáték. 49. ... do­­mini, időszámításunk szerint. 51. Északi fér­finév. 52. Iskolai, rövi­dítve. 54. Itt van, lám. 55. „Osztrolenka véres csillaga.” 56. Fagyos csapadék. 57. Éter, for­dítva. 58. Most is ez van. Pierre örökre velünk marad? Pierre Trudeau mi­niszterelnök volt az ün­nepi szónoka annak a gyűlésnek, amelyet Montreálban a Liberá­lis Párt québeci csoport­ja rendezett. A 63 éves ,Trudeau kipihentnek tűnt, annak ellenére, hogy közvetlenül azelőtt három napig vett részt az Egyesült­ Nemszetek , Szervezetének! üléssza­kán New York Cityben és olyan beszédet mon­dott, amely a küldöttek között „nagyobb feltű­nést” és visszhangot keltett,­mint bármelyik más államfő beszéde. Trudeau montreáli be­széde lényegesebb rész­leteinek rövid összefog­lalása: — A Liberális Párt je­lenlegi népszerűtlensé­ge csupán időleges. A kanadai problémák ne­hezek, azonban a Libe­rális Párt jellemzője az, hogy a legnehezebb problémák idején végzi a legjobb munkát. (Ez erősen kétségbe vonha­tó. — Szerk.)­— A konzervatívok ál­talában akkor nyilatkoz­nak egy probléma felől, amikor a problémát már mindenki letárgyalta és a határozat megtörtént. Akkor azután diadalma­san mondják: íme, ez a igi,­­programunk! . — mondotta Trudeau. — A konzervatívok új vezetője, Brian Mulro­­ney, nem hajlandó hatá­­rozott állásfoglalásra egyetlen kérdésben sem. Ezért nem alkal­mas arra, hogy az or­szág vezetője legyen — mondotta. — Csak egy táncmu­latság végén dől el rend­szerint, hogy kik voltak a legjobb táncosok. Fi­gyeljenek meg bennün­ket a parlamentben és majd meglátják az ered­ményt, — mondotta Pi­erre Trudeau végezetül. Az újságírók egybe- A liberális pénzügyi politika megfojtja Kanadát Dennis McDermott, a kétmillió tagot számláló „Canadian Labor Cong­ress” elnöke, mondta nemrégiben Ottawában egy sajtóértekezleten.­­ A liberális kor­mánynak az az állítása, hogy Kanadában meg­kezdődött a gazdasági talpraállás folyamata, nem egyéb közönséges hazugságnál. Tény az, hogy a magas kamatszá­zalékok megfojtják a ka­nadai nemzetgazdasá­got.­­ A kétmillió munka­­nélküli számára nincs remény, bármit is igye­­­keznek elhitetni a libe­rálisok a kanadai polgá­rokkal. (A hivatalos ada­tok 1.365.000 munkánál­, kilit tartanak nyílván,­­ mindenki egyetért azon­ban abban, hogy a való­ságos szám ennél sokkal magasabb és sokkal in­kább a kétmillió körül jár. ( Szerk.) A munka­nélküliségi arányszám ma olyan magas Kana­dában, amire az 1930-as évek Nagy Depressziója óta nem volt példa. A li­berális kormány csak számokat és statisztikai adatokat lát, nem haj­landó azonban meglátni, hogy a számok és a sta­tisztikai adatok mögött­­ emberi lények van­nak. (Mr. McDermott ál­lításait alátámasztja a „Conference Board of Canada” néhány nappal korábban kiadott jelen­tése, amely szerint a magas munkanélkülisé­gi arányszám folytató­dik és nincs remény a kanadai nemzetgazda­ság talpra állására, ha a jelenlegi magas ka­matszázalékok tovább­ra is megmaradnak. — Szerk.­ Sam Hughes, a 140.000 tagú „Canadian Cham­ber of Commerce” elnö­ke, egyetért ezzel. — A magas kamat­százalékok lehetetlen­né teszik a nemzetgaz­daság talpra állását. Következményük az, hogy a kanadai polgárok sokkal inkább megtaka­rítják pénzüket, mint­sem vásárolnak. A ma­gas kamatszázalékok visszariasztják azokat, akik esetleg még üzleti befektetésekre hajlan­dók lennének. hangzó véleménye, hogy a miniszterelnök beszé­de majdnem teljesen nyílt kifejezése annak, hogy a közeljövőben nem szándékozik vissza­vonulni a politikai élet­től. Egy talponállóban egy p’ús ürge fogadást ajánl, hogy bármelyik pohár tartalmából megállapítja, melyik vidékről származik és hol termett az ital? Az első pohárt h­egyhajtásra kiissza, az­tán összerázkódik: De hiszen ez benzin volt... Eltaláltad. De Shell volt-e, vagy Texaco? * Hogy nevezik, ha valaki lop? Mánia! Ha ketten lopnak? Kleptománia. És ha mindenki lop? Románia... Kovácsnak mesélik a kávéházban: — Képzelje, tegnap a miskolci vonaton összetalálkoztam a kedves feleségével meg a katonatiszt sógorával. Mondhatom, nagyon jóképű fiú. — Micsoda katonatiszt— mondja Kovács —, nekem nil­cs is katonatiszt sógorom. — Bocsánat, de nekem a kedves felesége mondta. — Az lehet — mondja kedélyesen Kovács —, mert maga egy naiv ember. Próbálja meg ezt nekem bemesélni. VAN-E ÉLET A FÖLDÖN? Nagy volt az izgalom a héten a Vénusz bolygón. A rémrézi tudósoknak első íz­ben­­ sikerült mesterséges holdat küldeni a Föld nevű bolygóra, s az űrhajó azóta folyamatosan küldi rádióje­leit és fényképfelvételeit. Az űrhajót a Manhattan, néven ismert területre irá­nyították (nevét a nagy Vé­nusz­ csillagászról, Manhat­tan professzorról kapta, aki először fedezte fel távcsö­vén kétszázezer fényévvel ezelőtt.) A kitűnő időjárási viszo­nyok és a rendkívül erős rádiójelek lehetővé tették, hogy a vénuszi tudósok ér­tékes információkhoz jus­­­sanak arról, lehetséges-e embereket szállító repülő csészealjakat küldeni a Földre. A Vénusz Műszaki Intézetben sajtókonferen­ciát tartottak. — Az űrhajó által e hé­ten továbbított adatokból arra a következtetésre ju­tottunk — közölte Zog pro­fesszor —, hogy a Földön nincs élet. — Honnan tudják ezt? — kérdezte a vénuszt Esti­ Hírlap tudományos ripor­tere. — Először is, a Föld fel­színét Manhattan térségé­ben összefüggő beton borít­ja, s ezen semmiféle nö­vény sem élhet meg. Má­sodszor, a légkört nagy mennyiségű szénmonoxi­d és más halálos gázok szeny­­nyezik, s valószínű, hogy senki se képes ezt a leve­gőt belélegezni. — Milyen következmé­nyekkel­­jár ez a repülő csészealj programunkra? — Saját oxigénünket kell magunkkal vinnünk, tehát sokkal nagyobb repülő csé­szealjakra lesz szükség, mint eddig terveztük. — Más veszélyeket is fel­fedeztek a kutatók? — Vessenek egy pillan­tást erre a fényképre. Lát­ják ezt a sűrű fekete fel­hőt a Föld felszíne fölött? összefüggő Jidison-övnek nevezzük. Nem ismerjük az összetételét, de sok bajt okozhat, így hát tovább kell vizsgálnunk, mielőtt Vénu­szig lényt küldenénk oda. Em­itt megfigyelhetnek va­lamit, ami folyónak látszik, de az űrhajóból kapott ada­tok arra utalnak, hogy szennyezett, és a vize ivás­­ra alkalmatlan. Ez azt je­lenti, hogy vizet is kell ma­gunkkal vinnünk, s ez még tovább növeli majd a re­pülő csészealj súlyát — Mik azok a kis fekete foltok a fényképen, uram? — Nem tudjuk biztosan. Meghatározott útvonalakon mozgó fémtárgyaknak lát­­­­szanak. Gázokat bocsáta­nak ki, igen nagy zajt csap­nak, és csörömpölve rohan­nak egymásnak. Olyan sok ilyen út van, és olyan sok a mozgó fémtárgy rajtuk, hogy lehetetlen leszállni egy repülő csészealjjal anélkül, hogy valamelyik bele ne ütközne. — Mik azok a magasba­­ nyúló, cseppkőszerű kép­ződmények? — Valamiféle gránitalak­­zatok, amelyek éjszaka fényt bocsátanak ki. Glen professzor felhőkarcolóknak nevezte el őket, mert úgy látszik, mintha karcolnák a felhőket. — Ha mindaz igaz, amit mond, nem veti ez vissza évekkel a repülő csészealj program megvalósítását? — De igen. Viszont azon­nal folytatjuk a munkát, mihelyt a Kutatási Alap biztosítja a pótköltségve­tést. — Zog professzor, miért költünk milliárd­okat arra, hogy repülő csészealjat küldjünk a Földre, amikor ott nincs élet? — Azért, mert ha a vé­­nuszdak megtanulnak léle­gezni a Föld légkörében, akkor mindenütt meg tud­nak élni. A budapesti Állami Biztosító igaz­gatója magához hívatja az egyik tisztviselőjét. — Cupák elvtárs! Menjen ki Bu­dafokra, és keresse fel Brunyák Géza elvtárs feleségét és kíméletesen ér­tesítse, hogy férje a Balatonról haza­­utaztában egy autóbaleset áldozata lett, és vigye mindjárt magával az öszes biztosítási okmányt. Cupák kimegy, és becsönget a kertes­ ház kapuján. Brunyákné ki­jön a kapuba. , — Itt lakik kérem özvegy Brunyák Gézáné? — kérdezi Cupák az asz­­szonytól. — Igen kérem, de én nem vagyok özvegy! — Fogadjunk! — villan fel Cupák szeme. Egy pesti üzembe ellátogat egy riporter, egy riportot készíteni. Meg­szólít egy dolgozót: — Mondja elvtársam, hányan dol­goznak itt? — A mesterrel együtt huszone­gyen. — válaszolja a férfi. * —­ Aztán mondja csak sógor. Mi volt lánya esküvőjének a fénypont­ja? — Amikor megjött a bábaasszony! * — Papa! Mi az a kapitalizmus? — kérdezi Jenőke az apját. — Mercedes autó, pezsgő, tán­cosnők! — sóhajt az öreg. — és a szocializmus? — Villamos, szódavíz és az anyád! * Pesti borbélynál: — Egy borotválást kérek! — mondja a vendég.­­— örömmel! Az az érzésem, járt már nálunk uraságod! — nyüzsög a segéd. — Nem, még sosem jártam itt. Az arcomon a sebhelyek a háború­ból származnak!* Jp Te Benő! Feltétlen kell már vennünk egy függönyt a fürdőszo­bánk ablakára. Ahányszor fürdők, a szomszédék szemtelen kamasz kői­ké a Béla, állandóan leselkedik rám! *— Sose búsult Matild! Ha egy­szer meglát, ő vesz függönyt! * Az újságíró megkérdezi a tanár­nőt: ‘ —„ Mondja kisaszony, a gyerekek nem tesznek fel önnek intim kér­déseket ? — Dehogynem, és nagyon szóra­koztatja őket tájékozatlanságom. — Szóval, maga az, aki autótúrához útitársnőt keres?­­* Nem voltunk mi már egyszer házasok? . ÖTNAPOS MUNKAHÉT _ Próbáld meg egy kicsit összeszedni magad pénteken, szombaton és vasár­nap.

Next