Chicago És Környéke, 1988 (83. évfolyam, 7-49. szám)
1988-02-13 / 7. szám
Hideg fények Saáry Éva Fölfelé jövet, a kocsiban, rokonaim azzal próbáltak vigasztalni, hogy „milyen gyönyörű innen a kilátás”. S valóban, a hegy oldalába épült, új, modern kórház (Ospedale Civico) panorámikus üvegablakain át belátni az egész várost, a személyes formájú tavat, a mészkőbordázatú, vén hegyeket s az apró, tarka épületeket is, melyek holdsarló formájában veszik körül a víztükröt ... Nappal szelíd és bársonyosan puha ez a kép, estére azonban — ahogy sorra kigyúlnak a lakások fényei s az utcai lámpák gyöngysora, — elvesznek az árnyalatok. Nincs többé átmenet fekete és fehér, sötétség és világosság közt, minden fagyosan villogó és kemény lesz. Könyörtelen, akár az élet... • Karácsony éjszakája van. Odalent illatos fenyőfák, lobogó gyertyák, csengő poharak... Itt fönt: mélységes csönd. Nálunk is volt egy erőltetett hangulatú, félszeg ,ünnepi vacsora”, melyen az ügyeletes orvosok és ápolónők mindent megtettek, hogy jobb kedvre derítsenek bennünket, de a betegeknek nem szabad sem inni, sem éjszakázni. A szokásos korai órában nyugovóra tért mindenki. Szobatársnőm, De Marchi asszony, aki az utolsó két napban jóformán viszontlátott mindent, amit megevett, s most valami kábító orvosság hatására, álomba merült, halottként fekszik az ágyon. Beesett szemgödre, kiugró pofacsontjai zölden derengenek a homályban. A földig érő üvegablakon át beragyog a téli éjszaka... Hányszor láttam teraszunkról — mielőtt esténként leeresztettem a redőnyt — ezt az örökkön világító, masszív épülettömböt, anélkül, hogy gondoltam volna valamire; anélkül, hogy megfordult volna a fejemben, hogy a csillogó négyszögek mögött szenvedő, esetleg élet és halál mesgyéjén hánykolódó emberek vannak, akik számára csigalassúsággal vánszorognak a percek, az órák, akik — levetve minden „világi” gondjukat, — már csak a saját testükre figyelnek, a materiális lét gondjaira koncentrálnak — átértékelve minden eddigi örömüket és bánatukat... Mert itt fönt más az értékrend, a fontossági sorrend, mint odalent, a hétköznapi élet hajszájában. Én már aránylag jól vagyok, nem panaszkodhatott. Az operáció sikerült, a leleteim negatívak, s talán az új esztendő beköszöntése előtt el is hagyhatom a klinikát. De valahogy nem tudok már ennek sem egész szívvel örülni, mert mindig bennem marad a tudat, hogy nem vagyok többé egészen ép, nem vagyok többé „makk egészséges”. Bármikor visszatérhetek újra a „kínok házába”, de — ha nem is kerülne erre sor — esténként, mikor redőnyeresztésnél fölpillantok erre az épületre, mindig a ragyogó ablakok mögött szenvedő embertársaimra fogok gondolni. Azokra, akiket talán éppen most készítenek elő operációra, gyötörnek hipermodern vizsgálógépekkel (négy mozdulatlan óra a „limphográfia” deszkaágyán, ide-oda tologatás a „TAC” röntgencsövében), vagy akiknek éppen most kell meginniuk 4 liter jégbehűtött keserűvizet... De akadnak olyanok is, akiken nem segíthet a „gyógyító kés”, mert nem is tudják, mi a bajuk, akikkel csak kísérleteznek. Sokan gyötrődve latolgatják a bizonytalan jövőt. .. s az aggódó tekintetű rokonok, kint, a folyosók padjain! A városban most minden csupa vidámság: ajándékok (sokszor fölösleges) ajándékok özöne, evés, ivás... Ha lent lennék, agyonhajszoltan roskadnék le a vacsorához, nem is gondolva az ünnep lényegére. Itt fönt azonban van idő az elmélkedésre. Ha éppen elfogadható a közérzete, nem zavarja az embert senki és semmi. Mélázhat a kórház kápolnájában, gyönyörködhet a gyertyák lobogásában, élvezheti a rádió műsorát: klasszikus méltóságú miséket, madrigálokat, motettákat... Itt minden sokkal spirituálisabb, mint odalent! Csak ne fájna a szívem az éles, fagyos fények láttán! A téli éjszaka számomra elveszett madaramat, Titit, juttatja eszembe. Hová húzódott, mit érezhetett, mikor, a sötétség beálltával, nem volt többé meg meleg otthona, biztonsága, vacsorája? Mi volt számára a legszörnyűbb: az éhség, a dermesztő hideg, vagy az ismeretlentől való rettegés? Az én szememben ez a ragyogás: a halál ragyogása. Akarva-akaratlan, szüntelenül azon tűnődöm: merre repülhetett? Hová repül egy madár? Befogadta-e valaki, él-e még, vagy pedig megfagyott azon a kegyetlen éjjelen? Már a csontja sincs meg... már kis szürke-piros tollai is szétszóródtak... Aztán a gondolatok másfelé kalandoznak. Szeszélyes ugrással a múltban találom magam. Tizennégy éves vagyok, a sashegyi Notre Dame de Sion apácaintézet bentlakó növendéke, akit francia tanulás céljából kényszerített ide a családi tanács — az ország egyik legelőkelőbb zárdájába... Én azonban nem tudom elviselni a kényszert, a bezártságot, s lázadok minden képmutatás ellen... Hiába csöndes gyerek és jó tanuló, az apácák nem szeretnek. Az ő szemükben „önfejű” és „nevelhetetlen” vagyok. Állok a Notre Dame de Sion ablakánál és sóvárogva nézem Budapest fényeit, melyekből — legalábis számomra — a Magyar Optikai Művek (MOM)-székház tornyán lévő nyilazó férfi reflektorral megvilágított alakja emelkedik ki a legélesebben: Ott lakom én! Ott a közelben, a Böszörményi úton! Ha nem lennék fogoly, most ülhetnék a barna cserépkályha duruzsoló melegében, Anyu, Nagymama társaságában, és azzal foglalkoznék, amihez éppen kedvem van... Később, a háború elsodorta a francia apácákat és az intézetet. Az „előkelőségek” elmenekültek, vagy kitelepítették őket. Egyformán „éhező proletárok” lettünk mindnyájan. De a konokság, amit a nővérek kifogásoltak bennem, hasznomra vált. Megingathatatlan hit és akarat kellett ahhoz, hogy az ember az elnyomást (de később az emigrációt is!) ép jellemmel, töretlen gerinccel tudja átvészelni... A következőkkel senki nem akarok megbotránkoztatni, csupán idézek, mert elvégre ez is Ausztrália. A legutóbbi parlamenti választási harcok alatt a következő „vicc” jelent meg az egyik helyi napilapban: „Drága Dorothy Dix! Huszonöt éves vagyok és két öcsém van. Az egyik a Munkáspárt tagja, a másik hat évre van ítélve erőszakos nemi közösülésért és gyújtogatásért. A húgom utcalány, és apám az ő keresetéből él. Anyámnak az egyik lakónk komolyan udvarol, ezért állapotos lett, így az apám nem akarja elvenni feleségül. Én most jegyeztem el egy volt prostituált kislányt és mielőtt elvenném feleségül, szeretnék mindent őszintén feltárni előtte. Mit tetszik tanácsolni? Eláruljam neki, hogy az öcsém a Munkáspártban van...?” Akik időközben még nem értesültek volna, azokkal most közlöm, hogy a Munkáspárt ezek után is bejött a választásokon.. . Nem csoda, hogy mikor bevándoroltunk ide az angol világba, akkor Hosszufalussy Miklós Mr. Mike Hofal-ra változtatta nevét. Gondolom a lengyeleknek is meg voltak, — és meg vannak — a maguk problémái, de mi magyarok is kivándoroltunk olyan nevekkel, amit mire a gazdája „kibetűzött”, bezártak az üzletek és elment a vonat. Most megérkezett az 1987-es új sydneyi telefonkönyv és a leghoszszabb név benne egy háromgyerekes thailandi családé. Ha felhívja valaki őket, a papa valószínűleg így jelentkezik: — Halló! Itt Changshrivathanathamrong beszél.. . 24 betű, ez egy egész ábécé. Persze ők is áttértek már régen a Chang-ra, és a kisfiút az iskolában a tanító csak Siri-nek nevezi. De nem mindenütt lehet olyan könnyen rövidíteni és itt-ott kis probléma merülhet fel. A Medicare betegbiztosító számítógépe a Changshrivathan a thamrong nevet „nem vette be”, így külön engedéllyel ott is Siri-re kellett angolosítani. Na és kinek lett a Sydney telefonkönyvben a legrövidebb neve? Ez egy maláj család. Az-ék. Nekik bezzeg nincsenek „spelling” problémáik. Ott is van három gyerek és az iskolában a többi srácok szeretnek rájuk kiabálni: Heyy...!! Egyébként ugyanebben a telefonkönyvben már van 98 Kovács, 99 Szabó és 112 Nagy. Nem rossz eredmény egy hárommilliós városban, tizenhétezer kilométer„Az angol jogi örökségünk egyik legtündöklőbb ékszere az a doktrína, hogy egy ember mindaddig ártatlan, amíg bűnössége nincs bizonyítva.” Így hiszik és így tanítják ezt Kanadában. Ez azt jelenti, hogy egy embernek, akit egy bűncselekménnyel vádolnak nem kell bizonyítania azt, hogy ártatlan az ügyésznek a feladata, hogy a vádlott bűnösségét kétségtelenül bebizonyítsa. (beyond a reasonable doubt) Az ügyész megteheti azt, hogy bizonyítékokat nyújt be a bíróságnak, amelyeket ha meg nem cáfolnak, akkor a vádlott bűnösségét bizonyítottnak tekintik. Természetesen a vádlottnak (vagy védőjének) jogában áll, hogy ellenbizonyítékokat, ellenérveket hozzon fel, amelyek a vádló bizonyítékait kétségbe vonhatják, vagy a vádlott ártatlanságát bizonyítják. A vádlottnak nem kell bizonyítania azt, hogy nem követte el a bűncselekményt. Ezt a vádlónak (ügyésznek) kell bizonyítania. A vádlott (vagy védője) lehetőséget kapnak a bíróságtól, hogy a bűncselekmény elkövetését kétségessé tehessék, vagy a vádlott bűnösségét, vagy bűnrészességét kétségessé tegyék. A vádlottról mindig fel kell tételezni azt, hogy mindaddig amíg csak más ki nem derül, addig a bűnössége kétséges. (benefit of the doubt) Az „indokolt kétség doktrínáját” (Doctrine of reasonable doubt) gyakorlatilag lehetetlen meghatározni, mert mindig kérdéses maradhat, hogy mi az ami indokolt (vagy észszerű). Általában azt fogadják be a Lánchídtól. A négy jaltai politikus büszke lehetne rá... Jó munkát végeztek... • Hirdetés az egyik ausztráliai magyar újságban. (A név és a lakáscím nem valódi!) Hazalátogatók, figyelem! Minden időben, a nap bármely szakában bizalommal forduljon Odvas János fogtechnikushoz. Néhány nap alatt új fogsor készítése, pótlások és javítások Budapesten, VI. kerület, Szófia út 9, II. emelet 6. Megnyugtató. Ha nem mennek egészen simán a turista dolgok, veszélytelenül lehet már fogat csikorgatni... • Mindenkit várunk, segédkezni Reagan elnök bábújának nyilvános elégetésénél du. 4 óra 30- kor a Városháza előtti téren”, — hirdeti a szemétláda tetejére ragasztott plakát. „Tüntessünk a nicaraguai szélsőjobboldali terroristáknak nyújtott amerikai segítség ellen...” etc... etc... A továbbiakból a szöveg fogalmazóinak az ügy iránt tanúsított bizonytalansága is kicsillan, mert így fejezik be: „De várjuk a politika iránt nem érdeklődő zenebarátokat is, mert a motorcsónak” rockegyüttes rézfúvós része fogja szórakoztatni a nagyérdemű közönséget...” Érdekes. Rézfúvós része ... ? Ez azt jelentené, hogy az együttes maradék tagjai mind fasiszták lennének...? „Innocent until proven guilty” Tájékoztatás a kanadai büntetőjogról nyerni. Ha az előzetes tárgyaláson úgy találják, hogy elég bizonyíték áll a vád (ügyész) rendelkezésére, akkor az ügyész vádindítványt ad be a gyanúsított ellen, akit ezentúl általában „vádlottnak” nevezhetnek. Súlyosabb bűncselekmények esetében általában esküdtszék bevonásával folytatják le a tárgyalásokat. 12 esküdt jelenlétében kell a tárgyalást lefolytatni. Természetesen gondot fordítanak arra, hogy az esküdtek ne legyenek „részrehajlók’ ’, ne legyenek előítéleteik. Ezért az esküdtszék kiválasztása gyakran elhúzódik. A tulajdonképpeni tárgyalás az ügyész ismertetésével kezdődik. Az ügyész kihangsúlyozza azt, hogy az ismertetése csak tájékoztatásul szolgál. Az ügy érdemi megítélése a tanúk és a bizonyítékok alapján történik. Általában a „vád” tanúinak a kihallgatása történik először. Minden tanút a védő keresztkérElőfordul legjobb országokban is, hogy előbb utóbb új parlament építésére kerül a sor. Bár nekünk magyaroknak sokáig jó lesz a budapesti. Az új canberrai parlementépület idén, 1988-ban, állami születésünk 200 éves évfordulóján kerül megnyitásra. Ilyenkor rendszerint mindig felmerül a kérdés: most mit csináljunk a régivel? Ezúttal Graham MaGuire délausztráliai szenátor sietett segítségünkre. Javaslatára a régi parlament épületében Nemzeti Alkotmány Múzeumot terveznek berendezni. Itt fogják megismertetni a látogatókat az ausztrál alkotmánnyal, a Kormány szervezetével és a politikai választórendszer gyakorlatával. A Szenátus és a képviselőház üléstermeit meghagyják úgy, ahogy most áll és egy elektronikus „fény és hang”bemutatóval újra elevenítik a régi parlamenti viták forró hangulatát. Mi pedig adófizetők addig izgatottan várjuk, hogy a jelenlegi politikusaink közül kik kerülek indokoltnak amit az átlagpolgár észszerűnek, elfogadhatónak tart. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy csak döntő bizonyítékok alapján lehet a vádlott bűnösségét elfogadni. Ha a tárgyalás befejezésekor felmerül annak a kétsége, hogy a bűntett elkövetése kétséges, vagy hogy valóban a vádlott nem követte el a bűncselekményt, akkor a vádlott felmentése elkerülhetetlen. Ezért van az, hogy sokszor felmerül a panasz, hogy túlságosan gyakran futni engedi a bíróság a gyanúsítottat (vádlottat) jogi kifogások, vagy jogi alakiságok (legal technicalities) alapján. A vádlónak és a bírónak vigyázniuk kell, hogy kifogás ne merülhessen fel a bírósági eljárás szabályossága ellen. Ez azt jelenti, hogy a büntetőjogi perrendtartást szigorúan be kell tartani, úgy ahogy azt az ország törvényei előírják. A kanadai Bűnvádi Perrendtartás szerint egy bűnügy bírósági eljárásának a lebonyolítása a következőképpen történik: Egy alsófokú bíróság (Provincial Court) kitűzi az előzetes tárgyalás (preliminary hearing) időpontját. Az előzetes tárgyaláson el kell dönteni azt, hogy az ügyésznek (vádlónak) elegendő bizonyítéka van-e arra, hogy a gyanúsítottat (vádlottat) bírósági eljárás alá vethessék. Ha a bíróság elégtelennek találja a bizonyítékokat, akkor az eljárást beszüntetik. Ez nem zárja ki azt, hogy újabb bizonyítékok alapján ne lehessen újabb tárgyalást kezdeni.Számomra a hosszú és magányos taxiutak legjobb unaloműzőjének bizonyult a rádióbeszélgetések kihallgatása. Persze a taxivállalatok is rájöttek már erre, hogy a legtöbb utas ezzel szórakozik, ezért bizonyos retjeles kifejezéseket vezettek be a beszélgetésekbe, mert nem akarnak mindent a kíváncsi utasok orrára kötni. Jól tudjuk, nem csak annak a kocsinak a vezetőjét lehet ilyenkor hallani, amelyikben utazik az ember, így sikerült pár hónappal ezelőtt „megfejtenem” a „Szent György” taxivállalat egyik titkos rejtjelét. A központ éppen üres kocsit keresett. Egy jólismert televízió személyiséget kellett felvenni A Royal Sydney Golfklubban és elvinni az egyik stúdióba. Másodperceken belül valahol egy kocsi vezetője jelentkezett. — Rogers — válaszolta, ami taxi-nyelven annyit jelent, hogy elvállalja a munkát. Rövid idő után azonban ismét ugyanaz a vezető szólt közbe. — Nem vagyok hajlandó elvállalni a fuvart — mondta — mert az illető M9-es. — Mi az, hogy nem vállalja el? — válaszolt a központ. Tudja, hogy ki az akit M9-nek nevezett? — Engem nem érdekel, hogy kicsoda a panel először kitömésre... • dések alá vethet. A keresztkérdések célja az, hogy a tanú szavahihetőségét (vagy annak a hiányát) megállapítsa. Ezek után a védő tanúk vallomása következik. Az ügyész természetesen a védőtanúkat is keresztkérdések alá vetheti. Meg kell itt jegyezni, hogy Kanadában a tanúkat nem lehet színpadias és fortélyos helyzetnek kitenni, mint amilyeneket a népszerű TV-ben láthatunk. A kérdéseknek szigorúan a tárgyra kell vonatkozniuk. A tanúkihallgatások után a vádló (ügyész) és a védő megtartják záróbeszédüket. Ebben öszszegezik a tényállást. Új anyagot ekkor már nem lehet felhozni. Ezek után a bíró összefoglalja a bizonyítékokra vonatkozó észrevételeit, esetleg kimutatja a jogi nehézségeket és felhívja az esküdtszéket az eset különlegességének a problémáira. Az esküdtszék ekkor elvonul és megpróbálnak határozatot hozni. Határozatuknak egyhangúnak kell lenni. Ha nem tudnak egyhangú határozatot hozni, akkor új tárgyalást kell tartani, új esküdtekkel. Ha az esküdtszék bűnösnek találja a vádlottat, akkor a bíróságnak a Criminal Code (Büntető Törvénykönyv) alapján kell a büntetést kiszabnia. Ha az esküdtszék nem találja bűnösnek a vádlottat, akkor a vádlottat azonnal felmenti a bíró. Ez azt is jelenti, hogy ebben a tárgyban nem lehet mégegyszer újabb bírósági eljárást indítani a vádlott ellen ugyanazoknak a bizonyítékoknak az alapján, amelyeket az „első” tárgyaláson hoztak fel a vádlott ellen. Itt kell megemlíteni a „double jeopardy” jogszokást. Ez azt jelenti, hogy egy személyt nem lehet bírósági eljárás alá venni ugyanazért a cselekményért másodszor (kétszer) kivéve, ha az első eljárás hibás volt, vagy a fellebezési bíróság új tárgyalást rendel el. Ezeknek a kivételével nem lehet egy személyt ugyanazért a bűncselekményért másodszor is bíróság elé állítani, ha egyszer jogerősen elítélték, vagy felmentették. Ormay József Clevelandi krónika Vegyes téli jegyzetek Molnár Zsigmond Már öklömnyi kis kölyök korom óta, ahogy megtanultam írni-olvasni, húvom a könyveket. Könyvmoly lettem és az vagyok ma is. És ez ellen nem használ semmiféle molyirtó szer. Édesapámtól annak idején szép könyvtárat örököltem s azt magam is gyarapítottam. A valamikori pesti lakásom és a kedves könyveim azonban az 1945-ös ostrom idején a csőcselék „tudásszomjának’ ’ estek állal, de alig bir megállni a járda szélén, és a parkoló-méterbe kapaszkodik.. . így tudtam meg, hogy a „Szent György” taxivállalatnál az M9 „holtrészeget” jelent... hozatául. A legelső ifjúsági folyóirat, ami a kezembe került, Benedek Eleknek, a nagy mesemondónak a szerkesztésében megjelent Jó pajtás és Dörmögő Dömötör kalandjai voltak, miket szüleimtől kaptam 1913 karácsonyára. Később, kisebb gimnazista koromban Kaczur néni, a szomszédasszonyunk és mosónőnk lett a „kultúr és népviselés-ügyi felelősöm”. .. és ő csillapította olvasási dühömet. Őt azonban igazán nem lehetett azzal gyanúsítani, hogy könyvmoly volt és hogy 3 napos hideglelést kapott volna Homéroszért és a többi szőrmók görög bölcsekért. Ő serényen járt mosni takarítani polgári házakhoz, többek között Havas Mór és fia fűszer- és vegyeskereskedésébe is. A piaci kofák és cselédlányok suttogó hírszolgálata szerint Mór úr, az agg fűszeres csipkedős és tapogatós volt... bár e szegény asszonyon nem volt mit tapogatni, mert olyan vékony és keszeg volt a lelkem, mint abban a régi és ismert magyar nótában a vékony deszka kerítés, amelyen átlátszott az ölelés. Havas úrnak azonban e kis csipkedős tévelygéseit ellensúlyozta azon tiszteletre méltó hazafias ténykedése, hogy nemzeti kultúránk fennmaradása érdekében az üzlet polcain, a gyarmatáruk mellett magyar klasszikusokat is tartott és ezeket is árulta a magyar népnek, mélyen leszállított áron. Ott lapult Sobri Jóska híres bakonyi betyár életének és halálának szomorú története, néhány múlt évi kalendárium, csízió, egyiptomi álmoskönyv. A legkeresettebb füzetben viszont a magyar királyi honvéd dalköltészetünk gyöngyszemei, a jó szaftos bakanóták voltak a serdültebb ifjúság számára. E nóták tartalma itt-ott homályos volt előttünk, de ezeknek mélyebb lírai értelmét a Varga Pufi fennhangon magyarázta az osztályban, aki 13 éves korában már teljesen felvilágosodott „szex-szakértő” volt. Az öreg fűszeres egyizben, talán nagylelkűségi rohamában, Kaczur néninek ajándékozott néhány tiszteletpéldányt, aki viszont ezeket nekem játszotta át, mivel időnként „bedolgozója” voltam nagymosáskor a hátsó udvarunkban a kötélre való teregetésnél. A mai modern mosó- és szárítógépek, valamint a TV-n percenként hirdetett csodamosószerek korában ma is látom a régen elporladt vézna kis alakját, ahogy a nagy dézsában gyúrja dögönyözi, majd teregeti a lepedőket, amelyek, mint ahogy József Attila írja az édesanyjára emlékező „Mama” című gyönyörű kis versében, hogy: A ruhák fényesen suhogva kerengve szálltak a magasba. Azután már nagyobbacska, önképzőkörös diák koromban a legkedvesebb, a legcsodálatosabb olvasmányom a „könyvek könyve”: Arany János Toldi Trilógiája volt. És ma is az. Elolvastam annyiszor, már itt az emigrációmban is, hogy szinte kívülről tudom az egészet. Arany János nekem a kristálytiszta vizű szelíden csobogó erdei patak. Ő nékem a zsendülő tavaszi búzavetés, vagy a frissen sütött fehér kenyér illata. Ha valami miatt letörök, hozzá menekülök. Sorai, mondatai úgy szállnak felém, mint egy régi cimbalom halk pengése a nagyszalontai őszi éjszakában. Ő nékem a végső menedékem idegen országban. De nehogy azt higyje a t.olvasó, hogy mint hivatásos könyvmoly, már kis kölyök koromban agyon vakultam volna magam és 100 dioptriás szemüveggel kóvályogtam volna ebben a jól sikerült világban. A könyvek mellett nekem is megvoltak a diákköri szórakozásaim, kedvteléseim, a sportolás, a foci, a verekedés, a matróz-blúzos lányok után való somfordálás stb. De ezekről majd máskor írok. Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak. Szerkesztőség 7. oldal