Phralipe, 1997 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1-2. szám
nőké a girotin élesítéséhez. Vagyunk egyszerre felelős és ugyanakkor gyalázatos módon felelőtlenek. Hordozunk magunkban két igen szánni való emberi tulajdonságot: a hataloméhes emberét és a hatalmaskodásra képtelen ember ügyefogyottságát. Vagyunk egyszerre magyarok és cigányok. Vagyunk egyszerre magyarok és zsidók. Vagyunk egyszerre magyarok, cigányok, zsidók és románok. Vagyunk egyszerre... - szóval, sok minden vagyunk. Legkevesebb egyszerre egy tucat náció. De lehetünk egy is. Tagadva a többit. Csupa ellentmondás e felsorolás. Mégis milyenek vagyunk? Milyen vagy Te, Barátom, Amalel. Mit művelsz Te, testvérem, muro phrall.. Hogyan képzeled magad és mások szabadságát? Gyötrelmekkel teli véres háborúnak, vagy közönséges és nevetséges fülemüle perpatvarnak? Mellesleg szólva, igen-igen utálatos elfoglaltság mind a kettő. Meg kellene beszélnünk ezeket a kérdéseket. Szót kellene ejtenie ezekről a kérdésekről mindenkinek, akinek egyszer legalább mint nehezülő gond, megfordult a fejében. Szervezeti vezetőknek, a tehetetlenségig lesilányított „roma kormánytagoknak”, kicsiknek és nagyoknak, civileknek és ilyen-olyan roma alapítványokat gondozó emigránsoknak - akik úgy gondolják, hogy még lehet, de csakis világos és tiszta fejjel! Esetleg lelkiismerettel. Érdemes. A PHRALIPE, amely mások műhelye mellett, de saját egyéb tevékenységének lényegét el nem felejtve, hamarosan egy olyan műhely kapuját kívánja megnyitni, ahol ezek az érdes gondolatok - remélhetőleg - finomabbá formálódhatnak. Bennünk. Benned. Terünk és eszközeink szűkösek. De gondolataink tágíthatóak. A beszéddel, a magunkkal hordozott kultúra élményekkel, közéleti sikereink példáival és a naponta megélt kudarcaink kirojtosodott takaróinak kicserélésével, újraszövésével. A megkopott és képletes „Ószövetség”-ünk helyére természetesen nem valamiféle gyorsan romlandó, vagy lejárt szavatosságú „ Újszövetség”-félét képzelünk, hanem munkát. Értékteremtő, értéktermő közös gondolkodást. Anélkül, hogy bármiféle gondolatirtást, vagy gondolatritkítást tervbe vennénk. S akinek pedig eszébe jutna azt kérdezni, hogy a PHRALIPE és a Roma Parlament (mert e két szerveződés vélhetőleg sok-sok, egymással összetalálkozó gondolatnak eleget téve most újra egymásra lelhet), amennyiben az említett műhely kapujának megnyitásában (a régi beporosodott személyeskedés szigorú mellőzése mellett) együttesen működnek közre - mit keres, mit kereshet ismételten együtt azok után, hogy közel három évvel ezelőtt az előbbi „leszállt” erről az utasaival együtt a Bermuda Háromszögbe térített hajóról - utolsónak, mellesleg -, az megtudhatja hamarosan, mert úgy gondoljuk (azon kívül, hogy ez az utóbbi éppen az előző szellemisége nyomán kelt életre a lehető legtöbbet ígérő küldetéssel), a távolságtartás közben is mindig közel volt egymáshoz, azaz: nem lett más egyik sem, másik sem. A gyötrelmes kiútkeresés ebből a mindent elnyelő kísértet-térségből mindenesetre tagadhatatlanul más és más volt. Hogy sikerült-e? Rá kell jöjjünk. Nekünk is, másoknak is. A sziréna ugyanakkor szól. Messziről halljuk. Jöjjenek el hozzánk azok is, akikhez e gépi visítozás még nem jutott el. Budapest, 1996. december 28. Barátsággal: Osztojkán Béla Romane Autonomijako Szolnok, 1995. április 9. 3