Phralipe, 2000 (11. évfolyam, 1-3. szám)

2000-01-01 / 1. szám

Kozák Istvánná Dr. Cigány politika Különös tekintettel az 1960-as évek elejétől a ’90-es évek rendszerváltásáig Történelmi áttekintés 1945-től 1960-ig terjedő időszak A második világháború utáni rendszerváltás el­vileg a cigányok számára is megnyitotta az ember­hez méltó élet megteremtésének a lehetőségét. Az Alkotmány minden magyar állampolgár szá­mára egyenlő jogot biztosított a munkához, tanu­láshoz, felemelkedéshez, stb. Az egyenlő jog azonban nem jelent egyenlő lehetőséget. A tör­vényadta esély csak a változás kezdetét jelentette, az új társadalmi rendnek a cigányokhoz való vi­szonyát fejezte ki az egyenjogúság deklarálásával. Ismeretes, hogy 1945. éve követő 10-15 évben az extenzív iparfejlesztés az emberek tömegei - több mint egymillió ember - számára tette lehe­tővé a felfelé ívelő mobilitást, sőt a többlépcsős mobilitást is. A cigányok közül - mivel ekkor még többségük analfabéta vagy félanalfabéta volt — csak kevesen tudtak élni a felemelkedést jelentő lehetőségekkel. Sokan azon túl, hogy tapasztalták: vége a háború­nak, nem kell félni a csendőrségtől, a deportálá­soktól, nem értették, mit jelentenek a társadalmi­gazdasági változások az addigi nincsteleneknek. Lehetőségeiket szubjektív tényezők is korlátoz­ták. Az 1945 előtti társadalmi rendszerben a cigá­nyok és nem cigányok között olyan mélyen be­­idegződött ellentét alakult ki, amelyet nem lehet rendeletekkel, határozatokkal rövid időn belül felszámolni. Ez megnyilvánult egyrészt a cigá­nyoknak a nem cigányokkal szembeni bizalmat­lanságában, amit jól kifejez egy régi cigány köz­mondás: „Ne higgy idegennek, mert mosolyog, a hátad mögött viszont törvényeket csinál, hogy felakasszon”­, másrészt a cigányokkal, munkájukkal szemben .

Next