Cikádor, 1992 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-08-18 / 17. szám
4 1992. augusztus 18. Cikádor Druzsbánszky György helyét Sebestyén Antal foglalta el, áthelyezése után 1920-ban Gál Antal lett szülőföldjének lelkipásztora. Betegségét követően báró Rónay Aurél végezte a plébánosi teendőket. 1932-ben lett dr. Németh Kálmán Józseffalva (Vorniceni) papja. Örökölte a minorita Mártonffy Mór szellemét, aki az öt falu honfoglalója volt 1776-ban és Druzsbászky Györgyét, akit a bukovinai magyarok atyjának neveztek. Hitüknek erejéből merítve lett a székely hazatérés megszállottja a végső honfoglalás kálváriájának legendás alakja. Németh Kálmán 1897. január 26-án született Szamosújváron. Apja a budapesti állatorvosi főiskolán végzett és a marosvásárhelyi kilencedik honvédhuszár ezred gherlai első osztályának szolgálatában állt, édesanyja dobozi Csuthy Zulejka. Kolozsváron tanult és ferencrendi szerzetes lett. Székelyek iránti rajongó szeretete, írói hajlama (Katolikus Világban páter Gellért néven írt „Édes Erdélynek”.) Hitszónoki tevékenysége, művészlelke nem illett bele az alázatos rendi életformába. Tartományi főnöke jobbnak látta, hogy a „befalazott szobából” Désre küldje. Onnan jelentkezett Robu Mihály iasi püspöknél, és Sebestyén Antal esperes javaslatára Józseffalvára helyezték, ahol akkor sem magyar tanító, sem pap nem volt. A főesperes a templomban románul mutatta be a lelkileg megkínzott, közömbös népnek. Majd a plébánián letette két bőröndjét és hangtalanul nézték egymást híveivel. Aztán megszólalt az egyik: „ Kell - e magának a kutya?” Milyen kutya? „Hát a Wolff!” Kiderült, hogy a báró 20 lejt adott a román csendőrnek, hogy lőjje agyon, de a golyó nem találta el, és a csendőrt leteperte. Azóta a csűr alatt van, „hátha magának kigyün”. És kijött, boldogan futkosott nyolcasokat a hóban. Ezzel megtört a jég... Kálmán pap elkezdett magyarul prédikálni, megszervezte a székely énekkart, hátha odaát is meghallják a kórus hangját Erdélyben, Magyarországon? Rendbehozta az elhanyagolt plébániát, mely körül vizenyős, mocsaras rét volt. A patak völgye annyira szűk volt, hogy tiz méteres gáttal tengerszemet megszégyenítő kék tavat varázsolt a falu központi tengelyében. Utakat épített, gyönyörű parkot létesített, híres volt a bekerített őzikés kertje. Az ő idejében már György pap iskolájáról levették a magyar táblát és románul tanítottak. Megszervezte a templomban a keresztény hittan tanítását, „az Árpád házi magyar szentek erős válla mellé el lehetett bújtatni az egész magyar történelmet”, azonkívül egy kis földrajzot, magyar nyelvtant, egézségtant. Új gondnokot választatott Várda Titusz személyében, aki húsz évig volt a falu bírája osztrák időkben, nagy tekintélyű székely, megérte a 90 évet. Mindezek után érthető, hogy György pap iskoláját elfoglaló román igazgató, Dobéra ellenséges szemmel figyelte tevékenységét, aki arra is képes volt, hogy az iskolában elhelyezett magyar népkönyvtár kétezer könyvéből máglyát rakatott az iskola udvarán és nagy égetést rendezett. Feleségével együtt nem fogytak ki a feljelentésekből a balacsonyi járási őrmesterhez prefektúrához, tanfelügyelőséghez „lázító” beszédei, „tiltó” intézkedései, „irredenta” magatartása miatt. Szerencsére ezeket mindég átvészelte a székelyek leleményessége és megvesztegetések árán. Támaszul rábeszélte szüleit, nagyanyját, két húgát, hogy Erdélyből Józseffalvára települjenek; „anyám angyala a falunak”. A templom belső felújításához Várda Titusz a falu részéről festéket biztosított. Felállványozták a 16 m magas falfelületet és Kálmán pap keze nyomán al secco falfestészeti technikával megszépült a mennyezet és a falakról Jézus, szentek, gyermekek és almafa nézett a hívőkre. A főoltár képét, Szent István koronáját Szűz Máriának felajánlja, Jakobey Károly festette, aki Lotz Károly (apósa is) tanítómestere volt és György pap pártfogója. E képről a koronát a románok levakarták, helyére most egy virágcsokrot festett. A régi szószék „koronája” helyett Mezei Mátyással újat, szépet alkottak. Székely Albert ezermester megbízható toronyórát faragott gyökérgyertyánfából. Mikor tizenkettőt ütött, az óra lapja kitárult, és Szűz Mária, majd az Árpád-házi szentek sétáltak ki a toronypárkányra, miközben muzsikált. Messze környék csodájára járt, mire a románok ráfogták, hogy irredenta dalt zenél. Vallatásnál kiderült, hogy az óra II. Rákóczi Ferenc imádságát muzsikálja. Németh Kálmán volt aki az erdélyi napilapokon keresztül megismertette a bukovinai magyarságot Erdéllyel és Magyarországgal. Baráti kapcsolat fűzte Teleky Pál grófhoz, a székelyek pártfogójához. Neki mondta: „Téves vélekedés az, mintha a bukovinai székelyeknek én lettem volna feltámasztója. Ők tanítottak meg igazán hinni. Tőlük tanultam meg a magyar betű megbecsülését. Az ő szenvedélyük dolgozott mindent felkutató és összegyűjtő akaratomban”. Nemsokára jött a tragikus év; 1939. Józseffalva leégett, kitört a lengyel-német háború, rá egy évre bejelenti a Szovjetunió, hogy megszállja Bukovinát... dr. Csanády György és Kismődi István Fotó: Karip Irén Német Kálmán Józseffalván I. Úti beszámoló egy bukovinai kirándulásról III. Félegyházán virágot helyeztünk el Petőfi Sándor emlékhelyénél. Udvarhelyen is csak keresztül mentünk, mert esteledett Székelyföld, székelyhimnusz és sok szép székely falu székelyekkel, székelykapukkal, gyerekecskékkel, tehéncsordákkal, megható érzésekkel. Aztán a Hargita következett. Sajnos megeredt az eső, késő is volt mire Csíkszépvízre értünk. Egyébként az is megfordult a fejünkben, hogy ilyen későn, és a zuhogó esőben vajon várnak-e minket? Biztosan ott volt a falu apraja-nagyja. Mi persze kevesen jöttünk, mert nem jutott mindenkinek egy-két vendég. Igaz, volt aki hármat vagy négyet is elvitt közülünk. Aztán az ismerkedések, vacsorák, beszélgetések, mire ágyba kerültünk hajnali fél kettő volt. Szombaton, június 6-án reggel kilenckor találkoztunk a busznál. Elmentünk Karcfalvára, ittunk a Maros forrásából, és megkoszorúztuk Madéfalván a székely emlékművet. (Az emlékmű szövegét más alkalommal közöljük. Szerk.) Ebéd után értünk Csíksomlyóra, a búcsúba, ahol rengeteg ember volt. A kéttornyú kegytemplomhoz vezető út le volt zárva a gépjárműforgalom elől. Mi, bátaszékiek a Herendi plébános úrtól kapott kis templomi zászlóval vonultunk végig a hosszú utcán, s mire a templomhoz értünk fél három lett. Ott 80—100 falu keresztalja várta, hogy sorra kerüljön, és végigjárhassa a nagy körmenet útvonalát. Számunkra a templom megtekintése jelentette a búcsút, és aki tehette, az közel került a Mária-szoborhoz is. Végül részt vettünk az érseki nagymisén délután ötkor. A búcsú estig tartott, azonban volt, akinek reggel ötig. A vendéglátókat meghívtuk Bátaszékre, akik augusztus 15—20 körül ígérték, hogy eljönnek hozzánk. - folytatjuk Kismődi István