Confessio, 1983 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 2. szám - SZÉPMÍVESSÉG - Rolla Margit: Petőfi Arany Jánosnál

ROLLA MARGIT Petőfi Arany Jánoséknál Petőfi Sándor születésének százhatvanadik évfordu­lójába léptünk; emlékezzünk rá egy nagyszalontai elbe­széléssel, Rolla Margit Arany-kutató novellájával, aki adatait a költő sógorának, Ercsey Sándor ügyvédnek az emlékiratából vette. De mindkét költő megírta a talál­kozás egy-egy mozzanatát. Juliska felnyalábol egy csomót az anyja gyomlálta gazból, s megindul a kertajtó felé. — Tass, tass, tass! — kiáltozza a kacsáknak. — Ide, ide, tass, tass, tass! S lerázza a friss zöldet elébük. Hápogva totyognak köréje a kacsák, sárga cső­rükkel habzsolva kotornak bele a friss eleségbe. Csak egy kis sötéttollú kacsa álldogál a többi mögött, nem mer elő­re jönni. — Tass, tass — biztatja Juliska. — Ne félj, na, te kis vadóc! Olyan ez — mondja a mellé került Lacinak — mint egy vadkacsa. Most vették a vásáron, de sehogysem akar összebarátkozni a többivel. — Juliska! — hangzik egyszerre csendesen a ház felől. A kislány hátrafordul, aztán meglátva a két vendéget kiáltani akar, de Balogh sze­nátor figyelmeztetőn felemeli a kezét. — Csitt csöppem! Csöndesen csörögj, közelebb pörögj! A kislány kuncogva nevet. Ez a János bácsi mindig versben beszél, gondolja magában. Odafut hozzá. — Kezét csókolom, János bácsi! — suttogja halkan. — Szervusz, Linka! — nevet a vele egykorú kislányra. — Szervusz! — mosolyog az vissza. — Mért nem szabad beszélni, János bácsi? — suttogja, valami heccet gyanítva a dolog mögött, mert Balogh Jánosnál soha se lehet tudni, nem jár-e ravaszságban. A szenátor közelebb inti a kislányt. — Ide figyelj, Julcsa! Ez a titok kulcsa. Mondd meg nekem kereken, hol a vendég? Odabenn? — Vendég? Milyen vendég, János bácsi? — ámul Juliska.

Next