Confessio, 2008 (32. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 4. szám - SZÉPMÍVESSÉG - Szilágyi Ferenc: Hitünk '56-os költő-hőse és vértanúja - Gérecz Attila

SZÉPMÍVESSÉG SZILÁGYI FERENC Hitünk ’56-os költő-hőse és vértanúja: Gérecz Attila Az első hazai ’56-os irodalmi antológiában (a Püski Kiadó jelentette meg „1956, te csillag" címmel Medvigy Endre és Pomogáts Béla szerkesztésében), 1991-ben, még hiába keressük Gérecz Attila nevét és költeményeit. És ez nem egészen a szerkesztők mulasztása. Az 1929. november 20-án született fiú 1956. november 7-én esett el, 26 évesen az ellenséges páncélosokkal vívott harcban, Budapesten, a Rókus Kórház közelében. Bár korábban, a börtönben írt verseiből Nyugaton, az 50-es években már egy-két antológia közölt néhányat (Tollas Tibor szerkesztésében), itthon csak 1991 óta válhatott ismertté költészete, amikor a Stá­dium Kiadó gondozásában világot látott Gérecz Attila, a költő­ 1956 mártírja cí­mű kiadvány, a vértanú költő verseivel. Utána így bocskorosan címmel a Kráter Kiadó adta közre „egybegyűjtött verseit” és „egyéb írásait”, rövid életrajzzal és költői pályaképpel. A születési adatok után az említett műben mindjárt ez olvasható: „ Vallása re­formátus". A felekezeti hovatartozást nem volt szokás 1945 után feltüntetni az írói életrajzokban (noha ez sok esetben fontos a szerző életútjának és életművé­nek megértéséhez is), az említett adatot bizonyára az életrajzi forrásokban (ke­resztlevél, iskolai bizonyítvány stb.) találták az életrajzi vázlatot író szerkesztők. Ez hozzánk még közelebb kell, hogy hozza a költő alakját, de semmi esetre sem azért, hogy pusztán ezen az alapon kisajátítsuk őt magunknak. Bár Gérecz Attila nem csupán anyakönyvileg volt református vallású, hívő keresztyén volt, amint költeményei tanúsítják. Mielőtt a felekezeti hovatartozására utaló adatra bukkan­tam volna a versek függelékében: a börtönökben írt, majd szabadulása után a bá­tor szökéséről szóló költemények mély hitéről tanúskodtak számomra, a magyar reformátusság költészetét átható biblikus ihletettséggel és szóhasználattal. Illő te­hát, hogy a magyar reformátusok közössége különös szeretetébe és figyelmébe fogadja ezt a fiatalon - Petőfivel egyidősen - elesett költő hősünket, fenntartva, megőrizve és népszerűsítve alakját és költészetét. A dunakeszi születésű diák családjában éltek katonai hagyományok: bátyja, Ödön ludovikás tisztként harcolt a második világháborúban, és meg is sebesült; édesapját, Gérecz Ödönt, a MÁV gépészmérnökét az első világháborúban tanú­sított bátorságáért vitézzé avatták, így a kisebbik fiú szintén a katonai pályát vá­lasztotta. (A művészi véna is ott bujkált a családban: másik testvére, Árpád, ne­ves hegedűművész és karmester lett.) A dunakeszi diák 1944 őszén vonult be a nagyváradi Gábor Áron Honvéd Tü­zérségi Hadapród Iskola Sümegre menekített alakulatához. Innen Németország­ba mentek, s Friedrichshafenben francia fogságba esett; onnan 1946-ban - kísér­teties a dátum: október 23-án! - érkezett haza. Mivel hadapród iskolai tanulmá­

Next