Szerémi, Ernyey József: A Majthényiak és a Felvidék (Budapest, 1912.)
Bevezetés
BEVEZETÉS. Hagyományos ősi szokás mellett a gyakorlati szükség is megkívánja, hogy előszóval kezdjük sokágú mondanivalónkat s a szövegtől függetlenül eleve is tájékoztassuk az olvasót könyvünk irányáról, tartalmáról. Értjük, nem sok barátja van a száraz, sőt unalmasnak látszó bevezetésnek. Sokan szeretik is mellőzni, de aztán olvasás közben kezdik tapasztalni, hogy az anyag felől nincsenek kellőleg tájékozva. Akadnak célzások, melyek éppen a bevezetésre utalnak, szóval az olvasó csak akkor veszi észre, mégis „debuisset pridem“, előbb kellett volna a praeludiumot meghallgatni. Tanulmányunk a legnagyobb mértékben kívánja a bevezetés elolvasását, mert csak ez ad — ahogy elődeink szokták volt mondani — „kezet láthat“ az egésznek. Kérjük tehát mindazokat, kik munkánkat kezükbe veszik, ne mellőzzék a bevezetést, mert anélkül az összekötő kapocs hiányos: a sok laza történelmi adat érthetetlen, fárasztó compilatiónak látszik. Mzért úgy esett, hogy hosszú évtizedek munkája árán jórészt befejezvén a történelmi és genealógiai anyag gyűjtését, már nincs kilátásunk arra, hogy újabb értékes, eddigismeretlen kútforrásokra akadjunk, kénytelenek vagyunk — fogyatkozásainak tudatában is — kibocsátani tanulmányunkat. Kérjük azért az olvasót, legyen elnéző a mű fogyatkozásai iránt, hiszen a genealógiai mű, természeténél fogva soha sem tekinthető tökéletesnek, befejezettnek. Egyébként magunk emeljük ki hibáit. Pl. a rövid és száraz adatok egymást sűrűen követik, s az évszámok kapcsán csak kevés laconicus szöveget, adhatunk. Olvasása tehát fárasztó, éppen nem kellemes, gördülékeny stylusról alig lehet szó. A szöveg bizonyos fokig kuszált is, mert 20—25 év óta folytatólag gyűjtött, anyag sokoldalú vonatkozásai szerint egymásután több helyen érvényesül, s a szétkapkodott részleteket néha