Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai (Sepsiszentgyörgy, 1901)
Családok
előkelőbb bujdosó felesége. Ekkor szövődött Mikes életének is idilikus regénye: szerelme Kőszegi Zsuzsi Rákóczy fegyverhordozójának nem épen szép, de kedves és temperamentumos leánya iránt. Vonzalmuk kölcsönös volt, Bercsényiné halála után (1723) Zsuzsi Bercsényinek nyújtotta kezét s mikor Bercsényi után özvegyen maradt, 1726. Lengyelországba költözött. Vele Mikes életének legderűsebb sugara tűnt el. A bujdosók is egyre gyérültek s mikor Rákóczy meghalt (1735), Mikesnek szeretetre alkotott szive legfőbb tárgyát elvesztette. — Rákóczy József 1738-iki expedicziójában félkedvvel vett részt, még örült, hogy a töröknek nem sikerült benyomulnia Magyarországba s a magyarok és erdélyiek közül egy valamire való ember sem sietett zászlójuk alá. 1739-ben Bukarestben és Jassyban járt a vajdáknál s ez alkalommal látta hazájának legalább köpönyegét, az erdélyi határhavasokat. Majd beleunván a porta a bujdosókkal való tüntetésbe, visszarendelte őket (1740) Rodostóba. Mikor az 1741-iki hazakéredzkedés nem járt sikerrel, Mikes vallásos megnyugvással vette sorsát. Unalmát könyvirással, franczia vallási és szépirodalmi művek átdolgozásával űzte el. Egymásután temette el bujdosó társait; 1758 okt. 22-től Zay Miklós báró halála után egyedül maradt; rá szállt a főnöki méltóság. E végső években (1759-1761) engedelmet nyert, hogy levelet válthasson a családjabeliekkel, Huszár József báróval s könyveiből is küldött haza. Legnevezetesebb műve a Törökországi Levelek. 207 levélből álló sorozat ez, Mikesnek egy Perában (Konstantinápoly mellett) lakó nénjéhez P. E. grófnéhoz intézve. Az első levél 1717 okt. 10-én, a Törökországba érkezés napján, az utolsó pedig 1758 decz. 20-án kelt, a mikor Mikes már egyedül maradt és halálát várta. Átfogják tehát e levelek a törökországi tartózkodás egész idejét s mivel Mikes a bujdosók sorsának és állapotának minden mozzanatáról és a maga minden élményéről luven tudósítja nénjét, e levélsorozat tárgyilag tekintve is igen becses kútfő a Rákóczy-féle emigráczió belső életére nézve. A levelek annyi elevenséggel, közvetlenséggel, a benyomások oly frissességével és oly kedves bizalmassággal vannak írva, hogy a levelek valóságos miszilis levelek voltak. Ma már eléggé be van bizonyítva, hogy Mikes soha sem küldte el e leveleket, maga P. E. grófné csak eszményi alak s Mikesnél a levél csak irodalmi forma volt, hogy a bujdosók történetét és a maga emlékezéseit megörökítse. Ám ez nem von le semmit a levelek értékéből, sőt annál nagyobbnak tünteti fel Mikes írói tehetségét és művészetét, hogy levelezésének a csalódásig meg tudja adni az alkalomszerűség látszatát. A levelek mivolta és czélja így is sok vita tárgya egészen mostanáig. Némelyek naplónak vélik levelekben; e nézet ellen szólnak bizonyos anakronizmusok a levelek adatai közt. Mások (levélalakú) emlékiratnak állítják, mintha Mikes élte vége felé, aránylag rövid idő alatt dolgozta volna ki művét (Toldy); ez ellen szól a levelek hangjának és styljének nagy különbsége s a régibb leveleknek is egészen friss alkalmisága. Egészen tarthatatlan az a nézet, mintha Mikes Rákóczy megbízásából írta volna meg memoirejait a bujdosók viselt dolgairól; ily hivatalos czéllal írt memoire kevesebbet foglalkozott volna Mikes szubjektív hangulataival és kedvteléseivel és nem egyéni szempontból. A mű annyira magán viseli a magánkedvtelés jegyét, hogy nem tarthatjuk egyébnek, mint Mikes írói természete önkéntes és szabad megnyilatkozásának. Az emlékirat bizonyos neme ez levélalakban, csakhogy Mikes nem egyszerre írta, hanem időnkint, többször is megszakítva. A levelekbe élményein kívül belefoglalta reflexióit s jó vagy rossz kedvét is. Kedélyének mélysége és változatossága, szeretete és humora, fogékonysága és könnyűsége mind ott van leveleiben, melyek egy-egy hangulatnak oly szerencsés kifejezést adnak, akár egy lírai költemény. S nincs egy levélírónk, aki egész élete menetét annyira bele lehelte volna leveleibe, mint Mikes. Ebben az ő levelei Petőfi dalaihoz hasonlítanak. Egyik varázsa e leveleknek, hogy őszinteségükkel oly szeretetreméltó egyéniséget tükröznek. Mikes azonban a szerkesztésben is kitűnő; minden levelének tiszta, formás és kerek kompozícziója van. S máig rejtély, honnan vett ő mintát arra, hogy a levelet mint irodalmi formát, más szóval a képzelt személyhez irt levelet élmények megörökítésére használja fel. Bizonyos, hogy az emlékirás erdélyi szokását egyéniségének rendkívüli megfelelő módon kapcsolta össze a levélírás francziás művészetével. Egyik fénypontja leveleinek tiszta, nemes, természetes előadás is, a mi stylusunk akkori latinossága és hivatalos jargonja idején egész tüneményszerű volt. Mindig szive szerint, bizalmasan, egyszerűen beszél s épen azért mindig kedélylyel és fordulatosan. A levelek csak 1794-ben adattak ki, mikor az irodalmi felujulás már javában folyt. Hazakerülésük is rejtélyes. Hihetőleg egy Törökországban alkalmazott magyar ember, Mészáros nevű szolnoki fia hozta magával 1786-ban Bécsbe, a hová bevásárlások végett jött; ő a kéziratot Rákóczy Ferencznek egy Horváth nevü öreg szolgájától kapta. A bécsi magyar íróktól a lelkes Kulcsár István kezébe került a könyv, a ki azonnal felismervén becsét, 1794-ben kinyomatta Szombathelyen. Ez a Thaly Kálmán véleménye. — Toldy szerint Tóth Ferencz báró franczia tüzérhadnagy hozta volna a kéziratot Konstantinápolyból s miután a kiütött franczia forradalom régi hazájába űzte vissza, általa kerültek volna a levelek is Magyarországra, illetőleg Bécsbe a kulcsár kezébe. Ujabban Toldy Ferencz adta ki az eredeti kéziratból életrajzzal 2 kötetben (Pest 1861). Legújabban pedig Abafi a Nemzeti Könyvtárban.