Karácsonyi János: Békésvármegye története. II. kötet (1896)
II. könyv. Különös rész. Az egyes városok községek továbbá a birtokos és nemes családok története - I. szakasz. Az egyes városok és községek története
160 Gyula város története, a mostani árvaház helyén építtettek egy kis egyházat. 1727-ben ugyanott téglából másik egyházat emeltek. Lassan-lassan e templom szűk lett s azért 1808-ban ettől délre, a régi nagy malom helyét kapták meg új templomuk számára s itt kezdték építeni a most is meglevő belvárosi gör. kel. egyházat. 1825-ben ez is elkészült s akkor a régit lerombolták. A kis-oláhvárosi gör. kel. templom 1834-ben épült. Az izraeliták csak 1853-ban alakultak rendes hitközséggé, külön álló zsinagógájuk pedig 1883—4-ben épült. Mocsaras és több helyi szikes határán kivüt nagyban akadályozta Gyula emelkedését azon sok csapás, mely az utóbbi két században érte. 1739-ben a lakosságnak csaknem két harmadát, 1059 lelket, ragadta el a pestis s miatta sok ideig zár alatt volt a város, vásárait pedig hat évig nem lehetett megtartani. 1766-ban a város egy része leégett. Még nagyobb fokban ismétlődött e csapás 1794-ben. Betetőzte a rombolást az 1801. július 9-iki szörnyű tűzvész. Ez a Körözs balparti, akkor még csekély számú házak kivételével az egész várost, egyházaival együtt, elhamvasztotta. Ez semmisítette meg a vízimalmokat is. Az 1816. január 29—31. napokon dühöngő fergeteg a lakosokat legértékesebb vagyonuktól, jószágaiktól, csaknem teljesen megfosztotta. A helytelen Körözs szabályozásnak is megyénkben legelőször Gyula városa látta kárát. Az 1845-iki árvíz a nagy-magyar városi részt pusztította el. Az 1855. február 15—22-iki nagy árvíz pedig az újvárosi részt és a nagy-magyar városit semmisítette meg. Az 1845-iki árvíznek következménye len, hogy a belvárost az újvárostól elválasztó Kis-Körözst eltöltötték, az 1855-ikinek pedig hogy a Fehér-Körözst a városból kivezették; továbbá az, hogy az elszegényedett város részben e miatt nem tett eléggé kedvező ajánlatot az arad-szolnoki vasútra s így azt elvesztette. Csak 1871-ben épített itt állomást a volt alföld-fiumei vasút. Mennyi volt a mult században Gyula lakosainak száma azt nagyon bajos meghatározni, mert az uradalmi tisztek, a katonák s megyei tisztviselők a jobbágyok összeírásaiba soha sem vetettek föl. Az alábbi számokhoz tehát ezen kihagyott családok tagjait, mintegy 150—200 lelket, mindig hozzá kell adni. 1715-ben 29 fizető jobbágy család vagyis mintegy 145 lélek lakta Gyulát.