Havassy Péter - Kecskés Péter (szerk.): Tanulmányok Gyöngyösről (Gyöngyös, 1984)
Molnár József: A munkásmozgalom története Gyöngyösön a második világháborúig
1910-ben már 2 032 fő (kereső) dolgozott az iparban, a mezőgazdaságban pedig 2 372 (kereső); a mezőgazdaságban 1330 kereső munkás és 86 cseléd volt. A 897 iparvállalatból 523 iparos maga dolgozott (20-nál több munkást csak 6 vállalat alkalmazott: a fűrésztelepen 29, a parkettagyárban 36, egy konyak- és likőrgyárban 24, és három építővállalkozónál összesen 79 munkás dolgozott.).23 Jelentős volt a szőlőtermelés és az ehhez kapcsolódó borkereskedelem. A régi szőlőket 1883—1890-es években kipusztító filoxéra olyan csapás volt a város és környéke gazdasági életére, hogy még a lakosság csökkenését is maga után vonta. Míg 1890-ben a lakosság száma 16 124, 1900-ban csak 15 878 fő volt.23 24 25 1910-ben a lakosság 35%-a mezőgazdaságból, 24%-a iparból, 9%-a pedig kereskedelemből élt. Igen egyenlőtlen a birtokmegoszlás: 1000 felett 9 birtokos és 1 bérlő, 10—100 h között 64 birtokos, míg 10 h alatt 634 birtokos volt. A mezőgazdaságban dolgozó cselédek és munkások száma 1416 (kereső), az eltartottakkal együtt 3577 fő volt. A mezőgazdaságból élő lakosság 64%-a nem rendelkezett földdel.25 A filoxéra utáni szőlő-újratelepítések során nagy szőlőtelepek alakultak, 1896 és 1911 között négy.26 A bortermelés értékesítésére alakult meg 1905-ben a Gyöngyös— 1. kép. A Barna Gábor Fiai Rt. gőzmalma (1896, Mátra Múzeum, Gyöngyösi 23. Magyar Statisztikai Közlemények 1912. 374-377. 24. Magyar Statisztikai Közlemények 1912. 803. 25. Magyar Statisztikai Közlemények 1912. 380. 26. FOLLAJTÁR Ernő 1936. 117.