Családi Kör, 1999. július-szeptember (10. évfolyam, 26-39. szám)

1999-09-23 / 38. szám

kán Szabó Hermina énekesünk első lett, de van két népdal-szólóénekesünk is: Antal Me­linda és Tóth Gabriella. Öt éven át Tényi Tóth Erika vezette az énekkart, ebből nőttek ki a jeles énekesek. Várkonyi Zsuzsanna előtt egy füzet, ben­ne pontosan feljegyezve, mi minden történt a színjátszó csoport megalakulása, azaz 1992 óta. Mi is? - Hét éve vezetem a színjátszókat. Az el­ső föllépésünk a Ki a Tisza vizét issza című összeállításunk volt, amivel Lakitelken is föl­léptünk. Csendes éj címmel szerveztük meg az első karácsonyi előadásunkat, öt évvel ez­előtt ünnepeltük meg először március 15-ét - sorolta. - A már említett évzáró ünnepsé­geken mindig valamelyik magyar író életmű­vét ismertettük, bemutattuk teremben és sza­badtéren is a szüreti szokásokat, farsangra Csokonai Vitéz Mihály Dorottyájából adtunk elő részleteket. Évzáróra egyszer Móricz Légy jó mindhaláligjából adtunk elő néhány részletet. Volt egy összefoglalónk A honfogla­lástól napjainkig címen, majd az ezeréves magyar oktatás történetét vázoltuk fel. Meg­alakulásunk 5. évében a már középiskolás di­ák tagjaink Petőfi életrajzából elevenítettek meg részleteket a színpadon. Volt mesejáték Hófehérke címen, a Ludas Matyi rövidített változata is műsorunkban szerepelt, és 1997. október 6-án Pannónia, ne feledd halottaidat címen a temetőben lobogó gyertyák mellett emlékeztünk meg az aradi vértanúkról... So­rolhatnám még az eseményeket, de hadd mondjam el azt is, hogy Kovács Tamás részt vett Lakiteleken a Tollas Tiborról elnevezett szavalóversenyen és dicséretben részesült. A további munkám elismeréséül sok támoga­tásban részesültem, több táborba is meghív­tak. . Varga Erzsébet a kézimunkakör vezetője. A kör tagjai szép feladatként vállalták, hogy rendszeresen látogatják az idős embereket. Tőlük mindent begyűjtenek, ami a hagyo­mányőrzés szempontjából fontos lehet. Töb­bi között a nagyanyák kelengyéit másolták le, őrzik a paraszti hímzést, amit átültettek a lá­nyok kötényeire. - Eleinte nem nagyon ment a dolog - je­gyezte meg. - Úgy gondoltuk, hogy a gye­rekekkel kezdjük, őket vezetjük be a kézi­­­ punkakörbe. Hát, nem nagyon ment. Mára azonban van egy lelkes csapatunk, 30-40 évesek csatlakoztak hozzánk. Sok-sok hím­zésmintát gyűjtöttünk be, de vannak slingelt párnáink, ágylepedőink is. Rengeteg mintát mentettünk át, nekem legalább kétszázon felül van, csaknem mindet le is fotóztattam. Török Margit megmutatta,egyik remek­művét, egy szép régi, megmentett mintát: - Javasolom, hogy rémfilmek nézése helyett a fiatalok inkább kézimunkázzanak! - mondta. - Az ilyen kézimunka nagyon szép ajándék is lehet, aminek bizonyára mindenki megörülne. De hadd térjek vissza a táncosokra: Laczkó Illés szabadkai kore­ográfust is meg kell említenünk, hiszen Adán nem volt hagyománya a néptáncnak, és ő volt az, aki segített nekünk a fiatalok felkészítésében. E kitérő után szólaltattam meg Csonka Katalint, az asszonykórus vezetőjét. A nyolc asszonynak 26 fellépése volt már,­­ Bodor Anikó szaktanácsa mellett mű­ködünk. Most készülődünk október 9-ére, a topolyai Gyöngyösbokrétára. A nyári rendez­vény a háború miatt maradt el. Nagy lelkese­déssel készülünk a Durindóra. Bejártuk már Bácska és Bánát településeit, a Tisza menti dalokat népszerűsítjük. A jó munkához nélkülözhetetlen az anya­gi támogatás is, ebből azonban egyre keve­sebb jut a Vadvirágnak. Erről mondott kicsit bővebbet Mihalek György: - Hagyományőrzők vagyunk, megalaku­lásunk óta ez a fő célunk. Ennek szellemé­ben régi óhajunk, hogy felelevenítsük a régi tánciskolák hagyományát a fiatalság részére, ahol illemtant is tanulnának. Hagyományos nosztalgiabálakat is szeretnénk rendezni. Ez­zel persze némi pénzszerzési szándékunk is van, akárcsak annak, hogy a nagytermet ki­adjuk osztálytalálkozókra, lakodalmakra. Re­méljük, hogy az adaiok ismét fölfigyelnek ránk, és a támogatók is felkeresnek bennün­ket. Régi ismerősként búcsúztunk el a tiszta forrásból szomjukat oltóktól, akik a nehézsé­gek ellenére sem adják föl a jelszót, hogy a régi emlékeket meg kell őrizni és át kell men­teni a jövőnek. Mert, akinek nincs múltja, kérdéses a jövője. KÁNTOR Oszkár A TÁNCOSOK, AKIKET LACZKÓ ILLÉS VEZETETT ANNAK IDEJÉN A PÁL UTCAI FIÚK CÍMŰ ÖSSZEÁLLÍTÁSBÓL A NÉPDALCSOPORT 11 / 1999. SZEPTEMBER 23.

Next