Családi Kör, 2013. január-március (24. évfolyam, 1-13. szám)
2013-03-21 / 12. szám
Bach-rendszer 1850-től 1860-ig tartott. Ekkor még mindig abszolutizmus volt. A Bach-rendszer intézkedései: - A megyék elveszítik politikai szerepüket, az országot 5 kerületre osztják - Horvátországot és Erdélyt elcsatolják. Egy kerület kb. tíz megye nagyságú. - Katonai irányítás helyett polgári közigazgatás bevezetése. - Osztrák adó-, jog- és iskolarendszer bevezetése. - A német nyelv kötelezővé tétele, a magyar csak tantárgyként szerepelt. - A magyar hadsereg önállóságának megszüntetése. Az iskola- és jogrendszer jobb volt, mint a magyar. Az adórendszer könnyítette a magyar termékek értékesítését. A Bach-rendszer támogatói, az (álló) katonaság, az (ülő) hivatalnokság, a (térdelő) papság, a (csúszó-mászó) titkosrendőrség. Magyarországon különösen sok katonát állomásoztatott. A házkutatások, vagyonelkobzások napirenden voltak, a bíróság elé állított hazafiak után jutalom járt. Hivatalnokok özöne árasztotta el az országot (Bach-huszároknak gúnyolták őket). A magyarság vezéregyénisége Deák Ferenc lett. Részt vett a reformkor politikai eseményeiben, de a szabadságharcban „tiszta" maradt. Az ő programja a passzív ellenállás volt, úgy akadályozta a Bach-rendszer munkáját, hogy az ne legyen törvénybe ütköző. A belső ellenállás és a külső kudarc (krími háború 1853-56, a cári Oroszország elidegenítése, az 1859. évi olasz-osztrák háborúban Ausztria elvesztette itáliai befolyását) buktatta meg a Bach-rendszert. A nagy katonai kudarcot tetézték a gazdasági bajok. A monarchia államadóssága katasztrofális arányokban nőtt, a Bach-rendszer messze erején felül költött (hadsereg és hivatalnoki gárda fenntartása). Bachot 1859 nyarán felmentették. Az 1860-as évek 1860 őszén Ferenc József ünnepélyesen lemondott a teljhatalomról, a nyílt abszolutizmusról. A birodalom egységét mégis igyekezett megtartani. 1860. októberi diploma kiadása; csak olyan mértékű autonómiát helyezett kilátásba, amely a központi kormányzat kezét nem köti meg. Visszaállította a kancelláriát, a helytartótanácsot és a kamarát, valamint a megyék önkormányzatát. 1861 - a februári pátens kiadása (pátens , nyílt parancs). A birodalmi tanácsban a tartományok is képviseltethették magukat. Ez visszalépés volt a korábban az októberi diplomában beígért önállósághoz képest. Ez pedig a centralisztikus átszervezés (az egész birodalom egy központból történő irányítása) felé tett lépés. Ezek az egymásnak ellentmondó lépések igazolják a politikai helyzet bizonytalanságát. A pátens tartalmában az olmützi alkotmányhoz hasonlítható. 1861 - országgyűlés. Megnőtt a politikai aktivitás. Két politikai csoport alakult ki. A Felirati párt Deák Ferenc vezetésével és a Határozati párt Teleki László vezetésével. Az alapgondolat mindkét pártban a '48-asé, csak a megvalósításban volt nézeteltérés. A döntés végett összehívott ülés előtti éjszakán Teleki László öngyilkos lett. A szavazáson a Deák-párt nyert három szavazattal. Az udvar pedig feloszlatta a gyűlést. 1861-től 1865-ig tartott a provizórium időszaka (provizórium , ideiglenes, átmeneti időszak). Ferenc József ismét önkényuralmat vezetett be, de ez már a kivárás négy éve volt. Mindkét fél a német egyesítés kimenetelére várt. A passzív ellenállás politikája nem volt folytatható az ország teljes kimerülése miatt. A politikai bizonytalanság miatt pedig elmaradt a külföldi tőkebefektetés. 1865 - Deák húsvéti cikkében előkészítette a kiegyezési tárgyalásokat. Kompromisszumot ajánlott. Nem kívánt kiszakadni a birodalomból, együttműködik azzal, de alkotmányos szabadságot kért (önálló kormány, önálló törvényhozó szerv, országgyűlés). Ez megindítja a tárgyalásokat. A külpolitikai eseményekből hamarosan kitűnt, hogy a Habsburgok sohasem tudják régi jogaikat Németországban érvényesíteni, a császárság visszaállítása illúzió. Ugyanakkor világossá vált az is, hogy Ausztria, hátában a mindig veszélyt jelentő Magyarországgal, nem lehet nagyhatalom. A történelmi események a kiegyezést készítették elő. A kiegyezés (1867) Megegyezés Ausztria és Magyarország között. Két részből áll, politikai és gazdasági. A gazdasági 10 évre (tízévenként megújítandó), a politikai meghatározatlan időre (visszavonásig) szól. Az így létrejött állam az Osztrák- Magyar Monarchia. Dualista állam, kétközpontú alkotmányos monarchia, az uralkodója közös. Ausztriában a császár uralkodik. Birodalmi gyűlés van, aminek két háza van, az Urak háza és a Képviselőház. Magyarországon a király uralkodik. A horvát országgyűlés 3 tagot küldött a magyar Felsőházban és 40 képviselőt a Képviselőházba. Az önállóság biztosítója a saját országgyűlés és kormány. A magyar miniszterelnök Andrássy Gyula. Az összekötő kapocs a két ország között a király és a közös minisztériumok. Külügy-, hadügy- és az ezeket fedező pénzügyminisztériumok. A delegációk - 60-60 tag -megtárgyalják a közös ügyeket. A közös minisztereket a király nevezi ki, akik neki felelősek. Közös a hadsereg is. Gazdasági rész a közös vám-, adó- és pénzrendszer. Magyarország vállalja a kvóta fizetését, ezzel hozzájárul a birodalom költségvetéséhez, és átvállalt egy részt az osztrák államadósságból. Deák szellemi vezetésével és Andrássy Gyula kormányzásával most hozzáláttak, hogy a magyar állam belső berendezkedését a kor követelményeihez igazítsák. A kiegyezés teremtette politikai feltételek kedveztek a gazdasági fejlődésnek, amely már az ötvenes években megindult, de igazán csak 1867 után gyorsult fel, és egy olyan korszak vette kezdetét, amely páratlan a magyar gazdaságtörténetben. A modernizációt irányító politikusok óriási munkát végeztek, és tisztában voltak az ország helyzetével. Látták, hogy a fejlesztésnek a mezőgazdaságra és az ehhez kapcsolódó iparágakra - közlekedés, feldolgozóipar - kell épülnie, hiszen ez felel meg legjobban az ország adottságainak. Kedveztek a külgazdasági körülmények is. Nyugat-Európában sorozatosan gyenge volt a gabonatermés, ami kedvező lehetőségeket biztosított a magyar gabonakivitel számára, és jelentős tőkefelhalmozást biztosított. A kiegyezés után lehetőség nyílott a közlekedés, a hitelélet, az iparfejlesztés állami támogatására. A magyar gazdaság számára több előny mint kár származott a Lajtán túli területekkel való szoros kapcsolatból. A kiegyezést a birodalom két legerősebb, de számszerűen kisebbségben lévő nemzete kötötte meg. Reális kompromisszumként lehet értékelni, azonban nem volt továbbfejleszthető. Megmerevítette, és néhány év után idejétmúlttá tette Magyarország társadalmi-politikai berendezkedését. (Vége) (forradalom.netlap.net) GÖRGEY ARTÚR DEÁK FERENC 2013. március 21. KEB 25