Családi Lapok, 1856. július-december (5. évfolyam, 17-42. szám)
1856-10-23 / 33. szám
*Sí----------------------------------------- ----------------------------------------------— 966 — nem kevés rémületet és szorongást kell kiállanom. Ellátva ezen eszközzel, az aggastyán segélye nélkül is megtanulhattam volna ismerni valamennyi lényt, egészen le a legparányiabbikig. Sőt még azon gondolat is támadt bennem, miszerint sajnálatos, hogy a Teremtő élesebb szemekkel nem ajándékozá meg az embert. Azonban e gondolat eltűnt lelkemből, a mint tétovázó szemem a százszorszépre esett, melly előtte való nap az aggastyánnal szót váltott. Csakugyan az éjjeli harmat nem fidtté azt föl. Itt állott most lekonyult fővel s elszáradt levéllel, hasonlóan a holt leánykához, kinek arczszine s élete a könyörületlen halál keze alatt elenyészett. A részvét érzete átható keblemet, s én busongva szemlélgetem a szegény százszorszép hulláját. Szellemi tehetségeim megfeszítésénél fogva képzelmem érzést és életet idéze vissza a hullába, s én az elhervadt virágnak megparancsolom, miszerint velem beszédbe álljon. Az szomorú és rekedt hangon imigy szólt : „Midőn a Teremtő a regg harmadik órájában előhivá anyámat a semmiségből, mondá neki : növekedjél és szaporodjál. *) E mindenható ige a virágélet rejtélye, ez eredete saját létezésemnek is. Múlt évben reménytelve hintett szülőm a földbe; nem valók egyéb jelentéktelen magocskánál, s mégis Isten parancsa mély bélyeg gyanánt volt rám nyomva : egész életpályám czéljául a szaporodás jön kitűzve, s én, ámbár csak szunnyadó csira, ezernyi nemzedék sorát rejtem keblemben. **) Mi szép volt a természet ébredé*) És mondá (Isten) : teremjen a föld zöldellő és maghozó füvet, és gyümölcsöző fát, melly neme szerint gyümölcsöt teremjen, mellynek önmagában legyen a földbe való magva. S úgy jön. És jön estve és reggel a harmadik nap. I. Móz. 1, 11. 13. **) A növények főczélja saját nemök folytatása, s ebben váltig engedelmeskednek Isten teremtő akaratának. A növények e rendeltetése különösen észrevehető azoknál , mellyek csak egy évig élnek. Vegyük például a mákvirágot (papaver somniferum). E növény nyár közepén virágzik, s elhal mihelyt magva megérett. Ha fejlődése a természet rendes folyamára hagyatik, kevés számú virágot hoz elő : körülbelül ötöt vagy hatot. Lehet azonban életét hosszúra nyújtani, s arra kényszeriteni, hogy tetemes számú virágbimbókat hajtson. E végre csupán le kell csipkedni virágait, mielőtt azok kinyitnak. A növény, melly mindenkép öröködik magot teremni, szárán mindenütt uj virágkocsányokat hajtand, s élni fog a tél bekövetkeztéig, hahogy bimbóitól szüntelen megfosztatik. De ha magtokját megérni engedjük, azonnal elhal a növény, mert rendeltetését betölté. Illy bánásmóddal nyerik a kertészek is a rezedabokrokat. A rezeda szinte egy évi növény, melly télen elhal, de a kertészek mindegyre leszedik virágait, s télen át melegházban tartják. A rezeda magot nem képezhetvén, életben marad a rákövetkező nyárig , hogy e czélt elérhesse. -------------------------------------------------------------------------------------------- ífcn