Családi Lapok, 1856. július-december (5. évfolyam, 17-42. szám)

1856-10-23 / 33. szám

*Sí----------------------------------------- ----------------------------------------------­— 966 — nem kevés rémületet és szorongást kell­ kiállanom. Ellátva ezen eszközzel, az aggastyán segélye nélkül is megtanulhattam volna is­merni valamennyi lényt, egészen le a legparányiabbikig. Sőt még azon gondolat is támadt bennem, miszerint sajnálatos, hogy a Te­remtő élesebb szemekkel nem ajándékozá meg az embert. Azonban e gondolat eltűnt lelkemből, a mint tétovázó szemem a százszorszépre esett, melly előtte való nap az aggastyánnal szót váltott. Csakugyan az éjjeli harmat nem fidtté azt föl. Itt állott most le­konyult fővel s elszáradt levéllel, hasonlóan a holt leánykához, kinek arczszine s élete a könyörületlen halál keze alatt elenyészett. A rész­vét érzete átható keblemet, s én busongva szemlélgetem a szegény százszorszép hulláját. Szellemi tehetségeim megfeszítésénél fogva képzelmem érzést és életet idéze vissza a hullába, s én az elhervadt virágnak megparancsolom, miszerint velem beszédbe álljon. Az szo­morú és rekedt hangon imigy szólt : „Midőn a Teremtő a regg harmadik órájában előhivá anyámat a semmiségből, mondá neki : növekedjél és szaporodjál. *) E mindenható ige a virágélet rejtélye, ez eredete saját létezésemnek is. Múlt évben reménytelve hintett szülőm a földbe; nem valók egyéb jelentéktelen magocskánál, s mégis Isten parancsa mély bé­lyeg gyanánt volt rám nyomva : egész életpályám czéljául a szapo­rodás jön kitűzve, s én, ámbár csak szunnyadó csira, ezernyi nem­zedék sorát rejtem keblemben. **) Mi szép volt a természet ébredé­*) És mondá (Isten) : teremjen a föld zöldellő és maghozó füvet, és gyümöl­csöző fát, melly neme szerint gyümölcsöt teremjen, mellynek önmagában legyen a földbe való magva. S úgy jön. És jön estve és reggel a harmadik nap. I. Móz. 1, 11. 13. **) A növények főczélja saját nemök folytatása, s ebben váltig engedelmesked­nek Isten teremtő akaratának. A növények e rendeltetése különösen észrevehető azok­nál , mellyek csak egy évig élnek. Vegyük például a mákvirágot (papaver somniferum). E növény nyár közepén virágzik, s elhal mihelyt magva megérett. Ha fejlődése a ter­mészet rendes folyamára hagyatik, kevés számú virágot hoz elő : körülbelül ötöt vagy hatot. Lehet azonban életét hosszúra nyújtani, s arra kényszeriteni, hogy tete­mes számú virágbimbókat hajtson. E végre csupán le kell csipkedni virágait, mielőtt azok kinyitnak. A növény, melly mindenkép öröködik magot teremni, szárán minde­nütt uj virágkocsányokat hajtand, s élni fog a tél bekövetkeztéig, hahogy bimbóitól szüntelen megfosztatik. De ha magtokját megérni engedjük, azonnal elhal a növény,­­ mert rendeltetését betölté. Illy bánásmóddal nyerik a kertészek is a rezedabokrokat. A rezeda szinte egy évi növény, melly télen elhal, de a kertészek mindegyre leszedik virágait, s télen át me­legházban tartják. A rezeda magot nem képezhetvén, életben marad a rákövetkező nyárig , hogy e czélt elérhesse. -------------------------------------------------------------------------------------------- ífcn

Next