Csongrád Megyei Hirlap, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-01 / 256. szám

Péntek, 1957. november 1. Ne nézzük tétlenül fel­ve­let kapott szerkesztő­ségünk Derekegyházáról, Kó­sa Antalné lakostól. Ezt írja: „... A nagymágocsi föld­­m­űvesszövetkezet ótompaháti boltjába tértem be vásárol­ni. S igen meglepődtem, amikor az elárusító — aki a szabadságon levő boltvezetőt helyettesítette — 1 darab téli fagylaltért 1.20 forintot kért (ára 1 forint). 5 deka töltet­len, savanyú cukorért 1.40 fo­rintot kért (ára 1 forint), és 31—80-as szegért 13.60 forin­tot kért (máshol 12.60 forin­tért kaptam)”. A levél olva­sása közben mi is meglepőd­tünk. Hogyan lehetséges, hogy egyes árueladók nyíltan emelik az árakat? Honnan veszik ezt a bátorságot? Ki jogosította fel őket ilyen gya­lázatos lépések megtételére? A levél alapján a vizsgálat is megállapította a tényt Az el­árusító ellen a kivizsgálás fo­lyamatban van. Több emberrel beszélünk. Így a megye több helyéről hallottunk már burkolt ár­emelésről, de találkoztunk olyan jelenséggel is, hogy az olcsóbb árukból az arra ille­tékes szervek nem gyártanak eleget. — Ráfizetünk — mondják érdeklődésünkre. Többen felteszik azt a kér­dést: a Hódmezővásárhelyi Vágóhíd miért nem készít több 2,20 forintos kolbászt? Miért tűnt el az üzletekből a disznósajt? A Vágóhídtól azt a felvilágosítást kaptuk, mi­helyt több jószágot tudnak vásárolni, ez a probléma is megoldódik. Reméljük. Egy másik eset: A Makói Szabó­ipari Ksz férfi kamgána­­öltönyt eddig 1180 forintért készített, most ..más anyag­ra­­ való hivatkozással — le­het, hogy nekik van igazuk, bár a fazon ugyanaz — 1230 forintért adják. A Szegedi Háziipari Szövetkezet 21,28 forintért adta a paraszt­­kosarakat, amelyek fehér, gömbölyű vesszőből készül­tek, ma pedig ennek az ára 45,30 forint. A kereskedelem a nyár folyamán forgalomba hozott nyugágyakat 157 fo­rintért. Most más színben, más név alatt 174 forintért kaphatók, és mindezek az Országos Árhivatal jóváha­gyásával történtek. Akkor történnek, amikor kormány­zatunk harcot folytat a bur­kolt árak megállapítása, il­letve létrejötte ellen. Mert az is érthetetlen, hogy míg ed­dig a MO—25-ös típusú mo­torkapcsolót 190 forintért árusították, és most MO—26- os név alatt — védőlemez­pótlással, amelynek ára kb. 5—6 forint — 312,90 forintba kerül. Úgy gondoljuk, ala­pos háztáji söprésre lenne szükség sok helyt, főleg az Országos Árhivatal segítsé­gével. » Kósáné leveléből nem ér­ződik harcos kiállás, a jog­talanság elleni felháborodás, de érzi, hogy ez így nem me­het tovább, s hiszi, hogy pa­nasza elintézést nyer. Úgy véljük, sokaknak kell tanul­ni Kósáné leveléből. Ma már nem vallhatjuk azt az elvet. ..ne szólj szám, nem fáj fe­jem”. Szóljunk igazat, és olyan hangosan, hogy azt mindenki meghallja. Min­denki tiszta, nyitott szemmel járjon. Vajon nyitott s­zem kell-e az alábbi eset meglátásához? Érvényben levő rendelet ér­telmében a kisiparosok csak magánmegrendelők részére készíthetnek például konfek­­ciós árukat, s piaci árusítás­sal nem foglalkozhatnak. Ez­zel szemben az a helyzet, hogy minden piaci napon nem is egy elárusítóval ta­lálkozunk. Erről sokan tud­nak, dehát még nincs lerög­zítve, még nem döntöttek az illetékesek ebben a kérdés­ben — mondják. Milyen ille­tékesek döntése kell ehhez? Van városi és megyei szer­vünk, amely jogosult ilyen kérdésekben dönteni. Ide va­lóban kell a nyitott szem, és a sürgős intézkedés, mert a burkolt árdrágítást nem en­gedhetjük meg, minden erő­vel harcolnunk kell a legki­sebb megnyilvánulása ellen is, mert ez ellentétes a párt és a kormány politikájával. Ne mi, becsületes emberek forraljunk mérget magunk­nak, hanem törjük le azok szarvait, akik rajtunk akar­nak nyerészkedni. Erélyes in­tézkedéseket kell hoznunk a burkolt árdrágítók elleni harc sikere érdekében. Mind­ehhez azonban a­ lakosság segítsége is szükséges. Ne nézzük tétlenül, ne in­tézzük el a jogtalan áremelé­seket egy kézlegyintéssel. Bordás Péter A­lacsony, fehér falu házban la­­kik K. Szabó Mihály, az egykori makói vöröskatona. Var­rógépe mellett ül, hiszen szabómes­ter, bár nincs rászorulva a mun­kára, mert nyugdíjat kap a párt­tól a sok-sok évi áldozatos mun­káért, a nehéz küzdelmekért, ame­lyeket mind a népért, a hozzá ha­sonló proletárok jobb életéért, az igazságosabb világért vívott. K. Szabó Mihály Lenintől, az orosz bolsevikoktól tanulta a for­­radalmiságot... 1916-ban, mint, fiatal katona, az orosz frontra került. Nem nagyon tetszett neki a háború, ösztönösen érezte, hogy neki és a magyar pa­rasztoknak, munkásoknak egy csepp hasznuk sem lesz belőle, an­nál inkább a hadseregszállítóknak, kapitalistáknak, kereskedőknek és bankároknak. Ezért nem is nagyon lepődött meg, mikor az oroszok fog­ságába került. Örült, hogy megsza­badult az értelmetlen öldökléstől: 130 ezer magyar katonával a ki­jevi hadifogoly-gyűjtőtáborba ke­rült. Különböző kisipari szakmák­hoz értőket keresnek. K. Szabó Mi­hály ért a szabómesterséghez. Je­lentkezik. Egyik Moszkva melletti városba viszik, a Morazov gyárba osztják be munkára. A gyárban kozák őrség vigyáz a hadifoglyokra és a munkásokra. 1917 februárjában a kozák pa­rancsnok azt mondja a hadifog­lyoknak, hogy nem hadifoglyok többé, ugyanolyan elbánásban ré­szesülnek, mint az orosz munká­sok. A kozák őrség funkciója tehát megcsappant, de a létszámot, az az ellenőrzést nem csökkentik, mert nőttön nő a »rendbontó« bol­sevikok befolyása a gyárban. A gyár főgépésze bolsevik. Kap­csolatot teremt a gyárban dolgozó magyar hadifoglyokkal, s azt ajánl­ja nekik, hogy ők is szervezkedje­nek. A gyárban egyelőre a kozákok a mindenható urak, de a munkások is fegyverkeznek. A gyár melletti erdőben a bolsevikok rendszeresen gyűléseket rendeznek. Több hadi­fogoly-társával K. Szabó is részt vesz ilyen gyűlésen. Csak úgy isz­ Aki Lenin sza az orosz munkások szájából el­hangzó, szí­ve szerinti igazságot. A hadifoglyok az üzemben nagy műsoros előadást rendeznek. A gyár tulajdonosának, Morozovnak annyira megtetszik a magyarok já­téka, hogy hat hízott sertést aján­dékoz a hadifoglyoknak. Ez olyan csalétek, mézesmadzag akar lenni, de a magyarok átlátnak a szitán. Nem a gyárost, hanem orosz mun­kástestvéreiket támogatják. Az orosz felfegyverzett munká­sok nemsokára elkergetik a kozá­kokat. Moszkvában is győz a for­radalom. A hadifoglyok igazolást kapnak, teljesen szabadok most már, ha akarják, tovább dolgozhat­nak a gyárban, ha akarják, haza­mehetnek. Otthon azonban még dúl a háború. A magyarok maradnak. J egyszer híre jön, hogy a hadi­­foglyok részére nagygyűlést, rendeznek Moszkvában a Kadet­­szkij Korpuszban, a moszkvai ka­­detiskolában, ahol Lenin is beszélni fog. K. Szabó ebben az időben már rendszeresen bejár Moszkvába fi­gyelni az eseményeket. A hírre, hogy Lenin is beszédet mond, ott­terem a gyűlésen. Körülbelül 3000 hadifogoly zsúfolódott össze, hogy Lenint meghallgassa. Lenin egye­nesen, egyszerűen, cikornyák nél­kül beszél. Elsősorban a hadifog­lyok tudatába hatolnak szavai. — Minden hadifogoly szabad — mondja. — Szabad elhatározásában senkit sem gátolunk meg. A világ első munkás-paraszt állama, amely nemcsak az orosz munkásoké és parasztoké, hanem az egész világ proletáriátusáé, veszélyben van. Ezért minden hadifoglyot hívunk, hogy lépjen be a Vörös Hadseregbe. K. Szabó Mihály társaival öröm­mel jelentkezik vöröskatonának. A moszkvai városparancsnokságra osztják be őket. K. Szabó Mihály sajtat tanult testvéreitől, az orosz vöröskatonák­tól. Tudja, hogy Magyarországon is csak akkor lehet jobb világ, ha a nép ellenségeit, a nagybirtokoso­kat, a gyárosokat és bankárokat el­kergetik. Mérhetetlenné fokozódik benne a gyűlölet a magyar nép el­nyomói ellen. 1918 tavaszán, mikor a szovjet­hatalom lélegzetvételi szünethez jut, Lenin azt tanácsolja a magyar hadifoglyoknak, hogy menjenek haza és kövessék az orosz munká­sok példáját. Leninnek ez a mondása, ez az üzenete szabja meg K. Szabó Mi­hály minden lépését, minden csele­kedetét. Kijevben német és oszt­rák—magyar megszálló csapatokkal találkozik, de nem retten vissza. Tudja, hogy Magyarországon még nem érett meg a helyzet a forrada­lomra, tudja, hogy mint bolseviz­­mussal fertőzött egyénre megaláz­tatás és talán még üldözés is vár, mégis hazajön. Hazajön, mert a forradalmat a magyar nép érdeké­ben szervezni kell, tanítani kell a magyar munkásokat, parasztokat az orosz példán. 1918 nyarán a volt hadifogoly­­társak, Rózsa Ferenc, Tokaji Péter, Szoboszlai Imre összegyűlnek Ma­kón K. Szabó Mihályéknál, hogy megbeszéljék a teendőket. Tervei­ket egyelőre nem tudják megvaló­sítani, mert mint megbízhatatlano­kat, front mögötti szolgálatra hív­ják be őket. K. Szabó Mihály Stá­jerországba kerül. Mikor azonban egyre érkeznek a hírek az olasz front összeomlásáról, K. Szabó Mi­hály Makón terem, hogy Lenin ta­nácsát megvalósítsa. A viharsarki szegény nép elke­­seredése ekkorra már óriási­vá nőtt. A volt orosz hadifoglyok igéi termékeny talajra hullanak. 1918 októberében Makón is forra­dalmi megmozdulásokra ragadtatja magát a nép. Itt már az októberi forradalom­ban a szegény, proletár­rétegeket képviselő, radikális, bal­oldali emberek veszik át a veze­tést. 1918 decemberében a püspöki re­zidenciában (a mostani diákotthon­ban) az Oroszországból hazajött hadifoglyok megalakítják a szociál­demokrata pártot. Ez azonban nem régi, hanem új típusú szociálde­mokrata párt, tagjai főleg Oroszor­szágból hazajött vöröskatonák, for­radalmi munkások és szegénypa­rasztok. A párt titkárául Rózsa Fe­rencet választják meg. (Rózsa Fe­renc most Bukarestben él.) A forradalmaskodó makói mun­kás- és szegényparaszti tömegek a maguk forradalmát akarták meg­csinálni. Ezért még a Tanácsköztár­saság kikiáltása előtt elzavarták­­a csendőrséget a városból és meg­alakították forradalmi karhatalmu­kat, a Lajtos-brigádot. K. Szabó Mihály elsőként lépett a Lajtos­különítménybe, ahol századparancs­­nok-helyettessé választották. Az úri hatalom képviselői feneketlen gyűlölettel acsarkodtak a forra­dalmi Makóra és a rebellis, bolse­vik Lajtos-különítményre. Hallat­lan szentségtörésnek tartották, hogy a Károlyi Mihály vezette Köztár­saságban, ahol még a volt uralkodó osztályok erősen tartották hatalmu­kat, legyen egy bolsevik sziget, ahol nem ők, hanem a munkásság és szegény parasztság forradalmi képviselői parancsolnak, ahol a fegyver is a kommunisták kezében van. Ezért Mezőhegyesről két sza­kasz csendőrt küldtek Makóra, hogy zavarja szét a Lajtos-különít­ményt. A két szakasz csendőr azonban megadja magát. Ezután a Lajtos-különítmény len­dül támadásba. Battonyára men­nek, ahonnan elzavarják a csend­őröket, majd a Viharsarok sanyar­gatott népének támogatásától kí­sérve a békéscsabai csendőrség el­len vonulnak. Időközben kikiáltják a Tanácsköztársaságot, így az az ügy, amelynek K. Szabó Mihály és társai élharcosai voltak, az egész országban győzelmet arat. A Laj­tos-brigád visszatér Makóra. It­ előbb, mikor a proletárhatal­­mat a külső ellenség megtá­madta, a Lajtos-különítmény min­dig a front legnehezebb szakaszán harcolt. K. Szabó Mihály is végig­járta az összes frontokat. Ott volt a salgótarjáni harcokban, ott Kassa bevételénél, ott volt a tiszai harcok­nál. A székely hadosztály árulása után azonban felbomlott az egység, K. Szabó Mihály a rábízott két ló­val és szekérrel együtt az üldöző román csapatok előtt visszavonult egészen Pestig. Itt átadja a rábí­zott értékeket a pesti proletárok­nak és átöltözik civil ruhába. Az osztrák határ felé veszi útját, de Szentgotthárdnál elfogják. Haza­hozzák Szegedre. Mikor ezt meg­hallották hű társai, Rózsa Imre, meg a többiek, beálltak a nemzeti hadseregbe, hogy kiszabadítsák. Mikor azonban Horthyék megtud­ták, hogy kicsodák, elzavarták őket. K. Szabó Mihályt később kien­gedték a fogságból, de állandó ül­döztetés az osztályrésze. 1922-ben a párt segítségével kijut Bécsbe, ahol derekasan kiveszi részét a párt munkájából. 1925-ben hazajön és részt vesz a makói kommunisták illegális tevékenységében, munká­jában. A Horthy-rendszer, mint megbízhatatlan személyt állandóan figyeli, többször internálja. A fel­szabadulás után K. Szabó Mihály elsőként vesz részt a párt újjá­szervezésében, fáradhatatlanul dol­gozik, mert most már a magyar dolgozók Lenin tanácsát valósítják meg — véglegesen. Tamási Mihály tanácsa szerint járt el Mégis lesz művlődési otthon Rákoson ! Évek óta sürgető probléma­ként jelentkezett községünk­ben a művelődési otthon hiá­nya. A helyi tanács már meg­alakulása óta foglalkozott ez­zel a kérdéssel, azonban a művelődési otthon megépíté­sét csakis az idei községfej­lesztési terv készítésekor ve­hettük tervbe. Persze nem mindenki helyeselte, mert úgy látták, hogy új művelő­dési otthon létesítése község­fejlesztési alapból, lehetet­len. A végrehajtó bizottság azonban egységesen foglalt állást ebben a kérdésben és bízva a lakosság hozzájáru­lásában, a tanácsülés elé ter­jesztette javaslatát. Akkor a tanácsülés nem fogadta el, de nemcsak a v. b., hanem a pártszervezet és a lakosság véleménye is az volt, hogy az otthonra szükség van és meg is építhető. Így jutot­tunk el odáig, hogy a község területén levő épület átalakí­tását megterveztettük és a tanácsülés által megállapított százalékos hozzájárulás befizetésének megkezdésével az építkezés is elkezdődött. Természetesen voltak és még ma is vannak nehézsé­g ,80 ezer darab különbö­ző nagyságú füstcsövet ké­szítenek ebben a negyedév­ben a vásárhelyi szegková­csok. Megkezdték a francia könyökcsövek gyártását is, amelyből 25 ezret adnak át a kereskedelemnek. Ezenkí­vül 4500 garnitúra alumínium ételhordót készítenek szintén a kereskedelem részére. Nek Azonban az már bizo­nyos, hogy november 10-én Rákoson új művelődési ott­hont avatunk. Hatása túlter­jedt a község határain is, hi­szen példánkat más községek is követhetik. Ugyanis több évszázados múlttal rendel­kező községek még ma is azon vitatkoznak, hogy le­het-e községfejlesztési alap terhére ilyen nagyarányú építkezésbe kezdeni. Rákos község lakossága bebizonyí­totta, hogy lehet! Igaz, hogy az építkezés közben akadtak komoly nehézségeink, mert például a megtervezett 162 ezer forint, közben 291 ezer forintra emelkedett az épít­kezési anyagok árának és a munkabérek emelkedésének következtében. Ez meghalad­ta saját erőnket és úgy lát­szott, hogy már-már abba kell hagynunk a munkát. A lakosság köréből érkezett ja­vaslatok azonban arra hív­ták fel figyelmünket, hogy a község érdeke ezt nem enge­di meg. Gyűjtést indítottunk. A község lakosságának 95 százaléka anyagi erejéhez mérten hozzájárult ennek si­keréhez. Összesen 30 ezer forintot gyűjtöttek össze ilyen módon és ezért köszö­net diet minden tanácstagot és minden dolgozót, akik eb­ben részt vettek. Vjz művelődési otthon S aP­­T nem volt könnyű feladat, de most már nem­­‘■f®. a-??k. büszkék rá, akik elkészítését elősegítették, ha­­nem azok is, akik eleinte helytelenítették.­­ Kozsuch István Rákos v. b.­elnöke Továbbra is enyhe marad az idő Egy hét óta tart a vénasszo­nyok nyarának harmadik sza­kasza, az ajándékráadás. A hő­­mérsékleti maximumok állan­dóan tizenöt fok körül ingadoz­nak. Az éjszakai lehűlés csupán he­lyenként okozott kisebb talaj­­szinti fagyokat. A reggelek őszi­esen párásak, ködösek, a nap­palok derültek és az évszakhoz, képest szokatlanul melegek. A Meteorológiai Intézet táv­­prognózis osztálya tájékoztatásá­ban közli, hogy csaknem egész Közép-Európában rendkívül enyhe, szép idő uralkodik, amit a magas légnyomásnak és a fel­hőképződést gátló leszálló lég­áramlásnak köszönhetünk. Észak-Európában viszont válto­zékony jellegű, hűvös az idő, tehát az enyhe, szép idő nálunk, előreláthatólag tovább tart. Mérsékelt déli, délnyugati szél várható ugyan az elkövet­kező napokban, s a borulás így gyakoribb lesz, sőt a jövő hét­ első fele valószínűleg már esőt is hoz, jelentősebb lehűléstől azonban egyelőre nem kell tar­tanunk. 3 Két új szovjet film Megkezdődött a szovjet film ü­gye városaiban tegnap három írt ünnepi hete. Ennek során a me-1 filmet mutatták be. A legnagyobb érdeklődést Gorkij: Az anya című regényé­nek új filmváltozata keltette. Az anyát Vera Mareckája, Pável szerepét pedig Alekszej Batalov alakítja. Mareckája csodálatos hitelességgel és finoman rajzol­t*, másik kitűnő szovjet film I címe a »Halhatatlan garnizon«,­­ amely a breszti erőd védőinek hősi harcát örökíti meg. Batu­rin őrnagyot Makarov, Kondra­ja meg az anyának, ennek az­ egyszerű asszony lelkében vég*­bemenő változásokat, azt, hogy miként válik forradalmárrá. A filmet a vásárhelyi Béke-mozik­ban díszelőadás keretében már látták be. Ivevet Viktor Jemoljanov, Ku­­harkov őrmestert pedig Nyikolaj Krjucskov alakítja. A filmet­ Kosztantyin Szimonov, a világ­­hírű szovjet író írta. Tovább épülnek a gépállomások A 3 éves terv során több mil­lió forintos beruházással korsze­rűen berendezett új gépállomási épületeket létesítenek Székkutas és Csanádpalota községekben. Csanádpalotára a Nagykirályhes­gyesi Gépállomás költözik majd át, mivel ennek területi adottság­­ai nem megfelelőek.

Next