Csongrád Megyei Hírlap, 1968. november (13. évfolyam, 259-281. szám)

1968-11-09 / 263. szám

Iskola-tv ötödik születésnap­­ján már túl van, a tizediktől pedig még messze jár. Nem simogató­­an finom, ünnepi vállvere­­getést kívánunk hát át­nyújtani a sajátos intéz­ménynek. De nem is illene a minden látványosságot mellőző, igazi hétköznapi műsorhoz az ünnepi kö­szöntő. Szólni azonban kell róla, s elsősorban az elis­merés hangján. Túlzás és szépítés nélkül mondhat­juk: a világot viszi be a nagyablakú városi tanter­mekbe és a hunyorgó sze­mű tanyai iskolákba. Mert legtöbbjében már ott is fel­pattog távoli cimbalom­ján a szignál, s futnak a nebu­lók a régi térképlapokkal termet sötétíteni. Aztán ne­kiülnek, s kerekre tágult szemmel csodálják, hogy lopva kinyújtott, vékony karjával az áramot a troli­busz, s milyen apró is a tengeren az a hatalmas gőzhajó, amelybe egész sor autót raktak be az imént a kikötőben. Eg műsorainak lénye­in, a televízió iskolai­ge. Kitágítja a szűk tan­termet. Belefér most már a Balaton, a Mátra, de a cse­peli gyárváros, meg a távo­li termelőszövetkezet ösz­­szes csikója, borja, libája. Igaz, nem egyenértékű az élmény az eleven szemlé­lettel. De számítsa ki va­laki, mibe kerülne a szü­lőnek, ha gyermekének egy esztendőben mindazt meg­mutatná, amit az iskola­év­­ben egy óra alatt látott. Le­het, hogy okos tanügyi szaktekintélyek kinevetnek, mégis kimondom: bizonyos életkorban a képernyőn ka­pott élmények használha­tóbbak, mint egy egész na­pos tanulmányi kirán­dulás tapasztalatai. Mert az operatőr megteheti, hogy gépét csak a legfontosabb részletek felé irányítsa. De nem teheti ezt meg a gyermek tekintetével a kí­sérő nevelő. Mert Pistike emlékezni fog a tsz-ben tett tanulmányi kirándulás után a főagronómus töltő­­tollára, vagy motorbicikli­jére, de semmiképpen nem tudja majd felidézni, mi­lyen is volt a melegágy, amelyre pedig annyira igyekeztek felhívni a figyel­mét. Az ipari üzemekbe lá­togató kamerát a technoló­giai sor olyan szakaszához is közel engedik, amelyet a tízéves gyerek — különö­sen többedmagával — meg sem közelíthetne. Játék­filmben, felnőtteknek szó­ló műsorban is láthat egy tanuló tengert, pálmalige­tet, piramist. Mennyire más azonban, ha ezeknek képét megfelelő kísérő szö­veggel, didaktikailag indo­kolt kivágásban látja. Mert meg kell mondani — s ez a műsorok másik erénye — az iskola-tv szerkesztői jó érzékkel válogatnak, indo­koltan emelik ki a lényeges anyagrészeket, s élvezhető­en, a játszva tanulást szol­gálva dolgozzák fel azokat. , Most tehetünk kü­­l­önkü­lönbséget, hol, melyik iskolában fontosabb rendszeresen nézni az is­kola-tv műsorait. Használ­ható szemléleti anyagot kap belőle a városi, falusi, ta­nyai gyerek is. Mégis úgy tűnik, a kisebb települé­sekben, a gyengébben fel­szerelt iskolákban kell erre különös gondot fordítani. Sajnos, nem mindenütt te­szik meg. Igaz, nem köny­­nyű dolog az órarendet a műsorral, az egyes osztá­lyokkal összehangolni. De nem lehetetlen. Erre szám­talan példa van. S arra is, hogy ott mondanak le leg­hamarabb az összehangolás kísérletéről, ahol pedig a legnagyobb szükség lenne a képernyő segítségére. Ör­vendetes, hogy a legtöbb is­kola kapott készüléket. Kétszeres lelkiismeretlen­ség ott lemondani a lehe­tőségről, ahol minden együtt van, csak egy kis igyekezet és akarat kelle­ne. A nehézségek vállalá­sa itt nem szemléleti kér­dés. Felmérhetetlen ha­szonnal kamatozik. ANNUS JÓZSEF CSONGRÁD MEGYEI ★ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Megyei körkép Lemaradás az őszi kalászosok vetésében Kívánni sem lehetett kedvezőbb őszt a mezőgazdasági munkáikra az ideinél. A napfényes hetekben, hónapokban elegen­dő idő jutott a kapások betakarítására, a föld felszántására, és bevetésére. Mégis vannak gazdaságok, ahol a gyenge mun­kaszervezés, szakirányítás miatt még mindig nem került földbe a kalászosok vetőmagja. A megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának összesítése sze­rint a szegedi járás közös gazdaságai kés­tek meg legjobban a vetéssel, ahol majd tízezer hold a lemaradás. A makói szö­vetkezeteknek csak 7500 holdon kellett volna földbe tenni a kenyérgabonát, de az eredmény mindössze 5500 hold. Ezzel szemben Vásárhely már november 7-e előtt teljesítette a 13 700 holdas vetés­tervét, sőt egyik-másik gazdaság nagyobb területen vetett kenyérgabonát a terve­zettnél. Dicséret illeti a vásárhelyieket az őszi munkák jó megszervezéséért és a ve­tési kampányterv céltudatos végrehajtá­sáért. Most, hogy megérkeztek az őszi esők, bizony nehéz lesz a lemaradt gazdaságok­nak a mulasztást pótolni. A sáros földe­ken nem lehet szakszerű agrotechnikát alkalmazni és kérdés: a november köze­pén földbe került mag milyen termést hoz jövőre? Ezeregyszer bebizonyosodott, hogy a gazdag hozamok egyik magyará­zata az időbeni vetés. Azt is érdemes szóvá tenni, hogy azok az 5—7 ezer fo­rintos havi jövedelemmel dotált főagro­­nómusok, mezőgazdászok, akik most ott állnak tanácstalanul a beázott és vetetlen földek szélén, milyen felelősséget éreznek az államháztartás kenyérellátásáért és egyáltalán a szakszerű gazdálkodás meg­valósításáért? Már csak a Műemléki Felügyelőségen múlik... A múlt építészeti módját őrzi Szegvá­ron, a Hunyadi utca 31. és 33. szám alatti épület, melyet a helybeliek ma is úgy emlegetnek: volt Sóház. A megyében ez az egyetlen olyan több mint száz éves épület, mely lábasház, kakasülő tetővel. De nemcsak az épület régi, a terv is, hogy tudniillik, itt helyezzék el a múlt hagyományait őrző, jelenleg nem megfe­lelő körülmények között működő falumú­zeumot.­­ A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban hozzájárult ahhoz, hogy a megyei tanács fejlesztési alapja terhé­re a Hunyadi utcai épületet tulajdono­saiktól 140 és 160 ezer forintért megvá­sárolják. Most már csak az Országos Mű­emléki Felügyelőségen múlik, hogy mi­kor valósul meg a terv. Előreláthatólag azonban ennek sem lesz akadálya, mert még az idén elkészülnek az épület felújításá­­nak műszaki kiviteli tervei, s a költségve­tések, melyek alapján az Országos Mű­emléki Felügyelőség 1969—70-ben bizto­sítja a szükséges költségeket Alsóváros és Vályogostelep sorsa Sok tényező indokolja azt a döntést, mely Csongrád két települése teljes fel­számolására vonatkozik. A vasút és ál­lomás mentéin helyezkedik el a Vályogos­telep és Alsóváros. A lakók — összezsú­folva — kis házakban, sőt kunyhókban laknak. A telepeken a legminimálisabb egészségügyi és szociális követelmények sincsenek biztosítva, s e területeket ál­landóan veszélyezteti a belvíz is. A két lakótelep felszámolása mindenképpen in­dokolt de ismerve a nehéz lakásviszonyo­kat nem lesz könnyű feladat több mint száz lakóház felépítése a város más te­rületén. A két lakótelepet — rendelkezéseknek megfelelően — a szociális követelmények­nek meg nem felelő teleppé nyilvánítot­ták és egyben kijelölték gyorsított ütemű teljes felszámolásra. Ennek alapján le­hetővé válik, hogy a helyi tanács az ott lakóknak, ha más területen építkezni akarnak, ingyen telket juttason, megkü­lönböztetett figyelemmel segítsék azokat, akik a szociális követelményeknek meg nem felelő lakások felszámolására indí­tott építési akcióba be akarnak kapcso­lódni. A megyében évente általában 30 lakás épül az említett akció keretében, s így lehetővé válik, hogy azoknak jórészét Csongrádon építsék fel. Tanácsi vállalat áttelepítése Az Egészségügyi Berendezéseket Gyártó Vállalat 1970-ig végrehajtandó fejlesztési tervet készített. Ebben szerepel: Makón az egymástól távollevő üzemeket össze­vonják, az Újszentlőrinc utcában levő üzemet a Rákosi útra, a vállalat központi telepére áttelepítik, ezzel egyidőben a termelés technológiai feltételeit korszerű­sítik. E fejlesztési terv megvalósítása 9 millió forintot igényel! A tanácsi vállalat üzemeinek összevo­nását a gazdaságossági szempontok in­dokolják, de emellett a BMG makói üze­mének tervezett bővítése is. A gépgyárat ugyanis bővíteni kívánják, s ezt csak a szomszédságában levő tanácsi vállalati üzem helyén tudják megoldani. Várhatóan 1970-től korszerűbb feltételek között dolgozik majd az Egészségügyi Be­rendezéseket Gyártó Vállalat. A feltételek kialakításához a megyei tanács vb is megadja a szükséges segítséget. Eladták a baromfikeltető állomásokat A megyében Vásárhelyen, Szentesien és Csanádpalotán működött baromfikeltető­állomás tanácsi kezelésben. A közelmúlt­ban döntött a megyei tanács vb arról: a keltetőállomásokat átadják a termelőszö­vetkezeteknek. A vásárhelyi és a csanádpalotai kelte­tőállomást a hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Tsz vásárolja meg. A csanádpalo­tai épületet nem adják át, mert ott jövő év második felében — mint tervezik — ipari üzemet létesítenek. A szentesi kel­tetőállomást a szentesi Árpád Tsz veszi meg, de csak a gépeket, berendezéseket, felszereléseket. Az épület ugyanis majd szanálásra kerül, addig — bérleti díj el­lenében — a szövetkezet használja. Költségvetési üzem létesül a makói járásban A makói járás területén levő utakon is egyre nagyobb a forgalom, a biztonságos közlekedés alapfeltétele pedig az utak, jó állapota. Az utak fenntartási munkáit, különösen pedig a felújítást, korszerűsí­tést, régi módon megoldani már nem le­het, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a kiépített, tanácsi kezelésben levő úthálózat hossza — ha lassan is — évről­­évre növekszik. A jelenlegi útőri szerve­zet nem tudja biztosítani a feladatok el­végzését, a jelentős részben kézi munká­val végzett útfenntartás, javítás leg­többször eredménytelen, amellett költ­séges. Az útfenntartásra, felújításra és korszerűsítésre évente átlag 2 és félmillió forintot fordítanak a makói járásban, szük­séges tehát a munka hatékonyabb meg­szervezése. A makói járási tanács járási költségve­tési üzemet hoz létre, Apátfalva, Csanád­­palota, Kiszombor, és Földeák telephe­lyekkel, ezekhez a községekhez tartozná­nak majd körzetek szerint a többi közsé­gek. Az új üzem tevékenységi köre az eredetileg elképzeltnél jóval szélesebb, nemcsak a rendkívül fontos útfenntartási munkák tartoznak majd hozzá, de kom­munális feladatok (közterület tisztántar­tása és parkosítás) mellett építőipari munkát is végeznek (karbantartás, javí­tás, felújítás, épületátalakítás, kisebb épületek építése). Kiegészítő tevékeny­ségként gépjavítást is végeznek majd a tervek szerint, de kertészeti egység, tég­laégető és homok­kavics kitermelő részle­gük is lenne, valamint tervező részleg is. XXV. ÉVFOLYAM 263. SZÁM SZOMBAT, 1968. NOVEMBER 9. Ára: 70 fillér Koszorúzási ünnepség Szegeden november 7-én délelőtt 11 óra­ kezdettel tartották a hagyományos koszorúzási ünnepséget a Szé­chenyi téri két szovjet hősi emlékműnél. A magyar és szovjet himnuszok után elsőként Győri Imre elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Perjési László elvtárs, a szegedi városi pártbizottság első titkára és Csizmás Sándor elvtárs, a szegedi járási pártbizottság titkára ko­szorúztak (lásd képünket . Fotó: Enyedi Zoltán). Ezt követően Török László elvtárs, a Csongrád megyei ta­nács vb elnöke, dr. Biczó György elvtárs, a Szeged m. j.­ városi tanács vb elnöke és Farkas István elvtárs, a sze­gedi járási tanács vb elnöke helyeztek koszorút az em­lékmű talapzatára. A hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet harcosok, a magyar fegyveres erők, a tömeg­szervezetek, az üzemek, a felsőoktatási intézmények és hivatalok is elhelyezték koszorúikat. Hasonló ünnepség volt a másik szovjet emlékműnél is. Mindkét megemlé­kezés az Internacionáléval fejeződött be. Hasonló ünnepségekre került sor megyénk többi vá­rosában és községében is Lenyűgöző díszszemle Moszkvában Káprázatos díszszemlére került sor csütörtökön Moszkvában, a Vörös téren, a Nagy Október 51. évforduló­jának ünnepségei keretében A Lenin-mauzóleum mell­védjén néhány perccel 10 óra előtt foglalták el helyü­ket Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és az SZKP, vala­mint a szovjet kormány más vezetői. A meghívottak kö­zött volt Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja. Pontosan tíz órakor kez­dődött meg az ünnepi dísz­szemle. A Kreml Szpasszkij tornyának kapuján kigördült Andrej Grecskónak, a Szov­jetunió nemzetvédelmi mi­niszterének gépkocsija. Grecsko, miután fogadta Jev­­genyij Ivanovszkij vezérez­redesnek, a moszkvai katonai körzet parancsnokának, a dísszemle parancsnokának jelentését, megszemlélte a Vörös téren és a tér környé­kén felvonult csapategysége­ket, majd a mauzólem tri­bünjére ment, ahol elmond­ta ünnepi beszédét. Ezt követően felcsendült a szovjet himnusz, díszlövések dördültek el, majd megkez­dődött az alakulatok felvonu­lása. A haderőnemek és fegyver­nemek képviselőinek díszme­nete után következett a Szov­jetunió hadseregének félel­metes elrettentő erejét érzé­keltető haditechnika felvonu­lása. Ennek nyitányaként páncélos — javarészt kétél­tű — járműveiken, gépesített lövészegységek dübörögtek át a Vörös téren. Harckocsik haladtak el pontos irányt és távolságot tartva, majd megjelentek a díszszemle királyai, a raké­ták. A légvédelmi rakéták között különleges fejű raké­ta keltett figyelmet: ez egy­maga az agresszor egész re­­pülőgépkötelékét képes meg­semmisíteni a védett területtől nagy távolságra. Nagy taps köszöntötte a haditengerészet rakétáit, amelyeket atomten­geralattjárókból, víz alatti helyzetből lehet felbocsátani. A szilárd üzemanyaggal működő, háromlépcsős inter­kontinentális és a náluknál is nagyobb méretű — szivar, cső, cápa alakzatú — sraté­­giai rakéták zárták le a ha­gyományosan 50 percig tartó impozáns katonai díszszem­lét. A katonai parádé után a sportolók, majd a száz-száz­ötven méter szélességben hömpölygő tömeg, a moszk­vai dolgozók menete vette birtokba a Vörös eret. A le­nyűgöző díszszemlével és a moszkvaiak impozáns felvo­nulásával ért véget az ünnep­ség délelőtti programja.

Next