Csongrád Megyei Hírlap, 1969. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-03 / 1. szám

Tavalye­n mikor szíl­­t uruig, veszter­gén koccintottunk — emlé­kezzenek csak! — mit is mondtunk egymásnak? Azt mondtuk, hogy BUM!, vagyis Boldog Új Mecha­nizmust ... Eltelt egy esztendő, ismét pohár a kezünkben, de mi­előtt bármit bárhova kíván­nánk, valljuk meg igaz lel­künkre: a BUM bevált, az új mechanizmus első esz­tendeje nem okozott csaló­dást. Legfeljebb azok csalódtak, akik azt hitték: munkanél­küliség lesz. Hát, nem lett munkanélküliség! Azt mondták ezek (az aggodal­maskodók), hogy a mecha­nizmus óhatatlanul munka­erő-fölösleget, hoz létre, ahol tényleg fölösleg van, s ez nem is baj. És mi történt? Olyasformán jártak, mint a bűvész, aki bekonferálja, hogy eltünteti a nyuszit a cilinder mélyén, hókusz-pó­­kusz, a­mikor felemeli a ci­lindert nem is egy nyuszi van ott, hanem tizenkettő... Azonban, ha jobban meg­nézzük ezeket a tapsifülese­ket, mit látunk? Azt, hogy csaknem mind­icike-picike, beéri egy szál káposztale­véllel. Jól megtermett nagy nyulat alig látni közöt­tük ... Vagyis sok kis nyu­szit kell elővarázsolni ah­hoz, hogy néhány nagy nyu­szi nagyobb káposztát kap­hasson... Sok-sok kis gép­írónőt, takarítónőt, segéd­munkást kell felvenni ah­hoz, hogy — az átlagbér szabályai szerint — a főelő­adó, meg az osztályvezető nyúlak is jóllakhassanak... Nos, ha a „nyúltenyész­tés” divatba jött az iparban, a mezőgazdaságban az el­lenkező folyamat játszódott le. Van nekem egy régi fes­tőművész barátom, aki év­tizedek óta festeget falusi életképeket, ilyeneket mint: „A nyáját terelgető pásztor’’, „Markot szedő menyecske", „Traktorista éjszakai szán­táson’”, „Fejőnő a Riská­­val"... A napokban meghí­vott a műtermébe, nézném meg az idén pingált képeit. Ilyeneket láttam: „A bér­munkában­ ablaktisztító pász­tor", „Az exportcsomagoló fejenc”, „Tsz-gulyás kefét köt”, „Traktorista tyúk­szemvágás közben”. Félre­értés ne essék, nem a saját tyúkszemét vágja, hanem a vendégekét a fürdőben, amit a nagyobb jövedelem kedvéért a tsz üzemeltet. Hogy ki, mivel és hol ke­reskedik, miképp akar pénzt szerezni — feltéve, hogy törvényes úton — nem az én gondom, ezért az ves­se az első követ az ügyeske­dő tsz-ekre, aki maga nem ügyeskedik. Mert azért így is megtermett minden az idén a földeken, pedig ak­kora szárazság volt, hogy már azt hittük semmi sem lesz és mindennek felmegy az ára. És mégis szinte min­den volt: zöldség, gyümölcs, paprika, burgonya. Pedig a növények, a fák ugyancsak sorvadoztak, fel is ment az ára a levélnek, s vele együtt a levelezőlapnak, a táv­iratnak, meg a különleges postai szolgáltatásoknak. Ez nem sokkal azután volt, hogy véget ért az olim­pia, így aztán kutya se törő­dött vele, hiszen örömmá­morban úsztunk, sportoló­ink nagyszerűen helytálltak odakint, egy csomó aranyat szereztek, egyedül valami labdarúgó akadt, aki —­ nem ismervén a valutakrí­­zist — az arany helyett in­kább a dollárt választotta. És, míg fiaink 15 ezer ki­lométerre tőlünk az ara­nyakért harcoltak, addig mi idehaza ugyanezt tettük az ezüstökért. A különbség csak annyi, hogy mi nem kapni, hanem eladni akar­tunk. Micsoda nagyszerű sport volt! Bodicsek, kettős járomfogás, balegyenesek, kemény — de férfias küz­delem a nyílt utcán! Hiába nyugtatták az illetékesek a közönséget, népünk nem hallgatott a jó szónak, csak törte magát a tört ezüsttel, mert hát mit lehessen tud­ni, hátha leszállítják az árát. Hogy le is szállították?! No igen, de csak azért, mert le­esett az ezüst világipaci ára. Aki nem hiszi, menjen ki a világpacra és járjon utána. Azután elmúlt a nyár, el­múlt az olimpia, beköszön­tött a hűvösebb idő. A nagy divatszalonok bemutatták téli kollekciójukat, ugyanezt tették a labdarúgó csapatok is: a bundabemutatóknak a Népstadionban és a többi pályán nem volt nagy kö­zönségsikere. A közönség ugyanis kezdett eltünedezni és maradtak a bundák. Di­vatos, alkalmi, két részes kis bunda, közben tíz perc szünet, részletre — tavaszi visszafizetésre. Nagy bun­da, két pont díszítéssel, po­tom néhány ezer forintért. Milyen igaz is a mondás: a győzelmet a sportban sem adják ingyen! Nézzük, mi is történt még 1968-ban. Sok minden... Végre valahára megindult egy kormánylap, a Magyar Hírlap, legfőbb­ ideje volt, mert eddig csupa ellenzéki lap működött az országban. Egy csomó iparvállalat meg­kapta az önálló exportjogot — erre is szükség volt, leg­alább több 70 dolláros útle­vél jut azoknak, akiknek nincs exportjoguk. A tele­­vízóból eltűnt az Angyal — helyette megjelent egy de­­tektívpapa a kisfiával, aki állandóan bebizonyítja, hogy az apukája szenilis nélküle semmit sem tudna kinyo­mozni. Felépült a rádió nagy adója, most már kitű­nően foghatnánk a Kos­­suth­ot, ha parányi elemet is lehetne kapni az óriásadó mellé. De hiánycikk lett a kispéldányszámú Kortárs című folyóirat is, egyszerű­en nem lehetett hozzájutni, mióta egy nagy kétszázezer példányos újság megírta, hogy mit nem lett volna szabad közölnie. Amerikában megbukott Johnson, Ma­gyarországon győzött a Co­ca Cola. Teljes sikert ara­tott a „Napóleon konyakot a dolgozóknak” akció (600 forintért). Szerencsésen le­zajlott a Budapesti Nemzet­közi Vásár, majd a Buda­pesti Őszi Vásár is, az előb­­bin mindenki tetszés sze­rint kiválaszthatta azt, amit nem árulnak az utóbbin. Bevezették az ötnapos mun­kahetet, egyelőre csak az iparban, a hivatalokban nem, mert ott , mint kö­zölték „még nem érett meg” rá. Túl kevés a hivatalnok. Egy gyorsmérleg még­ 1968-ban nem volt elég sör, lastex-nadrág, gépkocsi, és — időnként — só, viszont túl sok volt a cukrászati be­mutató, a meghibásodott lift, a marketing és az így­­mulat egybites magyar úr. S hogy szilveszterkor mégse legyünk ünneprontók ismerjük el: egyre több pezsgőfélét gyártunk. Nincs messze az idő, amikor ele­gendő pezsgő is lesz. Addig azonban a feleség­gel koccintva mondjuk, hogy: Boldog új évet! NOVOBACZKY SÁNDOR így éltünk 93-ban... 2 MOC­SÁ­R G­ÁB­OR: KEREK EGY­MILLIÓ ■é-* .■•••».' ,*• -yl SZATIRIKUS KIS RE­G­ÉNY „UGYE, FELVESZED ÖT, HAVI KÉTEZERÉRT?”­­ !k A tündöklő ügyintéző radikális módszere mi­att nem volt szükség har­minchárom napra a kiren­deltség begerjesztéséhez. Me­­nyus szívesen használta azt a kifejezést: „Begerjesztem a kirendeltséget.” Harminc nap alatt sikerült. Nehéz és fe­lejthetetlen harminc nap volt ez. Harmincnapos szá­guldás — versenyfutás a ro­hanó idővel. Harmicnapos éber készenlét az akadályok felismerésére, leküzdésére. Koncentrált erőfeszítés, H­ÍRLAP amely méltó a dicső célhoz, a kerek egymillióhoz. Egy sudár egyes és hat szép nul­la. Menyusnak valósággal szárnyakat adott ez a ma­gasztos látvány. Szívesen em­lékezett vissza a leküzdött akadályokra, az elvégzett munkára, amikor egyszer­egyszer megpihenni székhe­lyére fáradtan visszatért.­­ — Nem hajszolod te túlsá­gosan magad? — kérdezte aggódón az özvegy, mert tapasztalnia kellett, hogy Menyusban valami érthetet­len láz lobog, valami vibrá­­lóan zakatol benne, a fe­szültség szikrái szinte látha­tóan pattognak belőle, vi­szont az özvegy nem sok hasznát vette ennek a fel­­ajzott idegi állapotnak, sőt. Békétlenkedve törleszkedett Menyushoz. — Minik annyira strapál­­ni magad ezért a nyavalyás kirendeltségért... hazajössz, mint a kicsavart citrom, hát megéri ez neked? Ki fizeti ezt meg neked?­­És... ne­kem? Manyus a sudár egyesre és a hat nullára gondolt, s el­nézően mosolygott az özvegy csacska beszédén. Próbálta vigasztalni az özvegyet, amennyire csak tudta, de ő maga is érezte, hogy ez a vibráló lobogás, ami most fejebúbjától a talpáig való­ban betölti nem az özvegyi gödrecskék irányába feszíti ki energiáit Igaza van az öz­vegynek: az aranyhalacskák nem ficánkolnak olyan vir­goncán, mint azelőtt Sőt! Ha Menyes belenézett az öz­vegyi gödröcskékbe, be kel­ PÉNTEK, 1009. JANUÁR 3. lett vallania, hogy nem aranyhalacskákat lát ben­nük, hanem egy élemedett korú postást, amint bejön a szobába a degeszre tömött pénzestáskával. — Nem, ez így nem mehet tovább, hiszen belerokkansz ebbe az őrületes hajszába — kesergett az özvegy, amikor másodszor tért vissza tá­maszpontjára a kirendeltség lestrapált vezetője. — Tisztá­ra lelketlenség, amit tőled kívánnak. És te is hülye vagy, mi a fenének kell eny­­nyire lelkiismeretesnek len­ned. — De értsd meg, aranyha­lacskám — magyarázta Me­nyus — a kirendeltséget be kell gerjeszteni és fel kell ál­lítani, mire bejön a fő sze­zon ... — Begerjeszteni... felállí­tani ... — s az Özvegy le­mondóan legyintett — Megígérem neked, hogy július elsejétől kezdve szinte ki sem lépek a szobából. Minden délelőtt itt ülök az asztalnál és... A postásra gondolt. Amint megnyomja a csengő gombját és belép a szobába drága ter­hével. Miért nem csinálnak szobrot a pénzes postások­nak? — Kell temelled valaki — állapította meg az özvegy. — Van egy unokaöcsém. Éppen állást keres. Belevaló srác. Azt'tr majd leveszi a válladról a terheket Legalábbis egy ré-Menyus egyáltalán nem lelkesedett a gondolatért, hogy levegyék a válláról a terheket. És egyáltalán: mi­féle terheket kellene leven­ni? Az aztán nem lesz te­her, ülni a szobában és várni, hogy a postás becsen­get, kinyitni előtte az ajtót, és... — Sajnos, nincs keret új munkaerő beállítására. Elhi­szed, hogy szívesen megten­ném, pláne, ha neked unoka­öcséd ... — És ráadásul milyen be­levaló srác! Hogyhogy­­nincs rá keret? — Jó­pofa vagy! Máris le kellett adni tíz százalékot a kofára ..., ha most még rá­adásul beállítok egy munka­erőt, az annyi mint havi más­félezer ... — De édesem, Menyusom! — Az özvegy értetlenül ösz­­szecsapta a kezét — úgy be­szélsz, mintha a saját pén­zedről lenne szó. Hát mit fáj neked az, hogy beállítasz még egy munkaerőt. És hova beszélsz: másfélezer... Két­ezer, édesem. Meg a prémi­um, meg a napi díj, kiszál­lás, ez az... — De Ellám! — Menyus valósággal felhördült a mél­tatlankodástól — te azt hi­szed, hogy... — azt akarta mondani: „lopom én a pénzt?”, de csak nézte értet­lenül az özvegyet: mit tud­jon neki mondani? — Hogy te milyen élhetet­len vagy! — s Men­us tehe­tetlenül felnyögött ő, aki a legjobb úton van a felé, hogy kerek egymillió részletekben begördül a ki­rendeltségre... ő lenne az élhetetlen? (Folytatása következik.) ■ al'*A if _____MOZAIK 1969-ben: 26 MILLIÁRD FORINT TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI * szolgáltatásokra jóváhagyták a társadalombiztosítás 1969. évi költségve­­­­tését, amely lényegesen nagyobb az 1968. évinél. A növeke­dést mindenekelőtt a munkavállalók számának és az átlag­­­­kereseteknek egyaránt mintegy 2,2 százalékos várható emelkedése indokolja. A Társadalombiztosítási Főigazgatóság 1968-ban 18 058 millió forintot fordított, 1969-ben 19 389 millió forintot kí­ván fordítani a különböző szolgáltatásokkal kapcsolatos kiadásokra. Ehhez hozzászámítva a kórházi, rendelőinté­zeti és körzeti orvosi ellátás várható kiadásait is, idén összesen 26 milliárd forint kiadással lehet számolni. ■i A terhességi-gyermekágyi segély 1968-hoz képest 60 millió forinttal emelkedik. A gyermekgondozási segély elő­irányzata az 1968. évinek a kétszerese. A­­ családi pótlék­­előirányzat 120 millió forinttal több, mint 1968-ban volt. Nyugdíjak, járadékok folyósítására 770 millió forinttal terveznek többet, ez az összeg 8,8 százalékos növekedésnek felel meg. . . SZERDÁN ESTE egy­­ szakadékban megtalálták I Hans Habe magyar szárma­­­­zású amerikai író 17 éves lányának, Marina Elizabeth­­nek a holttestét. A lány hét­főn tűnt el otthonából. Attól tartottak, hogy valaki elra­bolta. A rendőrség a halál okát nem volt hajlandó kö­zölni az újságírókkal.­­A fiatal lány anyjával élt, aki korábban elvált férjétől. — HÁRMAS NÍVÓDÍJ. A Művelődésügyi Minisztérium nívódíjjal tüntette ki Lata­­bár Kálmánt, az idei szezon­ban nyújtott kimagasló ala­kításaiért, Seregi László ren­dezőt a „Víg özvegy” szín­padra állításáért, a Fővárosi Operettszínház egész ,táncba­­rát magas színvonalú művé­szi produkcióiért. H új karalábe-faj-TAT nemesítettek a Kerté­szeti Kutatóintézet, szentesi kísérleti állomásán. A szen­tesi hajtatott karalábé, amely az idén nyert fajtaelismerést az eddigi fajtáknál kevésbé fényigényes, ezért üvegházi és fólia, alatti termesztésre a legalkalmasabb, de szabad­földi korai termesztésre is megfelel.­­ EGY MAROKKÓ fa­lucskában meghalt egy 136 esztendős arab asszony. Hat marokkói király uralkodását élte meg. ÜNNEPSÉGEK PETŐFI SZÜLETÉSNAPJÁN Az év utolsó napján, Pe­tőfi Sándor születésének 146. évfordulóján a költőre emlé­keztek mindazokon a helye­ken, ahol a poéta egykor hosszabb ideig­­ tartózkodott, vagy gyakran megfordult: Kiskunfélegyházán, Dunave­­csén, Szalkszentmártonban és másutt. Dunavecsén gyertyát égettek­ abban a régi épület­ben -­­ most is eredeti for­májában áll —, ahol 1844- ben Petőfi Sándor hosszabb ideig vendégeskedett. Benső­séges ünnepség volt — ez immár hagyomány — Kiskő­rösön: éjfélkor kiürültek a szórakozóhelyek, s a költő tisztelői, a község fiataljai fáklyás menetben vonultak a kis nádfedeles szülői ház­hoz, ahol felidézték verseit, s koszorút helyeztek el az emléktáblán.­­ KAIRÓTÓL 120 kilomé­­terre keletre, a Szuezi-csator­­na közelében (Zagazignál) ösz­­szeütközött egy zsúfolt autó­busz egy tehergépkocsival. Tizennégy személy meghalt, 35-en megsebesültek. PRIMŐR ÚJDONSÁG: A SZENTESI ÜVEGHÁZI KARALÁBÉ Új karalábé-fajtát nemesí­tettek a Kertészeti Kutató­intézet szentesi kísérleti ál­lomásán. A szentesi hajta­tott karalábé, amely az idén nyert fajtaelismerést, az ed­digi fajtáknál kevésbé fény­igényes, ezért üvegházi és fólia alatti termesztésre a legalkalmasabb. Kevés nap­fény esetén sem nyurgul fel és nem magvasodik. A ter­mése tetszetős alakú és na­gyon ízletes. A primőr­ új­donság nemcsak­­ üvegházi, hanem szabadföldi, korai ter­mesztésre is alkalmas. Az elmúlt hetekben több mint 300 holdra elegendő hajta­tott­ karalábé vetőmagot adott át a kísérleti állomás a vetőmagtermeltető válla­latnak. REPÜLŐ CSÉSZEALJ? Nem, úszó angol csészealj. A műanyagból készült mini­motorcsónak óceán­ szelésre ugyan aligha alkalmas, de ál­lítólag könnyen és gyorsan siklik a habokon. DICSÉRET A VASKAPU UTCAI TŰZVÉSZ MEGFÉKEZ­Ő­INEK Az Élelmiszeripari Gép­gyár­ és Szerelő Vállalat tűz­vésztől sújtott Vaskapu ut­cai üzemében szerdán foly­tatták a tűz okának felde­rítését A fővárosi gyár te­­lepén egész napon át hely­színi ügyeletet tartott a tű­z­­oltóság, mert még a délutáni órákban is fölparázslotta­k az épület faszerkezetének csonk­­ja. Szerdára már értékelték a tűzoltási műveleteket. A tűz­jelzés kedden 16.04 órakor érkezett és nem sokkal rá már 14 tűzoltó-gépkocsi ro­bogott a helyszínre. A már lángokban álló régi faszer­kezetű épületre 14 sugárban lövellték a vizet és a fára­dozásukat 18 óra 35 perc­kor siker koronázta. Addig­ra lokalizálták a tüzet és el­hárították a veszélyt a szom­szédos malomról is. Ennek ellenére a kárt több millió forintra becsülik. A nehéz örülmények kö­zött helytálló, a tűz tovább­­hara­o­zását bravúros gyor­­­s­izeat megakadályozó tűz­­, a parancsnokság di­­■­s­zesí­tette. (MTI)

Next