Csongrád Megyei Hírlap, 1971. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-01 / 205. szám
Ma: népszavazás az arab államszövetségről Szeptember elseje fontos dátum a három arab ország: Egyiptom, Szíria és Líbiaszövetségének, az Arab Államszövetségének további alakulásában: az említett arab országokban ma tartanak népszavazást az államszövetségre vonatkozó egyezmény elfogadásáról. Hétfőn mindhárom ország államfője beszédet mondott. Asszad szíriai elnök felhívta országa lakosait, hogy éljenek állampolgári jogaikkal,és szerdán járuljanak az urnák elé. Kadhafi líbiai elnök országjáró körúton magyarázta az államszövetség fontosságát. Nagy érdeklődés kísérte Anvar Szadat egyiptomi elnök hétfőn elhangzott beszédét, miután néhány más, az EAK-ot érintő nemzetközi kérdésben is kifejtette álláspontját. Az elnök felszólította az egyiptomiakat, hogy a ma sorra kerülő népszavazáson támogassák a Damaszkuszban kidolgozott alkotmánytervezetet. A föderációban valamennyi tagállam megőrzi független jellegét, de egyszersmind szerves részévé válik egy nagyobb egésznek. Ezt a formulát egyébként az elhunyt Nasszer elnök dolgozta ki, figyelembe véve az Egyiptom és Szíriai közötti szövetségben keletkezett törés tapasztalatait — állapította meg, majd rámutatott: — Mindössze két állam, Egyiptom és Steária áll közvetlenül szemben Izraellel: Líbia nyugatról, Szudán pedig délről képez háttérfrontot. Jordánia nem vesz többé részt az arab országok közös harcában, mivel hadseregét a szíriai határ mentén vonultatta fel, ahelyett, hogy az izraeli frontra küldte volna. Az államszövetség létrehozása nem fog csodát művelni egyik napról a másikra — folytatta az egyiptomi elnök. — A győzelem útja hosszú és járadiságos, és az arab világnak közös stratégiát kell kidolgoznia a közös ügy érdekében. Szadat 1971 hátralevő részét jelölte meg azon időszakként, amikor háborúval vagy békés eszközökkel eldől a közel-keleti konfliktus kimenetele. Közölte, hogy a későbbiekben az egyiptomi népet tájékoztatja az államszövetség tagjainak az Egyesült Államokkal szemben kialakított politikájáról. „Addig is újabb lehetőséget adok az Egyesült Államoknak", hogy békés eszközökkel sikerüljön rendezni a közel-keleti válságot — jelentette ki Szadat. — „Az Egyesült Államok semmit sem tanult a leckéből” — mondotta befejezésül. ENSZ-közgyűlés: Három hét múlva kezdődik az új ülésszak Szeptember 21-én nyílik meg hivatalosan az ENSZ közgyűlésének új ülésszaka — jelentette be hétfőn az ENSZ szóvivője. Az általános vita szeptember 27-én kezdődik, de a küldöttek felszólalásai valószínűleg még októberben is tartanak. A közgyűlés elnökét a megnyitás napján választják meg, ez azonban gyakorlatilag már csak formalitás. Az ázsiai csoport van soron, hogy elnököt javasoljon, a csoport Adam Malik indonéz külügyminisztert választotta. Az esedékes ülésszak legfontosabbnak ígérkező kérdése a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságának eldöntése. Fukuda Takeo japán külügyminiszter hétfői sajtóértekezletén kijelentette: „nagyon valószínű” hogy országa állást foglal egy olyan határozat mellett, amely „fontos kérdésnek” minősítené Tajvan kizárását a világszervezetből. Ha ezt a határozatot a közgyűlés elfogadja, Tajvan kizárásához kétharmados többségre lesz szükség. Kínai jegyzék Ugandához A Kínai Népköztársaság ugandai nagykövetsége hétfőn jegyzéket juttatott el az ugandai külügyminisztériumhoz. A jegyzékben a kínai kormány határozottan tiltakozott Amin ugandai elnök állítása ellen, amely szerint az ugandai—tanzániai határincidensek során lelőttek egy kínai tisztet. A jegyzék az állítást hazugságnak nevezi. Augusztus 24-én az ugandai kormány közszemlére helyezte az állítólagos „kínai ezredes” holttestét azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az országban felkorbácsolja a Kína-ellenes érzelmeket. A kínai kormány határozottan követelte, hogy az ugandai kormány biztosítsa: a jövőben hasonló incidensekre nem fog sor kerülni. A háború emlékezete MA HARMINCKÉT ÉVE, hogy a német monopoltőke támogatását és bátorítását élvező hitleri fasiszta állam megtámadta Lengyelországot és ezzel kirobbantotta a világtörténelem legszörnyűbb és legnagyobb pusztításait eredményező háborúját. Hitler akkorra már bekebelezte Ausztriát, feldarabolta és részben birodalmához csatolta Csehszlovákiát. A lengyelországi támadást követően nem sokkal sorra lerohant egy sor európai kis országot. A nyugati hatalmak formálisan hadiállapotba kerültek ugyan a hitleri birodalommal, valójában azonban nem mozgósították teljes erejüket a fasiszta veszély elhárítására. Úgy tűnt, hogy a „Blitzkrieg”, a villámháború eszközeivel Hitler uralma alá gyűri Európát, a világot. A Szovjetunió népeinek és fegyveres erőinek jutott az a történelmi dicsőség, hogy szétzúzta a fasiszta fenevadat, megszabadította az emberiséget azoktól a szörnyűségektől, amelyeket a hitlerizmus baljós fenyegetésként ígért. A hitleri tervek meghiúsulását lehetővé tette továbbá, hogy antifasiszta koalíció létesült, és hogy a szabadságszerető népek összefogott erővel küzdöttek Berlin elestéig, a végső győzelemig. A második világháború frontjain, a bombázásokban, a koncenrációs táborokban 52 millió ember vesztette életét, még többen soha nem gyógyuló testi és lelki sebeket szenvedtek, felmérhetetlen anyagi értékek mentek veszendőbe. A háború után érthető volt az emberek végtelen békevágya, érthető volt, hogy mindenki kívánta: soha többé há-2 ---------------------------------------------------------------borút! A monopóltőke urai azonban, akik milliárdokat kerestek a világháborún, nem mondtak le a hadiipar nyereségéről. Még be sem gyógyultak a sebek, máris felszították a hidegháború gyűlöletes tüzét. A szovjet népnek a békés építőmunkában és a honvédelem fejlesztésében elért hatalmas sikerei akadályozták meg, hogy az antifasiszta koalíció felbomlása után kitörjön az újabb világháború. Az amerikai militarizmus a bűnös abban, hogy az ötvenes évek elején mégis háború folyt Koreában, hogy ma is kegyetlen népirtó agressziót folytatnak Indokína népei ellen és hadiállapot van a Közel-Keleten. EURÓPÁBAN TÖBB mint negyedszázada hallgatnak a fegyverek. Kontinensünk történelmében még nem volt egyfolytában ennyi ideig tartó béke. Ez mindenekelőtt annak tulajdonítható, hogy a megváltozott történelmi viszonyok között a monopóliek és csoportok és az őket kiszolgáló kormányok ma már nem dönthetnek háború és béke sorsa felett. Világszerte, így kontinensünkön is, megszerveződtek azok a társadalmi erők, amelyek nemet mondanak az imperialista háborúkra. A burzsoá kormányok nincsenek abban a helyzetben, hogy a tömegek véleményét teljesen figyelmen kívül hagyják. A háborúellenes, antiimperialista mozgalmak élén mindenütt a kommunista és munkáspártok vállalják a legtöbb munkát, felelősséget. A tömegmozgalmak egymagukban azonban aligha állhatnák útját a háborúnak. A legfőbb tényező a béke megőrzésében a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok katonai, diplomáciai, politikai ereje, tekintélye, ezen belül is a legkorszerűbb fegyverzettel és kiképzéssel rendelkező szovjet hadsereg. A burzsoá katonai szakértők is nemegyszer felmérték, hogy a szocialista országok közössége elleni háborús kaland a kapitalizmus teljes vereségével és megsemmisülésével végződne. A szocialista országok politikájának alapja világszerte a tartós béke megteremtése és megőrzése. E vonatkozásban döntő szerepe és hatása van az európai béke fenntartásának. Éppen ezért javasolta a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete, hogy tartsanak az európai békéről átfogó nemzetközi tanácskozást és teremtsék meg az új alapokra helyezett európai biztonsági rendszert. Nem a szocialista országokon, hanem mindenekelőtt a NATO szervezetén és azon belül az Egyesült Államokon múlik, hogy a biztonsági konferencia ügye a szükségesnél lassabban halad előre. Az utóbbi hónapokban történt néhány esemény, amely ismét megfontolt optimizmusra ad okot. Aláírták a szovjet—NSZK és a lengyel—NSZK megállapodást, folyamatban vannak a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tárgyalások, rendszeresen ülésezik a genfi leszerelési konferencia, a napokban pedig négyhatalmi megállapodás született a nyugat-berlini problémáról. Ez utóbbi jelentős lépés abban az irányban, hogy közelebb kerüljön a megvalósuláshoz az európai biztonsági konferencia, rendezni lehessen több olyan vitás kérdést, amely még a második világháború következményeként mérgezi a nemzetközi légkört. AZ ÉVFORDULÓ alkalmából meghajtjuk az emlékezés zászlaját az antifasiszta háború áldozatai előtt. Az élők azzal tiszteleghetnek a legméltóbban a hősök emlékezetének, hogy összpontosítják erőiket a béke fenntartására, hogy megalapozzák a jövendő generációk boldogabb életét. C. TÓTH BÉLA Növekvő feszültség Anglia és Írország között Mint arról már beszámoltunk olvasóinknak, vasárnap incidens játszódott le az angol—ír határon. Egy néhány angol katonából álló egység — állítólag tévedésből — ír területre tévedt. Az IRA elnevezésű északír terrorszervezet tagjai tűz alá vették az angol katonákat, akik közül egyet agyonlőttek. Az ír kormány keddi minisztertanácsa után Lynch miniszterelnök éles hangú nyilatkozatban vádolta a brit katonai vezetőket, hogy nem tudják egységeiket kellően ellenőrizni. Az ír miniszterelnök egyébként tagadta, hogy az angol katonákra ír területről tüzeltek. Tény, hogy London és Dublin viszonya hosszú évtizedek óta nem volt olyan feszült, mint amilyen ezekben a napokban. Belfast, Észak-Írország fővárosának egyik utcája jól érzékelteti azokat a rombolásokat, amelyek a félmillió lakosú várost annyira jellemzik Pekingben megmagyarázzák... „Alaposnak látszó előkészítés után most kezdenek kibontakozni a körvonalai annak, miként óharja Peking 850 millió kínai előtt igazolni, hogy büszke hazájukba megbeszélésekre meghívták az állítólagos legfőbb háborús uszítót, Richard Nixont” — írja keddi jelentésében a Christian Science Monitor című amerikai lap hongkongi tudósítója. „Megkezdték Mao Cetung elnök erőteljesebb előtérbe tolását, hiszen ilyen nagyságrendű lépéseknél mindig szükség van az ő hatalmára és presztízsére" — folytatja a tudósító, majd megjegyzi, hogy az eredeti elrendezés során látszólag Mao elnök megkerülésével jártak el. „Most azonban Mao szavaival magyarázzák meg a népnek, miért volt szükséges a politikai irányváltás.” „Ily módon — írja — előkerültek olyan Mao-írások, amelyek legalább 30 évesek. Ilyen például egy, 1940 decemberében íródott cikk, amelynek különös fontosságot tulajdonítanak.” A laptudósító szerint az említett 1940-es Mao-idézet így hangzik: „A kommunista párt szembeszáll az imperializmus minden formájával, de különbséget teszünk a Kína ellen jelenleg agreszsziót elkövető japán imperializmus és az ezt jelenleg nem cselekvő imperialista hatalmak között A Vörös Zászló című pekingi lapnak a Mao-idézethez fűzött „magyarázata” szerint: „Mao elnök helyes döntése 1940-ben biztosította a Japán fölött aratott győzelmet. Ugyanakkor nem módosította azt a kommunista elvi álláspontot, amelynek alapján a nacionalisták ellen harcoltunk.” Hongkongi megfigyelők szerint a Vörös Zászló cikke különösen jelentős, mert válasznak lehet tekinteni a kínai külpolitikai változások ellen odahaza és külföldön elhangzó bírálatokra — írja az amerikai lap tudósítója. A kínai katonai küldöttség kedden délelőtt elutazott Bukarestből. A repülőtéren Ion Ionita hadseregtábornok, a román fegyveres erők mimisztere és más hivatalos személyiségek búcsúztatták a küldöttséget. A delegáció, amely Albániából érkezett Bukarestbe, egy hetet töltött Romániában. Látogatást tett több csapattestnél, megbeszélést folytatott vezető román politikusokkal és fogadta a delegációt Nicolae Ceausescu, a Román KP főtitkára, az Államtanács elnöke, valamint Maurer kormányfő is. A Líbia két éve mikor a líbiai katonatisztek 1968 őszén megdöntötték Idrisz király reakciós rendszerét, kijelentették, hogy ez a hatalomátvétel nem holmi palotaforradalom, hanem demokratikus forradalom. Arra hivatkoztak, hogy míg a monarchia a feudális és reakciós erőkre támaszkodott, és az országot lényegében kiszolgáltatta az imperialista hatalmak gyarmatosító monopóliumainak, ők olyan köztársaságot kívánnak építeni, amely kifejezi a néptömegek vágyát a nemzeti egység, a nemzeti felszabadulás iránt. Nyomban kijelentették, hogy csatlakozni kívánnak az arab nemzeti felszabadító mozgalomhoz, felsorakoznak az izraeli agressziónak áldozatul esett arab államok mellé, segítik őket az agresszió következményeinek felszámolását célzó küzdelmükben. Két év rövid idő a történelem szemszögéből, de a líbiai szabad tisztek e rövid idő alatt is sokat tettek, több ígéretüket váltották valóra. Elsősorban megszabadultak az imperialista hatalmak megalázó jelenlététől, azoktól a támaszpontoktól, amelyek lényegében béklyóba verték az országot. És nem jelentéktelen bázisokról volt szó. Az angolok Tobruk környékén hatalmas erődrendszert építettek, az amerikaiak pedig Whee’us Field néven Tripoli közelében több mint százmillió dolláros költséggel megépítették az Egyesült Államok területén kívül fekvő legnagyobb amerikai légitámaszpontot. A líbiai forradalmi tanács követelésére az angolok is, a, amerikaiak is engedni kényszerültek: az előírt határidőre kiürítették támaszpontjaikat. A líbiai fiatal katonatisztek nacionalisták, a nemzeti tőke érdekeit is képviselik, ezért természetesen nem egyértelmű számukra a haladás koncepciója, így általában nem ismerik — és következésképpen nem ismerik el — a tudományos szocializmus tételeit, s ezek helyett a Korán tanaira, az Iszlám közösségi hagyományára hivatkoznak. Viszolyognak a marxizmustól, de hangsúlyozzák, hogy szemben állnak a gyarmatosítás és az imperializmus erőivel, ugyanakkor „Nyugat-Európában” keresnek partnereket. Ezek az ellentmondások nyilvánvalóan gyengítik a programot. De Líbia sem lehet kivétel: az antiimperialista küzdelemben a nemzeti erők legkövetkezetesebb harcostársai otthon a haladás és a demokrácia hívei, a nemzetközi porondon pedig azok a szocialista országok, amelyek szolidárisak az antiimperialista rendszerekkel, amelyek következetesen támogatják nemzeti függetlenségi politikájukat. Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke ez év októberében Huari Bumediennek, az Algériai Forradalmi Tanács elnökének, algéria miniszterelnökének meghívására látogatást tesz Algériában. A Dél-koreai Vöröskereszt kedden elfogadta a demokratikus Korea testvérszervezetének azt a javaslatát, hogy a kettészakított családok sorsára vonatkozó előzetes tárgyalásaik legközelebbi ülését szeptember 20-án tartsák Panmindzsonban. * Hilmar Raunsgaard miniszterelnök kedden a dán parlamentben bejelentette, hogy szeptember 21-én, négy hónappal a jelenleg uralmon levő koalíciós kormány mandátumának lejárta előtt, általános parlamenti választásokat tartanak, a miniszterelnök közlése szerint IX. Frigyes dán uralkodó keddden délelőtt aláírta a hagyományos királyi nyílt levelet és október 5-ig feloszlatta az egykamarás parlamentet. * Kedden az amerikai nagykövetség épületében találkozott egymással Helsinkiben a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról folyó tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség. A jelenlegi SALT-forduló keddi, sorrendben a tizenhatodik plenáris ülése két órát tartott. A következő ülésre a megbeszélés menetrendje szerint pénteken, a szovjet nagykövetségen kerül sor. A stockholmi fellebbviteli bíróság kedden megkezdte az öt horvát terrorista perének újratárgyalását, akiket júliusban Vlagyimir Rosovics Svédországban akkreditált jugoszláv nagykövet meggyilkolásáért két évtől életfogytiglanig terjedő börtönbüntetésre ítéltek. SZERDA, ian. SZEPTEMBERE