Csongrád Megyei Hírlap, 1971. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-01 / 205. szám

Ma: népszavazás az arab államszövetség­ről Szeptember elseje fontos dátum a három arab ország: Egyiptom, Szíria és Líbia­­szövetségének, az Arab Állam­szövetségének további alakulásában: az említett arab or­szágokban ma tartanak népszavazást az államszövetségre vonatkozó egyezmény elfogadásáról. Hétfőn mindhárom ország államfője beszédet mon­dott. Asszad szíriai elnök felhívta országa lakosait, hogy éljenek állampolgári jogaikkal,­­és szerdán járuljanak az urnák elé. Kadhafi líbiai elnök országjáró körúton ma­gyarázta az államszövetség fontosságát. Nagy érdeklődés kísérte Anvar Szadat egyiptomi el­nök hétfőn elhangzott beszédét, miután néhány más, az EAK-ot érintő nemzetközi kérdésben is kifejtette ál­láspontját. Az elnök felszólította az egyiptomiakat, hogy a ma sorra kerülő népszavazáson támogassák a Damaszkusz­­ban kidolgozott alkotmánytervezetet­. A föderációban va­lamennyi tagállam megőrzi független jellegét, de egy­szersmind szerves részévé válik egy nagyobb egésznek. Ezt a formulát egyébként az elhunyt Nasszer elnök dol­gozta ki, figyelembe véve az Egyiptom és Szíriai közötti szövetségben keletkezett törés tapasztalatait — állapí­totta meg, majd rámutatott: — Mindössze két állam, Egyiptom és Steária áll köz­vetlenül szemben Izraellel: Líbia nyugatról, Szudán pe­dig délről képez háttérfrontot. Jordánia nem­ vesz többé részt az arab országok közös harcában, mivel hadseregét a szíriai határ mentén vonultatta fel, ahelyett, hogy az izraeli frontra küldte volna. Az államszövetség létrehozása nem fog csodát mű­velni egyik napról a másikra — folytatta az egyiptomi el­nök. — A győzelem útja hosszú és járadisá­gos, és az arab világnak közös stratégiát kell kidolgoznia a közös ügy érdekében. Szadat 1971 hátralevő részét jelölte meg azon idő­szakként, amikor háborúval vagy békés eszközökkel el­dől a közel-keleti konfliktus kimenetele. Közölte, hogy a későbbiekben az egyiptomi népet tájékoztatja az állam­­szövetség tagjainak az Egyesült Államokkal szemben ki­alakított politikájáról. „Addig is újabb lehetőséget adok az Egyesült Államoknak", hogy békés eszközökkel sike­rüljön rendezni a közel-keleti válságot — jelentette ki Szadat. — „Az Egyesült Államok semmit sem tanult a leckéből” — mondotta befejezésül. ENSZ-közgyűlés: Három hét múlva kezdődik az új ülésszak Szeptember 21-én nyílik meg hivatalosan az ENSZ közgyűlésének új ülésszaka — jelentette be hétfőn az ENSZ szóvivője. Az általá­nos vita szeptember 27-én kezdődik, de a küldöttek felszólalásai valószínűleg még októberben is tartanak. A közgyűlés elnökét a megnyitás napján választ­ják meg, ez azonban gya­korlatilag már csak forma­litás. Az ázsiai csoport van so­ron, hogy elnököt javasoljon, a csoport Adam Malik in­donéz külügyminisztert vá­lasztotta. Az esedékes ülésszak leg­fontosabbnak ígérkező kér­dése a Kínai Népköztársa­ság ENSZ-tagságának el­döntése. Fukuda Takeo japán kül­ügyminiszter hétfői sajtó­­értekezletén kijelentette: „nagyon valószínű” hogy or­szága állást foglal egy olyan határozat mellett, amely „fontos kérdésnek” minősí­tené Tajvan kizárását a vi­lágszervezetből. Ha ezt a határozatot a közgyűlés el­­fogadja, Tajvan kizárásához kétharmados többségre lesz szükség. Kínai jegyzék Ugandához A Kínai Népköztársaság ugandai nagykövetsége hét­főn jegyzéket juttatott el az ugandai külügyminisztéri­umhoz. A jegyzékben a kí­nai kormány határozottan tiltakozott Amin ugandai el­nök állítása ellen, amely szerint az ugandai—tanzá­niai határincidensek során lelőttek egy kínai tisztet. A jegyzék az állítást ha­zugságnak nevezi. Augusz­tus 24-én az ugandai kor­mány közszemlére helyezte az állítólagos „kínai ezre­des” holttestét azzal a nyil­vánvaló céllal, hogy az or­szágban felkorbácsolja a Kí­­na-ellenes érzelmeket. A­­ kínai kormány határo­zottan követelte, hogy az ugandai kormány biztosítsa: a jövőben hasonló inciden­sekre nem fog sor kerülni. A háború emlékezete MA HARMINCKÉT ÉVE, hogy a német monopoltőke támogatását és bátorítását élvező hitleri fasiszta állam megtámadta Lengyelországot és ezzel kirobbantotta a vi­lágtörténelem legszörnyűbb és legnagyobb­ pusztításait eredményező háborúját. Hitler akkorra már bekebelezte Ausztriát, feldarabolta és részben birodalmához csatolta Csehszlovákiát. A lengyelországi támadást követően nem sokkal sorra lerohant egy sor európai kis országot. A nyu­gati hatalmak formálisan hadiállapotba kerültek ugyan a hitleri birodalommal, valójában azonban nem mozgósítot­ták teljes erejüket a fasiszta veszély elhárítására. Úgy tűnt, hogy a „Blitzkrieg”, a villámháború eszközeivel Hitler uralma alá gyűri Európát, a világot. A Szovjetunió népeinek és fegyveres erőinek jutott az a történelmi dicsőség, hogy szétzúzta a fasiszta fenevadat, megszabadította az emberiséget azoktól a szörnyűségektől, amelyeket a hitlerizmus baljós fenyegetésként ígért. A hit­leri tervek meghiúsulását lehetővé tette továbbá, hogy an­tifasiszta koalíció létesült, és hogy a szabadságszerető né­pek összefogott erővel küzdöttek Berlin elestéig, a végső győzelemig. A második világháború frontjain, a bombázá­sokban, a koncenrációs táborokban 52 millió ember vesz­tette életét, még többen soha nem gyógyuló testi és lelki sebeket szenvedtek, felmérhetetlen anyagi értékek mentek veszendőbe. A háború után érthető volt az emberek végtelen béke­vágya, érthető volt, hogy mindenki kívánta: soha többé há-2 ---------------------------------------------------------------­borút! A monopóltőke urai azonban, akik milliárdokat ke­restek a világháborún, nem mondtak le a hadiipar nyere­ségéről. Még be sem gyógyultak a sebek, máris felszították a hidegháború gyűlöletes tüzét. A szovjet népnek a békés építőmunkában és a honvédelem fejlesztésében elért ha­talmas sikerei akadályozták meg, hogy az antifasiszta ko­alíció felbomlása után kitörjön az újabb világháború. Az amerikai militarizmus a bűnös abban, hogy az ötvenes évek elején mégis háború folyt Koreában, hogy ma is kegyetlen népirtó agressziót folytatnak Indokína népei ellen és hadi­állapot van a Közel-Keleten. EURÓPÁBAN TÖBB mint negyedszázada hallgatnak a fegyverek. Kontinensünk történelmében még nem volt egy­folytában ennyi ideig tartó béke. Ez mindenekelőtt annak tulajdonítható, hogy a megváltozott történelmi viszonyok között a monopóliek és csoportok és az őket kiszolgáló kor­mányok ma már nem dönthetnek háború és béke sorsa felett. Világszerte, így kontinensünkön is, megszerveződtek azok a társadalmi erők, amelyek nemet mondanak az im­perialista háborúkra. A burzsoá kormányok nincsenek ab­ban a helyzetben, hogy a tömegek véleményét teljesen fi­gyelmen kívül hagyják. A háborúellenes, antiimperialista mozgalmak élén mindenütt a kommunista és munkáspár­tok vállalják a legtöbb munkát, felelősséget. A tömegmozgalmak egymagukban azonban aligha áll­hatnák útját a háborúnak. A legfőbb tényező a béke meg­őrzésében a Varsói Szerződésben tömörült szocialista or­szágok katonai, diplomáciai, politikai ereje, tekintélye, ezen belül is a legkorszerűbb fegyverzettel és kiképzéssel ren­delkező szovjet hadsereg. A burzsoá katonai szakértők is nemegyszer felmérték, hogy a szocialista országok közös­sége elleni háborús kaland a kapitalizmus teljes vereségé­vel és megsemmisülésével végződne. A szocialista országok politikájának alapja világszerte a tartós béke megteremtése és megőrzése. E vonatkozás­ban döntő szerepe és hatása van az európai béke fenntar­tásának. Éppen ezért javasolta a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete, hogy tartsanak az európai békéről átfogó nemzetközi tanácskozást és teremtsék meg az új alapokra helyezett európai biztonsági rendszert. Nem a szo­cialista országokon, hanem mindenekelőtt a NATO szerve­zetén és azon belül az Egyesült Államokon múlik, hogy a biztonsági konferencia ügye a szükségesnél lassabban ha­lad előre. Az utóbbi hónapokban történt néhány esemény, amely ismét megfontolt optimizmusra ad okot. Aláírták a szov­jet—NSZK és a lengyel—NSZK megállapodást, folyamat­ban vannak a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tárgyalások, rendszeresen ülésezik a genfi leszerelési konferencia, a napokban pedig négyhatalmi megállapodás született a nyugat-berlini problémáról. Ez utób­bi jelentős lépés abban az irányban, hogy közelebb kerül­jön a megvalósuláshoz az európai biztonsági konferencia, rendezni lehessen több olyan vitás kérdést, amely még a második világháború következményeként mérgezi a nem­zetközi légkört. AZ ÉVFORDULÓ alkalmából meghajtjuk az emlékezés zászlaját az antifasiszta háború áldozatai előtt. Az élők az­zal tiszteleghetnek a legméltóbban a hősök emlékezetének, hogy összpontosítják erőiket a béke fenntartására, hogy megalapozzák a jövendő generációk boldogabb életét. C. TÓTH BÉLA Növekvő feszültség Anglia és Írország között Mint arról már beszámol­tunk olvasóinknak, vasárnap incidens játszódott le az an­gol—ír határon. Egy néhány angol katonából álló egység — állítólag tévedésből — ír területre tévedt. Az IRA el­nevezésű északír terrorszer­vezet tagjai tűz alá vették az angol katonákat, akik kö­zül egyet agyonlőttek. Az ír kormány keddi mi­nisztertanácsa után Lynch miniszterelnök éles hangú nyilatkozatban vádolta a brit katonai vezetőket, hogy nem tudják egységeiket kellően ellenőrizni. Az ír miniszter­­elnök egyébként tagadta, hogy az angol katonákra ír területről tüzeltek. Tény, hogy London és Dublin viszonya hosszú év­tizedek óta nem volt olyan feszült, mint amilyen ezek­ben a napokban. Belfast, Észak-Írország fővárosának egyik utcája jól érzékelteti azokat a rombolásokat, amelyek a félmillió lakosú várost annyira jellemzik Pekingben megmagyarázzák... „Alaposnak látszó előké­szítés után most kezdenek kibontakozni a körvonalai annak, miként óharja Peking 850 millió kínai előtt igazol­ni, hogy büszke hazájukba megbeszélésekre meghívták az állítólagos legfőbb hábo­rús uszítót, Richard Nixont” — írja keddi jelentésében a Christian Science Monitor című amerikai lap hong­kongi tudósítója. „Megkezdték Mao Cetung elnök erőteljesebb előtérbe tolását, hiszen ilyen nagy­ságrendű lépéseknél mindig szükség van az ő hatalmára és presztízsére" — folytatja a tudósító, majd megjegyzi, hogy az eredeti elrendezés során látszólag Mao elnök megkerülésével jártak el. „Most azonban Mao szavai­val magyarázzák meg a nép­nek, miért volt szükséges a politikai irányváltás.” „Ily módon — írja — elő­kerültek olyan Mao-írások, amelyek legalább 30 évesek. Ilyen például egy, 1940 de­cemberében íródott cikk, amelynek különös fontossá­got tulajdonítanak.” A laptudósító szerint az említett 1940-es Mao-idézet így hangzik: „A kommunis­ta párt szembeszáll az impe­rializmus minden formájá­val, de különbséget teszün­k a Kína ellen jelenleg agresz­­sziót elkövető japán impe­rializmus és az ezt jelenleg nem cselekvő imperialista hatalmak között A Vörös Zászló című pe­kingi lapnak a Mao-idézet­­hez fűzött „magyarázata” szerint: „Mao elnök helyes döntése 1940-ben biztosította a Japán fölött aratott győ­zelmet. Ugyanakkor nem módosította azt a kommunis­ta elvi álláspontot, amely­nek alapján a nacionalisták ellen harcoltunk.” Hongkongi megfigyelők szerint a Vörös Zászló cik­ke különösen jelentős, mert válasznak lehet tekinteni a kínai külpolitikai változások ellen odahaza és külföldön elhangzó bírálatokra — írja az amerikai lap tudósítója.­­ A kínai katonai küldöttség kedden délelőtt elutazott Bukarestből. A repülőtéren Ion Ionita hadseregtábornok, a román fegyveres erők mi­­misztere és más hivatalos személyiségek búcsúztatták a küldöttséget. A delegáció, amely Albániából érkezett Bukarestbe, egy hetet töltött Romániában. Látogatást tett több csapattestnél, megbe­szélést folytatott vezető ro­mán politikusokkal és fogad­ta a delegációt Nicolae Ceausescu, a Román KP fő­titkára, az Államtanács el­nöke, valamint Maurer kor­mányfő is. A Líbia két éve mikor a líbiai katonatisztek 1968 őszén megdöntöt­ték Idrisz király reakciós rendszerét, kijelentették, hogy ez a hatalomátvétel nem holmi palotaforra­dalom, hanem demokratikus forradalom. Arra hivatkoz­tak, hogy míg a monarchia a feudális és reakciós erők­re támaszkodott, és az országot lényegében kiszolgáltatta az imperialista hatalmak gyarmatosító monopóliumainak, ők olyan köztársaságot kívánnak építeni, amely kifejezi a néptömegek vágyát a nemzeti egység, a nemzeti fel­­szabadulás iránt. Nyomban kijelentették, hogy csatlakoz­ni kívánnak az arab nemzeti felszabadító mozgalomhoz, felsorakoznak az izraeli agressziónak áldozatul esett arab államok mellé, segítik őket az agresszió következményei­nek felszámolását célzó küzdelmükben. Két év rövid idő a történelem szemszögéből, de a líbiai szabad tisztek e rövid idő alatt is sokat tettek, több ígéretüket váltották valóra. Elsősorban megszaba­dultak az imperialista hatalmak megalázó jelenlététől, azoktól a támaszpontoktól, amelyek lényegében béklyóba verték az országot. És nem jelentéktelen bázisokról volt szó. Az angolok Tobruk környékén hatalmas erődrend­szert építettek, az amerikaiak pedig Whee’us Field né­ven Tripoli közelében több mint százmillió dolláros költ­séggel megépítették az Egyesült Államok területén kívül fekvő legnagyobb amerikai légitámaszpontot. A líbiai forradalmi tanács követelésére az angolok is, a­, ameri­kaiak is engedni kényszerültek: az előírt határidőre ki­ürítették támaszpontjaikat. A líbiai fiatal katonatisztek nacionalisták, a nemzeti tőke érdekeit is képviselik, ezért természetesen nem egy­értelmű számukra a haladás koncepciója, így általában nem ismerik — és következésképpen nem ismerik el — a tudományos szocializmus tételeit, s ezek helyett a Ko­rán tanaira, az Iszlám közösségi hagyományára hivatkoz­nak. Viszolyognak a marxizmustól, de hangsúlyozzák, hogy szemben állnak a gyarmatosítás és az imperializmus erőivel, ugyanakkor „Nyugat-Európában” keresnek part­nereket. Ezek az ellentmondások nyilvánvalóan gyengítik a programot. De Líbia sem lehet kivétel: az antiimperialis­­ta küzdelemben a nemzeti erők legkövetkezetesebb har­costársai otthon a haladás és a demokrácia hívei, a nem­zetközi porondon pedig azok a szocialista országok, ame­lyek szolidárisak az antiimperialista rendszerekkel, ame­lyek következetesen támogatják nemzeti függetlenségi politikájukat. Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke ez év októberében Huari Bumediennek, az Al­gériai Forradalmi Tanács elnökének, algéria miniszter­­elnökének meghívására lá­togatást tesz Algériában.­­ A Dél-koreai Vöröskereszt kedden elfogadta a demok­ratikus Korea testvérszerve­zetének azt a javaslatát, hogy a kettészakított csalá­dok sorsára vonatkozó előze­tes tárgyalásaik legközelebbi ülését szeptember 20-án tart­sák Panmindzsonban. * Hilmar Raunsgaard mi­niszterelnök kedden a dán parlamentben bejelentette, hogy szeptember 21-én, négy hónappal a jelenleg ural­mon levő koalíciós kormány mandátumának lejárta előtt, általános parlamenti válasz­tásokat tartanak, a minisz­terelnök közlése szerint IX. Frigyes dán uralkodó kedd­­­den délelőtt aláírta a hagyo­mányos királyi nyílt levelet és október 5-ig feloszlatta az egykamarás parlamentet. * Kedden az amerikai nagy­követség épületében találko­zott egymással Helsinkiben a stratégiai fegyverrendsze­rek korlátozásáról folyó tár­gyalásokon részt vevő szov­jet és amerikai küldöttség. A jelenlegi SALT-forduló keddi, sorrendben a tizen­hatodik plenáris ülése két órát tartott. A következő ülésre a megbeszélés me­netrendje szerint pénteken, a szovjet nagykövetségen ke­rül sor.­­ A stockholmi fellebbviteli bíróság kedden megkezdte az öt horvát terrorista peré­nek újratárgyalását, akiket júliusban Vlagyimir Roso­­vics Svédországban akkredi­tált jugoszláv nagykövet meggyilkolásáért két évtől életfogytiglanig terjedő bör­tönbüntetésre ítéltek. SZERDA, ian. SZEPTEMBER­E

Next