Csongrád Megyei Hírlap, 1971. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-25 / 278. szám

Román jugoszláv tárgyalások BUKAREST — MTI Szerdán Temesváron foly­­­tatódtak a hivatalos román —jugoszláv tárgyalások Ni­colae Ceausescu, az RKP fő­titkára, az Államtanács el­nöke és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének elnöke között. Mint jelentettük, Tito ked­den érkezett kétnapos bará­ti látogatásra Romániába. A tárgyalásokon mindkét delegációban részt vesz töb­bek között a két ország mi­niszterelnöke, külügymi­nisztere, a gazdasági együtt­működési vegyes kormánybi­zottság két elnöke, valamint más párt- és állami vezetők. A tárgyalások­ — a ki­adott jelentés szerint — a barátság, a szívélyesség, a kölcsönös bizalom és megér­tés légkörében folynak. Mesáltapodás Okinawáról TOKIÓ — MTI A japán alsóház szerdán ratifikálta az Okinawára vo­natkozó amerikai—japán megállapodást. Ennek értel­mében az Egyesült Államok azután is támaszpontokat tarthat fenn a szigeten, mi­után az ismét japán fenn­hatóság alá kerül. E fonák megállapodás elleni tiltako­zásul két ellenzéki párt — a Szocialista Párt és a Kom­munista Párt — képviselői bojkottálták az ülést. A megállapodást a japán par­lament 285 szavazattak 63 ellenében hagyta jóvá. Tegnap Moszkvában megkezdte munkáját a Legfelsőbb Tanács ülésszaka MOSZKVA — MTI Szerdán a moszkvai nagy Kreml-palo­­tában megnyílt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. Elsőként az ötéves népgazdasági tervet, majd az 1972. évi tervről szóló beszámolókat. Végül a költ­ségvetési beszámolót hallgatta meg a Leg­­felsőbb Tanács több mint másfél ezer kül­dötte. Az első két napirendi pontról Alek­­szej Koszigin miniszterelnök tartott refe­rátumot. Jelen voltak az ülésen a szovjet párt és a kormány vezetői is, köztük Leo­­nyid Brezsnyev és Nyikolaj Podgornij is. A miniszterelnöki referátum a tavaly befejezett, nyolcadik ötéves terv ered­ményeinek értékelésével kezdődött. Ko­szi­gán hangoztatta, hogy a terv sikeres teljesítése egyben a szovjet állam gazda­sági és katonai erejének, továbbá nemzet­közi tekintélyének növekedését eredmé­nyezte. Már a­ nyolcadik ötéves terv is fő célkitűzéseinek egyikét a szovjet emberek életszínvonalának emelésében látta. Az SZKP 24. kongresszusának megbízásából a legszélesebb társadalmi és tudományos erők bevonásával kidolgozott, kvencedik ötéves terv pedig legfőbb feladatául tűzte ki a szovjet nép anyagi és kulturális élet­­színvonalának emelését. Az alaposan kiszélesített szocialista program végrehajtása — mondotta a szovjet kormányfő — jelentős strukturális változásokat követel a szovjet népgazda­ságban, feltételezi a fogyasztási alapok növelését a munkaerő egy részének át­irányítását, a forrasztási cikkeket termelő iparágak megkülönböztetétt fejlesztését Az új ötéves terv is nagy súlyt helyez a nehézipar fejlesztésére, és a szovjet kor­­mány változatlanul szükségesnek tartja a fegyveres erők megszilárdítását a hadi­ipar állandó fejlesztése és korszerűsítése alapján. A terv szerves részét képezi vé­gül a mezőgazdasági termelés intenzívvé tételének hosszú lejáratú programja, amely magában foglalja a kemizálás, a talaj­javítási munkák és természetesen a gépesítés folytatását. A szovjet kormányfő beszámolójában számos adat idézésével támasz­totta alá a tervfeladatok grandiózus méreteiről szóló megállapításokat. Az ötéves terv irányel­veiből már ismert adatok közül idézte azo­kat a számokat, amelyek szerint többek között 1 billió kilowattórára növekszik 1975-re a villamosenergia-termelés, 150 millió tonnára az acélgyártás, 1975-ben a Szovjetunióban 830 millió pár lábbelit gyártanak, s a gabonatermelés kéri a 209 millió tonnát. Az ötéves tervben foglalt életszínvonal­program a szovjet miniszterelnök szerint minden család hétköznapjaiban megmu­tatkozik majd. A terv az egy főre jutó reáljövedelem 31 százalékos növekedését irányozza elő. Az életszínvonal-program szerves része­ként folytatják a gépkocsigyártás fejleszté­sét a Szovjetunióban. Az ötéves tervidő­­­­szakban 2,6 millió személyautót bocsáta­nak­­ki a szovjet­ gyárak. Beszédénak befejező részében Koszigin a szovjet gazdaság „nemzetközi hely­ei” elemezte. Hangsúlyozta, hogy min a töltés vileában, elsősorban az Egyesült Ála­mokban, a gazdasági­ hanyatlás számos fe­le mutatkozik, másutt pedig, például Nagy-Britanniában, stagnál az ipar fejlő­dése, a Szovjetunió és a szocialista orszá­gok gazdasága egyenletesen nagy lépések­kel fejlődik napról napra jobban megszo­rítva a tőkés világot a vele folytatott gaz­­daság versengésben. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának dél­előtti ülése ezt követően meghallgatta az 1970. évi költségvetési terv teljesítéséről szóló kormánybeszámolót, illetve az 1972. évi költségvetési tervjavaslatot. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának szerda délutáni ülésén a nemzetiségi ta­nácsban megkezdődött a délelőtt elhang­zott referátumok vitája. A Legfelsőbb Tanács ülésszaka ma, csü­törtökön folytatja a vitát. A terv- és költ­ségvetési előterjesztéseket előreláthatólag a pénteki záróü­léseken hagyják jóvá. Komolyabb hadárincidens az indiai—pakisztáni határon Ш-DELHI — DACCA — AFP, MTI Indira Gandhi parlamenti beszédének további ismerte­tésében a­­hírügynökségek beszámolnak róla, hogy In­dira Gandhi említést tett egy komolyabb határinci­densről is. Ennek során az elmúlt vasárnap a pakisztáni haderő gyalogsági alakulatai tankok és tüzérség támoga­tásával India keleti határvi­dékén támadást indítottak a kelet-pakisztáni partizánok egyik állása ellen. Eközben annyira megközelítették a határt, hogy aknáik már az indiai csapatokra is hullot­tak. Az indiai csapatok ak­cióba léptek, és az összecsa­pásban megsemmisítettek 13 pakisztáni tankot. ... Nyugat-Pakisztán határ­­menti területein a külföldi képviseletek megkezdték az evakuálását. Hírek­ szerint főleg Lahoreból vonulnak át Rawalpindibe, az ott műkö­dő angol, nyugatnémet és svéd konzulátusok munka­társai, mert a város mind­össze 20 mérföldnyire van az indiai határtól. Daccában, Kelet-Pakisztán legnagyobb városában az el­múlt 24 óra alatt négy bom­ba robbant, köztük az egyik egy rendőr­kapitányságon. A robbanások következtében egy ember meghalt, és töb­ben megsebesültek. A jelvényesültetvények 3. Lengyel utakon Czestochnivában, a „Fekete Mária” székvárosában. A festmény, s akit szimbolizál, a lengyel katolikusok leg­nagyobb ereklyéje és védő­szentje. Köves — a magyar vidéki városok piactereinek hepehupáira emlékeztető — mia­­tt lőtték agyon­ azokat, térségen _ baktatunk a csí­n |wiiV­ijw«nw de­ akiknek nem a krematóriu- p°s, ,orkánszeru szélben e­zütt találkoztam. Háromezer mi elmúlást , szánták. Most hatalmas egyházi k kilométert utaztam ebben virágok, koszorúk, borítanak fel.V. * katal­iku az országban, velük mindig minden tenyérnyi helyet is sipelmeztetik a halo i összeakadtam. . ahová valaha nap mint nap sokat a hit és­ az egyház Egyszerű kis alkalmatos­ puskagolyók csapódtak.. A erejere. . ságok különben. Diáksapka- vér már nem látszik. Gyors Egy gombostű kevés te­kén hordják őket. Céljuk pillantással felmérve min­ annyit sem lehet leejteni a szerint jelzik, a­ki viseli bent, a golyók helyét sem szekesegyházban. Nagymise őket melyik iskolának a látni Eltakarják a jelvé­­m *&** “Sfi Terem „ eev,„ épületben. BASS- A hétköznapi fülelőjükhöz m­ért ami­g élt Kolbe atya. iutin­ tabb­ör is felhang­­noztaadott valamit. a Tudni kell róla, hogy né- z­y- Kolbe atya neve, az gyelet jelkepezve is te­­­hány héttel ezelőtt avatta imádság halk mormolásától őket- szentté — vagy boldoggá? övezeten. A Westerplatte fái alatt, erről még vitatkoztam, is.­­ ott, ahol a második világ- valakivel a múltkor — a pMóri**'i a világ len­háború első szárazföldi csa­­pása. Kolbe katolikus pan nn­ da^^b o^zonva. Ova­­tározásaira sor került, a be- von v és amikor büntetésből fülbevetev, briliánssal omlott vasbeton bunker megtizedelték csoportjukat, PC' ОТ*— f­o nszédságában nyugszik az erjyjk­ éhhalálra ítélt he- kö+ók övezik olyan m°g­­a helyőrség egykori pa- b­ére állt. 6 eviusztult, «szand-PhatoHan m»n­vi's pe­­rancsnoka. .A közelmúltban pmaz viszont m^érhette a p^r.v ?+* я bZrpsi és fi­hozták haza a holttestét. In- tábor felszabadulását. Sőt, é’0 h­nigorov szá­non még élve került ki, lém­áinkban is i'ó e­ szsée- vpe"'’'1 rvu-mato­megszökött és később Monte пя.к ömrenHe idős­enVr. А Ьор-ц fölmondja a Cassinonál harcolt. Most itt hn'vidée, ahol valanyerü« szolgálatot, alussza örök aknát, első hő­ lakott, friss virágai, siessége színhelyén. A sír vgyszerűkkel. A je­npieket S a tízezreket érő ékszer­­má­rvány zárólapján virág­at a koszorúkra erősítették, csodák kozött — jelvények: gok, kis, félénk lángú gyér- Nemelyik kissé görbülten, tyúk. Es jelvények. fü­stfü­lek­ vasárnap, ép­ egyikről-másikról a zománc Auschwitzban a kivégzőfal IMM­UGM pen szentéava- meg a festék is lepattogzott elé fa mellvédet szereltek, tásának napja. Itt vagyunk néhány helyen. A krakkói l­engyel nem­zeti lét szimbóluma, tehát királyi temetkezőhely is. A főhajóban is, és lent, az al­templom termeiben, kriptái­ban is egymás mellett nyu­­gosznak­ a lengyel történe­lem nagyjai. Hedvig királynő király­né­ a bizonytalanság jelzé­sével és azzal, hogy utólag nem néztem utána­ tüzet er sen a dolognak, csak azt akartam dokumentálni, hogy még bennünk­ is, akiknek pedig a történelem szegről végről szakmánk lenne, mennyire megkopik idővel a tudás, az adatbiztonság... Szóval: Hedvig a főhajóban nyugszik. Alakját-arcát megformázó szép márvány szemfedő alatt. A szóbeszéd szerint ő a diákoknak afféle védőszentje. A krakkói ta­nulók — akik közül az egyetemisták az oxfordival majdnem vetélkedő életkorú kollégiumot mondhatnak magukénak — az itteniek elbeszélése szerint egy-egy nehezebb vizsga előtt elő­szeretettel szokták fölkeres­ni a fehérmárvány Hedvi­get, egy kis közbenjárásért, no meg szerencséért esedez­ve, így aztán nem csoda, ha szinte egész márványtestét elborítják —­­ráadásul köz­tük egy hosszú piros-fehér­­zöld szalag is ékeskedik — a jelvények, már-már moso­lyogni valóan megható tö­megben. (Míg kissé elérzékenyülten nézzük, arra leszünk fi­gyelmesek, hogy egy szep­lős kislány, akinek két sző­ke hajfonat hull vállára, felpipiskedve kiügyeskedik egyet a jelvények közül. Váltig tűnődünk: tán nemi sikerült a vizsga? ...) Báthory Istvánnak külön szobája van. Mikor belé­pünk, szinte Magyarorszá­gon érezzük magunkat. Ennyi nemzetiszín szalagot minálunk se látni egy-egy királysíron, mint amennyi itt vigyázza a naiv király álmát. A nagy királynét, aki öcz+önöc­m és egy, a minknél jóval elmaradot­tabb korban ma is csodálni való tört^­.^’mi érzékkel oly' sokat tett a népek barátsá­gáért, egymáshoz val­ó k?V/e- 1 ed égéért. (Ha akkoriban nem is e szavadnál jeleztek még e tényeket.) Ttt som ’•:■, v ;i cMi^apka­­idvpavak. Tála íj V . márvány zárólap. S­olvn­­-'V. pa.kecses vért vagy páncél. MiV-or menzarn­ák,1 ho^v aV VP -n„ i-i1- önkén­'’i'k p1 'V - *íink . V - — a1 - p 2 OV tZrpna a. 0­+„t aPo-adnek bapát-áaaa pill-­, c PiV rokana-apvet. pavas i’apaági cp­­­aá r-y/y moSO- tvok kor,i'',i4,'v;br’a lanka­dunk. M’közben h'dorí verí­ték folyik a hátunkon, lé­vén, hogy igyekszünk len­gyel barátainkéhoz hasonló tájékozottságot elárulni tör­ténelmünk egybefonódott pillanatairól. Hasztalan erő­feszítés: ebben a versenyfu­tásban mi csak lemaradha­tunk. Úgy sorolják a ma­gyar királyok neveit, hogy az ember lesütött szemmel hallgatja, és megfogadja magában, ha élve kikerül ebből a tudatlansági szé­gyenből, akkor az első utca­sarkon tüzetesen tanulmá­nyozni fogja a magyar és a lengyel történelmet. (Csak felületes summázatként vet­tem közbe: a tájékozottság foka szegről végről tán ösz­­szefügghet a szocialista nemzeti érzés hőfokával is.) Vilánich immár sugárzó nUMJUU napsütésben sé­tálunk a­­ krakkói főtéren, amikor a Mária-templom tornyában megszólal a kürt­szó. — Itt lehetne élni — mon­dom kísérőmnek. — Ennek a helynek van romantikája és atmoszférája. Bólogat, majd kisvártatva hozzáteszi: — Mi a háború után szét­szóródtunk az ország négy tája felé. A lengyel, aki Varsóból érkezett, szívesen él bárhol De ha úgy érzi, hogy el jött az ideje, vissza­­nye­v, Varsóban akar meg­halni. рдрр тотлг\|y- Köv-tV—IV! A VISZTULA PARTJÁN Kínai premier a BT-ban A Kínai Népfésztan­isag ENSZ-képviselői (képünkön fü­hallga­tóikat igazít­ék) ke­’d'n elsl ízben vettek részt az E­NSZ Biz­tonsági Tanácsának ülésén. (Telefotó — AP—MTI—RS) Választások­ Csehszlovákiában ÚJSÁGHirt: November 25-én és 26-án választásokat tartanak Csehszlovákiában. P­énteken és szombaton az urnák elé járulnak Csehszlovákia szava­zásra jogosult állampolgá­rai: megválasztják a kétka­marás szövetségi, gyűlés (a parlament) a Cseh és a Szlo­vák Nemzeti Tanács (köz­­társasági törvényhozás), és a nemzeti bizottságok (ta­nácsok) összesen hétszázezer tagját. Ez a választás nagy ese­mény Csehszlovákia életé­ben, mivel a lakosságnak hét év óta első alkalommal nyílik lehetősége, hogy él­jen választási jogával. Leg­utóbb 1964-ben tartottak vá­lasztást a szomszédos baráti országban, ezt követően pe­dig 1968 őszén lett volna esedékes új képviselőket és tanácstagokat küldeni a tör­vényhozásba. Ebben az idő­szakban azonban fennállása óta egyik legnagyobb válsá­gát élte át a csehszlovák ál­lam, s csak most alakultak ki azok a feltételek, ame­lyek lehetővé teszik, hogy megfelelő körülmények kö­zött kerüljön sor a nagy fe­lelősséggel járó feladat vég­rehajtására. Mintegy 10 millió cseh­szlovák állampolgárnak van választójoga, köztük annak az egymillió-nyolcszázezer, 18. és 25. év közötti fiatal­nak is, akik először gyako­rolhatják szavazati jogukat. N­ézzük azonban, hogyan is történik a szava­zás? A választók ösz­­s­zesen hat szavazócédulát kapnak. Az első kettővel a szövetségi gyűlés két kama­rájába választanak tisztség­­viselőket. Az 1968 októberé­ben megszavazott államszö­vetségi alkotmány törvény ér­telmében Csehszlovákiában kétkamarás parlament van. Az elsőbe, a Népi Kamará­ba a nemzetiségek lélekszá­mának megfelelően kétszáz képviselő kerülhet be. Ezek közül a Cseh, Szocialista Köztársaság 137, a Szlovák Szocialista Köztársaság pedig 63 képviselőt delegálhat. A törvényhozás második házá­ba, a Nemzetek Kamarájába mindkét köztársaság, lakos­ságának lélekszámától füg­getlenül 75—75 küldöttet választhat. A mostani választások egyik újdonsága, hogy a cse­hek és a szlovákok első íz­ben választhatnak képviselő­ket a Cseh, illetve a Szlo­vák Nemzeti Tanácsba. Ezek a testületek az adott terü­letre vonatkozó határozatok­­ meghozatalában illetékesek. E tanácsok megválasztására szolgál a harmadik szavazó­lap. A fennmaradó másik hárommal a megyei, a járá­si és a helyi nemzeti bi­zottságok tisztségviselőit­­választják meg. Jelölteket a CSKP, a Csehszlovák Szocia­­lista Párt, a Néppárt, a Szlovák Megújhodás Pártja, a Szlovák Szabadság Párt, a szakszervezet, a nőtanács, az ifjúsági szervezet állít — a Nemzeti Front javaslata alapján. A prágai rádió kedd esti egyik adásában utalt arra, hogy a jelöltek között most lényegesen több lesz a nő és a fiatal , mint volt a legutóbbi választások al­kalmával. Néhány szót kell szólni arról is, hogy a jelölteket választási gyűléseken fo­gadták el, olyanokat, akik kimagasló érdemeket sze­reztek a munkában, a köz­életben, a sportban, a kul­túra és a tudomány terüle­tén végzett­­ tevékenységük­ben. Az volt tehát a törek­vés, hogy a Nemzeti Front programját olyan személyek képviseljék, akik népszerű­ségüknél fogva számíthatnak a közösség támogatására — a helyi követelményeknek legmegfelelőbb politikai és társadalmi célok megvalósí­tásában. Az előbbiekben említettük a konszolidációs időszak biz­tosította kedvező légkört. Hadd soroljunk azonban itt, fel néhány gazdasági intéz­kedést, amelyet a CSKP és a csehszlovák kormány ho­zott az utóbbi két és fél év alatt. Mindenekelőtt az élet­színvonal emelése volt a cél. Az utóbbi egy esztendő alatt szinte csaknem valamennyi szakmában rendezték a fi­zetéseket — a munkateljesít­mények és a szakképzettség alapján. Jelentősen emelték a nyugdíjakat is, az esetek többségében havi két-három­­száz koronával. Kétezer ko­ronára emelték az egyszeri SZüJés segély összegét is. K­ét és fél év konszoli­dációs időszaka, az alkotó tevékenység eredményei lényegében biz­tosították a kibontakozást, a további kedvező feltételeket az újabb eredmények eléré­séhez. Az öt esztendőre vá­lasztandó új törvényhozás minden bizonnyal tovább szélesíti azokat az utakat, amelyeken a csehszlovákok eljuthatnak az új élet, új célkitűzéseihez. PERÉNYI ISTVÁN 1971. NOVEMBER 2­– CSÜTÖRTÖK.

Next