Csongrád Megyei Hírlap, 1972. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-15 / 12. szám
Mi történt a nagyvilágban? A biztonság új korszakot nyit kontinensünk életében Befejeződött az európai közéleti személyek konzultatív találkozója Brüsszelben csütörtökön a késő esti órákban befejeződött az európai közéleti személyek konzultatív találkozója. Ezen — mint jelentettük — dr. Bartha Tibor református püspök, az európai biztonság és együttműködés nemzeti bizottsága alelnökinek vezetésével magyar küldöttség is részt vett. Az értekezlet záróülése nyilatkozatot fogadott el. A nyilatkozat egyebek között aláhúzza, hogy a résztvevők elhatározták: Brüsszelben 1972. június 2. és 5. között megrendezik a közvélemény képviselőinek az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó közgyűlését. Az európai államférfiak és kormányok a problémákat az államok európai biztonsági és együttműködési értekezletének előkészítése és megtartása útján próbálják megoldani. Üdvözöljük ezt a fontos kezdeményezést. Állást foglalunk amellett, hogy ezt az értekezletet mielőbb tartsák ■meg, azon az alapon, hogy minden állam tiszteletben tartja minden más állam függetlenségét, szuverenitását és egyenjogúságát, a mások belügyeibe való be nem avatkozást, a területi integritást, és a népek önrendelkezési ■jogát. — Közgyűlésünk lehetővé tenné — a résztvevők meggyőződésének teljes tiszteletben tartásával — a nézetek egybevetését, a függő problémák mindenki számára elfogadható gyakorlati megoldásainak felkutatását — állapította meg egyebek között a zárónyilatkozat. Történelmi lehetőség nyílt Dr. Bartha Tibor, a magyar küldöttség vezetője a brüsszeli konferencián az MTI munkatársának adott nyilatkozatában rámutatott: A tanácskozás résztvevői joggal állapíthatták meg, hogy Európa népeinek a történelemben eleddig még soha nem látott arányú és jellegű megmozdulásáról van szó, hogy a kontinens békéje és biztonsága megvalósuljon. — Európa népei történetük során sokszor és sokat szenvedtek együtt, de még soha nem nyílott meg előttük olyan történelmi lehetőség, mint ma, hogy közösen fogjanak össze jövőjük megmentése érdekében — mondotta dr. Bartha Tibor. Valószínűleg új kormány alakul Egyiptomban Szadat egyiptomi elnök csütörtöki beszéde világossá tette, hogy a következő időszak követelményei szükségessé teszik az egyiptomi kormány átalakítását. Az Al Ahram című félhivatalos kairói lap értesülése szerint az államfő már kiválasztotta az új miniszterelnök személyét, de a kialakult gyakorlatnak megfelelően előbb az Arab Szocialista Unió központi bizottsága elé terjeszti javaslatát, mivel az a testület tartozik felelősséggel a miniszterelnök kinevezéséért. Az Al Ahram megjegyzi, hogy Szadat elnöknek továbbra is szüksége van Mahmud Favzi tapasztalataira, ezért a jelenlegi kormányfő ezután is az elnökhöz közel álló magas pozícióban marad. Szadat a Favzi miniszterelnökkel együtt végzett helyzetelemzés során arra a következtetésre jutott, hogy az ellenséggel való konfrontáció nem korlátozódik csupán a katonai térre, hanem kiterjed a belső frontra is. Az Al Ahram értesülését követően az egyiptomi fővárosban hírek terjedtek el a kormányváltozásnál várható személycserékről. A UPI amerikai hírügynökség politikai forrásokból úgy értesült, hogy Mahmud Favzi miniszterelnök helyét a 20 évvel fiatalabb Aziz Szidki bányaipari és olajipari miniszter veszi át. E források szerint az is lehetséges, hogy Mahmud Riad külügyminiszter az ENSZ-be kerül, ahol Egyiptom fődelegátusa lesz. Favzi a hírek szerint alelnöki tisztséget kap, és várható, hogy Abdel Szalam el-Zajjat, az ASZÚ KI első titkára is bekerül az új kormányba. A személycserékről a Központi Bizottság vasárnapi ülése dönt. A lengyel külügyminiszter hazautazott Moszkvából Stefan Olszowski lengyel külügyminisztert, aki a szovjet kormány vendégeként Moszkvában tartózkodott, fogadta Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke. Olszowski találkozott és tárgyalt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel. Gromiko elfogadta a hivatalos lengyelországi látogatásra szóló meghívást. A tárgyalások során a két ország testvéri barátsága és sokoldalú együttműködése további fejlesztésének és szilárdításának kérdéseit vitatták meg. A lengyel külügyminiszter hazautazott a szovjet fővárosból. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSONGRÁD HEGYEI * ” ! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 29. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM Ára: 80 fillér Címünk: Szeged, Sajtóház, Magyar Tanácsköztársaság útja 10. szám 1972. január 15., szombat MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP, HÉTKÖZNAP 8, VASÁRNAP 12 OLDALON Pártaktívaülés Szegeden A Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei Bizottsága pénteken délelőtt Szegeden, az Oktatási Igazgatóság tanácstermében aktívaülést tartott, melynek előadója Apró Antal elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke volt. A pártaktívaülést , Győr Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára nyitotta meg, meleg szavakkal üdvözölve az aktíva előadóját. Rámutatottam,szokássá, kedves hagyománnyá vált megyénkben, hogy minden új év kezdetekor olyan tanácskozással kezdjük a munkát, amelyen a pártmunkások, párt- és állami vezettők, párttagok és pártonkívüliek áttekinthetik az elmúlt év eredményeit, országunk fejlődését,s visszatekintenek a tavalyi év nemzetközi eseményeire azért, hogy az új feladatok megoldása előtt és az új események sodrában jobban tudjanak tájékozódni. Majd így folytatta: — Külön kedves az számunkra, hogy öt esztendő óta évnyitó tanácskozásaink előadója Apró Antal elvtárs — mondotta, és e jubileum alkalmából a pártbizottság, valamint a pártaktíva résztvevői nevében is köszöntötte a Politikai Bizottság tagját, az országgyűlés elnökét. Apró Antal elvtárs előadásának ismertetésére lapunkban visszatérünk. A pártaktivaülés elnöksége. A szónoki emelvényen Apró Antal (Fotó: Enyedi Zoltán.) a magyar- szovjet alumíniumipari egyezmény bázisüzeme Korszerű timföldgyárat avattak Almásfüzitőn A magyar timföldipar és az egész népgazdaság jelentős eseményére került sor pénteken Almásfüzitőn: 8 évig tartott munka után felavatták a kibővített és korszerűsített timföldgyárat. Az ünnepség — amelyen részt vett dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter is — gyárlátogatással kezdődött. Bemutatták a vendégeknek azokat az új üzemeket és nagy teljesítményű, kitűnő hatásfokkal működő berendezéseket, amelyeket a gyár kollektívája a tervezőkkel és a kivitelezőkkel együttműködve mintegy 1,4 milliárd forintos költséggel létesített. A nagyarányú bővítés 1971-ben fejeződött be, s már abban az évben elérte a program célját: az 1964-es teljesítmények kétszeresét, 280 000 tonna timföldet gyártottak. A gyár évenként csaknem egymilliárd forint termelési értéket ad a népgazdaságnak. Ezzel a produktummal az egykori almásfüzitői kis üzem felzárkózott az európai korszerű nagyüzemek sorába. Feldolgozás — korszerű eljárással Az üzemlátogatás után a timföldgyári lakótelep művelődési otthonában ünnepi nagygyűlést rendeztek. Dr. Szekér Gyula, az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében köszöntötte mindazokat, akik közreműködtek a bővítésnél. A miniszter hangsúlyozta: lehetővé vált, hogy hazánk fontos nyersanyagkincsét, a bauxitot nagyobb mennyiségben és korszerűbb eljárással dolgozzuk fel, gyümölcsözően hasznosítsuk ezt a nemzeti kincsünket. A gyár bővítésének alapvető célja az volt, hogy fokozottabb mértékben részt vehessünk a szocialista országok között mind jobban kialakuló együttműködésben, a nemzetközi munkamegosztásban. Hatalmas távlatok Az 1962-ben megkötött szovjet—magyar timföld és alumíniumipari egyezmény felbecsülhetetlen távlatokat nyitott meg a magyar alumíniumipar számára, megoldja hazánk viszonylagos bauxitgazdagsága és energiaszegénysége közötti ellentmondást. Mint ismeretes, az egyezmény értelmében a timföld kohósítását a Szovjetunió végzi, ami mentesíti hazánkat új erőművek és alumíniumkohók építése alól, így mi a bauxitbányászat, a timföldgyártás, a félgyártmányok és készárut gyártó üzemek építésére koncentrálhatjuk anyagi eszközeinket. Hazánk 1968-tól 1980- ig évről évre több timföldet szállít a Szovjetuniónak, ahonnan a timföldből készített alumínium teljes menynyiségét visszaszállítják Magyarországra. Kiemelkedő eredmény Dr. Szekér Gyula elismerően szólt arról, hogy a beruházás ideje alatt folyamatosan termeltek a gyár dolgozói és állandóan növelték a termelést. Kiemelkedő eredménynek számít, hogy a nagy beruházás megkezdése óta a gyár létszáma csak 100 fővel, mintegy 6 százalékkal emelkedett, de a termelékenység megkétszereződött Az ünnepi nagygyűlésen kitüntetéseket nyújtottak át a tervezőknek, kivitelezőknek és a gyár dolgozóinak. Hárman a munka érdemrend ezüst, illetve bronz fokozatát, 19-en a nehézipar kiváló dolgozója, négyen pedig az építőipar kiváló dolgozója jelvényt kapták meg. Sokan miniszteri dicséretben részesültek. (MTI) Az életkor vitatéma az emberi munkaképesség felső határa. Számos országban és köztük a szocializmust építők majdnem mindegyikében növekvő gond a munkaerőhiány. Gyakori, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után nők és férfiak egyaránt a munka folytatása mellett kardoskodnak. Az is tapasztalható, hogy a fiatal szakmunkások, technikusok, mérnökök előrelépésük sürgetése céljából igyekszenek a korban idősebbek tehetetlenségét, nyugdíjba vonulásuk szükségességét indokolni. Bizonyos, hogy az emberi munkaképesség felső határának vizsgálata lényeges a társadalom és az egyén számára is. Az ember fizikai növekedése a 20. életévéig tart. A harmadik évtizedtől fokozatosan bekövetkezik az ember fizikai „kopása”. Ezt helyes, egészséges, életmóddal lehet lassítani, de megakadályozni senki sem tudja. Ám az ember munkaképessége nemcsak fizikai erőnléttől függ. Sőt. A korszerű technika fejlődésével és elterjedésével mindinkább előtérbe kerül, különösen a vezetők körében a lélektani öregedésnek a szerepe. A pszichológiai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy az ember teljes szellemi kifejlődése a 25—30-as életévekben bontakozik ki. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a 30 éven felüliek szellemi fejlődése szükségszerűen lassul. Hol van tehát az elfogadható fizikai és szellemi képesség határa? Egyesek szerint az intenzív szellemi követelményeknek a vezetők és beosztottak egyaránt az 50. életévig tudnak megfelelni. Olyan elemzés is napvilágot látott, amely a 40 éven felüli tisztségviselők teljes értékű helytállását kétségbe vonja. Vitathatatlan, hogy az 50. évet betöltötték legtöbbjében kialakul az öregedéstől való félelem, amely némileg bizonyítani látszik a képességnek a fél évszázados jubileum utáni visszaesését. A tapasztalat azonban világszerte azt mutatja, hogy emberi képességet, köztük a vezetők szellemi tevékenységét sem lehet gépiesen meghatározni. Találhatunk olyan vezetőket és beosztottakat, akik már az 50. sőt, a 40. év alatt elérkeztek a teljes kifáradáshoz. Ez azonban fordítva is igaz. Egyáltalán nem ritka az olyan 60. éven felüli dolgozó — köztük politikai, kulturális, műszaki, gazdasági tisztségviselő —, aki ésszerű munkabeosztással megőrzi a szükséges fizikai erőnlétét, szellemi képességét pedig a követelménynek megfelelően megtartja és növeli. Az 50—60 évesek és annál idősebb vezetők tevékenységének vizsgálata arra utal, hogy azok, akik a fizikai erőkészletüket jól osztják be, a lényegnek, a szellemi feladatoknak hatásosan megfelelnek. A különböző generációk tudatos együttműködése elismeri a kortól független munkaképességet, tehetséget és tudományos megfontoltsággal kiveti a vállalati, tsz-i, intézményi szervezetből a szubjektív értékítéleteket. A józan értékítélet éppen a legidősebb korosztály kezdeményezésével segíti annak felismerését, hogy mikor célszerű a fiatalabb generációnak a helyet, a vezetői tisztséget átadni. LÓNYAI SÁNDOR