Csongrád Megyei Hírlap, 1972. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-15 / 12. szám

Mi történt a nagyvilágban? A biztonság új korszakot nyit kontinensünk életében Befejeződött az európai közéleti személyek konzultatív találkozója Brüsszelben csütörtökön a késő esti órákban befejező­dött az európai közéleti személyek konzultatív találkozója. Ezen­ — mint jelentettük — dr. Bartha Tibor református püspök, az európai biztonság és együttműködés nemzeti bizottsága alelnökinek vezetésével magyar küldöttség is részt vett. Az értekezlet záróülése nyilatkozatot fogadott el. A nyilatkozat egyebek között aláhúzza, hogy a résztvevők elhatározták: Brüsszelben 1972. június 2. és 5. között meg­rendezik a közvélemény képviselőinek az európai bizton­sággal és együttműködéssel foglalkozó közgyűlését. Az európai államférfiak és kormányok a problémákat az államok európai biztonsági és együttműködési­ értekez­letének előkészítése és megtartása útján próbálják megol­dani. Üdvözöljük ezt a fontos kezdeményezést. Állást fog­lalunk amellett, hogy ezt az értekezletet mielőbb tartsák ■meg, azon az alapon, hogy minden állam tiszteletben tartja minden más állam függetlenségét, szuverenitását és egyenjogúságát, a mások belügyeibe való be nem avat­­k­ozást, a területi integritást, és a népek önrendelkezési ■jogát. — Közgyűlésünk lehetővé tenné — a résztvevők meg­győződésének teljes tiszteletben tartásával — a nézetek egybevetését, a függő problémák mindenki számára elfo­gadható gyakorlati megoldásainak felkutatását — állapí­totta meg egyebek között a zárónyilatkozat. Történelmi lehetőség nyílt Dr. Bartha Tibor, a ma­gyar­ küldöttség­­ vezetője a brüsszeli konferencián az MTI munkatársának adott nyilatkozatában rámutatott: A tanácskozás résztvevői joggal állapíthatták meg, hogy Európa népeinek a tör­ténelemben eleddig még soha nem látott arányú és jelle­gű megmozdulásáról van szó, hogy a kontinens békéje és biztonsága megvalósuljon. — Európa népei történetük során sokszor és sokat szen­vedtek együtt, de még soha nem nyílott meg előttük olyan történelmi lehetőség, mint ma, hogy közösen fog­janak össze jövőjük meg­mentése érdekében — mon­dotta dr. Bartha Tibor. Valószínűleg új kormány alakul Egyiptomban Szadat egyiptomi elnök csütörtöki beszéde világossá tette, hogy a következő idő­szak követelményei szüksé­gessé teszik az egyiptomi kor­mány átalakítását. Az Al Ahram című félhivatalos kairói lap értesülése szerint az államfő már kiválasztotta az új miniszterelnök szemé­lyét, de a kialakult gyakor­latnak megfelelően előbb az Arab Szocialista Unió köz­ponti bizottsága elé terjeszti javaslatát, mivel az a testü­let tartozik felelősséggel a miniszterelnök kinevezéséért. Az Al Ahram megjegyzi, hogy Szadat elnöknek továbbra is szüksége van Mahmud Favzi tapasztalataira, ezért a jelenlegi kormányfő ezután is az elnökhöz közel álló magas pozícióban ma­rad. Szadat a Favzi miniszter­­elnökkel együtt végzett hely­zetelemzés során arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy az ellenséggel való kon­frontáció nem korlátozódik csupán a katonai térre, ha­nem kiterjed a belső front­ra is.­­ Az Al Ahram értesülését követően az egyiptomi fővá­rosban hírek terjedtek el a kormányváltozásnál várható személycserékről. A UPI amerikai hírügynökség poli­tikai forrásokból úgy érte­sült, hogy Mahmud Favzi miniszter­­elnök helyét a 20 évvel fia­talabb Aziz Szidki bánya­ipari és olajipari miniszter veszi át. E források szerint az is le­hetséges, hogy Mahmud Riad külügyminiszter az ENSZ-be kerül, ahol Egyiptom fődele­gátusa lesz. Favzi a hírek szerint alelnöki tisztséget kap, és várható, hogy Abdel Sza­lam el-Zajjat, az ASZÚ KI első titkára is bekerül az új kormányba. A személycserékről a Köz­ponti Bizottság vasárnapi ülé­se dönt. A lengyel külügyminiszter hazautazott Moszkvából Stefan Olszowski lengyel külügyminisztert, aki a szov­jet kormány vendégeként Moszkvában tartózkodott, fogadta Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnö­ke. Olszowski találkozott és tárgyalt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel. Gromiko elfogadta a hivata­los lengyelországi látogatásra szóló meghívást. A tárgyalások során a két ország testvéri barátsága és sokoldalú együttműködése további fejlesztésének és szi­lárdításának kérdéseit vitat­ták meg. A lengyel külügyminiszter hazautazott a szovjet fővá­rosból. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSONGRÁD HEGYEI * ” ! A MAGYAR S­Z­O­C­I­A­L­I­S­TA MU­N­K­Á­SPÁ­RT LAPJA 29. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM Ára: 80 fillér Címünk: Szeged, Sajtóház, Magyar Tanácsköz­társaság útja 10. szám­ 1972. január 15., szombat MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MIN­DENNAP, HÉTKÖZNAP 8, VASÁRNAP 12 OLDALON Pártaktívaü­lés Szegeden A Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei Bizottsága pénteken dél­előtt Szegeden, az Oktatási Igazgatóság tanácstermében aktívaülést tartott, mely­nek előadója Apró Antal elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke volt. A pártaktívaülést , Győr­ Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára nyitotta meg, meleg szavakkal üdvözölve az aktí­va előadóját. Rámutatott­am­,szokássá, kedves hagyománnyá vált megyénkben, hogy minden új év kezdetekor olyan ta­nácskozással kezdjük­ a munkát, amelyen a pártmunkások,­­ párt- és állami vezet­tők, párttagok és pártonkívüliek átte­kinthetik az elmúlt év eredményeit, or­szágunk fejlődését,s visszatekintenek a ta­valyi év nemzetközi eseményeire azért, hogy az új feladatok megoldása előtt és az új események sodrában jobban tudja­nak tájékozódni. Majd így folytatta: — Külön kedves az számunkra, hogy öt esztendő óta évnyitó tanácskozásaink elő­adója Apró Antal elvtárs — mondotta, és e jubileum alkalmából a pártbizottság, valamint a pártaktíva résztvevői nevében is köszöntötte a Politikai Bizottság tagját, az országgyűlés elnökét. Apró Antal elvtárs előadásának ismer­tetésére lapunkban­ visszatérünk­. A pártaktivaülés elnöksége. A szónoki emelvényen Apró Antal (Fotó: Enyedi Zoltán.) a magyar- szovjet alumíniumipari egyezmény bázisüzeme Korszerű timföldgyárat avattak Almásfüzitőn A magyar timföldipar és az egész népgazdaság jelen­tős eseményére került sor pénteken Almásfüzitőn: 8 évig tartott munka után felavatták a kibővített és korszerűsí­tett timföldgyárat. Az ünnepség — amelyen részt vett dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter is — gyárlátogatással kezdődött. Be­mutatták a vendégeknek azokat az új üzemeket és nagy teljesítményű, kitűnő hatásfokkal működő berendezéseket, amelyeket a gyár kollektívája a tervezőkkel és a kivite­lezőkkel együttműködve mintegy 1,4 milliárd forintos költ­séggel létesített. A nagyarányú bővítés 1971-ben fejeződött be, s már abban az évb­en elért­e a program célját:­­ az 1964-es teljesítmények kétszeresét, 280 000 tonna timföldet gyár­tottak. A gyár évenként csaknem­ egymilliárd forint ter­melési értéket ad a népgazdaságnak. Ezzel a produktum­mal az egykori almásfüzitői kis üzem felzárkózott az euró­pai korszerű nagyüzemek sorába. Feldolgozás — korszerű eljárással Az üzemlátogatás után a timföldgyári lakótelep mű­velődési otthonában ünnepi nagygyűlést rendeztek. Dr. Szekér Gyula, az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében köszön­tötte mindazokat, akik köz­reműködtek a bővítésnél. A miniszter hangsúlyozta: le­hetővé vált, hogy hazánk fontos nyersanyag­kincsét, a bauxitot nagyobb mennyi­ségben és korszerűbb eljá­rással dolgozzuk fel, gyü­mölcsözően hasznosítsuk ezt a nemzeti kincsünket. A gyár bővítésének alap­vető célja az volt, hogy fo­kozottabb mértékben részt vehessünk a szocialista or­szágok között mind jobban kialakuló együttműködés­ben, a nemzetközi munka­­megosztásban. Hatalmas távlatok Az 1962-ben megkötött szovjet—magyar timföld és alumíniumipari egyezmény felbecsülhetetlen távlatokat nyitott meg a magyar alu­míniumipar számára, meg­oldja hazánk viszonylagos bauxitgazdagsága és energia­szegénysége közötti ellent­mondást. Mint ismeretes, az egyezmény értelmében a timföld kohósítását a Szov­jetunió végzi, ami mentesíti hazánkat új erőművek és alumíniumkohók építése alól, így mi a bauxitbányászat, a timföldgyártás, a félgyárt­mányok és készárut gyártó üzemek építésére koncent­rálhatjuk anyagi eszközein­ket. Hazánk 1968-tól 1980- ig évről évre több timföldet szállít a Szovjetuniónak, ahonnan a timföldből készí­tett alumínium teljes meny­­nyiségét visszaszállítják Ma­gyarországra. Kiemelkedő eredmény Dr. Szekér Gyula elisme­rően szólt arról, hogy a be­ruházás ideje alatt folya­matosan termeltek a gyár dolgozói és állandóan nö­velték a termelést. Kiemel­kedő eredménynek számít, hogy a nagy beruházás meg­kezdése óta a gyár létszáma csak 100 fővel, mintegy 6 százalékkal emelkedett, de a termelékenység megkétszere­ződött Az ünnepi nagygyűlésen kitüntetéseket nyújtottak át a tervezőknek, kivitelezők­nek és a gyár dolgozóinak. Hárman a munka érdem­rend ezüst, illetve bronz fo­kozatát, 19-en a nehézipar kiváló dolgozója, négyen pe­dig az építőipar kiváló dol­gozója jelvényt kapták meg. Sokan miniszteri dicséret­ben részesültek. (MTI) Az életkor v­itatéma az emberi munkaképesség felső határa. Számos or­szágban és köztük a szoci­alizmust építők majdnem mindegyikében növekvő gond a munkaerőhiány. Gyakori, hogy a nyugdíj­­korhatár elérése után nők és férfiak egyaránt a munka folytatása mellett kardos­kodnak. Az is tapasztalható, hogy a fiatal szakmunká­sok, technikusok, mérnökök előrelépésük sürgetése céljá­ból igyekszenek a korban idősebbek tehetetlenségét, nyugdíjba vonulásuk szük­ségességét indokolni. Bizonyos, hogy az emberi munkaképesség felső hatá­rának vizsgálata lényeges a társadalom és az egyén szá­mára is. Az ember fizikai növekedése a 20. életévéig tart. A harmadik évtizedtől fokozatosan bekövetkezik az ember fizikai „kopása”. Ezt helyes, egészséges, életmód­dal lehet lassítani, de meg­akadályozni senki sem tud­­ja. Ám az ember munkaké­pessége nemcsak fizikai erőnléttől függ. Sőt. A kor­szerű technika fejlődésével és elterjedésével mindin­kább előtérbe kerül, külö­nösen a vezetők körében a lélektani öregedésnek a sze­repe. A pszichológiai vizsgála­tok azt bizonyítják, hogy az ember teljes szellemi kifej­lődése a 25—30-as életévek­ben bontakozik ki. Ez azon­ban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a 30 éven felü­liek szellemi fejlődése szük­ségszerűen lassul. Hol van tehát az elfogad­ható fizikai és szellemi ké­pesség határa? Egyesek sze­rint az intenzív szellemi kö­vetelményeknek a vezetők és beosztottak egyaránt az 50. életévig tudnak megfe­lelni. Olyan elemzés is nap­világot látott, amely a 40 éven felüli tisztségviselők teljes értékű helytállását kétségbe vonja. V­itathatatlan, hogy az 50. évet betöltötték legtöbbjében kialakul az öregedéstől való félelem, amely némileg bizonyítani látszik a képességnek a fél évszázados jubileum utáni visszaesését. A tapasztalat azonban világszerte azt mu­tatja, hogy emberi képessé­get, köztük a vezetők szel­lemi tevékenységét sem le­het gépiesen meghatározni. Találhatunk olyan vezető­ket és beosztottakat, akik már az 50. sőt, a 40. év alatt elérkeztek a teljes ki­fáradáshoz. Ez azonban for­dítva is igaz. Egyáltalán nem ritka az olyan 60. éven felüli dolgozó — köztük po­litikai, kulturális, műszaki, gazdasági tisztségviselő —, aki ésszerű munkabeosztás­sal megőrzi a szükséges fi­zikai erőnlétét, szellemi ké­pességét pedig a követel­ménynek megfelelően meg­tartja és növeli. Az 50—60 évesek és annál idősebb vezetők tevékenysé­gének vizsgálata arra utal, hogy azok, akik a fizikai erőkészletüket jól osztják be, a lényegnek, a szellemi fel­adatoknak hatásosan meg­felelnek. A különböző generációk tudatos együttműködé­se elismeri a kortól független munkaképességet, tehetséget és tudományos megfontoltsággal kiveti a vállalati, tsz-i, intézményi szervezetből a szubjektív ér­tékítéleteket. A józan érték­ítélet éppen a legidősebb korosztály kezdeményezésé­vel segíti annak felismerését, hogy mikor célszerű a fia­talabb generációnak a he­lyet, a vezetői tisztséget át­adni. LÓNYAI SÁNDOR

Next